4
-
vilinger #4 Egyertertek az elottem szolokkal.
A legjobb megoldas szamomra az lenne ha pl csinalnanak egy teljesen felujitott masolatot es azt kiallitanak az eredetivel egyutt.
Az mas ha az eredeti szobor darabokra esne, mert akkor az allagmegorzes miatt lehetne pl ragasztani, de ha valamit rafestenek, azzal lenyegeben kinyirjak az erdetit, tehat valoban soha tobbe nem lathatjuk. -
noland #3 Egyetértek. Sőt, bűntény. Azzal, hogy koridegen anyagot aggatnak a szobrokra, nagyon vásárivá is válik. Műalkotásból csinálnak panoptikumot, közben ez nem is erről szól. A képzelet, a fantázia fontosabb, mint egy viszonylagos látványosság. Olyan mintha festményekre visszaragasztanák fóliából, a művész által lefestett alakokat. Azért mert valami technikailag kivitelezhető, nem jelenti, hogy meg is kell csinálni, vagy van értelme, etikussá válik, stb. -
Ender Wiggin #2 Ez egy baromság. Ez olyan, mintha a Rembrandtra is ráfestenének egy hiányzó alakot... Nem attól lesz nagy élmény egy Leonardo, hogy van ujja a szobornak. -
#1
Erről az jut eszembe, amit Douglas Adams írt egy úti beszámlójában. Japánban járt - talán Okinawán - és elmentek egy gyönyörű sintoista szentélybe. A vezető mesélte, hogy ez a szentély a XII. században épült, az egyik legszebb a szigeten. Egy faépületről van szó, tökéletes állapotban. A csoportból valaki megkérdezte, hogy ez hogy lehet, hát nem rongálódott meg az épület az évszázadok során? Mire a vezető, hogy dehognyem, ez már összedőlt földrengéstől többször is, legutóbb pedig a hatvanas években égett le porig. Úgy építették újra. Erre mondták a túristák, hogy de hát akkor ez nem egy XII. sz-i szentély. A vezető pedig nem nagyon értve a problémát közölte, hogy hát dehogynem, hát mindig is itt volt, a fa persze nem ugyanaz, de a szentély igen.
Ez szerintem egész elgondolkodtató és gyönyörű :) Azért a Zen az odaver :)