Napi Online
Interjú Huller Gyulával, a Nikon igazgatójával
A mai felgyorsult ritmusban sokszor csak a legszükségesebb információ átadására nyílik lehetőség, de így is kulcskérdés, hogy a partnerekkel korrekt szakmai - és ha lehet, emberi - kapcsolat alakuljon ki - vallja Huller Gyula, a Nikon Kft. ügyvezető igazgatója.
Diplomatából miként lett a Nikon Kft. vezetője?
- Korábban a Külügyminisztériumban ázsiai országokkal foglalkoztam. Majd 1991-ben kerestek valakit a világ egyik vezető fényképezőgép-gyártójának számító japán Nikon akkor megalakuló leányvállalatának élére. Mivel a rendszerváltás idején mindenütt érezhető volt a változás szele, én is úgy éreztem, érdemes kipróbálnom magam a versenyszférában.
Milyen tapasztalatokat tudott hasznosítani diplomatamúltjából?
- Egyrészt azt, hogy valamennyire megismertem a keleti emberek mentalitását; másrészt ma is az utolsó pillanatig igyekszem nyitva hagyni a kaput ahhoz, hogy az adott helyzetben lehetséges, mindkét fél számára előnyös megállapodás megszülethessen.
Miként kezdett a cég felépítéséhez?
- Mindig az újabb feladatokhoz rendelve, fokozatosan bővült a létszám a mai tizenháromra. A piaci munkában pedig azt a sajátos helyzetet kellett figyelembe vennünk, hogy a kilencvenes évek elején még nem léteztek a nyugati értelemben vett nagykereskedelmi hálózatok. Emiatt a magánszektor szakkereskedőivel és a profi fotográfusokkal is hatékony együttműködést építettünk ki. A tőlük szerzett tapasztalatok, piaci visszajelzések nagy segítséget nyújtottak a fejlődésünkhöz, amit később azzal is igyekeztünk viszonozni, hogy a nagy elektronikai láncok megjelenése után sem csökkentettük az együttműködés intenzitását.
Mit vett át a japán munkakultúrából?
- Rendszerezettebbé vált a munkamódszerem, ami nagyon fontos egy olyan világban, ahol egyre több a feladat és egyre gyorsabban kell dönteni. A japán cégkultúránál az első meglepetést az jelentette, hogy a magyar államigazgatásban akkor megszokottnál nagyságrendekkel nagyobb volt a munka mennyisége. A közvélekedés szerint a japán cégek minden kérdést nagyon alaposan körbejárnak és csak ezután születik döntés egy-egy témában. Mindez igaz, azzal kiegészítve, hogy a szélsebes piaci mozgások hatására mára a japán cégek esetében is jelentősen felgyorsult a döntéshozatal. Számunkra ugyanakkor mindig komoly mozgásteret jelentett, hogy a Nikon a régióban már korábban is jól körülhatárolt döntési jogosultságot biztosított a leányvállalatai számára.
A munkatársak kiválasztásakor mit tart a legfontosabbnak?
- Liberális, csapatépítő vezetőnek tartom magam - a munkavégzés során határozott elvárásokkal. Azt szeretem, ha nemcsak nekem, hanem a munkavállalónak is megalapozott, a cég jövőképével megegyező tervei vannak. Olyan emberekkel szeretek együtt dolgozni, akik energikusak, képesek stresszhelyzetben is, idő- és földrajzi korlátoktól függetlenül önálló döntéseket meghozni. Legalább ennyire fontos, hogy pontosan ismerjék a fotográfia világát és a saját termékeinket.
Ezzel kapcsolatban nemcsak a megszerzett tudás számít, hanem az is, hogy azt át tudják adni a partnereknek. Rendkívül nagy hangsúlyt fektetünk ugyanis arra, hogy ők is alapos ismeretekkel rendelkezzenek a készülékeinkről, amelyek magas technológiai szintet képviselnek. A megfelelő tájékoztatás azért is kulcskérdés, mert különösen a közép- és felső kategóriás gépek vásárlói sosem azonnal választanak, hanem előbb mindent meg akarnak tudni a szóba jöhető berendezésekről.
Az évek alatt mennyire mélyedt el a fotográfia világában?
- Ma sem tartom magam fotósnak. Az évek alatt ugyanakkor - különösen a partnereinktől és a profi fotográfusoktól - rendkívül sokat tanultam a szakmáról. Ha hozzá is mernék fogni egy-egy kisebb fotográfiai feladat technikai megvalósításához, a profi fotográfus látásmódjával nem rendelkezem. Ez utóbbi adja a profizmus lényegét véleményem szerint.
Milyen kihívást jelentett a digitális forradalom?
- Egyértelműen új piaci gondolkodásmódot hozott magával. Feltérképeztük a várható tendenciákat, igyekeztük megismerni az új szereplőket, de a változás gyorsasága - az, hogy az amatőr kategóriában egy év alatt szinte eltűnt a filmalapú fotózás - meglepetés volt. Az új piaci helyzetben arra van szükség, hogy mindig kellően megalapozott, gyors döntéseket tudjunk hozni és rendelkezzünk a megfelelő alternatívákkal. Már csak azért is, mert a fotográfiai termékek kereskedelme egyre több hasonlóságot mutat a számítástechnikai eszközök piacával: a legjellemzőbb példa, hogy egy-egy új termék életciklusa általában fél-háromnegyed évre rövidült. Utána már komoly áreséssel kell számolni és hasonló áron meg kell jelenni a magasabb technológiai szintet képviselő berendezésekkel.
Huller Gyula 1984-ben, a moszkvai Nemzetközi Kapcsolatok intézetében szerzett diplomát. Karrierjét a Külügyminisztériumban kezdte előadóként, 1991 óta vezeti a Nikon Kft.-t.
Diplomatából miként lett a Nikon Kft. vezetője?
- Korábban a Külügyminisztériumban ázsiai országokkal foglalkoztam. Majd 1991-ben kerestek valakit a világ egyik vezető fényképezőgép-gyártójának számító japán Nikon akkor megalakuló leányvállalatának élére. Mivel a rendszerváltás idején mindenütt érezhető volt a változás szele, én is úgy éreztem, érdemes kipróbálnom magam a versenyszférában.
Milyen tapasztalatokat tudott hasznosítani diplomatamúltjából?
- Egyrészt azt, hogy valamennyire megismertem a keleti emberek mentalitását; másrészt ma is az utolsó pillanatig igyekszem nyitva hagyni a kaput ahhoz, hogy az adott helyzetben lehetséges, mindkét fél számára előnyös megállapodás megszülethessen.
Miként kezdett a cég felépítéséhez?
- Mindig az újabb feladatokhoz rendelve, fokozatosan bővült a létszám a mai tizenháromra. A piaci munkában pedig azt a sajátos helyzetet kellett figyelembe vennünk, hogy a kilencvenes évek elején még nem léteztek a nyugati értelemben vett nagykereskedelmi hálózatok. Emiatt a magánszektor szakkereskedőivel és a profi fotográfusokkal is hatékony együttműködést építettünk ki. A tőlük szerzett tapasztalatok, piaci visszajelzések nagy segítséget nyújtottak a fejlődésünkhöz, amit később azzal is igyekeztünk viszonozni, hogy a nagy elektronikai láncok megjelenése után sem csökkentettük az együttműködés intenzitását.
Mit vett át a japán munkakultúrából?
- Rendszerezettebbé vált a munkamódszerem, ami nagyon fontos egy olyan világban, ahol egyre több a feladat és egyre gyorsabban kell dönteni. A japán cégkultúránál az első meglepetést az jelentette, hogy a magyar államigazgatásban akkor megszokottnál nagyságrendekkel nagyobb volt a munka mennyisége. A közvélekedés szerint a japán cégek minden kérdést nagyon alaposan körbejárnak és csak ezután születik döntés egy-egy témában. Mindez igaz, azzal kiegészítve, hogy a szélsebes piaci mozgások hatására mára a japán cégek esetében is jelentősen felgyorsult a döntéshozatal. Számunkra ugyanakkor mindig komoly mozgásteret jelentett, hogy a Nikon a régióban már korábban is jól körülhatárolt döntési jogosultságot biztosított a leányvállalatai számára.
A munkatársak kiválasztásakor mit tart a legfontosabbnak?
- Liberális, csapatépítő vezetőnek tartom magam - a munkavégzés során határozott elvárásokkal. Azt szeretem, ha nemcsak nekem, hanem a munkavállalónak is megalapozott, a cég jövőképével megegyező tervei vannak. Olyan emberekkel szeretek együtt dolgozni, akik energikusak, képesek stresszhelyzetben is, idő- és földrajzi korlátoktól függetlenül önálló döntéseket meghozni. Legalább ennyire fontos, hogy pontosan ismerjék a fotográfia világát és a saját termékeinket.
Ezzel kapcsolatban nemcsak a megszerzett tudás számít, hanem az is, hogy azt át tudják adni a partnereknek. Rendkívül nagy hangsúlyt fektetünk ugyanis arra, hogy ők is alapos ismeretekkel rendelkezzenek a készülékeinkről, amelyek magas technológiai szintet képviselnek. A megfelelő tájékoztatás azért is kulcskérdés, mert különösen a közép- és felső kategóriás gépek vásárlói sosem azonnal választanak, hanem előbb mindent meg akarnak tudni a szóba jöhető berendezésekről.
Az évek alatt mennyire mélyedt el a fotográfia világában?
- Ma sem tartom magam fotósnak. Az évek alatt ugyanakkor - különösen a partnereinktől és a profi fotográfusoktól - rendkívül sokat tanultam a szakmáról. Ha hozzá is mernék fogni egy-egy kisebb fotográfiai feladat technikai megvalósításához, a profi fotográfus látásmódjával nem rendelkezem. Ez utóbbi adja a profizmus lényegét véleményem szerint.
Milyen kihívást jelentett a digitális forradalom?
- Egyértelműen új piaci gondolkodásmódot hozott magával. Feltérképeztük a várható tendenciákat, igyekeztük megismerni az új szereplőket, de a változás gyorsasága - az, hogy az amatőr kategóriában egy év alatt szinte eltűnt a filmalapú fotózás - meglepetés volt. Az új piaci helyzetben arra van szükség, hogy mindig kellően megalapozott, gyors döntéseket tudjunk hozni és rendelkezzünk a megfelelő alternatívákkal. Már csak azért is, mert a fotográfiai termékek kereskedelme egyre több hasonlóságot mutat a számítástechnikai eszközök piacával: a legjellemzőbb példa, hogy egy-egy új termék életciklusa általában fél-háromnegyed évre rövidült. Utána már komoly áreséssel kell számolni és hasonló áron meg kell jelenni a magasabb technológiai szintet képviselő berendezésekkel.
Huller Gyula 1984-ben, a moszkvai Nemzetközi Kapcsolatok intézetében szerzett diplomát. Karrierjét a Külügyminisztériumban kezdte előadóként, 1991 óta vezeti a Nikon Kft.-t.