Berta Sándor
3D-nyomtatással kelnek életre a restaurált műkincsek
A különböző alkotások megőrzésében, kijavításában egyre fontosabb szerep hárul a korszerű technológiákra és megoldásokra.
Mattia Mercante műkincs-restaurátorként dolgozik, elsősorban az Opificio delle Pietre Dure nevű firenzei intézet foglalkoztatja. A szakember korszerű digitális módszereket, például 3D-szkennereket, CAD programokat és 3D-nyomtatást használ azért, hogy Michelangelo vagy Leonardo da Vinci alkotásait helyreállítsa. A digitális eszközök lehetővé teszik a restaurátorok számára, hogy a régi mesterek technikai virtuozitását le tudják másolni és akár a legapróbb részleteket is restaurálhassák. Így a műkincseket teljes pompájukban csodálhatják meg a múzeumokba látogatók.
Mercante először építészetet, majd az Opificióban restaurálást tanult. A digitális szobrászaton belül mindig is a 3D-modellezés érdekelte és később - amikor a technológiák ismertebbé és hozzáférhetőbbé váltak - a 3D-szkennerekkel és a 3D-nyomtatással kísérletezett. A szakember kiemelte, hogy a 3D-technológiák alkalmazásában gyakorlati hasznot látott, különösen azért, mert alkalmasak voltak megoldani a műkincsek dokumentálásával, előkészítésével és megőrzésével kapcsolatos problémákat. Az egész dolog a műkincsek 3D-szkennerekkel való kielemzésével kezdődött, később a digitális modellezőszoftver a munkafolyamat részévé vált és most már a 3D-nyomtatás is szerepet kap. A tanulmányai kezdete óta meg akarta mutatni, hogy a restaurátorok közvetlenül és önálló módon integrálhatják a korszerű digitális eszközöket a munkafolyamatokba.
Az első lépés a három dimenziós szkennelés dokumentációs és elemzési célból
A restaurálási projektek során az első lépést mindig az adott műkincs állapotának felmérése jelenti. Ezt képzett szakemberek végzik, akik szorosan együtt dolgoznak a restaurátorokkal. Általában három kihívással kell szembenézni: a sürgősséggel, a megelőzéssel és az előkészítéssel. A sürgősség egyértelmű: a veszélyeztetett alkotásokat minél hamarabb restaurálni kell, mert csak úgy lehet megmenteni. Amennyiben úgy gondolják, hogy az adott műkincs állapota idővel romolhat, akkor jön a megelőzés, míg az előkészítés akkor jöhet szóba, ha az alkotást ki akarják állítani. A restaurálás folyamatát ugyanakkor korlátozhatja vagy akár meg is akadályozhatja, ha a szakértők úgy ítélik meg, hogy a beavatkozások megrongálhatják a szobrot vagy a festményt. Alapszabály, hogy beavatkozásra csak akkor kerülhet sor, ha arra a műkincs megmaradása vagy megmentése miatt elengedhetetlenül szükség van.
A szoborról hiányzó, kinyomtatott ujjakat felrakás előtt tesztelik
Az állapotfelmérés során az első lépés a szkennelés, amely megteremti a restaurálás alapjait. A digitális szkennerekkel és a modellekkel sokkal jobban megítélhető a művész eredeti stílusa. Fontos, hogy a restaurátorok technikusok és nem festők vagy szobrászok, ezért kreatív szempontok nem befolyásolják a munkájukat. A szkennelés után a szakemberek megvizsgálják a hibás vagy problémás részeket és megbecsülik, hogy milyen beavatkozásokra lehet szükség. Az utolsó lépés maga a restaurálás, amelynek során elkészítik a munka dokumentációját és a kijavítják a sérült részeket.
A pótlásként használt elemek prototípusainak elkészítésére 3D-nyomtatót alkalmaznak. A restaurálás része még a tisztítás, a konszolidálás, az anyagok restaurálása és a színintegráció. Egy projekt átlagosan 5-6 hónapig tart, de egy összetettebb eljárás akár egy évnél tovább is elhúzódhat. A restaurálandó tárgyak között vannak régészeti és modern műkincsek egyaránt. Mercante a terrakotta-, a gipsz-, az üveg- és a viaszszobrok helyreállítására specializálta magát. Az egyik legutóbbi projektje egy olyan relikvia restaurálása volt, amelyben különböző anyagokból (üveg, szövet, fém, kvarc, mészkő, kagyló) készült. A munka kapcsán a megbízó a Palazzo Pittiben lévő Museo degli Argenti volt.
A pótlást mágnesekkel rögzítik, így nem sértik meg az eredeti alkotást
A relikvia közepén Jézus Krisztus keresztre feszítése látható. A fából lévő keret kis cellákra van osztva, amelyek mindegyike a rózsafüzér egyes jeleneteit ábrázolja. A keretet már korábban restaurálták, de a hiányzó díszítések túl bonyolultak voltak és nem is állt rendelkezésre megfelelő technika a biztos helyreállításhoz. Mercante és kollégái a Formlabs cégtől kaptak 3D-nyomtatókat és azok segítségével tudták az Opificio laboratóriumában rekonstruálni a hiányzó díszítéseket, majd kinyomtatni azokat. Ezután a díszítéseket elhelyezték a relikvián. A restaurálás UV-fény alatt látható, ami által könnyen azonosítható és gyorsan eltávolítható.
A szakértő hangsúlyozta, hogy azáltal, hogy a laboratóriumban digitális technológiák is a rendelkezésére állnak, állandóan változtathat a dolgokon és teljesen függetlenül dolgozhat, ráadásul gyors és hatékony megoldásokon gondolkodhat. A múltban bizonyos projekteket nem lehetett elvégezni a rendelkezésre álló kevés idő és a külső szolgáltatások magas ára miatt. Amennyiben neki ugyanezeket a munkafolyamatokat digitális eszközök nélkül kellene elvégeznie, akkor számos projektet alighanem feladott volna. Egy 17. századból származó fametszet például csak a 3D-szkennelés és 3D-nyomtatás segítségével volt rekonstruálható. Mercante szerint az SLA 3D-nyomtatókkal készített műkincsrészek rendkívül részletesek, így némi utómunka segítségével szinte azonnal alkalmazhatók a restauráció során.
A 3D nyomtatás lehetővé teszi bármilyen hiányzó diszítés gyors pótlását
A szakember és két kollégája, Acerina Garcia Garcia és Edoardo Radaelli nemrég fejezték be az egyik magánszemély kérésére végzett munkájukat, amelynek keretében az Arcore területén lévő Villa Borromeo d’Adda kápolnájában található sírhely egyik szobrának az ujjait rekonstruálták. Ez az eredeti széttört ujjakról készített 3D-szkennelés és egy másik múzeumban megőrzött, krétával készített vázlat segítségével sikerült. A kész ujjak az építő művész, Vincenzo Vela stílusában készültek 3D-nyomtatóval és megfelelő színnel festették le, majd mágnesekkel illesztették a helyükre azokat.
Mercante és Alice Maccoppi tavaly egy 17. századból származó mesterséges barlang dokumentálásán és restaurálásán dolgozott. A barlang eredetileg pihenőhelynek épült, s kagylókkal és mészkőképződményekkel fedték be, de egyes elemek idővel elvesztek. Azok megfelelő pótlásához Mercante először beszkennelte azt a falrészt, amely mindegyik kagylót tartalmazta. Ezeket az elemeket 3D-képfelismeréssel izolálta a környezetétől, majd 3D-nyomtatóval elkészítette a pontos másolataikat. Azokat végül Maccoppi felhasználta a megfelelő formák kiöntéséhez.
A restaurált részek UV-fényben egyértelműen azonosíthatók
Sok restaurátor fél attól, hogy modern eszközöket integráljon a munkafolyamatokba. Mercante szerint néhány szakember abban a tévhitben él, hogy a 3D-szkenner és a 3D-nyomtató a restaurálási munkát sterillé és mechanikussá teszi. De idővel ezek az aggályok háttérbe szorulnak, főleg azért, mert a korszerű rendszerek folyamatosan javulnak és egyre nagyobb potenciál van bennük. Persze a 3D-nyomtató használata nem cél, csak egy eszköz, egy olyan szerszám a restaurátor kezében, amely további megoldásokat tesz lehetővé és amelynek a segítségével még értékesebb alkotások készülhetnek. A legfontosabb egyértelműen a műkincsek megmaradása.
Mercante azt reméli, hogy a digitális technológiák egyre szélesebb körben elterjednek és egyre több restaurátor használja majd azokat, mint fontos eszközöket. Emellett szeretné, hogy az Opificio delle Pietre Dure keretében létrehozhassanak egy részleget, amely szkennelési, 3D-nyomtatási és modellezési szolgáltatásokat kínálna a műkincsek restaurálására.
Mattia Mercante műkincs-restaurátorként dolgozik, elsősorban az Opificio delle Pietre Dure nevű firenzei intézet foglalkoztatja. A szakember korszerű digitális módszereket, például 3D-szkennereket, CAD programokat és 3D-nyomtatást használ azért, hogy Michelangelo vagy Leonardo da Vinci alkotásait helyreállítsa. A digitális eszközök lehetővé teszik a restaurátorok számára, hogy a régi mesterek technikai virtuozitását le tudják másolni és akár a legapróbb részleteket is restaurálhassák. Így a műkincseket teljes pompájukban csodálhatják meg a múzeumokba látogatók.
Mercante először építészetet, majd az Opificióban restaurálást tanult. A digitális szobrászaton belül mindig is a 3D-modellezés érdekelte és később - amikor a technológiák ismertebbé és hozzáférhetőbbé váltak - a 3D-szkennerekkel és a 3D-nyomtatással kísérletezett. A szakember kiemelte, hogy a 3D-technológiák alkalmazásában gyakorlati hasznot látott, különösen azért, mert alkalmasak voltak megoldani a műkincsek dokumentálásával, előkészítésével és megőrzésével kapcsolatos problémákat. Az egész dolog a műkincsek 3D-szkennerekkel való kielemzésével kezdődött, később a digitális modellezőszoftver a munkafolyamat részévé vált és most már a 3D-nyomtatás is szerepet kap. A tanulmányai kezdete óta meg akarta mutatni, hogy a restaurátorok közvetlenül és önálló módon integrálhatják a korszerű digitális eszközöket a munkafolyamatokba.
Az első lépés a három dimenziós szkennelés dokumentációs és elemzési célból
A restaurálási projektek során az első lépést mindig az adott műkincs állapotának felmérése jelenti. Ezt képzett szakemberek végzik, akik szorosan együtt dolgoznak a restaurátorokkal. Általában három kihívással kell szembenézni: a sürgősséggel, a megelőzéssel és az előkészítéssel. A sürgősség egyértelmű: a veszélyeztetett alkotásokat minél hamarabb restaurálni kell, mert csak úgy lehet megmenteni. Amennyiben úgy gondolják, hogy az adott műkincs állapota idővel romolhat, akkor jön a megelőzés, míg az előkészítés akkor jöhet szóba, ha az alkotást ki akarják állítani. A restaurálás folyamatát ugyanakkor korlátozhatja vagy akár meg is akadályozhatja, ha a szakértők úgy ítélik meg, hogy a beavatkozások megrongálhatják a szobrot vagy a festményt. Alapszabály, hogy beavatkozásra csak akkor kerülhet sor, ha arra a műkincs megmaradása vagy megmentése miatt elengedhetetlenül szükség van.
A szoborról hiányzó, kinyomtatott ujjakat felrakás előtt tesztelik
Az állapotfelmérés során az első lépés a szkennelés, amely megteremti a restaurálás alapjait. A digitális szkennerekkel és a modellekkel sokkal jobban megítélhető a művész eredeti stílusa. Fontos, hogy a restaurátorok technikusok és nem festők vagy szobrászok, ezért kreatív szempontok nem befolyásolják a munkájukat. A szkennelés után a szakemberek megvizsgálják a hibás vagy problémás részeket és megbecsülik, hogy milyen beavatkozásokra lehet szükség. Az utolsó lépés maga a restaurálás, amelynek során elkészítik a munka dokumentációját és a kijavítják a sérült részeket.
A pótlásként használt elemek prototípusainak elkészítésére 3D-nyomtatót alkalmaznak. A restaurálás része még a tisztítás, a konszolidálás, az anyagok restaurálása és a színintegráció. Egy projekt átlagosan 5-6 hónapig tart, de egy összetettebb eljárás akár egy évnél tovább is elhúzódhat. A restaurálandó tárgyak között vannak régészeti és modern műkincsek egyaránt. Mercante a terrakotta-, a gipsz-, az üveg- és a viaszszobrok helyreállítására specializálta magát. Az egyik legutóbbi projektje egy olyan relikvia restaurálása volt, amelyben különböző anyagokból (üveg, szövet, fém, kvarc, mészkő, kagyló) készült. A munka kapcsán a megbízó a Palazzo Pittiben lévő Museo degli Argenti volt.
A pótlást mágnesekkel rögzítik, így nem sértik meg az eredeti alkotást
A relikvia közepén Jézus Krisztus keresztre feszítése látható. A fából lévő keret kis cellákra van osztva, amelyek mindegyike a rózsafüzér egyes jeleneteit ábrázolja. A keretet már korábban restaurálták, de a hiányzó díszítések túl bonyolultak voltak és nem is állt rendelkezésre megfelelő technika a biztos helyreállításhoz. Mercante és kollégái a Formlabs cégtől kaptak 3D-nyomtatókat és azok segítségével tudták az Opificio laboratóriumában rekonstruálni a hiányzó díszítéseket, majd kinyomtatni azokat. Ezután a díszítéseket elhelyezték a relikvián. A restaurálás UV-fény alatt látható, ami által könnyen azonosítható és gyorsan eltávolítható.
A szakértő hangsúlyozta, hogy azáltal, hogy a laboratóriumban digitális technológiák is a rendelkezésére állnak, állandóan változtathat a dolgokon és teljesen függetlenül dolgozhat, ráadásul gyors és hatékony megoldásokon gondolkodhat. A múltban bizonyos projekteket nem lehetett elvégezni a rendelkezésre álló kevés idő és a külső szolgáltatások magas ára miatt. Amennyiben neki ugyanezeket a munkafolyamatokat digitális eszközök nélkül kellene elvégeznie, akkor számos projektet alighanem feladott volna. Egy 17. századból származó fametszet például csak a 3D-szkennelés és 3D-nyomtatás segítségével volt rekonstruálható. Mercante szerint az SLA 3D-nyomtatókkal készített műkincsrészek rendkívül részletesek, így némi utómunka segítségével szinte azonnal alkalmazhatók a restauráció során.
A 3D nyomtatás lehetővé teszi bármilyen hiányzó diszítés gyors pótlását
A szakember és két kollégája, Acerina Garcia Garcia és Edoardo Radaelli nemrég fejezték be az egyik magánszemély kérésére végzett munkájukat, amelynek keretében az Arcore területén lévő Villa Borromeo d’Adda kápolnájában található sírhely egyik szobrának az ujjait rekonstruálták. Ez az eredeti széttört ujjakról készített 3D-szkennelés és egy másik múzeumban megőrzött, krétával készített vázlat segítségével sikerült. A kész ujjak az építő művész, Vincenzo Vela stílusában készültek 3D-nyomtatóval és megfelelő színnel festették le, majd mágnesekkel illesztették a helyükre azokat.
Mercante és Alice Maccoppi tavaly egy 17. századból származó mesterséges barlang dokumentálásán és restaurálásán dolgozott. A barlang eredetileg pihenőhelynek épült, s kagylókkal és mészkőképződményekkel fedték be, de egyes elemek idővel elvesztek. Azok megfelelő pótlásához Mercante először beszkennelte azt a falrészt, amely mindegyik kagylót tartalmazta. Ezeket az elemeket 3D-képfelismeréssel izolálta a környezetétől, majd 3D-nyomtatóval elkészítette a pontos másolataikat. Azokat végül Maccoppi felhasználta a megfelelő formák kiöntéséhez.
A restaurált részek UV-fényben egyértelműen azonosíthatók
Sok restaurátor fél attól, hogy modern eszközöket integráljon a munkafolyamatokba. Mercante szerint néhány szakember abban a tévhitben él, hogy a 3D-szkenner és a 3D-nyomtató a restaurálási munkát sterillé és mechanikussá teszi. De idővel ezek az aggályok háttérbe szorulnak, főleg azért, mert a korszerű rendszerek folyamatosan javulnak és egyre nagyobb potenciál van bennük. Persze a 3D-nyomtató használata nem cél, csak egy eszköz, egy olyan szerszám a restaurátor kezében, amely további megoldásokat tesz lehetővé és amelynek a segítségével még értékesebb alkotások készülhetnek. A legfontosabb egyértelműen a műkincsek megmaradása.
Mercante azt reméli, hogy a digitális technológiák egyre szélesebb körben elterjednek és egyre több restaurátor használja majd azokat, mint fontos eszközöket. Emellett szeretné, hogy az Opificio delle Pietre Dure keretében létrehozhassanak egy részleget, amely szkennelési, 3D-nyomtatási és modellezési szolgáltatásokat kínálna a műkincsek restaurálására.