Berta Sándor
Földradar segíthet a balesetek elkerülésében
Az eszközzel pontosabbá válhat a gépkocsi saját pozíciójának a meghatározása.
Az MIT Lincoln Laboratóriumának munkatársai fejlesztették ki a Localizing Ground-Penetrating Radar (LGPR) nevű rendszert, amely képes 4 centiméteres pontossággal meghatározni az adott jármű helyzetét anélkül, hogy ehhez más környezeti vagy egyéb adatra szüksége lenne. Az új megoldásnak köszönhetően sokkal biztonságosabb lehet a jövőben az autonóm vezetés.
Az LGPR a közlekedés közben nagy frekvenciájú radarjeleket továbbít a földbe és a visszaverődésekből létrehoz egy térképet, amelyet hozzácsatol az adott útszakaszhoz. Amennyiben az autó újra azon az útszakaszon halad el, akkor a rendszer a korábban feljegyzett és az aktuális radarjelek alapján képes meghatározni a pontos helyzetét. Ez még akkor is így van, ha a LIDAR-rendszer és a fedélzeti kamerák valamilyen okból nem működnének, illetve nem áll rendelkezésre más, környezetet azonosító eljárás vagy megoldás.
A tesztek során 100 kilométer/órás sebesség mellett is legfeljebb 4 centiméteres pontossággal meg lehetett határozni a gépkocsi pontos pozícióját. A jármű a tesztek alatt biztonságosan közlekedett a havas utakon, annak ellenére, hogy az úton nem látszódtak az útjelzések. Egy további, szintén sikeres tesztre éjjel, egy hóvihar közben került sor.
A rendszer hátránya ugyanakkor az, hogy az alkalmazása előtt mindenképpen létre kell hozni egy térképet, vagyis ismeretlen útszakaszokon nem működik. A Lincoln Laboratórium a tesztjeihez olyan referenciaméréseket használt fel, amelyeket korábban napközben és jó időben rögzítettek. Az LGPR-adatok rögzítésének pozitív hatása az lehet, hogy hamarabb felismerhetők lesznek az úthibák. Az viszont egyelőre kérdéses, hogy a rendszer mikor terjedhet el az autókban.
Az MIT Lincoln Laboratóriumának munkatársai fejlesztették ki a Localizing Ground-Penetrating Radar (LGPR) nevű rendszert, amely képes 4 centiméteres pontossággal meghatározni az adott jármű helyzetét anélkül, hogy ehhez más környezeti vagy egyéb adatra szüksége lenne. Az új megoldásnak köszönhetően sokkal biztonságosabb lehet a jövőben az autonóm vezetés.
Az LGPR a közlekedés közben nagy frekvenciájú radarjeleket továbbít a földbe és a visszaverődésekből létrehoz egy térképet, amelyet hozzácsatol az adott útszakaszhoz. Amennyiben az autó újra azon az útszakaszon halad el, akkor a rendszer a korábban feljegyzett és az aktuális radarjelek alapján képes meghatározni a pontos helyzetét. Ez még akkor is így van, ha a LIDAR-rendszer és a fedélzeti kamerák valamilyen okból nem működnének, illetve nem áll rendelkezésre más, környezetet azonosító eljárás vagy megoldás.
A tesztek során 100 kilométer/órás sebesség mellett is legfeljebb 4 centiméteres pontossággal meg lehetett határozni a gépkocsi pontos pozícióját. A jármű a tesztek alatt biztonságosan közlekedett a havas utakon, annak ellenére, hogy az úton nem látszódtak az útjelzések. Egy további, szintén sikeres tesztre éjjel, egy hóvihar közben került sor.
A rendszer hátránya ugyanakkor az, hogy az alkalmazása előtt mindenképpen létre kell hozni egy térképet, vagyis ismeretlen útszakaszokon nem működik. A Lincoln Laboratórium a tesztjeihez olyan referenciaméréseket használt fel, amelyeket korábban napközben és jó időben rögzítettek. Az LGPR-adatok rögzítésének pozitív hatása az lehet, hogy hamarabb felismerhetők lesznek az úthibák. Az viszont egyelőre kérdéses, hogy a rendszer mikor terjedhet el az autókban.