Változást hozhatna a jelenlegi helyzethez képest, ha az emberek láthatnák, hogy milyen adatok vannak róluk a cégek birtokában.

Andreas Weigend egykor az Amazon vezető tudósa volt, részt vett a társaság adatstratégiájának a kifejlesztésében, napjainkban pedig a Berkeley Egyetemen tanít és olyan cégeknek és szervezeteknek ad tanácsokat, mint az Alibaba, a Goldman Sachs, a Lufthansa, az SAP és a Világgazdasági Fórum. A szakember évtizedes tapasztalatokkal rendelkezik a felhasználói adatok gyűjtése és elemzés kapcsán. San Franciscóban és Sanghajban él, s nemrég jelentette meg a Data for the People című könyvét, amelyben számos, gyakran alig ismert példákat írt le arról, hogy ki, hol és hogyan gyűjti össze a felhasználói adatokat.

"2001. szeptember 11. után az USA-ban, az Amazonnál dolgoztam. Egy chicagói professzorral dolgoztam együtt, aki elmondta nekem, hogy a merényletek után egy héttel felkereste őt a titkosszolgálat, mert korábban azokra a járatszámokra keresett rá, amelyek a később eltérített repülőgépekhez tartoztak. Akkor tudatosult bennem, hogy az Amerikai Egyesült Államok Nemzetbiztonsági Ügynöksége (NSA) mindent elolvas."

"Kínában a szállodaajtók elektronikus zárjait a rendőrség is figyeli. A rendőrök minden alkalommal jelzést kapnak arról, hogy ha egy ajtót kinyitnak. Amennyiben valamelyik éjszaka legalább hétszer nyitnak ki egy ajtót, akkor utánanéznek, mert drogkereskedők vagy prostituáltak lehetnek az érintettek, hiszen normális esetben nem járkál ki valaki ennyiszer egy éjszaka alatt a hotelszobájából. A szállodákban felszerelt kamerák is a rendőrségre vannak bekötve. Ez már tényleg Orwell 1984 című regénye" - jelentette ki Andreas Weigend.


Weigend hozzáférési, ellenőrzési és feldolgozási jogokat követelt az adatokat feldolgozó cégektől. Azt akarja, hogy olyan eszközök álljanak a rendelkezésére, amelyek segítségével betekinthet az adataiba, kiegészítheti és felismerhetetlenné teheti azokat, kísérletezhet velük és továbbíthatja azokat más szolgáltatásokba. Nemrég megkapta az első olyan e-mailt a Google rendszeréből, amely az elmúlt hónapok tartózkodási adatait is tartalmazta. Az olyan megoldások, amelyek lehetővé teszik az adataiba való betekintést sokkal érdekesebbek a számára, mint valamilyen jogi adatvédelmi nyilatkozat. Az eszközökkel az emberek új betekintési lehetőségeket nyerhetnek az életükbe. Számára nem igazán lennének meglepők a felfedezett dolgok és ha a felhasználókat felvilágosítanák például arról, hogy az okostelefonjaikban lévő gyorsulásmérők minden egyes lépésüket regisztrálják, akkor ők sem lepődnének meg azon, hogy milyen sok adat létezik róluk.

"Adatokat nem létrehozni ugyanolyan nehéz, mint ha valakinek azt mondanák: ne használjon vizet. Éppen ezért akarok beszélni arról, hogyan működik az adatgazdaság és milyen a költség-haszon viszony. Amennyiben egy szolgáltatás haszna elég nagy, akkor nincs problémám azzal sem, ha egy szolgáltató az adataimat kereskedelmi célokra is felhasználja. Aktivizálni kell az embereket és beszélni nekik arról, mi zajlik a világban" - szögezte le végül Andreas Weigend.