Berta Sándor

A svájciak többet akarnak fizetni az IT-termékekért

Kiemelten figyelnének arra, hogy milyen körülmények között készül el egy informatikai eszköz.

A Fastenopfer és a Brot für allee nevű svájci szervezetek a legfrissebb felmérésükben etikai és ökológiai szempontokból értékelték az egyes gyártókat."Mennyi vér tapad az okostelefonunkhoz, a táblagépünkhöz és a számítógépünkhöz?" - tették fel a provokatív kérdést, majd megvizsgálták a tíz legfontosabbnak számító márkát. Értékelésük szerint a cégek megpróbálnak változtatni és javítani a gyártási feltételeken - az utóbbi években különösen a környezetvédelem került előtérbe -, ugyanakkor az üzemekben lévő munkakörülményeken még bőven van mit javítani. Mindez elsősorban az egészségvédelemre, a megélhetést biztosító alapbérekre és a munkajogokra igaz.

Az összegzés szerint az egyes társaságok helyzete nagyon eltérő: jó úton halad a Hewlett-Packard és a Nokia, közepes szinten teljesít az Apple és a Dell, míg gyengén az Acer, a Lenovo, a Samsung és Sony. Elfogadhatatlan szinten van jelenleg az Asus és a HTC. A Fastenopfer és a Brot für alle mindenekelőtt azt várják el az IT-gyártóktól, hogy a teljes beszállítói lánc esetében vállaljanak felelősséget. Daniela Renaud kampányvezető kiemelte: azt szorgalmazzák, hogy a vállalatok javítsanak a beszállítóiknál lévő munkakörülményeken és a környezetvédelmen.

Svájcban a hasonló listák fontos tájékozódási pontot jelentenek a fogyasztóknak és a tapasztalatokat a közintézmények, az egyházközösségek, az állam, illetve a kantonok beszerzéseinél is figyelembe veszik. Minden esetben arra összpontosítanak, hogy lehetőleg megfelelő körülmények között készített készülékeket válasszanak ki. Prisca Birrer-Heimo képviselő úgy vélte, hogy törvényben kellene szabályozni azt, hogy a termékek és a szolgáltatások megvásárlásakor ne csak a pénz számítson, hanem az ökológiai és a szociális követelményeket is értékeljék és ellenőrizzék.

Júliusban a Samsung egyik kínai beszállítója kapcsán robbant ki gyermekmunka-botrány, majd szintén gyerekmunkával vádolták meg a dél-koreai cég és a Lenovo dél-kínai beszállítóját.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • gombabácsi #6
    Svájc, még a wikipédia se meri elhallgatni:
    "Sokáig a kisemberek és a nagyiparosok adó elől eltitkolt jövedelmei is itt kötöttek ki. Svájc továbbra is „menedékhely” a befektetők számára, a banktitok viszonylag szigorú védelme és a svájci frank hosszútávú értékállósága miatt."
  • Tinman #5
    Svájcban így is mocskos drága minden.

    Tavaly esett meg, hogy egy Svájcban élő ismerős itthonról vett inkább cuccokat és webkamerán keresztül segítettük neki összehozni a konfigot, mert odakint átszámítva 25-30k-s óradíjat mondtak neki és az alkatrészek is többe jöttek ki, nem is kicsivel. Hajlandó volt a cirka 15k-s postaköltséget is örömmel kifizetni.

    Az meg, hogy gyerekmunkával rakják össze ezeket a szemeteket? Picit sem érdekel. A jellemző amúgy is az, hogy a vidéki kölyök felmegy a városba szerencsét próbálni 15 évesen, aztán csodálkozik, ha éhbérért kap a nulla tudása mellé egy gyártósori összeszerelő melót.

    Abs. nem jellemző az, hogy gyerekeket erőszakkal kényszerítenek arra, hogy neked aztán mostantól iPhone-t meg VGA kártyát kell összepakolni, különben ledarálunk virslinek. Nem.

    Akinek nem tetszik az ki és leléphet... csak persze a kínai tiniknek nem az a vágya, hogy vidéken rizst termesszenek, hanem őket is szépen megfertőzte a fogyasztói társadalom rákfenéje, így belemennek a szolga melóba, gyakorlatot is szereznek közben, amelyik tényleg tehetséges az meg feljebb is tudja magát küzdeni. Sokan vannak, ott még jobban érvényesül az erősebb kutya elv.
  • nlght #4
    "Mennyi vér tapad az okostelefonunkhoz, a táblagépünkhöz és a számítógépünkhöz?"

    Én meg azt kérdezném, hogy az utóbbi 100 évben mennyi vér tapadt a svájci bankárok kezéhez, amikor pár náci vezér vagy pár afrikai hadúr vagyonával kellett bűvészkedniük (úgy beszélnek, mintha a semmiből hordták volna össze nekik az angyalok és szentek a gazdag országukat...)
  • Cat #3
    Szerintem naivitás azt gondolni, ha a végfelhasználó többet fizet az a pénz végigfut az értékláncon, és a munkásnál fog lecsapódni. Egyszerűen túl sok közbeiktatott szereplő van hozzá (kisker, nagyker, szállítás, stb.). Valaki, valahol biztosan le fogja nyúlni a pénzt.

    A szabályozás elsősorban annak az államnak lenne a feladata - és saját állampolgárai iránti felelőssége - ahol a gyártás folyik. Viszont pl. egy bangladesi ruhagyárban kb. az éhhalál és a varrás között lehet választani, és amíg nincs alternatíva, nem tudom elítélni a hatóságokat sem. Részükről semeddig se tartana keményebben odalépni, de akkor meg a gyár megy tovább pl. Laoszba, és nem változik semmi.
  • dartois83 #2
    Azért valamennyire igazuk van a svájciaknak. Lényegében ezek a tech-cégek az irdatlan verseny ellenére hatalmas profitokat is termelnek (néha persze hatalmas veszteségeket is), ráadásul élen járnak az ún. adóoptimalizálásban. Míg a környezetvédelmi elveket, felhasznált anyagokat könnyen lehet szabályozni (EU-s irányelvek, rendeletek útján pl.), addig az Közösség nem tud beleszólni a gyártási folyamatokban, főképp emberi-erőforrás tekintetében. Lehet, hogy valamivel megemelkednének az árak, de én is hajlandó lennék többet fizetni, ha tudom, épp nem egy kínai gyerekmunkás vet most véget az életének a folyamatos robottól, hogy elkészítse nekem a jövő évi mobiltelefonomat.
  • Merwenus #1
    Úgy könnyű bazki, ha 2ezer eurót kapsz csak úgy az államtól minden hónapban....