Egyre többen gondolják úgy, hogy az Amerikai Zenekiadók Szövetségének (RIAA) tagjai is tehetnek arról, hogy az MP3 ilyen népszerűségnek örvend.

Valószínűleg mindenki járt már úgy, hogy hallott egy számot a rádióban, majd megvette az adott előadó CD-jét vagy kazettáját, mert arra számított, hogy a többi dal is hasonlóan jó lesz. Az első meghallgatás után azonban csalódott. Ezért lenne szükség arra, hogy a vásárló meghallgathasson több számot is a vásárlás előtt (erre általában van lehetőség a nagyobb áruházakban, zeneboltokban, de ha minden vásárló meg szeretné hallgatni a teljes anyagot vásárlás előtt, hosszú sorok kígyóznának a néhány készülék előtt). Más a helyzet például a filmekkel: a DVD árának töredékéért meg lehet nézni a filmet a moziban, vagy ki lehet kölcsönözni a tékából vásárlás előtt. Ezért jó lenne, ha lehetőség volna csak egy-egy szám megvásárlására, vagy arra, hogy magunk állíthassuk össze egy CD tartalmát (ez utóbbira vannak próbálkozások, de természetesen csak az Egyesült Államokban).

Másik dolog az ár: majdnem húsz évvel ezelőtt jelent meg a CD. Az amerikai boltokban 15-16 dollárért lehetett megvenni egy CD-t akkoriban. Mi a helyzet ma? Ugyanannyiba kerül! Hogy volt ez pl. a VHS kazettákkal? Két tábor alakult ki annak idején: az egyik 90 a másik 20 dollárért adta a filmeket. Csak a gazdag emberek és a videotékások engedhették meg maguknak, hogy 90 dollárért filmet vegyenek. A legtöbben kikölcsönözték ezeket és lemásolták. Míg azok a stúdiók, melyek 20 dollárét árulták filmjeiket, hatalmas bevételeket könyvelhettek el, mert ennyit megért az, hogy a vásárlók egy jó minőségű, legális példányhoz jussanak. Hasonló a helyzet jelenleg a DVD-kel. A filmforgalmazók mostanában kezdenek ráeszmélni arra, hogy pl. a Warner filmekből jóval több fogy, mivel azok olcsóbbak.

Talán a RIAA is észreveszi ezt, és kidolgoznak olyan megoldásokat, melyekkel a fenti problémák áthidalhatóak.