Berta Sándor
Az arc fele is elég az automatikus azonosításhoz
Új eljárást fejlesztettek ki egy brit egyetem kutatói.
Hassan Ugail, a Bradfordi Egyetem professzora és kollégái alkották meg azt a technikát, amelynek segítségével akkor is működik az arcfelismerés, ha valakinek csak a fél arca látható. Ez az első alkalom, amikor egy öntanuló rendszer képes a részben látható arcokat is azonosítani.
Ugail kiemelte, hogy az emberek arcfelismerő képessége bámulatos, de gondba kerülnek akkor, ha egy másik személy arca csak részben látható. A számítógépek már napjainkban is képesek az embereknél jobban azonosítani a tömegben az arcokat. Ki akarták találni, hogy a számítógépes rendszerek akkor is jobb eredményeket érnek-e el, ha az arcok csak részben láthatók.
A professzor és a kutatócsoportja egy gyakran alkalmazott szoftvert, a VGG-t tesztelték. A programnak, valamint a Sao Bernardo do Campóban lévő FEI Egyetem 100 női és férfi munkatársának, illetve hallgatójának 2800 képet mutattak meg. A VGG esetében némi edzés után a teljes arcok felismerése 100 százalékos volt. Ugyanilyen arányt sikerült elérni akkor is, amikor egy arcnak a jobb vagy a bal felét, illetve az egynegyedét eltakarták. De, ha csak az arc lenti része volt látható, akkor az arány 60 százalékra csökkent, míg, ha csupán a szemek és az orr, akkor 40 százalékra. Miután a rendszert tanítani kezdték az arcrészek felismerésére, az arány mind a két esetben 90 százalékra nőtt. Amennyiben csak az orr, a homlok vagy a száj volt látható, akkor viszont a szoftver megbukott.
Ugail rámutatott, hogy sikerült megmutatniuk, hogy az arc melyik részei alkalmasak az azonosításra, ezáltal jobbá lehet tenni az arcfelismerő technológiákat. A következő lépés az adatbázis bővítése, hogy lássák, hogy az eljárás akkor is működik-e, ha nagyobb adatbázishoz férhet hozzá.
Hassan Ugail, a Bradfordi Egyetem professzora és kollégái alkották meg azt a technikát, amelynek segítségével akkor is működik az arcfelismerés, ha valakinek csak a fél arca látható. Ez az első alkalom, amikor egy öntanuló rendszer képes a részben látható arcokat is azonosítani.
Ugail kiemelte, hogy az emberek arcfelismerő képessége bámulatos, de gondba kerülnek akkor, ha egy másik személy arca csak részben látható. A számítógépek már napjainkban is képesek az embereknél jobban azonosítani a tömegben az arcokat. Ki akarták találni, hogy a számítógépes rendszerek akkor is jobb eredményeket érnek-e el, ha az arcok csak részben láthatók.
A professzor és a kutatócsoportja egy gyakran alkalmazott szoftvert, a VGG-t tesztelték. A programnak, valamint a Sao Bernardo do Campóban lévő FEI Egyetem 100 női és férfi munkatársának, illetve hallgatójának 2800 képet mutattak meg. A VGG esetében némi edzés után a teljes arcok felismerése 100 százalékos volt. Ugyanilyen arányt sikerült elérni akkor is, amikor egy arcnak a jobb vagy a bal felét, illetve az egynegyedét eltakarták. De, ha csak az arc lenti része volt látható, akkor az arány 60 százalékra csökkent, míg, ha csupán a szemek és az orr, akkor 40 százalékra. Miután a rendszert tanítani kezdték az arcrészek felismerésére, az arány mind a két esetben 90 százalékra nőtt. Amennyiben csak az orr, a homlok vagy a száj volt látható, akkor viszont a szoftver megbukott.
Ugail rámutatott, hogy sikerült megmutatniuk, hogy az arc melyik részei alkalmasak az azonosításra, ezáltal jobbá lehet tenni az arcfelismerő technológiákat. A következő lépés az adatbázis bővítése, hogy lássák, hogy az eljárás akkor is működik-e, ha nagyobb adatbázishoz férhet hozzá.