Szekeres Viktor
Legjobb és legpocsékabb filmek az SG-olvasók szerint
A házi készítésű sufni toplista után következzen a nép hangja, megnéztük, hogy szerintetek melyek voltak 2010 első felének legjobb és legbénább filmjei.
Amíg kritikáinknál nem volt szavazás, addig csak olvasottság alapján lehetett rangsorolni a filmeket és a róluk szóló írásokat, s általában nem volt meglepő a végeredmény. A legnagyobb reklámmal kísért produkciók váltották ki a legnagyobb érdeklődést, no meg persze a 15-28 éves generációt célba vevő alkotások - a legkevésbé érdekesek pedig a családi-, a romantikus-, illetve a művészfilmek voltak. Az Egek ura kritikája óta azonban egy kezdetleges, de annál világosabb hármas skálán mindenki számára értékelhetők a filmek, így az eredmény máris jobban tükrözi az olvasói ízlést. (A kései indulás miatt az Egek ura előtti filmek nem jöttek szóba az összesítés során.)
Azt mondanunk sem kell, hogy látogatottság alapján a toplisták generálták a legtöbb figyelmet, de az Avataros írások sincsenek sokkal lemaradva. A további legnépszerűbb írások a következő filmekről szóltak: A doboz, A titánok harca, Vasember 2 és a Ragadozók. Míg a legnépszerűtlenebbek az alábbiak voltak: Hova lettek Morganék?, A villámtolvaj: Percy Jackson és az olimposziak, Micmacs - (N)Agyban megy a kavarás, Párterápia és Marmaduke - A kutyakomédia.
A tetszési indexeket összesítve (a szerda esti állapot alapján) érdekes ellentmondás tűnhet fel azon mindenhol olvasható szólamok fényében, hogy Hollywood csúnya, Hollywood rossz, Hollywood egyre pocsékabb filmeket készít. A 23 szavazásra bocsátott film közül ugyanis mindössze három olyan akadt, ahol nem a "jó film" szavazat győzedelmeskedett. Ezek szerint a nézők, illetve az SG-olvasók többsége még ma is szereti, jónak tartja a filmeket, főleg a hollywoodiakat - még az olyanokat is, mint a Kém a szomszédban vagy az Exférj újratöltve. A legtöbb filmet pedig az itteniek 70-80%-a minimum közepesnek ítéli meg, ami valljuk meg, nem rossz arány.
Akkor most melyik volt<br> a legrosszabb film idén?
A három film, mely nem került a "jó film" skatulyába, megérdemli a kiemelést. Legrosszabbul a Marmaduke - A kutyakomédia című beszélő kutyás film szerepelt, az egyetlen volt, ahol a "gyenge" nyerte a voksok nagyobb részét, hiszen a szavazók 43%-a szerint rosszul sikerült - igaz 34%-uk szerint jól. Viszont mivel a képregényadaptációt jóval kevesebben látták, ezért a másik két alkotásnál sokkal több szavazat alapján alakult ki a nem túl hízelgő végeredmény. A titánok harca a nézők 36%-a szerint lett gyenge, míg jónak 27% tartotta - a többiek közepesnek ítélték meg; a Rémálom az Elm utcában feldolgozása pedig megosztotta a nézőket, hiszen 32% volt a jó és a gyenge érdemjegyek aránya, miközben a nézők 36% közepesnek vélte a horrort.
Akkor most melyik a legjobb film<br> az idei első félévből?
Lássuk a másik végletet, a legjobb filmeket, azokat, melyektől elájult a többség. Négy filmnek sikerült 80% fölött "tetszési indexet" produkálnia: a "legnagyobb király" cseppet sem meglepő módon a Ha/Ver lett (85% jó, 5% gyenge), de szorosan a nyomában ott lohol a Toy Story 3 is (83% jó, 5% gyenge). Mellettük elismerésre méltóan szerepelt az Így neveld a sárkányodat (81% jó, 5% gyenge), valamint a Vasember 2 is (80% jó, 6% gyenge). 70% fölött produkálva ugyancsak említést érdemel az anyagilag minden szinten megbukó Pandorum (75% jó, 8% gyenge), valamint az Oscarra jelölt Egek ura (72% jó, 11% gyenge).
Persze mindez csak pár hónapnyi filmadag rostája, év végére változni fog a kép, hiszen rengeteg, a fent említett célcsoport gyengéjére ható film kerül bemutatásra az elkövetkező hetekben és hónapokban (Eredet, Ragadozók, Machete, Kaptár 4, Fűrész 7, Tron: Örökség, s talán a Scott Pilgrim a világ ellen). Ezen filmek egy részére egyébként jellemző, hogy a néző, illetve rajongó, már előre, a reklámanyagok láttán eldönti, hogy jó lesz (ld. Eredet), s ilyenkor már nehezen tér le a kiválasztott ösvényről.
Amíg kritikáinknál nem volt szavazás, addig csak olvasottság alapján lehetett rangsorolni a filmeket és a róluk szóló írásokat, s általában nem volt meglepő a végeredmény. A legnagyobb reklámmal kísért produkciók váltották ki a legnagyobb érdeklődést, no meg persze a 15-28 éves generációt célba vevő alkotások - a legkevésbé érdekesek pedig a családi-, a romantikus-, illetve a művészfilmek voltak. Az Egek ura kritikája óta azonban egy kezdetleges, de annál világosabb hármas skálán mindenki számára értékelhetők a filmek, így az eredmény máris jobban tükrözi az olvasói ízlést. (A kései indulás miatt az Egek ura előtti filmek nem jöttek szóba az összesítés során.)
Azt mondanunk sem kell, hogy látogatottság alapján a toplisták generálták a legtöbb figyelmet, de az Avataros írások sincsenek sokkal lemaradva. A további legnépszerűbb írások a következő filmekről szóltak: A doboz, A titánok harca, Vasember 2 és a Ragadozók. Míg a legnépszerűtlenebbek az alábbiak voltak: Hova lettek Morganék?, A villámtolvaj: Percy Jackson és az olimposziak, Micmacs - (N)Agyban megy a kavarás, Párterápia és Marmaduke - A kutyakomédia.
A tetszési indexeket összesítve (a szerda esti állapot alapján) érdekes ellentmondás tűnhet fel azon mindenhol olvasható szólamok fényében, hogy Hollywood csúnya, Hollywood rossz, Hollywood egyre pocsékabb filmeket készít. A 23 szavazásra bocsátott film közül ugyanis mindössze három olyan akadt, ahol nem a "jó film" szavazat győzedelmeskedett. Ezek szerint a nézők, illetve az SG-olvasók többsége még ma is szereti, jónak tartja a filmeket, főleg a hollywoodiakat - még az olyanokat is, mint a Kém a szomszédban vagy az Exférj újratöltve. A legtöbb filmet pedig az itteniek 70-80%-a minimum közepesnek ítéli meg, ami valljuk meg, nem rossz arány.
Persze mindez csak pár hónapnyi filmadag rostája, év végére változni fog a kép, hiszen rengeteg, a fent említett célcsoport gyengéjére ható film kerül bemutatásra az elkövetkező hetekben és hónapokban (Eredet, Ragadozók, Machete, Kaptár 4, Fűrész 7, Tron: Örökség, s talán a Scott Pilgrim a világ ellen). Ezen filmek egy részére egyébként jellemző, hogy a néző, illetve rajongó, már előre, a reklámanyagok láttán eldönti, hogy jó lesz (ld. Eredet), s ilyenkor már nehezen tér le a kiválasztott ösvényről.