Berta Sándor
Túlzottan a számítógépes adatfeldolgozástól függhetnek a rendőrök
A számítógépes adatelemzés központi módszerré vált, de egyben azt is jelenti, hogy a rendőrök túlzottan függenek az informatikától.
Az 1970-es években a német rendőrök nem tudták eredményesen felderíteni az olyan szervezeteket, mint a Vörös Hadsereg Frakció (RAF) vagy más néven Baader-Meinhof csoport. A német Szövetségi Bűnügyi Hivatal (BKA) egy "számítógép felügyelőt" vetett be; Horst Herold, a BKA vezetője a számítógéppel támogatott nyomozás feltalálójának számít. Az elképzelése egyszerű volt: a RAF tagjai a konspiratív lakásokban az áramszámlát készpénzzel egyenlítették ki és álneveket használtak, ezért úgy lehetne őket elkapni, hogy összehasonlítják a nevüket azzal az adatbázissal, amely a készpénzzel fizető ügyfelek neveit tartalmazta. Végül ezzel a módszerrel sikerült is 1979-ben lefülelni a RAF egyik tagját.
Napjainkra teljesen megszokottá vált az adatokat elemző számítógépek használata, a rendőrség és a titkosszolgálatok munkája már elképzelhetetlen lenne e rendszerek nélkül. Azonban mára nem a bűncselekmények felderítése, hanem a terrorcselekmények megakadályozása vált elsődleges feladattá. Az okostelefonok megjelenésével, az azokon tárolt adatok legálisan vagy illegálisan való megszerzésével, a hivatalok valódi kincsekhez jutottak. Az abszolút biztonság megteremtése vált a legfontosabb szemponttá, akár olyan áron is, hogy a szabadságjogokat teljesen háttérbe szorítják.
Most már ott tartunk, hogy az adatgyűjtések milliárdokat emésztenek fel, miközben a gyakorlati hasznuk minimum megkérdőjelezhető, a biztonsági szervek pedig gyakorlatilag függővé váltak a számítógépektől. Eközben a hivatalok szarvashibákat követnek el, elég csak arra gondolni, hogy a 2013-as bostoni maratonon robbantók, illetve a párizsi és a brüsszeli merénylők ismertek voltak előttük, mégis végrehajthatták a tettüket. Az adatelemzések prevenciós hatása azon alapszik, hogy korábbi eseményekből megjósolhatók jövőbeli cselekedetek, mely igaz lehet a gazdaságban, de a terrorizmus terén - az emberi kreatívitásra tekintettel - legalábbis kétséges.
A másik probléma, hogy a rendőrségek és a titkosszolgálatok több százmillió eurót adnak ki szoftverekért, számítógépekért és elemzésekért, így valahol spórolniuk kell és ez a terület a hagyományos megfigyelés, illetve a források kiépítése. Pedig pont a két módszer ötvözésével lehetne komoly eredményeket elérni, hszen kétségkívül hasznos dolog, ha például a DNS-nyomok 2 óra alatt elemezhetők, de ez önmagában még nem elég a sikeres felderítéshez. Ugyanúgy szükség van az aprólékos nyomozómunkára, a személyes információszerzésre, a tanult dolgokra és az ösztönökre.
Az 1970-es években a német rendőrök nem tudták eredményesen felderíteni az olyan szervezeteket, mint a Vörös Hadsereg Frakció (RAF) vagy más néven Baader-Meinhof csoport. A német Szövetségi Bűnügyi Hivatal (BKA) egy "számítógép felügyelőt" vetett be; Horst Herold, a BKA vezetője a számítógéppel támogatott nyomozás feltalálójának számít. Az elképzelése egyszerű volt: a RAF tagjai a konspiratív lakásokban az áramszámlát készpénzzel egyenlítették ki és álneveket használtak, ezért úgy lehetne őket elkapni, hogy összehasonlítják a nevüket azzal az adatbázissal, amely a készpénzzel fizető ügyfelek neveit tartalmazta. Végül ezzel a módszerrel sikerült is 1979-ben lefülelni a RAF egyik tagját.
Napjainkra teljesen megszokottá vált az adatokat elemző számítógépek használata, a rendőrség és a titkosszolgálatok munkája már elképzelhetetlen lenne e rendszerek nélkül. Azonban mára nem a bűncselekmények felderítése, hanem a terrorcselekmények megakadályozása vált elsődleges feladattá. Az okostelefonok megjelenésével, az azokon tárolt adatok legálisan vagy illegálisan való megszerzésével, a hivatalok valódi kincsekhez jutottak. Az abszolút biztonság megteremtése vált a legfontosabb szemponttá, akár olyan áron is, hogy a szabadságjogokat teljesen háttérbe szorítják.
Most már ott tartunk, hogy az adatgyűjtések milliárdokat emésztenek fel, miközben a gyakorlati hasznuk minimum megkérdőjelezhető, a biztonsági szervek pedig gyakorlatilag függővé váltak a számítógépektől. Eközben a hivatalok szarvashibákat követnek el, elég csak arra gondolni, hogy a 2013-as bostoni maratonon robbantók, illetve a párizsi és a brüsszeli merénylők ismertek voltak előttük, mégis végrehajthatták a tettüket. Az adatelemzések prevenciós hatása azon alapszik, hogy korábbi eseményekből megjósolhatók jövőbeli cselekedetek, mely igaz lehet a gazdaságban, de a terrorizmus terén - az emberi kreatívitásra tekintettel - legalábbis kétséges.
A másik probléma, hogy a rendőrségek és a titkosszolgálatok több százmillió eurót adnak ki szoftverekért, számítógépekért és elemzésekért, így valahol spórolniuk kell és ez a terület a hagyományos megfigyelés, illetve a források kiépítése. Pedig pont a két módszer ötvözésével lehetne komoly eredményeket elérni, hszen kétségkívül hasznos dolog, ha például a DNS-nyomok 2 óra alatt elemezhetők, de ez önmagában még nem elég a sikeres felderítéshez. Ugyanúgy szükség van az aprólékos nyomozómunkára, a személyes információszerzésre, a tanult dolgokra és az ösztönökre.