#1
Erről az jut eszembe, amit Douglas Adams írt egy úti beszámlójában. Japánban járt - talán Okinawán - és elmentek egy gyönyörű sintoista szentélybe. A vezető mesélte, hogy ez a szentély a XII. században épült, az egyik legszebb a szigeten. Egy faépületről van szó, tökéletes állapotban. A csoportból valaki megkérdezte, hogy ez hogy lehet, hát nem rongálódott meg az épület az évszázadok során? Mire a vezető, hogy dehognyem, ez már összedőlt földrengéstől többször is, legutóbb pedig a hatvanas években égett le porig. Úgy építették újra. Erre mondták a túristák, hogy de hát akkor ez nem egy XII. sz-i szentély. A vezető pedig nem nagyon értve a problémát közölte, hogy hát dehogynem, hát mindig is itt volt, a fa persze nem ugyanaz, de a szentély igen.
Ez szerintem egész elgondolkodtató és gyönyörű :) Azért a Zen az odaver :)
#1