SG.hu
Nem igazán van szüksége Európának vezető nélküli autókra
Nem biztos, hogy érdemes minden technológiai versenybe beszállni.
Európában egyre gyakrabban hangzik el, hogy a vezető nélküli autók megjelenése elkerülhetetlen, sőt kívánatos lépés a közlekedés jövője felé. London utcáin már idén feltűnhetnek a kínai Baidu és az amerikai Waymo robotaxijai, Koppenhágában a Tensor Auto és a GreenMobility készül autonóm járművek indítására, míg Luxemburgban a Stellantis és a Pony.ai tervez hasonló lépéseket. Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke is támogatásáról biztosította a folyamatot, amikor kijelentette: „Az önvezető autók már valóságnak számítanak az Egyesült Államokban és Kínában. Ugyanennek kellene történnie itt, Európában is.”
Az állítás első fele vitathatatlan. Kínai nagyvárosokban, például Pekingben és Wuhanban, valamint az Egyesült Államokban már mindennaposak az autonóm fuvarok. San Franciscóban, Los Angelesben, Phoenixben és Austinban a Waymo, a Zoox és a Tesla vezető nélküli járművei közlekednek, a Waymo pedig a hírek szerint heti mintegy 450 ezer fizetett utat bonyolít le. Ezek az utak kényelmesek és sokszor kifejezetten diszkrétek, ugyanakkor az áruk magas, gyakran körülbelül egyharmaddal drágábbak, mint egy Uber-utazás, így a legtöbb ember számára nem jelentenek rendszeres alternatívát.
Az amerikai robotaxi cégek mégsem elsősorban a kényelemre építik az érvelésüket, hanem arra, hogy szolgáltatásuk választ adhat az Egyesült Államok súlyos közlekedésbiztonsági problémáira. Az országban a halálos közúti balesetek száma 2010 és 2023 között több mint 25 százalékkal nőtt. Egy amerikai több mint kétszer akkora eséllyel hal meg közlekedési balesetben, mint egy kanadai vagy dél-koreai, és több mint háromszor akkora kockázattal, mint egy izraeli vagy spanyol. Ebben a környezetben érthető, hogy a technológiai megoldások ígérete sokak számára vonzó.
Európában azonban egészen más a helyzet. A kontinens útjai eleve jóval biztonságosabbak, részben a kisebb autók, a közösségi közlekedés nagyobb aránya és a gyalogosbarát városrészek miatt. Az Európai Unióban 2023-ban átlagosan körülbelül 4,5 halálos közúti baleset jutott 100 ezer lakosra, ami kevesebb mint fele az amerikai aránynak. Az EU-n kívüli európai országok - például Nagy-Britannia és Norvégia - még ennél is jobb eredményeket mutattak. Egyes északi városokban, köztük Helsinkiben, a halálos balesetek számát gyakorlatilag nullára szorították vissza, elsősorban a sebesség csökkentésével és a városi tér újragondolásával.
Ebben az összefüggésben a robotaxik ígérete Európában jóval kisebb haszonnal kecsegtet, ráadásul komoly kockázatokat hordoz egy olyan közlekedési rendszerbe való beillesztésük, amely nem elsősorban az autókra épül. Míg az autóközpontú amerikai városokban, például Phoenixben, az autonóm járművek eddig viszonylag kevés fennakadást okoztak, San Franciscóban már több problémát is tapasztaltak. A robotaxik kerékpársávokat torlaszoltak el, illetve tömegközlekedési járművek útját állták el, ami figyelmeztetésként szolgálhat az európai döntéshozók számára.
A vezető nélküli autók kétségtelenül lenyűgöző technológiai eredmények, de alapvető természetük nem változik attól, hogy nincs bennük sofőr. Továbbra is autók maradnak, amelyek nagyvárosi környezetben különösen hatékonytalan eszközei a tömegek mozgatásának, főként ott, ahol az utca és a közterület szűkös erőforrás. Ha az európai városok megnyitják keskeny, zsúfolt utcáikat a robotaxik előtt, könnyen súlyosbíthatják a torlódásokat. Kaliforniai adatok szerint a Waymo járművei idejük közel felét utas nélkül töltik, úgynevezett üres futással, ami tovább növeli a forgalmat. A megnövekedett dugók pedig rontják az életminőséget és a gazdasági hatékonyságot, éppen azt, amit az európai vezetők megőrizni szeretnének.
A robotaxik elterjedését gyakran egyfajta versenyként írják le, amelyben az európai autógyártók szinte nem is vesznek részt. De ha valóban versenyről van szó, akkor ez olyan megmérettetés, amelyből Európának érdemes lehet kimaradnia. Egy olyan kontinensen, ahol a közlekedés már most is viszonylag biztonságos, és ahol a kerékpározás, a gyaloglás és a közösségi közlekedés központi szerepet játszik, az autonóm autók nem feltétlenül jelentenek előrelépést. Inkább annak kockázatát hordozzák, hogy a városok ismét az autók igényeihez igazodnak, feladva az elmúlt évtizedek tudatosan kialakított, emberközpontú közlekedési modelljét.
Európában egyre gyakrabban hangzik el, hogy a vezető nélküli autók megjelenése elkerülhetetlen, sőt kívánatos lépés a közlekedés jövője felé. London utcáin már idén feltűnhetnek a kínai Baidu és az amerikai Waymo robotaxijai, Koppenhágában a Tensor Auto és a GreenMobility készül autonóm járművek indítására, míg Luxemburgban a Stellantis és a Pony.ai tervez hasonló lépéseket. Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke is támogatásáról biztosította a folyamatot, amikor kijelentette: „Az önvezető autók már valóságnak számítanak az Egyesült Államokban és Kínában. Ugyanennek kellene történnie itt, Európában is.”
Az állítás első fele vitathatatlan. Kínai nagyvárosokban, például Pekingben és Wuhanban, valamint az Egyesült Államokban már mindennaposak az autonóm fuvarok. San Franciscóban, Los Angelesben, Phoenixben és Austinban a Waymo, a Zoox és a Tesla vezető nélküli járművei közlekednek, a Waymo pedig a hírek szerint heti mintegy 450 ezer fizetett utat bonyolít le. Ezek az utak kényelmesek és sokszor kifejezetten diszkrétek, ugyanakkor az áruk magas, gyakran körülbelül egyharmaddal drágábbak, mint egy Uber-utazás, így a legtöbb ember számára nem jelentenek rendszeres alternatívát.
Az amerikai robotaxi cégek mégsem elsősorban a kényelemre építik az érvelésüket, hanem arra, hogy szolgáltatásuk választ adhat az Egyesült Államok súlyos közlekedésbiztonsági problémáira. Az országban a halálos közúti balesetek száma 2010 és 2023 között több mint 25 százalékkal nőtt. Egy amerikai több mint kétszer akkora eséllyel hal meg közlekedési balesetben, mint egy kanadai vagy dél-koreai, és több mint háromszor akkora kockázattal, mint egy izraeli vagy spanyol. Ebben a környezetben érthető, hogy a technológiai megoldások ígérete sokak számára vonzó.
Európában azonban egészen más a helyzet. A kontinens útjai eleve jóval biztonságosabbak, részben a kisebb autók, a közösségi közlekedés nagyobb aránya és a gyalogosbarát városrészek miatt. Az Európai Unióban 2023-ban átlagosan körülbelül 4,5 halálos közúti baleset jutott 100 ezer lakosra, ami kevesebb mint fele az amerikai aránynak. Az EU-n kívüli európai országok - például Nagy-Britannia és Norvégia - még ennél is jobb eredményeket mutattak. Egyes északi városokban, köztük Helsinkiben, a halálos balesetek számát gyakorlatilag nullára szorították vissza, elsősorban a sebesség csökkentésével és a városi tér újragondolásával.
Ebben az összefüggésben a robotaxik ígérete Európában jóval kisebb haszonnal kecsegtet, ráadásul komoly kockázatokat hordoz egy olyan közlekedési rendszerbe való beillesztésük, amely nem elsősorban az autókra épül. Míg az autóközpontú amerikai városokban, például Phoenixben, az autonóm járművek eddig viszonylag kevés fennakadást okoztak, San Franciscóban már több problémát is tapasztaltak. A robotaxik kerékpársávokat torlaszoltak el, illetve tömegközlekedési járművek útját állták el, ami figyelmeztetésként szolgálhat az európai döntéshozók számára.
A vezető nélküli autók kétségtelenül lenyűgöző technológiai eredmények, de alapvető természetük nem változik attól, hogy nincs bennük sofőr. Továbbra is autók maradnak, amelyek nagyvárosi környezetben különösen hatékonytalan eszközei a tömegek mozgatásának, főként ott, ahol az utca és a közterület szűkös erőforrás. Ha az európai városok megnyitják keskeny, zsúfolt utcáikat a robotaxik előtt, könnyen súlyosbíthatják a torlódásokat. Kaliforniai adatok szerint a Waymo járművei idejük közel felét utas nélkül töltik, úgynevezett üres futással, ami tovább növeli a forgalmat. A megnövekedett dugók pedig rontják az életminőséget és a gazdasági hatékonyságot, éppen azt, amit az európai vezetők megőrizni szeretnének.
A robotaxik elterjedését gyakran egyfajta versenyként írják le, amelyben az európai autógyártók szinte nem is vesznek részt. De ha valóban versenyről van szó, akkor ez olyan megmérettetés, amelyből Európának érdemes lehet kimaradnia. Egy olyan kontinensen, ahol a közlekedés már most is viszonylag biztonságos, és ahol a kerékpározás, a gyaloglás és a közösségi közlekedés központi szerepet játszik, az autonóm autók nem feltétlenül jelentenek előrelépést. Inkább annak kockázatát hordozzák, hogy a városok ismét az autók igényeihez igazodnak, feladva az elmúlt évtizedek tudatosan kialakított, emberközpontú közlekedési modelljét.