MTI
A Vanity Fair szerint a Purple Rain a legjobb filmzene
Prince Purple Rain (Bíbor eső) című filmjének zenéjét választotta a Vanity Fair című, amerikai show-biznisz magazin minden idők legjobb filmzenéjének.
A minnesotai muzsikus híres, 1983-ban készült, egyben legsikeresebb filmjének muzsikáját azért választották a lap szerkesztői listavezetőnek, mert számukra Prince ebben "a funky, a rhythm-and-blues, a metál, sőt, még a pszichedelia elemeivel is olyan hangot alakított ki, amely meghatározta az 1980-as éveket". Ugyanakkor elismerik: a Purple Rain talán minden idők legrosszabb színészi alakításait is magának tudhatja. A második helyre egy örökbecsű Beatles-film, a Richard Lester rendezte Egy nehéz nap éjszakája került.
A bronzérmes a Minél nehezebben jönnek...(The Harder They Come) 1972-es reggae-film lett, sztárja pedig a Bob Marley feltűnése előtti legnagyobb jamaikai csillag, Jimmy Cliff volt - színészként és énekesként egyaránt. Ezután Quentin Tarantino Ponyvaregénye következik, amelynek zenéje ugyanolyan vegyes felvágott, mint maga a sokak által kultikusnak tekintett film: Al Green, Neil Diamond, Dusty Springfield, Ricky Nelson és a The Tornadoes dalai egyaránt felhangzanak benne.
Az 5. helyezett viszont egy kikezdhetetlen remekmű, immár nemcsak a 68-as nemzedék kedvence: Mike Nichols Diploma előttje elválaszthatatlan Simon and Garfunkel lírai szépségű dalaitól. Az 1972-ben készült Superfly című filmre ma már kevesen emlékeznek, a soul-zene kedvelői viszont annál inkább Curtis Mayfield lemezére, amely akkortájt egyedülálló volt szociálisan érzékeny, a szegénységről és a drogról szóló szövegeivel. Hasonló témájú az 1996-os Trainspotting, amely több olyan előadó is megszólal, akik valami módon kötődnek a kábítószerhez: Lou Reed, David Bowie, Iggy Pop, a Blur, a Pulp, vagy a Joy Division.
A 8. helyezett a John Travolta-film, a Szombat esti láz (1978), amelynek zenéjét a Bee Gees szerezte, a diszkómáznak mintegy ellentéte a 9., az American Graffiti: George Lucas 1973-as filmje nemcsak a "baby boomer" nemzedéknek a rock and rollból a vietnami háborúba torkolló sorsát mutatja be, hanem remek antológiája a korszaknak: Bill Haley, Chuck Berry, Fats Domino, Buddy Holly, a Platters, Del Shannon, a Beach Boys, a Booker T. and The MG,s a legnagyobb nevek - csak Elvis Presley hiányzik, feltehetően jogdíj-problémák miatt.
A Top Ten utolsó helyén - ahogy az elsőn - is egy 1983-as film, a Nagy Borzongás (The Big Chill) áll, amelynek zenéje szinte áttekintést ad a detroiti "motown sound" legjavából, Marvin Gaye-től a Four Tops-on át a The Temptations-ig. A soul-dalok mellett azért befért a keretbe a Procol Harum A Whiter Shade of Pale-je is.
A minnesotai muzsikus híres, 1983-ban készült, egyben legsikeresebb filmjének muzsikáját azért választották a lap szerkesztői listavezetőnek, mert számukra Prince ebben "a funky, a rhythm-and-blues, a metál, sőt, még a pszichedelia elemeivel is olyan hangot alakított ki, amely meghatározta az 1980-as éveket". Ugyanakkor elismerik: a Purple Rain talán minden idők legrosszabb színészi alakításait is magának tudhatja. A második helyre egy örökbecsű Beatles-film, a Richard Lester rendezte Egy nehéz nap éjszakája került. A bronzérmes a Minél nehezebben jönnek...(The Harder They Come) 1972-es reggae-film lett, sztárja pedig a Bob Marley feltűnése előtti legnagyobb jamaikai csillag, Jimmy Cliff volt - színészként és énekesként egyaránt. Ezután Quentin Tarantino Ponyvaregénye következik, amelynek zenéje ugyanolyan vegyes felvágott, mint maga a sokak által kultikusnak tekintett film: Al Green, Neil Diamond, Dusty Springfield, Ricky Nelson és a The Tornadoes dalai egyaránt felhangzanak benne.
Az 5. helyezett viszont egy kikezdhetetlen remekmű, immár nemcsak a 68-as nemzedék kedvence: Mike Nichols Diploma előttje elválaszthatatlan Simon and Garfunkel lírai szépségű dalaitól. Az 1972-ben készült Superfly című filmre ma már kevesen emlékeznek, a soul-zene kedvelői viszont annál inkább Curtis Mayfield lemezére, amely akkortájt egyedülálló volt szociálisan érzékeny, a szegénységről és a drogról szóló szövegeivel. Hasonló témájú az 1996-os Trainspotting, amely több olyan előadó is megszólal, akik valami módon kötődnek a kábítószerhez: Lou Reed, David Bowie, Iggy Pop, a Blur, a Pulp, vagy a Joy Division.
A 8. helyezett a John Travolta-film, a Szombat esti láz (1978), amelynek zenéjét a Bee Gees szerezte, a diszkómáznak mintegy ellentéte a 9., az American Graffiti: George Lucas 1973-as filmje nemcsak a "baby boomer" nemzedéknek a rock and rollból a vietnami háborúba torkolló sorsát mutatja be, hanem remek antológiája a korszaknak: Bill Haley, Chuck Berry, Fats Domino, Buddy Holly, a Platters, Del Shannon, a Beach Boys, a Booker T. and The MG,s a legnagyobb nevek - csak Elvis Presley hiányzik, feltehetően jogdíj-problémák miatt.
A Top Ten utolsó helyén - ahogy az elsőn - is egy 1983-as film, a Nagy Borzongás (The Big Chill) áll, amelynek zenéje szinte áttekintést ad a detroiti "motown sound" legjavából, Marvin Gaye-től a Four Tops-on át a The Temptations-ig. A soul-dalok mellett azért befért a keretbe a Procol Harum A Whiter Shade of Pale-je is.