Szekeres Viktor
Lufisztárokkal van tele Hollywood?
Hollywood szerint a mozizók szörnyen kiismerhetőek, közülük is a tinik a legbefolyásolhatóbbak, holott már többször bizonyították, hogy ez nincs így.
Nyakunkon az Alkonyat: Napfogyatkozás premierje, ezért muszáj pár szót ejtenünk a sztárkultuszról, mely manapság meglehetősen ellentmondásosan működik. Hollywood mozifilmjeinek eladásában mindig is nagy hangsúlyt fektetett a "star power"-re, a húzónevek erejére. Ennek köszönhető, hogy az A-listás sztároknak sokszor elég kiírni a nevét a film címe elé, s a nép, az istenadta, máris özönlik a filmszínházakba.
Persze ez a gondolkodás meglehetősen leegyszerűsített, afféle Mórickás elképzelés, mégis nagyon sokszor beválik. Hogy friss premierekről ejtsünk szót, Amerikában pénteken mutatták be Adam Sandler új filmjét, a Nagyfiúkat (Grownups), mely első hétvégéjén 40,5 millió dollár bevételt ért el. A Sandler-filmek közül ugyanígy nagyjából 40 millióval startolt annak idején a Klikk, vagy a Zohan, az 50 első randi vagy a Ki nevel a végén?, sőt, a Férj és Férj sem maradt el sokkal. (A színész tavaly buktája, a Ki nevet a végén? a tipikus kivétel, s a télen bemutatott családi film, az Esti mesék sem illik a sorba.) Ebből az a trend tűnik helyesnek, miszerint Adam Sandler + nyár + komédia = minimum 40 millió dolláros kezdés. A sort persze lehet folytatni a 20 millió dollárra mindig képes Denzel Washingtonnal, vagy az azóta lefele tartó egykori Jodie Fosterrel, de folyamatosan megbízhatóan teljesítő színész kevés van.
Persze, hogy ugyancsak friss példával cáfoljuk meg az efféle gépies levezetéseket, elég felhozni Tom Cruise közel sem jól kezdő akciófilmjét, a Kéjjel-nappalt. A Knight & Day eredeti címre hallgató mozit egyesek szerint lehet, hogy a magában nagy bevételt sosem vonzó Cameron Diaz mérgezte meg, vagy egyszerűen csak Cruise nem olyan kapós, mindenesetre a sorozatban 100 milliós összbevételeket produkáló színész ezúttal rossz lóra tett. Ebből is látható, hogy érvényesül az "egyszer fent, egyszer lent" elv, minden színésznél elérkezik valamikor egy hullámvölgy, aminek egyik oka, hogy változik a közönség nevekre való fogékonysága.
Befolyásolható vagy?
Éppen ezért véli úgy Hollywood, hogy az állandó utánpótlással rendelkező tinédzserek preferenciái egy bizonyos ideig állandóak, s az ember azt gondolná, hogy ha egy korcsoportot és annak ízlését könnyen fel lehet térképezni, akkor az a tiniké. (Leegyszerűsítve úgy tűnik, mintha a sikerhez elég lenne egy búsképű lovagot, vagy egy közepesen duzzadó ajkú modellányt küldeni eléjük - nemi preferenciáktól függően.) Jelenleg a legnagyobb hisztériát az Alkonyat-sorozat generálja a tinik között, tavaly például nyitónapi rekordot állított fel a film, s a nézői fanatizmus mértékét az is jelzi, hogy ezt több rekord nem követte, azaz a rajongás abban nyilvánul meg, hogy mindenki az első napok látni akarta az új Alkonyatot. Épp ezért összbevételben már messze lemaradt a legsikeresebb filmektől, s a sokszor jegyet váltóknak köszönhetően vélhetően a való nézőszáma is jóval kevesebb, mint amennyire a dollárban kifejezett végösszeg utal. (Ergó még mindig többen szeretik a Pixart, mint a vámpírokat, csak utóbbiakat már az első napokon szeretni akarják. De nagyon.)
És, ha már siker az Alkonyat és hihetetlenül nagy személy kultusz övezi a főszereplőket (jelen esetben Robert Pattinsont, Kristen Stewartot és most már Taylor Lautnert is), akkor azt hinnénk, hogy az ő sztárerejükre lehet építeni. Ugyanis egy tininek, gondolnánk, az a lényeg, hogy lássa nagy kedvencét, az már nem fontos, hogy miben. Ez logikusnak tűnik, hiszen a kevésbé sikítozó felnőtteket is érdekli Washington, Smith vagy Sandler, ezért a kedvenceikhez kötődő tinik még kiszámíthatóbbnak tűnnek.
Viszont hiába került az Alkonyat után mozik Kristen Stewarttól a remek Kalandpark (16 millió dollár amerikai bevétel), a The Yellow Handkerchief (300 ezer dollár amerikai bevétel) és a The Runaways (3,5 millió dollár amerikai bevétel), mindegyik gyengén szerepelt - utóbbit minden 100. Alkonyatos nézte meg. A lányokban sem lehetett bízni, hiszen Pattinsontól a Little Ashe csak 500 ezer, míg az elfogadható Emlékezz rám (Remember Me) 19 millió dollár bevételt hozott - holott az Alkonyat: Újhold első napján több mint 70 milliót termelt. Valószínűleg ez a sors vár a nálunk forgatott Bel Ami-ra, amivel tele volt a hazai bulvársajtó, de mint film, senkit nem fog érdekelni.
Akkor levonhatjuk azt a következtetést, hogy Hollywood teljesen félreérti a sztárok jelenségét? Vagy azt, hogy a sztárokhoz való ragaszkodás abszurd módon csak a középkorban alakul ki? A fenti adatok mellett már nem is meglepő, hogy a tinilányok mellett, a tinifiúk sem vehetőek meg egy menő filmben szereplő színész nevével. A két Transformers-filmben a robotok között őrlődő, Megan Fox ugyanis hiába szerepel sokak nedves álmaiban, úgy tűnik, hogy csak Shia Labeouf biztonságot adó karjaiban érdekli a fiúkat. A gigantikus bevételű akciófilmek mellett ugyanis Fox minden szinten megbukott: mind képregény-filmjével (Jonah Hex - 9-11 millió dollár), mind erotikus beütésű horrorkomédiájával (Ördög bújt beléd - 16 millió dollár), de még a viszonylag jó Hogy veszítsük el barátainkat és idegenítsük el az embereket? című próbálkozásával is (3 millió dollár).
Mint látható, nincs biztos recept a sikerre, kiszámíthatatlan a közönség, és éppen ezért értékelődik fel az olyan színészek kedveltségének jelentősége, mint mondjuk Shia Labeouf. Ő ugyan mondhatjuk, hogy beleült a tutiba, hiszen a Transformers 1-2 és az Indiana Jones 4 nélküle is siker lett volna, azonban 2007-ben a Disturbiát, 2008-ban pedig a Sasszemet képes volt egyedül megnyitni 20-30 millió dollárral, s aztán sikerre vinni. Pedig ezen filmeknél nagyon még társa sem volt a plakátokon, hacsak Michelle Monaghant nem lehet annak nevezni. Hogy ki lesz az utódja, ki lehet az az új, ifjú csillag, akinek pusztán a nevével el lehet adni egy filmet, még nem tudni, mindenesetre Hollywood a már említett Taylor Lautnert szeretné akciófilmes sztárként látni. Az ő első bevetésére 2011-ben kerülhet sor, a menekülős Abductionnel, majd a Stretch Armstronggal. De a Karate kölyök sikere Jaden Smith ázsióját is eléggé felvitte. A kérdés, hogy mennyire volt ő faktor a dolláresőben?
Nyakunkon az Alkonyat: Napfogyatkozás premierje, ezért muszáj pár szót ejtenünk a sztárkultuszról, mely manapság meglehetősen ellentmondásosan működik. Hollywood mozifilmjeinek eladásában mindig is nagy hangsúlyt fektetett a "star power"-re, a húzónevek erejére. Ennek köszönhető, hogy az A-listás sztároknak sokszor elég kiírni a nevét a film címe elé, s a nép, az istenadta, máris özönlik a filmszínházakba.
Persze ez a gondolkodás meglehetősen leegyszerűsített, afféle Mórickás elképzelés, mégis nagyon sokszor beválik. Hogy friss premierekről ejtsünk szót, Amerikában pénteken mutatták be Adam Sandler új filmjét, a Nagyfiúkat (Grownups), mely első hétvégéjén 40,5 millió dollár bevételt ért el. A Sandler-filmek közül ugyanígy nagyjából 40 millióval startolt annak idején a Klikk, vagy a Zohan, az 50 első randi vagy a Ki nevel a végén?, sőt, a Férj és Férj sem maradt el sokkal. (A színész tavaly buktája, a Ki nevet a végén? a tipikus kivétel, s a télen bemutatott családi film, az Esti mesék sem illik a sorba.) Ebből az a trend tűnik helyesnek, miszerint Adam Sandler + nyár + komédia = minimum 40 millió dolláros kezdés. A sort persze lehet folytatni a 20 millió dollárra mindig képes Denzel Washingtonnal, vagy az azóta lefele tartó egykori Jodie Fosterrel, de folyamatosan megbízhatóan teljesítő színész kevés van.
Persze, hogy ugyancsak friss példával cáfoljuk meg az efféle gépies levezetéseket, elég felhozni Tom Cruise közel sem jól kezdő akciófilmjét, a Kéjjel-nappalt. A Knight & Day eredeti címre hallgató mozit egyesek szerint lehet, hogy a magában nagy bevételt sosem vonzó Cameron Diaz mérgezte meg, vagy egyszerűen csak Cruise nem olyan kapós, mindenesetre a sorozatban 100 milliós összbevételeket produkáló színész ezúttal rossz lóra tett. Ebből is látható, hogy érvényesül az "egyszer fent, egyszer lent" elv, minden színésznél elérkezik valamikor egy hullámvölgy, aminek egyik oka, hogy változik a közönség nevekre való fogékonysága.
 |
| Annak idején Kristen Stewart is Jodie Foster mellett kezdte, 30 milliós nyitóhétvégével |
És, ha már siker az Alkonyat és hihetetlenül nagy személy kultusz övezi a főszereplőket (jelen esetben Robert Pattinsont, Kristen Stewartot és most már Taylor Lautnert is), akkor azt hinnénk, hogy az ő sztárerejükre lehet építeni. Ugyanis egy tininek, gondolnánk, az a lényeg, hogy lássa nagy kedvencét, az már nem fontos, hogy miben. Ez logikusnak tűnik, hiszen a kevésbé sikítozó felnőtteket is érdekli Washington, Smith vagy Sandler, ezért a kedvenceikhez kötődő tinik még kiszámíthatóbbnak tűnnek.
Viszont hiába került az Alkonyat után mozik Kristen Stewarttól a remek Kalandpark (16 millió dollár amerikai bevétel), a The Yellow Handkerchief (300 ezer dollár amerikai bevétel) és a The Runaways (3,5 millió dollár amerikai bevétel), mindegyik gyengén szerepelt - utóbbit minden 100. Alkonyatos nézte meg. A lányokban sem lehetett bízni, hiszen Pattinsontól a Little Ashe csak 500 ezer, míg az elfogadható Emlékezz rám (Remember Me) 19 millió dollár bevételt hozott - holott az Alkonyat: Újhold első napján több mint 70 milliót termelt. Valószínűleg ez a sors vár a nálunk forgatott Bel Ami-ra, amivel tele volt a hazai bulvársajtó, de mint film, senkit nem fog érdekelni.
Akkor levonhatjuk azt a következtetést, hogy Hollywood teljesen félreérti a sztárok jelenségét? Vagy azt, hogy a sztárokhoz való ragaszkodás abszurd módon csak a középkorban alakul ki? A fenti adatok mellett már nem is meglepő, hogy a tinilányok mellett, a tinifiúk sem vehetőek meg egy menő filmben szereplő színész nevével. A két Transformers-filmben a robotok között őrlődő, Megan Fox ugyanis hiába szerepel sokak nedves álmaiban, úgy tűnik, hogy csak Shia Labeouf biztonságot adó karjaiban érdekli a fiúkat. A gigantikus bevételű akciófilmek mellett ugyanis Fox minden szinten megbukott: mind képregény-filmjével (Jonah Hex - 9-11 millió dollár), mind erotikus beütésű horrorkomédiájával (Ördög bújt beléd - 16 millió dollár), de még a viszonylag jó Hogy veszítsük el barátainkat és idegenítsük el az embereket? című próbálkozásával is (3 millió dollár).
Mint látható, nincs biztos recept a sikerre, kiszámíthatatlan a közönség, és éppen ezért értékelődik fel az olyan színészek kedveltségének jelentősége, mint mondjuk Shia Labeouf. Ő ugyan mondhatjuk, hogy beleült a tutiba, hiszen a Transformers 1-2 és az Indiana Jones 4 nélküle is siker lett volna, azonban 2007-ben a Disturbiát, 2008-ban pedig a Sasszemet képes volt egyedül megnyitni 20-30 millió dollárral, s aztán sikerre vinni. Pedig ezen filmeknél nagyon még társa sem volt a plakátokon, hacsak Michelle Monaghant nem lehet annak nevezni. Hogy ki lesz az utódja, ki lehet az az új, ifjú csillag, akinek pusztán a nevével el lehet adni egy filmet, még nem tudni, mindenesetre Hollywood a már említett Taylor Lautnert szeretné akciófilmes sztárként látni. Az ő első bevetésére 2011-ben kerülhet sor, a menekülős Abductionnel, majd a Stretch Armstronggal. De a Karate kölyök sikere Jaden Smith ázsióját is eléggé felvitte. A kérdés, hogy mennyire volt ő faktor a dolláresőben?
