Berta Sándor
VR-szemüveggel gyakorolnak a szemészek
A szolgáltatás a kiterjesztett valóságon alapul és lehetővé teszi, hogy az orvosok a beavatkozásokat 3D-ben egy virtuális modellen gyakorolják.
A szimulációs platform Marino Menozzinak, az ETH Zurich munkatársának a laboratóriumában működik és a segítségével hónapok óta szemészek gyakorolják a különböző szemműtétek elvégzését. Ezekhez a beavatkozásokhoz nagyon precíz, finom mozdulatok szükségesek és emellett nagyon sok tapasztalat is kell. A szemészek gyakran éveken át asszisztálnak a szemműtétekhez és azokat műanyag modelleken vagy élő állatokon gyakorolják. Az utóbbi azonban körülményes dolog és etikai kérdéseket is felvet. Ezért segíthet Menozzi laboratóriumának a kiterjesztett valóság szemüveg, amelynek a viselője nyolcszoros nagyításban látja a lebegő virtuális szemet. Ez pontosan ugyanaz a nagyítás, amellyel a sebészek is dolgoznak mikroszkóp alatt.
A kiterjesztett valóságban a valódi dolgok virtuális elemekkel egészíthetők ki, ebben az esetben ezek a dolgok a műtéttel kapcsolatos információk. A kinagyított szem mellett láthatják az orvosok a kezeiket és a műtéthez szükséges eszközök pozícióját is. Minden egyes kézmozdulatot miniatűr kamerák rögzítenek és később megtudható, hogy ki, mennyire precízen dolgozott. A sebészek emellett intelligens tanulási folyamaton is átesnek. Egy algoritmus számítja ki, hogy a műtét mely részei voltak sikeresek és melyek okoztak a számukra nehézségeket. Menozzi kifejtette, hogy azt reméli, hogy ezáltal az orvosok gyorsabban készen állnak majd a műtétek önálló elvégzésére és kevesebb hibát követnek el.
A megoldást jelenleg 23 orvos bevonásával tesztelik, egyikük Gian-Luca Köchli. Ő már hat alkalommal tesztelte a szimulációs platformot és azt tapasztalta, hogy a rendszer nagyon érzékeny, pontos és élethű. Csupán az jelentet problémát, hogy a kiterjesztett valóság szemüveg viselésekor a mozdulatokat némi késéssel érzékelte és hiányzott számára a valósághű visszacsatolás élménye. Az alapötletet viszont nagyon is ígéretesnek és jónak tartotta.
Menozzi úgy vélte, hogy három nagy kihívást kell még megoldani. Az egyik pont a már említett késleltetett megjelenés, amely annak köszönhető, hogy a virtuális képeket a számítógép számolja ki, majd utána WLAN-on küldi át a szemüvegre. Ez 20-30 ezredmásodperces csúszást okoz. A másik probléma, hogy egyesek rosszul reagálnak a szemüveg viselésére. míg a harmadik, hogy sokaknak komoly kihívás az, hogy folyamatosan érzékelik a jelenlétüket a szimuláció során. A helyzetet súlyosbítja a korlátozott látómező is, amely csak 35 fokos. A valósághű érzékeléshez legalább 120 fokos látómező kellene.
A szimulációs platformot Sandro Ropelato fejlesztette ki és meggyőződése, hogy a technológiában lévő potenciál jóval túlmutat a szemsebészeten. A rendszerrel más bonyolult műtéteket is le lehetne modellezni, így az orvosok a mozdulatokat nagyon sokszor gyakorolhatnák, ezáltal magabiztosabbá válhatnának, hiszen tudnák, hogy ha hibáznak, az még nem jár komoly következményekkel. További alkalmazási terület lehetne az elektronika, azon belül is a mikrochipek készítése és javítása. Ropelato távlati céljai között szerepel egy alkalmazásbolt létrehozása különböző szimulációkhoz. A 3D-szimuláció jelenleg a Unity szoftveren alapul, de kiegészíthető lenne akár a HoloLens szemüveggel, mikrokamerákkal és számítógépekkel is.
A szimulációs platform Marino Menozzinak, az ETH Zurich munkatársának a laboratóriumában működik és a segítségével hónapok óta szemészek gyakorolják a különböző szemműtétek elvégzését. Ezekhez a beavatkozásokhoz nagyon precíz, finom mozdulatok szükségesek és emellett nagyon sok tapasztalat is kell. A szemészek gyakran éveken át asszisztálnak a szemműtétekhez és azokat műanyag modelleken vagy élő állatokon gyakorolják. Az utóbbi azonban körülményes dolog és etikai kérdéseket is felvet. Ezért segíthet Menozzi laboratóriumának a kiterjesztett valóság szemüveg, amelynek a viselője nyolcszoros nagyításban látja a lebegő virtuális szemet. Ez pontosan ugyanaz a nagyítás, amellyel a sebészek is dolgoznak mikroszkóp alatt.
A kiterjesztett valóságban a valódi dolgok virtuális elemekkel egészíthetők ki, ebben az esetben ezek a dolgok a műtéttel kapcsolatos információk. A kinagyított szem mellett láthatják az orvosok a kezeiket és a műtéthez szükséges eszközök pozícióját is. Minden egyes kézmozdulatot miniatűr kamerák rögzítenek és később megtudható, hogy ki, mennyire precízen dolgozott. A sebészek emellett intelligens tanulási folyamaton is átesnek. Egy algoritmus számítja ki, hogy a műtét mely részei voltak sikeresek és melyek okoztak a számukra nehézségeket. Menozzi kifejtette, hogy azt reméli, hogy ezáltal az orvosok gyorsabban készen állnak majd a műtétek önálló elvégzésére és kevesebb hibát követnek el.A megoldást jelenleg 23 orvos bevonásával tesztelik, egyikük Gian-Luca Köchli. Ő már hat alkalommal tesztelte a szimulációs platformot és azt tapasztalta, hogy a rendszer nagyon érzékeny, pontos és élethű. Csupán az jelentet problémát, hogy a kiterjesztett valóság szemüveg viselésekor a mozdulatokat némi késéssel érzékelte és hiányzott számára a valósághű visszacsatolás élménye. Az alapötletet viszont nagyon is ígéretesnek és jónak tartotta.
Menozzi úgy vélte, hogy három nagy kihívást kell még megoldani. Az egyik pont a már említett késleltetett megjelenés, amely annak köszönhető, hogy a virtuális képeket a számítógép számolja ki, majd utána WLAN-on küldi át a szemüvegre. Ez 20-30 ezredmásodperces csúszást okoz. A másik probléma, hogy egyesek rosszul reagálnak a szemüveg viselésére. míg a harmadik, hogy sokaknak komoly kihívás az, hogy folyamatosan érzékelik a jelenlétüket a szimuláció során. A helyzetet súlyosbítja a korlátozott látómező is, amely csak 35 fokos. A valósághű érzékeléshez legalább 120 fokos látómező kellene.
A szimulációs platformot Sandro Ropelato fejlesztette ki és meggyőződése, hogy a technológiában lévő potenciál jóval túlmutat a szemsebészeten. A rendszerrel más bonyolult műtéteket is le lehetne modellezni, így az orvosok a mozdulatokat nagyon sokszor gyakorolhatnák, ezáltal magabiztosabbá válhatnának, hiszen tudnák, hogy ha hibáznak, az még nem jár komoly következményekkel. További alkalmazási terület lehetne az elektronika, azon belül is a mikrochipek készítése és javítása. Ropelato távlati céljai között szerepel egy alkalmazásbolt létrehozása különböző szimulációkhoz. A 3D-szimuláció jelenleg a Unity szoftveren alapul, de kiegészíthető lenne akár a HoloLens szemüveggel, mikrokamerákkal és számítógépekkel is.