Új kihívások előtt áll a német média a terrorizmus mostani lépései nyomán. Erre a következtetésre jutottak német médiaszakértők, akik legfrissebb tanulmányukban arra hívták fel a figyelmet, hogy a terroristák által Irakban és Afganisztánban alkalmazott módszerek, így a túszejtő akciók, majd a magas váltságdíj fejében történő szabadon bocsátások miatt a médiára rendkívüli felelősség hárul.

A terroristák által végrehajtott emberrablások valóságos "iparággá" váltak, s mind az elektronikus médiumoknak, mind az írott sajtónak új feladatokkal kell megbirkózniuk, amennyiben nem kívánják a terrorizmust segíteni. Az afganisztáni tálibok most éppen a kabuli kormánnyal, majd az illetékes nagykövetségekkel tárgyalnak - szólt az elmúlt hetek helyszíni tudósításainak többsége, amelyek nyomán több médiaszakértő felettébb rosszul érezte magát a bőrében. A megrázóbbnál megrázóbb videó-tudósításokon agyongyötört, a saját és hozzátartozóik életéért remegő túszok elcsukló hangon könyörögtek országuk kormányának, hogy tegyen eleget a túszejtők követeléseinek.

Az emberrablók trükkje az, hogy a képernyő előtt ülőket ezzel a maguk oldalára állítják, és a karosszékekből figyelő emberek is csatlakoznak a túszok követeléseihez, s a hatóságokat meghátrálásra szólítják fel. Azaz a szakértők szerint ebből a szempontból a média is a túszejtők túszává vált. Az elemzésből kitűnt, hogy egyelőre még maguk a szakértők is leginkább sötétben tapogatódznak. Egy biztos, mégpedig az, hogy a terroristák nyomásának nem szabad engedni.

A legtekintélyesebb német közszolgálati televíziók, az ARD és a ZDF épp ezért arra a következtetésre jutottak, hogy videó-üzenetek egyenes sugárzásáról a jövőben nem lehet szó. Esetleg egy-egy állókép "bejátszása" a tudósítás alátámasztása végett szóba jöhet, de nem kívánnak a terroristák eszközévé válni. Az illetékesek szerint egyfajta elhatárolódás mindenképp szükséges, még akkor is, ha ez olykor rendkívül nehéznek bizonyul.

A túszejtőket azonban nem furdalja a lelkiismeret, s nemcsak zsarolnak, de médiamunkájuk is felettébb rafinált lett. A német állampolgárokat az elmúlt időszakban sorozatosan foglyul ejtő, afganisztáni tálibok szóvivője valóságos "médiaszemélyiséggé" vált. A szóvivő - szinte szakadatlanul - műholdas telefonon keresztül jelentkezik be, rendszeresen tájékoztatja a külföldi tudósítókat, sms-ek áradatát küldi, s saját készítésű DVD-ken keresztül tájékoztatja a világot a dzsihád, azaz a "szent háború" legfrissebb törekvéseiről. Azaz a legkorszerűbb eszközök birtokában igyekszik informálni - vagy éppen dezinformálni - a világot. S mindennek a német szakértők szerint nem szabad bedőlni.

A feladat nem könnyű, a mérleg másik serpenyőjében ugyanis ott van a tájékoztatás kötelezettsége. Mindez a média irányítóit hatalmas felelősség elé állítja. Az idézett német szakértők szerint a terroristák, köztük a tálibok már eljátszották azt az esélyüket, hogy a maguk számára "rendszeres műsoridőt" biztosítsanak. Az illetékeseknek azonban mégis mérlegelniük kell aközött, hogy mi az információ és mi a propaganda.

Ulrich Schneckener tekintélyes német politológus és médiaszakértő mindezzel párhuzamosan általánosságban a terrortámadások utáni tudósítások eddigi "szabványától" is óvott. Azaz attól, hogy egy-egy terrortámadás után az újságírók az érintetteket faggassák arról, hogy valójában mi is történt, miként vélekednek a terroristákról és így tovább. A történtekről be kell számolni, a tényeket ismertetni kell, le kell vonni a következtetéseket, de bizonyos távolságtartásra van szükség - vélekedett Schleckener, utalva arra, hogy a terrorizmus miatt a médiamunkát gyökeresen át kell gondolni és át kell alakítani.