Szekeres Viktor
A közönség bekapta a 3D-s legyet
Hollywood agyatlanul konvertálja 2D-s filmjeit 3D-ssé, a közönség agyatlanul nézi ezeket a filmeket - James Cameron azonban kikelt a birkák ellen.
Kezdjük egy ténymegállapítással: a 3D és a vetítésenkénti magasabb jegyárral nyerhető plusz profit elvette a hollywoodi stúdiófők eszét és, amit lehet 3D-ben próbálnak prezentálni. Nem forgatni, hanem prezentálni, hiszen a 3D-s filmek zömét nem 3D-kamerákkal forgatják, hanem csak szoftveresen turbózzák fel. Mindez a régebben, a "3D-boom" előtt készített filmek esetében azt is jelenti, hogy a rendezők nem használtak olyan beállításokat, kunsztokat melyekkel prezentálni lehet a harmadik dimenzió nyújtotta előnyöket, illetve növelni a nézők élményfaktorát, melyet minden bizonnyal elvárnak a plusz pénzért.
Lehet fújolni amiatt, hogy mindenki beáll a sorba és egymás után konvertálják át a filmeket, de nem érdemes, ugyanis, aki kimarad, az lemarad. Lemarad, hiszen a közönség (egyelőre) nagyon zabálja a 3D-t, boldogan fizet többet, hogy láthassa a plusz dimenziót, a plusz processzormunkát, és közben (tisztelet a kivételnek) fogalma sincs arról, hogy nem olyasmit fog látni, mint az Avatarban, vagy mondjuk a Végső állomás 4. részében. Amely stúdió pedig hagyja, hogy a konkurencia nyakló nélkül kínálja a 3D-s filmeket, bizony könnyen a bevételi rangsor alján találhatja magát. Elindult tehát egy verseny Hollywoodban, melynek csak egy végeredménye lehet: a minőségi 3D-s megoldások degradálódnak a nézők szemében és a "műfaj" kiég.
A konvertálás mellett a puszta számok szólnak: egy 3D-s filmért Amerikában átlagosan 2-4 dollárral többet lehet elkérni a nézőtől, az adatok szerint a konverzió pedig 100 ezer dollárba kerül filmpercenként. Ez persze függ a megbízott cégtől is, de Michael Bay a Transformers 3 kapcsán kijelentette, hogy inkább 120-150 ezer a percenkénti díj, ami a robotos film harmadik része esetében 30 milliós pluszköltséget jelentene. Bay természetesen nem ezért, hanem a konverziók gyenge minősége miatt nem szeretne 3D-s Transformers-t, pedig az Alice Csodaországban hatalmas sikere is jelzi (minden idők hatodik legjobb nyitányát produkált, 3D-s filmek közül pedig a legjobbat, megelőzve még az Avatart is), hogy a közönségnek teljesen mindegy a módszer, a lényeg a térhatás, illetve annak illúziója.
Természetes, hogy 3D-vita esetén James Cameron szavait nem lehet megkerülni, hiszen a zseniális rendező indította el a konverziós hullámot az Avatarral. Mindez persze azért fura, mert az Avatar lélegzetelállító képei nem konverzió útján lettek olyanok, amilyenek. "A Toy Story után azonnal készült 10 pocsék számítógépes animációs mozi, mert mindenki azt hitte, a siker kulcs a CG volt, és nem a csodásan megalkotott karakterek. Most ugyanezek az emberek pánikszerűen alakítják át 2D-s filmjeiket 3D-ssé, márpedig mi nem ezt csináltuk. Ők ugyanazt a végeredményt várják, amit az Avatar produkált, de az egész csak a 3D elterjedését akadályozza és annak létjogosultságát fogja megkérdőjelezni, mert a végső produktumok annyival alacsonyabb rendűek lesznek."
A kérdést szívügyének tekintő Cameron elmondta, hogy a "3D-szűz rendezők" miatt is aggódik, s elsőként az (500) Days of Summer készítőjét, Marc Webbet említette, akire a 3D-s Pókember-rebootot bízták. Az Avatar készítője szerint ugyanis kezdőként nem egyszerű (jó) sztereoszkopikus felvételeket készíteni. Majd egy évtizedes tapasztalatára hivatkozva Cameron fel is ajánlotta tanácsadói segítségét az összes rendezőnek, akik akadályokba ütköznek a 3D-s filmek készítése során. Sőt, az Amerikai Rendezők Céhét (DGA) felkérte arra, hogy szervezzen előadássorozatot, melyen bemutathatja és megértetheti kollégáival a technológia alkalmazásával nyerhető előnyöket, valamint a leselkedő veszélyforrásokat. "A 3D kezelése ismét csak egy példa arra, hogy Hollywood félreért valamit. A Sony azt mondja, hogy 3D-ben készítik el a Pókember. Nem a rendező jelzi, hogy 'Hé, 3D-ben akarom leforgatni a filmemet.', hanem a stúdió veti oda neki, hogy 'Te akarod rendezni a filmet? Akkor 3D-ben fogod, te faszszopó!' Ennek nem így kéne működnie. Az elmúlt hét évben próbáltam lelkesíteni a filmrendezőket, akiket azonban nem nagyon izgatta a dolog, miközben a Pixar és a Dreamworks készítette az animációit, valamint én és még páran az élőszereplős mozikkal próbálkoztunk. Bebizonyítottuk, hogy életképes a 3D, erre most a filmeseknek megmondják, hogy 3D-s filmet kell forgatniuk.
Cameron, ellentétben a 3D-sítést tömegtermelésben végeztető stúdiókkal, nem rohant, volt ideje az Avatarra, több év. És nem fog rohanni a Fantasztikus utazás (Fantastic Voyage) esetében sem, amit a Foxnak készít producerként. Sőt, Cameron régi 3D-s cimborája és munkatársa, Andrew Wright, akivel együtt készítették A Titanic szellemei (Ghosts of the Abyss) című dokumentumfilmet, ugyancsak végigjárta a 3D-s forgatás fáradalmait, víz alatti thrillerjével, a Sanctummal. (Más kérdés, hogy utóbbi sikere sehol sem lesz egyes konvertált filmekéhez képest. Pedig költségvetése épp annyi, mint amennyibe egy konverzió kerül, 30 millió dollár.)
Azonban hiába tervez a Fox azonban több, igazi 3D-s filmet, miután a Warner bejelentette, hogy milyen sok filmet fog 3D-ben prezentálni, természetesen elgondolkodtak azon, hogy fel lehet-e venni 2D-filmekkel a versenyt a térhatás ellen. November 19-én a Harry Potter 7. része, december 17-én a Tron: Legacy és a Maci Laci lesz 3D-s - a december 10-i Narnia 3-nak és a 22-i Gulliver utazásainak vajon lenne esély ilyen ellenfelekkel szemben, normál verzióban? Valószínűtlen, kockáztatni pedig butaság lenne, így nem csoda, hogy a stúdió az említett filmek esetében a költségvetések 20-30 millió dollárral való emelése és a konverzió mellett döntött.
Íme egy vita tehát, ami nem is vita, hiszen csak kontra érvek léteznek, "pro" sehol sincs. A stúdiók nem érvelnek (nem is lenne érdemes, hiszen a cél, eléggé el nem ítélendő módon, a profit), csak konvertálnak. Eszelős tempóban. Az Alice Csodaországban esetében mindez bejött, a következő élőszereplős próbatétel a Titánok harca lesz, mely április 2-án kerül bemutatásra Amerikában - 3D-ben, köszönhetően a last minute konverziónak, amivel könnyedén el lehet fedni az esetleges gyengébb minőséget. Egyelőre. A kérdés, hogy meddig.
Kezdjük egy ténymegállapítással: a 3D és a vetítésenkénti magasabb jegyárral nyerhető plusz profit elvette a hollywoodi stúdiófők eszét és, amit lehet 3D-ben próbálnak prezentálni. Nem forgatni, hanem prezentálni, hiszen a 3D-s filmek zömét nem 3D-kamerákkal forgatják, hanem csak szoftveresen turbózzák fel. Mindez a régebben, a "3D-boom" előtt készített filmek esetében azt is jelenti, hogy a rendezők nem használtak olyan beállításokat, kunsztokat melyekkel prezentálni lehet a harmadik dimenzió nyújtotta előnyöket, illetve növelni a nézők élményfaktorát, melyet minden bizonnyal elvárnak a plusz pénzért.
Lehet fújolni amiatt, hogy mindenki beáll a sorba és egymás után konvertálják át a filmeket, de nem érdemes, ugyanis, aki kimarad, az lemarad. Lemarad, hiszen a közönség (egyelőre) nagyon zabálja a 3D-t, boldogan fizet többet, hogy láthassa a plusz dimenziót, a plusz processzormunkát, és közben (tisztelet a kivételnek) fogalma sincs arról, hogy nem olyasmit fog látni, mint az Avatarban, vagy mondjuk a Végső állomás 4. részében. Amely stúdió pedig hagyja, hogy a konkurencia nyakló nélkül kínálja a 3D-s filmeket, bizony könnyen a bevételi rangsor alján találhatja magát. Elindult tehát egy verseny Hollywoodban, melynek csak egy végeredménye lehet: a minőségi 3D-s megoldások degradálódnak a nézők szemében és a "műfaj" kiég.
A konvertálás mellett a puszta számok szólnak: egy 3D-s filmért Amerikában átlagosan 2-4 dollárral többet lehet elkérni a nézőtől, az adatok szerint a konverzió pedig 100 ezer dollárba kerül filmpercenként. Ez persze függ a megbízott cégtől is, de Michael Bay a Transformers 3 kapcsán kijelentette, hogy inkább 120-150 ezer a percenkénti díj, ami a robotos film harmadik része esetében 30 milliós pluszköltséget jelentene. Bay természetesen nem ezért, hanem a konverziók gyenge minősége miatt nem szeretne 3D-s Transformers-t, pedig az Alice Csodaországban hatalmas sikere is jelzi (minden idők hatodik legjobb nyitányát produkált, 3D-s filmek közül pedig a legjobbat, megelőzve még az Avatart is), hogy a közönségnek teljesen mindegy a módszer, a lényeg a térhatás, illetve annak illúziója.
Természetes, hogy 3D-vita esetén James Cameron szavait nem lehet megkerülni, hiszen a zseniális rendező indította el a konverziós hullámot az Avatarral. Mindez persze azért fura, mert az Avatar lélegzetelállító képei nem konverzió útján lettek olyanok, amilyenek. "A Toy Story után azonnal készült 10 pocsék számítógépes animációs mozi, mert mindenki azt hitte, a siker kulcs a CG volt, és nem a csodásan megalkotott karakterek. Most ugyanezek az emberek pánikszerűen alakítják át 2D-s filmjeiket 3D-ssé, márpedig mi nem ezt csináltuk. Ők ugyanazt a végeredményt várják, amit az Avatar produkált, de az egész csak a 3D elterjedését akadályozza és annak létjogosultságát fogja megkérdőjelezni, mert a végső produktumok annyival alacsonyabb rendűek lesznek."
A kérdést szívügyének tekintő Cameron elmondta, hogy a "3D-szűz rendezők" miatt is aggódik, s elsőként az (500) Days of Summer készítőjét, Marc Webbet említette, akire a 3D-s Pókember-rebootot bízták. Az Avatar készítője szerint ugyanis kezdőként nem egyszerű (jó) sztereoszkopikus felvételeket készíteni. Majd egy évtizedes tapasztalatára hivatkozva Cameron fel is ajánlotta tanácsadói segítségét az összes rendezőnek, akik akadályokba ütköznek a 3D-s filmek készítése során. Sőt, az Amerikai Rendezők Céhét (DGA) felkérte arra, hogy szervezzen előadássorozatot, melyen bemutathatja és megértetheti kollégáival a technológia alkalmazásával nyerhető előnyöket, valamint a leselkedő veszélyforrásokat. "A 3D kezelése ismét csak egy példa arra, hogy Hollywood félreért valamit. A Sony azt mondja, hogy 3D-ben készítik el a Pókember. Nem a rendező jelzi, hogy 'Hé, 3D-ben akarom leforgatni a filmemet.', hanem a stúdió veti oda neki, hogy 'Te akarod rendezni a filmet? Akkor 3D-ben fogod, te faszszopó!' Ennek nem így kéne működnie. Az elmúlt hét évben próbáltam lelkesíteni a filmrendezőket, akiket azonban nem nagyon izgatta a dolog, miközben a Pixar és a Dreamworks készítette az animációit, valamint én és még páran az élőszereplős mozikkal próbálkoztunk. Bebizonyítottuk, hogy életképes a 3D, erre most a filmeseknek megmondják, hogy 3D-s filmet kell forgatniuk.
Cameron, ellentétben a 3D-sítést tömegtermelésben végeztető stúdiókkal, nem rohant, volt ideje az Avatarra, több év. És nem fog rohanni a Fantasztikus utazás (Fantastic Voyage) esetében sem, amit a Foxnak készít producerként. Sőt, Cameron régi 3D-s cimborája és munkatársa, Andrew Wright, akivel együtt készítették A Titanic szellemei (Ghosts of the Abyss) című dokumentumfilmet, ugyancsak végigjárta a 3D-s forgatás fáradalmait, víz alatti thrillerjével, a Sanctummal. (Más kérdés, hogy utóbbi sikere sehol sem lesz egyes konvertált filmekéhez képest. Pedig költségvetése épp annyi, mint amennyibe egy konverzió kerül, 30 millió dollár.)
Azonban hiába tervez a Fox azonban több, igazi 3D-s filmet, miután a Warner bejelentette, hogy milyen sok filmet fog 3D-ben prezentálni, természetesen elgondolkodtak azon, hogy fel lehet-e venni 2D-filmekkel a versenyt a térhatás ellen. November 19-én a Harry Potter 7. része, december 17-én a Tron: Legacy és a Maci Laci lesz 3D-s - a december 10-i Narnia 3-nak és a 22-i Gulliver utazásainak vajon lenne esély ilyen ellenfelekkel szemben, normál verzióban? Valószínűtlen, kockáztatni pedig butaság lenne, így nem csoda, hogy a stúdió az említett filmek esetében a költségvetések 20-30 millió dollárral való emelése és a konverzió mellett döntött.
Íme egy vita tehát, ami nem is vita, hiszen csak kontra érvek léteznek, "pro" sehol sincs. A stúdiók nem érvelnek (nem is lenne érdemes, hiszen a cél, eléggé el nem ítélendő módon, a profit), csak konvertálnak. Eszelős tempóban. Az Alice Csodaországban esetében mindez bejött, a következő élőszereplős próbatétel a Titánok harca lesz, mely április 2-án kerül bemutatásra Amerikában - 3D-ben, köszönhetően a last minute konverziónak, amivel könnyedén el lehet fedni az esetleges gyengébb minőséget. Egyelőre. A kérdés, hogy meddig.