Berta Sándor
Drónokkal támogatná meg az önvezető autókat a Ford
A Ford nagyon aktív lett légügyi területen, izgalmas területnek tartják az autók és a robotrepülőgépek közötti lehetséges kapcsolatokat.
Bár egyre több embernek van drónja és azokat egyre sűrűbben használják akár cégek is, a dróntechnológia valójában még gyerekcipőben jár. A törvényi keretfeltételek még nem kiforrottak - ez mind Európa, mind az Amerikai Egyesült Államok esetében igaz. A Ford az egyetlen autógyártó, amely helyet kapott az Amerikai Egyesült Államok Szövetségi Légügyi Hivatalának (FAA) Szabályozási Bizottságában. A társaság azért foglalkozik a pilóta nélküli légi járművekkel, hogy jobban megértse azokat, s hogy hol vannak az autók és a drónok használata között a lehetséges metszéspontok.
Víziójuk szerint ugyan a jövő önvezető autója rengeteg érzékelővel lesz majd felszerelve, kamerák tucatjai és radarsugarak pásztázzák folyamatosan majd a környezetét, de ha ezek csődöt mondanak vagy valamiért nem használhatók, az emberi irányítás nem az egyetlen opció marad. Ilyenkor az autó például egy drón segítségével derítené fel a környezetét, egyfajta biztonsági tartalékként. Ez jelenleg csak ötlet, és a teljes önvezetés is legalább egy évtizedes távlatban van, de azért a vállalat jelentős erőforrásokat mozgósított a működőképességének a vizsgálatára, és jogi védelemmel is igyekeznek azt körbebástyázni.
A cég már évek óta érdeklődik a drónok és az autók lehetséges közös felhasználási területei iránt
A társaság egyelőre még csak azt szeretné tesztelni, hogy a pilóta nélküli légi járművek és a repülőgépek a jövőben együtt tudnak-e dolgozni. A Ford erre a célra egy programozói platformot fejlesztett ki, amely a különböző Ford-csapatoknak lehetővé teszi, hogy teszteljék a gépkocsik és a robotrepülőgépek együttműködését, például a mérési feladatok elvégzése során. Adi Singh, a gyártó a területért felelős vezető tudósa elmondta, hogy a platformjuk moduláris hozzáférést biztosít a pilóta nélküli légi járművekhez. A cél a hardverek, a szoftverek, a kezelőfelületek és a dizájnkoncepciók kifejlesztése és tesztelése.
A különböző csapatok meghatározott környezetet kapnak és abban tesztelhetik a technológiában rejlő lehetőségeket, s azt, hogy a drónok milyen szerepet játszhatnak a jövőben. A tervek között szerepel a rendszer kibővítése nyílt forráskódú platformmá, hogy abból a külső fejlesztők is profitálhassanak. Miután a robotrepülőgépek egyre gyorsabban elterjednek, így az ügyfelek hamarosan már nem csupán a szabadidejükben fogják használni a technológiát, hanem a munkájuk során is.
John Luo, a Ford feltörekvő technológiák integrálásáért, kutatásokért és fejlett mérnöki megoldásokért felelős menedzsere kiemelte, hogy nem kevés ügyfelüknek vannak pilóta nélküli légi járműveik. Sok ember úgy gondolja, hogy a drónok a mindennapok segédeszközei. Ők a Ford modelljei és a robotrepülőgépek közötti lehetséges interakciók iránt érdeklődnek, hogy a technológiát a jövőben használhatóvá tegyék az ügyfeleik számára.
A konkrét javaslatokra áttérve, egyelőre még csak az azonosítás problémáján ötletelnek. A Ford az FAA robotrepülőgép-rendszerekkel kapcsolatos szimpóziumán azt javasolta, hogy meg kell teremteni a pilóta nélküli légi járművek alapvető azonosításának az alapjait. A megoldást szerintük egy 10 számjegyű kód jelentheti, amelyet ki kell nyomtatni és a drónon elhelyezni. A probléma csak az, hogy az azonosító csak közvetlen közelről olvasható le, ami kvázi lehetetlen ha a robotrepülőgép éppen a levegőben tartózkodik. Az azonosító- és regisztrációs számokat egy kamera-alapú szoftver érzékelné.
A Google Tensorflow által készített dekódolási algoritmusok akár egy szabványos okostelefonon is végrehajthatók és lehetővé válna, hogy azonosítani lehessen a levegőben lévő robotrepülőgépeket. A jelenlegi modelleket nem módosítanák. Az első tesztek azt mutatták, hogy egy ilyen rendszer működik, a gyártó az ötletet már benyújtotta szabadalmaztatásra. A Ford azt is javasolta, hogy ütközés elleni fényekkel javítsanak a drónok láthatóságán.
Bár egyre több embernek van drónja és azokat egyre sűrűbben használják akár cégek is, a dróntechnológia valójában még gyerekcipőben jár. A törvényi keretfeltételek még nem kiforrottak - ez mind Európa, mind az Amerikai Egyesült Államok esetében igaz. A Ford az egyetlen autógyártó, amely helyet kapott az Amerikai Egyesült Államok Szövetségi Légügyi Hivatalának (FAA) Szabályozási Bizottságában. A társaság azért foglalkozik a pilóta nélküli légi járművekkel, hogy jobban megértse azokat, s hogy hol vannak az autók és a drónok használata között a lehetséges metszéspontok.
Víziójuk szerint ugyan a jövő önvezető autója rengeteg érzékelővel lesz majd felszerelve, kamerák tucatjai és radarsugarak pásztázzák folyamatosan majd a környezetét, de ha ezek csődöt mondanak vagy valamiért nem használhatók, az emberi irányítás nem az egyetlen opció marad. Ilyenkor az autó például egy drón segítségével derítené fel a környezetét, egyfajta biztonsági tartalékként. Ez jelenleg csak ötlet, és a teljes önvezetés is legalább egy évtizedes távlatban van, de azért a vállalat jelentős erőforrásokat mozgósított a működőképességének a vizsgálatára, és jogi védelemmel is igyekeznek azt körbebástyázni.
A cég már évek óta érdeklődik a drónok és az autók lehetséges közös felhasználási területei iránt
A társaság egyelőre még csak azt szeretné tesztelni, hogy a pilóta nélküli légi járművek és a repülőgépek a jövőben együtt tudnak-e dolgozni. A Ford erre a célra egy programozói platformot fejlesztett ki, amely a különböző Ford-csapatoknak lehetővé teszi, hogy teszteljék a gépkocsik és a robotrepülőgépek együttműködését, például a mérési feladatok elvégzése során. Adi Singh, a gyártó a területért felelős vezető tudósa elmondta, hogy a platformjuk moduláris hozzáférést biztosít a pilóta nélküli légi járművekhez. A cél a hardverek, a szoftverek, a kezelőfelületek és a dizájnkoncepciók kifejlesztése és tesztelése.
A különböző csapatok meghatározott környezetet kapnak és abban tesztelhetik a technológiában rejlő lehetőségeket, s azt, hogy a drónok milyen szerepet játszhatnak a jövőben. A tervek között szerepel a rendszer kibővítése nyílt forráskódú platformmá, hogy abból a külső fejlesztők is profitálhassanak. Miután a robotrepülőgépek egyre gyorsabban elterjednek, így az ügyfelek hamarosan már nem csupán a szabadidejükben fogják használni a technológiát, hanem a munkájuk során is.
John Luo, a Ford feltörekvő technológiák integrálásáért, kutatásokért és fejlett mérnöki megoldásokért felelős menedzsere kiemelte, hogy nem kevés ügyfelüknek vannak pilóta nélküli légi járműveik. Sok ember úgy gondolja, hogy a drónok a mindennapok segédeszközei. Ők a Ford modelljei és a robotrepülőgépek közötti lehetséges interakciók iránt érdeklődnek, hogy a technológiát a jövőben használhatóvá tegyék az ügyfeleik számára.
A konkrét javaslatokra áttérve, egyelőre még csak az azonosítás problémáján ötletelnek. A Ford az FAA robotrepülőgép-rendszerekkel kapcsolatos szimpóziumán azt javasolta, hogy meg kell teremteni a pilóta nélküli légi járművek alapvető azonosításának az alapjait. A megoldást szerintük egy 10 számjegyű kód jelentheti, amelyet ki kell nyomtatni és a drónon elhelyezni. A probléma csak az, hogy az azonosító csak közvetlen közelről olvasható le, ami kvázi lehetetlen ha a robotrepülőgép éppen a levegőben tartózkodik. Az azonosító- és regisztrációs számokat egy kamera-alapú szoftver érzékelné.
A Google Tensorflow által készített dekódolási algoritmusok akár egy szabványos okostelefonon is végrehajthatók és lehetővé válna, hogy azonosítani lehessen a levegőben lévő robotrepülőgépeket. A jelenlegi modelleket nem módosítanák. Az első tesztek azt mutatták, hogy egy ilyen rendszer működik, a gyártó az ötletet már benyújtotta szabadalmaztatásra. A Ford azt is javasolta, hogy ütközés elleni fényekkel javítsanak a drónok láthatóságán.