Ez sok pénzbe kerül, ezért a cégek számára vonzóbbá akarják tenni az új, csúcsminőségű infrastruktúrákba történő beruházást.

"Az Uniónak összekapcsoltságra van szüksége. A gazdaságnak is, és az embereknek is. Be kell ruháznunk az összekapcsoltság kiépítésébe, és ezt most kell megtennünk." – mondta Jean-Claude Juncker az Unió helyzetét értékelő 2016. évi beszédében. Ezzel együtt a Bizottság javaslatot tett az uniós távközlési szabályok mélyreható átdolgozására és új kezdeményezések megvalósítására. A cél az, hogy a növekvő igényekkel összhangban az európaiak több internetkapcsolattal és jobb internet-hozzáféréssel rendelkezzenek, és hogy javuljon Európa versenyképessége.

A nagyon nagy teljesítményű hálózatok kiépítését szolgáló beruházások ösztönzése egyre fontosabb az oktatási, az egészségügyi, a feldolgozóipari és a közlekedési ágazat működéséhez. Ezért 2025-ig el akarják érni, hogy a társadalmi-gazdasági téren meghatározó szereplők – így az iskolák, az egyetemek, a kutatóközpontok, a közlekedési csomópontok, a közszolgáltatók, köztük a kórházak és a közigazgatási szervek, valamint a digitális technológiákat alkalmazó cégek – mind gigabites nagyságrendű adatforgalmat biztosító hozzáféréssel rendelkezzenek. Második pontként minden európai háztartás számára lehetővé tennék - a vidéki térségekben és a városokban egyaránt -, hogy olyan internetkapcsolattal rendelkezzen, amely legalább 100 MB/s – további fejlesztés esetén pedig akár GB/s-os – letöltési sebességet biztosít, illetve 2020-ra minden egyes uniós tagállamban legalább egy nagyvárosban elő lehessen fizetni 5G internetszolgáltatásra.

A szervezet tudatában van, hogy mindez rengeteg beruházást igényel, ezért egy új Európai Elektronikus Hírközlési Kódext vezetnének be (utoljára 2009-ben aktualizálták). Ebben egyszerűsített szabályokat rögzítenek majd, melyek mindegyik vállalat számára vonzóbbá teszik, hogy Unió-szerte – helyben éppúgy, mint tagállami határokon átívelő jelleggel – új, csúcsminőségű infrastruktúrákba ruházzanak be. A kódex értelmében csak akkor kerül majd sor piacszabályozásra, ha ezt a végfelhasználók érdeke megköveteli, illetve ha a szolgáltatók közötti kereskedelmi megállapodások nem vezetnek versenyképes eredményre.


Az új kódex számottevően csökkenti a szabályozást azokra az esetekre vonatkozóan, amikor rivális szolgáltatók közösen ruháznak be nagyon nagy teljesítményű hálózatok kiépítésébe, egyúttal pedig megkönnyíti a kisebb piaci szereplők számára, hogy – a költségeket megosztva, a méretgazdaságosság korlátait legyőzve stb. – beruházási projektekben vegyenek részt. Az új szabályok nagyobb kiszámíthatóságot biztosítanak azok számára, akik elsőként vállalják a kockázatot, hogy hálózatfejlesztésbe ruházzanak be olyan területeken, például vidéken, ahol kevesebb profitra lehet szert tenni. Az új kódex esetében már nemcsak a hálózatokhoz való hozzáférésért folytatott versenyről van szó, hanem az ezekbe a hálózatokba való beruházás terén folytatott versenyről is.

A kódex hosszú időre szóló frekvenciahasználati engedélyek kibocsátását indítványozza, ezt pedig szigorúbb követelményekhez köti a tényleges és hatékony spektrumhasználat tekintetében. Ezen túlmenően a kódex az alapvető paraméterek összehangolását szorgalmazza, például koordinálnák a frekvenciakijelölések időzítését, hogy EU-szerte egyidőben kerüljön sor a frekvenciatartományok felszabadítására. Könnyebb lesz szolgáltatót váltaniuk azoknak a fogyasztóknak, akik csomagban értékesített szolgáltatásokra (internet, telefon, tv, mobiltelefon stb.) fizettek elő. A kiszolgáltatott helyzetben lévő társadalmi csoportok tagjainak (köztük az időseknek, a fogyatékossággal élő személyeknek és a szociális segélyben részesülő embereknek) joguk legyen megfizethető áron előfizetni az internetre.

Egyes szabályok hatálya a jövőben azokra az új online szereplőkre is kiterjed majd, akik a hagyományos szereplők szolgáltatásaival egyenértékű szolgáltatásokat nyújtanak. Ez azt a célt szolgálja, hogy a biztonsági követelmények (a hálózatok és a szerverek biztonsága tekintetében) rájuk is vonatkozzanak. A szabályok lehetővé teszik továbbá a felhasználók számára, hogy ezeknek az online szolgáltatásoknak a révén a 112-es számon feltárcsázható uniós segélyszolgálathoz forduljanak, anélkül, hogy ezért többletdíjat kellene fizetniük.