SG.hu
RAGE
Kiadó: Bethesda
Fejlesztő: id Software
Honlap
Rendszerkövetelmények
Minimum: Intel Core2Duo processzor, 2 GB RAM, GeForce 8800-as vagy Radeon HD 4200-as grafikus kártya, 25 GB szabad hely a merevlemezen Ajánlott:Intel Core 2 Quad processzor, 4 GB RAM, GeForce 9800 GTX vagy ATI Radeon HD 5550-es grafikus kártya, 25 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Fallout 3, Doom 3, Dead Island
Kategória: FPS/RPG
Az 1991-ben alakult id Software kétségkívül a kilencvenes évek egyik legbefolyásosabb fejlesztőcsapata volt, akik óriási hatást gyakoroltak a játékvilágra. Ugyan karrierjük első esztendejében mutatták a legnagyobb aktivitást, a videojátékok szerelmesei mégis leginkább az 1992-es év miatt emlékeznek rájuk, ekkor alkották meg ugyanis a Wolfenstein 3D címre keresztelt, mind a mai napig óriási népszerűségnek örvendő FPS-t, amely sokak szerint az első ilyen stílusú program volt, de ez így ebben a formában egyáltalán nem igaz (lásd a Wikipédia vonatkozó cikkét). Az egyszerűen csak Wolf 3D-nek is hívott alkotás lett az első nagy sikert hozó FPS lett a piacon, ami megalapozta a csapat jövőjét. Később olyan nagyszerű, szó szerint kultikus címeknek adtak életet William B.J. Blazkowicz kalandjaira hivatkozva, mint a Quake- vagy éppen a Doom-sorozat.
Az id Software számára azonban talán megártott a hirtelen jött siker, a kétezres évekre ugyanis mintha teljesen kiégtek volna. Az új évezred első évtizedéből csak egyetlen valamire való alkotást tudunk a csapat zászlaja alá sorakoztatni, ez pedig a vegyes érzelmeket kiváltott Doom 3. A 2011-es esztendő azonban remélhetőleg egy új kezdetet jelent a kultikus alakulat számára, néhány nappal ezelőtt ugyanis, 7 év után végre, megjelent az első komolyabb videojáték az id neve alatt, amely 2007 óta készült már a csapat főhadiszállásának falai között. Lássuk, hogy a RAGE címet kapott poszt-apokaliptikus lövöldével sikerült-e visszajutniuk az élmezőnybe?
A játék története egészen pontosan 2029. augusztus 23-án veszi kezdetét, amikor az Apophis aszteroida az előzetes jóslatoknak megfelelően összeütközik a Földdel. A kutatók korábbi számításai szerint a becsapódást senki nem élheti túl, ám bolygónk az esetet követően néhány évtizeden belül újra lakhatóvá válhat. Ennek köszönhetően még a katasztrófa előtt úgy döntenek az emberiség vezetői, hogy egy Eden Project nevű kezdeményezés keretein belül összegyűjtik a világ összes olyan szakemberét, akinek mindenképpen muszáj túlélnie a becsapódást, később ugyanis segíthetnek abban, hogy újjáépítsék a civilizációt.
A program keretein belül - amelybe főhősünk is bebocsájtást nyert - a kiválasztottakat egy kapszulába zárva kilövik a világűrbe, hogy a katasztrófát követő egy évszázad elteltével visszajöjjenek a Földre, majd megkezdjék az újjáépítést. A tudósok azonban rossz szokásukhoz híven ismét elszámoltak valamit: egyrészt az aszteroida nem irtotta ki teljes egészében a Föld populációját, másrészt pedig az Eden Project sem járt teljes sikerrel, a visszatérő kapszulában ugyanis csak főhősünk maradt életben, a vele együtt utazó hibernáltak kivétel nélkül mind meghaltak. Az igazi rémálom azonban csak azután kezdődik főszereplőnk számára, amikor kinyitja a sikeresen földet ért űrkapszula ajtaját.
A világ teljesen megváltozott, elsivatagosodott, elállatiasodott, államok és államformák helyett szinte mindenütt anarchia dúl, a maroknyi túlélő által megalakított városok pedig már csak halvány emlékei a tündöklő metropoliszoknak, amelyek valamikor fényűző pompájukkal vonzották a látogatókat. A játék történetében ehelyett a biztonság az, ami miatt a települések falai vonzzák az egészségesen életben maradtakat, hiszen a katasztrófát követően voltak, akik nem részesültek ebben a szerencsében. A mutáció ugyanis elkerülhetetlenné vált a becsapódáskor felszabadult káros anyagok miatt, így az óriási, kietlen puszták csak úgy hemzsegnek a torz emberformáktól, valamint a bátor, ámde talpig felfegyverzett banditáktól, akik csak a mi vérünkre szomjaznak.
Természetesen város és város között is akad különbség. Ugyan a kosz és a mocsok mindenhol megtalálható, akárcsak a szegénység, de az, hogy éppen ki ül a polgármesteri székben, illetőleg melyik klánhoz tartozik, az már kiemelkedően fontos szempont. Hősünk küldetései során szinte mindegyikkel összerúgja majd a port, hol kisebb, hol nagyobb mértékben, ugyanakkor unatkozni biztosan nem fogunk az oldalán, hiszen a RAGE világában mindig van tennivaló, mindig van történés, mindig akad egy jó barát, aki segít a bajban vagy éppen küldetéssel bíz meg minket.
A jól felépített, folyamatosan zajló és teljesen hihető történetű főküldetések mellett tehát mellékkeresetet biztosító feladatokat is vállalhatunk majd. Hogy milyen mennyiségben, az csak és kizárólag rajtunk fog múlni. A játék egyébiránt a fentiek ellenére nem egy RPG, annak ellenére sem, hogy igencsak erős ez a vonulata. Hogy tisztázzuk a stílust, a RAGE alapjaiban egy FPS, ilyen nézetben járhatunk-kelhetünk az általa lefestett, enyhén Fallout és Mad Max hangulatot árasztó világban, így harcolhatunk, ámde amikor elhagyjuk a városokat, lehetőségünk lesz különféle négykerekűekbe pattanni, amelyeket már TPS-nézetből irányíthatunk.
Mindemellett fontos kiemelni a szerepjátékos elemeket, hiszen bár karakterünk nem fejlődik, nem tudunk mélyreható beszélgetéseket folytatni minden egyes szereplővel, de a RAGE világa él és lélegzik. Van fegyverfejlesztés, elhullott ellenfeleinket kifoszthatjuk, óriásira hízott hátizsákunkba pedig mindent belepakolhatunk, amit csak észreveszünk. Lássuk azonban egy kicsit konkrétabban a három műfaj sajátosságát, amelyek együttesen adnak egy rendkívül jellegzetes arculatot a játéknak. Kezdjük először az FPS-vonulattal. A RAGE-ben rengeteg lehetőségünk lesz harcolni, amit a legtöbb esetben különféle érdekes, a poszt-apokaliptikus világnak megfelelő, gyakran összetákolt fegyverrel tehetünk meg. Az erre felépített rendszer rendkívül egyszerű: a klasszikus, fedezékrendszert nélkülöző formulát kapjuk, vagyis a jobb egérgombbal célzunk, a ballal pedig szórjuk az ólmot az ellenfelekre, akik feltűnően szívósak ilyen téren, mert csak sok-sok ellőtt töltényt követően hajlandóak földre kerülni. Fegyvereink különböző felszerelésekkel emelhetők magasabb szintekre, töltényeket pedig vagy elhullott ellenfeleinktől szerzünk, vagy bevásárolunk a minden városban megtalálható és direkt erre szakosodott boltban, ahol a fejlesztések és a muníció mellett különféle alkatrészeket is a hátizsákunkba tehetünk. Ezekre azért lesz szükségünk, hogy mérnöki tudományunkat kihasználva felrobbantható távirányítós kisautókat vagy zárakat feltörő készülékeket készítsünk magunknak, hiszen a RAGE olyannyira sokoldalúra sikeredett, hogy - a teljesség igénye nélkül természetesen - még efféle apróságokra is lehetőségünk nyílik. Nem úgy a szerepjátékos vonulatban, amit sokan félreértelmeztek már a megjelenés előtt.
Az id Software korábban úgy reklámozta alkotását, hogy óriási bejárható világgal bír majd és a többi. Nos, valóban hatalmas a RAGE világa, de mindez többnyire csak illúzió, hiszen bár az illetékesek folyamatosan szeretnék elhitetni velünk, hogy hatalmas a környezet, ahol ténykedünk, szabadságérzetünk mégis egyenlő lesz a nullával, hiszen egy láthatatlan kéz küldetésről-küldetésre taszigál minket. Ugyan megtehetjük, hogy gondolunk egyet, és elindulunk a semmibe, de előbb-utóbb el fog fogyni a lőszerünk, és ha csak út közben nem botlottunk valamiféle mellékküldetésbe - ez nem túl valószínű, mert ilyesmiket csak városokban szedhetünk fel -, akkor semmi esélyünk nem lesz arra, hogy muníciót vegyünk vagy találjunk magunknak. Összegezve tehát, hiába szeretnénk szabadok lenni a játékban, ez sajnos nem fog sikerülni. Ugyanakkor az RPG-elemek így is hangsúlyosak lettek, ez elsősorban a küldetésrendszer esetében figyelhető meg, valamint a korábban már felsorolt tulajdonságokban.
A végére hagytam a játék egyik legjobb lehetőségét, ami az autós rész lenne, hiszen a RAGE világában a jármű lesz az egyik legfontosabb tulajdonunk. Négykerekűink - merthogy több is lesz belőlük - megkönnyítik majd az egyik pontból a másikba jutás lehetőségét, de ne higgyük azt, hogy csak unalmas kirándulások lesznek ezek, hiszen a vadonban rengeteg bandita vár ránk, méghozzá páncélozott, fegyverekkel felszerelt autókkal, hogy meghiúsítsák céljainkat. Éppen ezért saját autóink is felszerelhetőek lesznek különféle páncélokkal, rakétákkal, golyószórókkal és egyéb fegyverekkel, hogy fel tudjuk venni a kesztyűt támadóinkkal.
Természetesen autóink alkatrészeit is fejleszthetjük, így az új felfüggesztésektől és gumiktól kezdve akár a teljes motort is kicserélhetjük, hogy könnyedén ki tudjuk védeni a váratlan támadásokat. Sajnos azonban ez a sok-sok lehetőség sem elegendő ahhoz, hogy a sokadik küldetés után már ne kezdjünk egy kicsit ásítozni, hol az elnyújtott, ismétlődő autós harcok során, hol a hosszadalmas küldetések közben. Ezek alatt ugyan bármikor menthetünk, de a program ezt nem teszi meg helyettünk - tehát nincs automatikus mentés -, így hozzám hasonlóan veletek is előfordulhat majd, hogy éppen egy fél órás feladat utolsó perceiben ér minket utol a kaszás, menteni pedig elfelejtettünk, és kezdhetjük teljesen elölről az adott pályát.
Merthogy a RAGE tulajdonképpen nem más, mint számtalan, direkt elnyújtott és lineáris pálya rendszerezése és történettel való összefűzése egy nyitottnak beállított világban, amelynek a legnagyobb erőssége egyértelműen a hangulata. Szó szerint elképesztő, amikor kanyonok között, puszták kietlen kilométerein, a valamikori emberi civilizáció romjait látván visz előre minket az út, hogy egy mutánsoktól hemzsegő városban, egy kis híján öngyilkossággal felérő küldetést hajtsunk végre.
A játék kevés negatívumot tartalmaz, azok is leginkább apróságok, illetve a küllemmel kapcsolatosak, de a hangulat mellett a legnagyobb erénye akkor is az, hogy története bármennyire is futurisztikus, a világ bármennyire is poszt-apokaliptikus, számomra mégis mindvégig hihető és szerethető maradt. Jól esett mindig visszatérni ebbe a félelmetes világba, érdekes volt meghallgatni a városlakók gondjait, és egyszerűen folyamatosan kellettek az újabb és újabb küldetések, amelyek mindig képesek voltak kihívások elé állítani engem... De természetesen akad azért árnyoldala is a játéknak! Grafika:
Ez pedig nem más, mint a grafika, amely mindenféle javítás nélkül egyértelműen csak egy erős közepesre vizsgázott volna, az első patch megjelenése azonban egy pontot javított a végleges értékelésen. A fejlesztők ugyanis a megjelenés után néhány órával javították azt a rengeteg grafikai bugot, amelyek valami különös véletlen folytán benne maradtak a végleges változatban, de számtalan új beállítási lehetőséget is elérhetővé tettek a játékhoz, illetve az optimalizálást is sikerült egy kicsit finomabbra hangolni. Az értékelés tehát szigorúan az első javítás feltelepítése mellett értendő, hiszen alapjaiban azért szép lett a RAGE. Hogy akkor mégis miért nem kapott maximális pontszámot? Mert még így is irdatlan nagy hiányosságai és hibái vannak, így például villódzó, be nem töltődő, elmosódott textúrák, a kétdimenziós tereptárgyak - főleg a növények esetében észrevehető -, a gyakran összeomló pályaszerkezetek, amelyeket a legtöbbször a betöltések után tapasztalhattunk meg. Még néhány javításnak tehát meg kell érkeznie ahhoz, hogy jobb pontszámot adhassunk.
Kezelőfelület, irányíthatóság:
A RAGE a klasszikus FPS-játékok esetében megszokott irányítási rendszert alkalmazza, magyarán semmi újdonsággal nem fogunk találkozni a betöltését követően, ami azt eredményezi, hogy a bevett módszerek alkalmazása miatt azonnal kézre áll a játék. Egyedül az autós harcok esetében ütközhetünk nehézségekbe, de ezek olyannyira minimálisak, hogy említést sem érdemelnek. A kezelőfelület esetében sem találta fel az id Software a kereket, egy nagyon letisztult, nagyon átlátható, egyből használható felületet készítettek, legyen szó a menüről, az inventoryról vagy magáról a játék közben látható kijelzőkről.Játszhatóság:
Ugyan a RAGE hosszával nincsenek különösebb gondok, nagyjából 15-20 órát is bele lehet ölni, amennyiben minden mellékküldetést és kihívást is teljesítünk, de az illetékesek gondoskodhattak volna egy kicsit izgalmasabb többrésztvevős módról, ami komolyabb szavatosságot biztosított volna a számára. A maximális pontszám természetesen ennek ellenére is megkérdőjelezhetetlen.Intelligencia, nehézség:
Ez a játék egy olyan része, aminél egy kicsit meg kell nyírnunk a kiadható pontszámot, hiszen még a legkönnyebb fokozaton is néha nehéznek éreztem. Számtalan helyen hiányzott a kiegyensúlyozottság; ide írnám az automatikus mentési rendszer hiányát vagy azt, ha véletlenül elfelejtünk töltényeket venni egy küldetés megkezdése előtt. Ebben az esetben akár abba is hagyhatjuk az adott feladat megoldását, hiszen az ellenfelektől csak néhány töltényt tudunk magunkhoz venni - azokhoz sem biztos, hogy van fegyverünk -, az elrejtett muníciók többsége pedig viccesen kevés. A ránk támadó - különböző szintet képviselő - banditák vagy mutánsok pedig csak úgy zabálják az ólmot, az egyszeri fejlövés pedig a legtöbb esetben csak közvetlen közelről használ. Alapvető problémák vannak tehát a nehézség esetében - bármennyire is jó az intelligencia, bármilyen okosan is használják a fedezékeket az ellenfelek, a kiegyensúlyozatlanság sajnos folyamatosan érződik. Hangok, zene:
Ebből a kategóriából külön kiemelném a szinkronhangokat, amelyek szinte kivétel nélkül elképesztő beleéléssel lettek felmondva. Mindemellett természetesen nagyon jól sikerültek a zenék is, sőt, a fegyverek hangjaira és egyéb effektekre sem lehet nagyon panaszunk, de a szinkronok gyakran olyan minőségűnek mutatkoztak, mint amilyeneket a legtöbbször csak filmek esetében hallhatunk.Összegzés:
Mindent összevetve tehát a RAGE egy nem száz százalékosra, de egyértelműen kiválóra sikerült FPS-játék lett, amely különösebb újdonságok nélkül, hátborzongató hangulattal, briliáns történettel és szerethető koncepcióval látott napvilágot. Ugyan az elnyújtott küldetések és a grafikai hiányosságok kicsit lerontják az összképet, de aki szereti a régimódi lövöldözéseket, az minden bizonnyal hamar megkedveli az id Software legújabb alkotását is. A stúdió egyértelműen visszakerült az élbolyba, és a kérdés csak az, hogy ezt a helyüket képesek lesznek-e hosszú távon is megtartani? Ha ilyen szintű videojátékokkal látnak el minket a jövőben, akkor biztosan nem lesz gond!Letölthető videók: