Kruza Richárd
Nikon Coolpix S210 ismertető
|
Kívülről
Esztétikai szempontból nem érheti kritika a kis Nikont. A gépecske komoly hatású vizuális alapjellegét a csiszolt alumínium előlap adja meg, melyen domináns szerepet tölt be a vastag keret, mely körbefoglalja az optikát. Ettől az optika messziről sokkal nagyobbnak tűnik, mint amekkora valójában. Nincsenek rajta ízléstelen vagy túlzottan öncélú díszítőelemek, hátulról már szinte sablonosnak mondható a Coolpix S210. Négy szín közül választhat a vevő, a színek szépek, minden verzió kicsit más jelleget kölcsönöz. 90 x 55.5 x 18 mm-es méretével, kis súlyával egyértelműen ultrakompakt géppel van dolgunk, hordozása ennek megfelelően semmilyen problémát nem okoz.
A gép fizikai kidolgozása nagyon jó minőségű, tömör, majdnem kifogástalan. Kivételt képez az akkumlátor/memóriakártya ajtó, mely ugyan szépen működik, becsukott helyzetben viszont kicsit lötyög. Fogása nem teljesen örömteli, az előlapon ugyanis nincs ujjtámasz - mozgás közben attól féltem hogy kicsúszik a kezemból. Emiatt egy kézzel zoomolni aligha lehet, a többi funkciógombot nyomogatni pedig teljes egészében lehetetlen. Furcsa tehát, hogy exponáláson kívül minden egyéb művelet biztonságos elvégzéséhez két kézre van szükség a Nikon Coolpix S210 esetében.
Nem ideális az exponálógomb kialakítása sem, ugyanis kicsit túlságosan mélyen ül, ami miatt nem túl kényelmes megnyomni. Ráadásul formája nagyon lekerekített és mivel anyagában megegyezik a környezetével, nehéz kitapintani. Ehhez párosul az a tény, hogy a ki-be kapcsoló gomb éppen mellette helyezkedik el, ami ugyan egy kicsit mélyebben ül és kicsit kisebb, a különbség a két gomb között nem elég jelentős. A hátlapon lévő kezelőgombok kialakítása és elhelyezkedése megfelelő, ekkora gép esetében nemigen lehet ezen fejleszteni.
Kijelző, kereső
Viszonylag szép és megfelelően részletgazdag képet tár elénk a hátsó 2,5 collos, 230 ezer pixeles kijelző, mely felvételi módban a kép 97%-át fedi le. Létezik a piacon ekkora fényképezőgép nagyobb kijelzővel is, de nem ebben az árkategóriában. A kijelző fényereje öt fokozatban állítható, ennek ellenére erős napsütésben nem sokat lehet rajta látni. Ilyen esetekben az átnézeti kereső sem segít, az ugyanis nincs a gépen. Előnyös azonban, hogy a kijelző éles szögből is jól látható.
Menürendszer, üzemmódok
A Coolpix S210 menüje végtelenül egyszerű, kezelése senkinek nem okozhat problémát. Belépőszintű ultrakompakt lévén a funkciók mennyisége a minimálisra van korlátozva. Módtárcsa helyett mód gombot találunk a gép hátlapján. Megnyomásakor a képernyőn megjelenő hat lehetőség közül közül teljes egészében hiányoznak a manuális funkciók, és csupán háromféle fényképezési mód közül választhatunk: fényképezés (automata), nagy Hi ISO (magasabb ISO) és motívumprogram. Itt találjuk még a videó és hangfelvételi módot - mely használatával a fényképezőgép egy ügyes, jól kezelhető diktafonná válik - valamint a beállítás módot.
A motívumprogramok jók; említést érdemel az ellenfény mód, melynek alkalmazásakor a vaku diszkrét módon kitölti az árnyékos részeket olyan expozíció mellett, aminek köszönhetően a háttérben lévő, világos részek sem lesznek túl világosak. A Hi ISO alkalmazásánál viszont csak annyi történik, hogy az automata ISO legmagasabb lehetséges értéke (ami egyébként ISO 64-ről indul) felmegy ISO 2000-ig. A sokféle felvételi mód közül érdekes a BSS állás, melynek alkalmazásakor az exponálógomb nyomva tartásakor maximum 10 képet tudunk sorozatban csinálni, majd később a gép magától kiválasztja és megtartja a legélesebb verziót, a többit pedig törli. "16 kép" állásban pedig exponáláskor 16 kép készül, melyek kicsinyített verziói egyetlen képen mátrix szerűen jelennek meg.
A Nikon saját, D-Lighting nevű szoftveres rendszere arra hivatott, hogy mesterségesen növelje a képeken a dinamikatartományt és kontrasztot. Az eredmény valóban látható, mivel más gépekhez képest a Coolpix S210 ilyes szempontból kissé jobb eredményt produkál, azonban a fotókon lévő sötét részek olvasása érdekében a rendszer kénytelen növelni az ISO érzékenységet is, ami nagyobb képzajt hoz magával. Mindezek mellett képzaj vonatkozásában a kisgép nem szerepelt rosszul, de erről később.
Fehéregyensúly vonatkozásában jó hír, hogy van kézi beállítás is, mert vegyes vagy neon jellegű fényben nagyon el tud tévedni a gép. Az ilyen környezetben, automata állással családtagokat portrézó fotós könnyen élénk vörös fejeket produkálhat, ami kellemetlenné vagy félreérthetővé válhat egyes családtagokkal szemben. Más környezetben, a többi fehéregyensúly allásban, beleértve az automata állást átlagosan vizsgázott a kis Nikon.
Mivel ma már olyan gyártó is létezik, mely nem is gyárt optikai stabilizálás nélküli fényképezőgépet (pl. a Panasonic) szemet szúr, hogy ilyesmi nincs a Coolpix S210-ben. Van viszont egy eVR-nek (Electronic Vibration Reduction) keresztelt rendszer, ami úgy tűnt, nem az ISO érzékenység növelésével manipulálja a beállítást a bemozdulás okozta mosott képek ellen. Arról, hogy hogyan működik nem árul el túl sok részletet a gyártó, csupán annyit, hogy valamilyen szoftveres megoldásról van szó, amely rendszer a képen lévő statikus és mozgó témákat egyaránt figyeli, majd amennyiben "baj van", a problematikus részeket a képfeldolgozás során egy algoritmus "gyönyörű tisztává és élessé" varázsolja.
A gyakorlatban viszont először az tűnt fel, milyen könnyű bemozdult, mosott képeket gyártani az aprócska géppel. Annyira feltűnő volt a dolog, hogy arra gondoltam hogy nagyon alacsony az ISO érték, de nem ez volt a helyzet. Lényegében csak verőfényes napsütésben működött a gép a megszokott módon, minden más esetben nagyon jól meg kellett fogni, vagy beltérben vakuzni kellett, máskülönben a gépet szokványos módon kezelve sorozatban készültek a durván mosott képek. A probléma akkor oldódott meg, amikor az eVR-t bekapcsoltam - pontosabban AUTO módba tettem, ugyanis csak ez a lehetőség áll rendelkezésre. Elmondható tehát, hogy a rendszer működik, mégsem vagyunk vele különösebben előrébb, nélküle viszont nem jó fotózni. Ebből mindenki vonja le a saját következtetését.
Optika, érzékelő
Az 1/2.5"-ös, 8 effektív megapixellel agyonzsúfolt CCD érzékelő 3264 x 2448-as méretű képeket produkál. A nagy felbontásnak megvannak a következményei, igaz nem magas képzaj formájában, inkább annak elnyomása okán. Képzaj vonatkozásában ugyanis jól szerepelt a tesztgép, jól láthatónak és igazából problematikusnak ISO 800-tól nevezhető a képzaj, ami nyilvánvalóan (a Nikon D3 és D300 DSLR gépekben is megtalálható) Expeed képfeldolgozó áramkör erőteljes képzajcsökkentésének köszönhető.
A 3-szoros Nikkor optika 35mm-es ekvivalenciában 38-114 mm-es zoom teljesítményt nyújt, mely nem igazán nagylátószög de nem is igazán tele, inkább alapkövetelménynek nevezhető a mai kompaktok világában. A fényáteresztés nagylátószögben még elmegy: f3.1, tele állásban azonban már alacsony: f5.9, ami a képminőséggel kapcsolatos problematikák egy részére talán magyarázatot ad.
A gép autofókusz rendszere pontos, sebessége azonban kissé átlag alatti. A helyzet tele állásban és kevés fényben, vagy ködös időben hatványozottabban érezető. A négyféle autofókusz mód között találunk arcfelismerést, ami azonban gyakran téved vagy pontatlan, vagy fel sem ismeri az emberi arcot. Használatát a fotós valószínűleg inkább mellőzni fogja - ilyen vonatkozásban és ebben a kategóriában olyan gyártók mint a Canon vagy Sony lényegesen jobbat produkálnak.
Képminőség
A Nikon Coolpix S210 esetében képminőség vonatkozásában nem sok jól lehet elmondani: a technikai anomáliák ezen kombinációja ugyanis láthatóan kellemetlen eredményt produkál.
A képek alapvetően életlenek, amit nem az autofókusz problémája okoz. Lényegében a nagyjából éles részeket csak a kép közepe táján lehet csak felfedezni, a szélek felé közeledve nagyítás nélkül is jól látható, hogy mosott, homályos a kép. Ezt szemlélve azonnal szembetűnik a durva kromatikus aberráció is. Ránézésre a durva hordósodás is feltűnő, de ehhez párosunak a - valószínűleg zajcsökkentés miatti - elnagyolt, mosott részletek, és a kellemetlen, természetellenes színvilág. A problémák nagyítás nélkül, szabad szemmel is jól láthatóak és olyan mértékűek, hogy nagyításkor már alig hiszi el az ember amit lát - mivel végül is egy Nikon gépről van szó.
Ami jó, az az expozíció. Főképpen középre súlyozott fényméréssel teszteltem a gépet, ilyen esetben a gép 256 szegmensben méri a fényt, sajnos azonban ez önmagában nyilván kevés ahhoz, hogy jó képeket produkáljon a Coolpix S210.
Vaku
A belső hozza a vele szemben támasztott követelményeket, beltéren tökéletes expozíció mellett megfelelően világítja be a témát. Hab a tortán, hogy a vörösszem komponzálás is jól működik.
Sorozatfelvétel, videorögzítés
640x480-as, tehát VGA minőségben, 30 képkocka/másodperc teljesítménnyel rögzít videókat a kis Nikon, VGA formátumban. A videók minősége jó, azonban felvétel közben nem lehet zoom-olni. Van viszont Time Lapse funkció.
Áramellátás, memória
A gépet egy EN-EL10 típusú Li-ion akkumulátor táplálja energiával, melyet egy tartozék külső töltővel lehet életre kelteni. Egyetlen feltöltéssel a gyári adat szerint körülbelül 220 képet lehet csinálni, hoszabb utakra tehát érdemes tartalék akkumulátort vinni magunkkal. SD/SDHC memória foglalatot találunk a gépen, belső memória pedig 52 MB méretű.
Összegzés
A Nikon Coolpix S210 esetében egy olyan ultrakompakt gépről van szó, amit a vevő a márkanév miatt könnyen hajlamos lehet akár kipróbálás nélkül is megvásárolni. Áruházakban és még sok kereskedésben nincs is lehetőség a pudingpróbára, pedig jelen esetben nagyon érdemes a számítógép képernyőjén megnézni, megfelel-e számunkra a kis Nikon képminősége. Otthon ugyanis nagy meglepetés érheti az új tulajdonost. Van ugyanis egy szép, nagyon márkás belépőszintű kisgép, mely nagyjából rendelkezik a ma általánosan elvárható technikai paraméterekkel - melyek miatt az általa produkált képminőség miatt értetlenkedve állunk.
A fényképezõgépet a FotoMarket bocsátotta rendelkezésünkre.
