MTI
A francia tévék "kiszeretnek" a filmből
A hajdanán szinte elválaszthatatlan párost alkotó francia filmipar és tévévilág között az utóbbi időben lazulnak a kapcsolatok, a tévék érezhetően "kiszeretnek" a filmekből, holott korábban éppen az utóbbiak révén igyekeztek növelni nézőtáborukat.
A viszony romlásának feltűnő jele volt, hogy a TF1 kereskedelmi televízió ősszel meg akarta szüntetni azt a régi gyakorlatot, hogy vasárnap este filmcsemegét tűz a műsorára - bár végül a filmesek tiltakozása nyomán elállt ettől a tervtől. Az epizód azonban - mutatott rá elemzésében a párizsi Le Monde - jól érzékelteti, hogy a filmek már nem jelentenek csáberőt a képernyőn, nem feltétlenül növelik a nézőszámot, és ezért a tévések szívesebben tűznek műsorra - jobbára amerikai - sorozatokat, vagy tévéjátékokat, amelyeknek nézőszáma kiszámíthatóbb.
A jelenség összefügghet azzal, hogy a film ma már korántsem ritka termék: egyre több filmcsatorna sugározza őket folyamatosan, egy évtizede a DVD-k is elözönlötték a piacot, és internetről is mind több kalózmásolat kerül az otthonokba.
Egy tévészaklap felmérése szerint 1998 és 2005 között a nagy tévécsatornák filmkínálata 11 százalékkal csökkent, 839-ről 758-ra. A jelenség még szembetűnőbb, ha figyelembe veszik az időpontot is: fő műsoridőben 34 százalékkal csökkent a filmek száma, éjszaka viszont 40 százalékkal nőtt. A France 2 közszolgálati televízió 2005-ben alig 68 filmet sugárzott az este első felében, kevesebbet, mint 14 éve bármikor. A filmek nézettségét tovább rontja, hogy nem egyszer olyan időpontban kerülnek műsora, esélytelenül, amikor más csatornán fontos labdarúgó mérkőzést vagy egyéb eseményt közvetítenek. Mindez nem francia sajátosság, szinte minden európai ország tévézésére jellemző, de általában is rontja a filmipar lehetőségeit, fékezi például a francia filmek forgalmát.
Ez a helyzet már a francia filmipar egyes képviselőit is arra indította, hogy megkérdőjelezzék az eddigi állami filmtámogatási politikát, amelynek központjában bő három évtizede a mozik nézettségének fenntartása áll - ezért korlátozzák a filmek bemutatását a tévékben bizonyos napokon, ezért szabályozzák a tévében a bemutatandó játékfilmek számát. Michel Gomez francia filmes szakember szerint mindez már túlhaladott: a tévékben mind kevesebb európai vagy ázsiai film látható, mivel a támogatási rendszer csak azoknak a filmeseknek kedvez, akik már megvetették a lábukat a médiapiacon, de nem korrigálja a torzulásokat.
A filmek sugárzása mellett a tévék filmes koprodukcióival is baj van. Erre a tévéket törvény kötelezi, és 2005-ben a francia kezdeményezésű filmek tőkéjének 29,5 százalékát ők szolgáltatták, nélkülük a francia mozi nem létezne. A France 2 Cinéma - a legnagyobb közszolgálati csatorna filmgyártó részlege - 2005-ben 35 film finanszírozásában vett részt, a France 3 Cinéma, a másik közszolgálati csatorna filmcége 22-őt pénzelt. Nő azonban a tévék által elutasított produkciók száma is: miközben mind több film készül (tavaly 240), a finanszírozási források változatlanok maradtak.
A filmesek azonban panaszkodnak amiatt is, hogy a tévék mind inkább megkötik a kezüket, csak a francia-német Arte csatorna (amelyre pedig nem vonatkozik a francia filmtörvény) nem támaszt követelményeket a várható nézőszám tekintetében.
Ahhoz, hogy egy tévé beszálljon a tervezett filmbe, el kell kerülni minden merészebb filmes megoldást. "Legyen erőszak, de ne fájjon igazán. A forgatókönyv ne legyen kétértelmű, zárja le a cselekményt. Legyen minden egyszerű és világos, védelmezze az erkölcsi és családi értékeket" - jellemzi a követelményeket Claude Miller filmrendező. Szerinte a mai tévék nem finanszíroznák Ingmar Bergman "Jelenetek egy házasságból" című sorozatát és Bunuel "A vágy titokzatos tárgya" című klasszikus moziját sem, amelyben ugyanazt a személyt több különböző szereplő alakítja.
A forgatókönyv mellett a szereplőválasztásba is beleszólnak a tévéproducerek, akik ragaszkodnak ahhoz, hogy a főszerepet ismert színészek játsszák, mert csak velük látják biztosítottnak a megfelelő nézettséget. Mindezeket a problémákat a Le Monde szerint csak a francia filmtörvény olyan módosításával lehetne orvosolni, amely lehetőséget nyújtana új pénzforrások, támogatók bevonására, különös tekintettel egyebek között arra, hogy a film az interneten is mind nagyobb teret nyer.
A viszony romlásának feltűnő jele volt, hogy a TF1 kereskedelmi televízió ősszel meg akarta szüntetni azt a régi gyakorlatot, hogy vasárnap este filmcsemegét tűz a műsorára - bár végül a filmesek tiltakozása nyomán elállt ettől a tervtől. Az epizód azonban - mutatott rá elemzésében a párizsi Le Monde - jól érzékelteti, hogy a filmek már nem jelentenek csáberőt a képernyőn, nem feltétlenül növelik a nézőszámot, és ezért a tévések szívesebben tűznek műsorra - jobbára amerikai - sorozatokat, vagy tévéjátékokat, amelyeknek nézőszáma kiszámíthatóbb.
A jelenség összefügghet azzal, hogy a film ma már korántsem ritka termék: egyre több filmcsatorna sugározza őket folyamatosan, egy évtizede a DVD-k is elözönlötték a piacot, és internetről is mind több kalózmásolat kerül az otthonokba.
Egy tévészaklap felmérése szerint 1998 és 2005 között a nagy tévécsatornák filmkínálata 11 százalékkal csökkent, 839-ről 758-ra. A jelenség még szembetűnőbb, ha figyelembe veszik az időpontot is: fő műsoridőben 34 százalékkal csökkent a filmek száma, éjszaka viszont 40 százalékkal nőtt. A France 2 közszolgálati televízió 2005-ben alig 68 filmet sugárzott az este első felében, kevesebbet, mint 14 éve bármikor. A filmek nézettségét tovább rontja, hogy nem egyszer olyan időpontban kerülnek műsora, esélytelenül, amikor más csatornán fontos labdarúgó mérkőzést vagy egyéb eseményt közvetítenek. Mindez nem francia sajátosság, szinte minden európai ország tévézésére jellemző, de általában is rontja a filmipar lehetőségeit, fékezi például a francia filmek forgalmát.
Ez a helyzet már a francia filmipar egyes képviselőit is arra indította, hogy megkérdőjelezzék az eddigi állami filmtámogatási politikát, amelynek központjában bő három évtizede a mozik nézettségének fenntartása áll - ezért korlátozzák a filmek bemutatását a tévékben bizonyos napokon, ezért szabályozzák a tévében a bemutatandó játékfilmek számát. Michel Gomez francia filmes szakember szerint mindez már túlhaladott: a tévékben mind kevesebb európai vagy ázsiai film látható, mivel a támogatási rendszer csak azoknak a filmeseknek kedvez, akik már megvetették a lábukat a médiapiacon, de nem korrigálja a torzulásokat.
A filmek sugárzása mellett a tévék filmes koprodukcióival is baj van. Erre a tévéket törvény kötelezi, és 2005-ben a francia kezdeményezésű filmek tőkéjének 29,5 százalékát ők szolgáltatták, nélkülük a francia mozi nem létezne. A France 2 Cinéma - a legnagyobb közszolgálati csatorna filmgyártó részlege - 2005-ben 35 film finanszírozásában vett részt, a France 3 Cinéma, a másik közszolgálati csatorna filmcége 22-őt pénzelt. Nő azonban a tévék által elutasított produkciók száma is: miközben mind több film készül (tavaly 240), a finanszírozási források változatlanok maradtak.
A filmesek azonban panaszkodnak amiatt is, hogy a tévék mind inkább megkötik a kezüket, csak a francia-német Arte csatorna (amelyre pedig nem vonatkozik a francia filmtörvény) nem támaszt követelményeket a várható nézőszám tekintetében.
Ahhoz, hogy egy tévé beszálljon a tervezett filmbe, el kell kerülni minden merészebb filmes megoldást. "Legyen erőszak, de ne fájjon igazán. A forgatókönyv ne legyen kétértelmű, zárja le a cselekményt. Legyen minden egyszerű és világos, védelmezze az erkölcsi és családi értékeket" - jellemzi a követelményeket Claude Miller filmrendező. Szerinte a mai tévék nem finanszíroznák Ingmar Bergman "Jelenetek egy házasságból" című sorozatát és Bunuel "A vágy titokzatos tárgya" című klasszikus moziját sem, amelyben ugyanazt a személyt több különböző szereplő alakítja.
A forgatókönyv mellett a szereplőválasztásba is beleszólnak a tévéproducerek, akik ragaszkodnak ahhoz, hogy a főszerepet ismert színészek játsszák, mert csak velük látják biztosítottnak a megfelelő nézettséget. Mindezeket a problémákat a Le Monde szerint csak a francia filmtörvény olyan módosításával lehetne orvosolni, amely lehetőséget nyújtana új pénzforrások, támogatók bevonására, különös tekintettel egyebek között arra, hogy a film az interneten is mind nagyobb teret nyer.