Szekeres Viktor
Ne szórakozz Zohannal!
A fodrászként szerencsét próbáló, hajvágás után az idős hölgyvendégeit a hátsó szobában megküldő izraeli terrorista története kellemes meglepetés
Adam Sandler 2002 óta minden évben jelentkezik egy nagyközönségnek szóló filmmel, s nem volt az másképp idén sem. A 2006-os Távkapcs és a 2007-es Férj és férjet követően megérkezett hozzánk is a Ne szórakozz Zohannal. A Zohan, akárcsak a Csontdaráló és a Kismenő kivételével a Sandler-filmek zöme, saját kútfőből való, eredeti ötleten alapuló próbálkozás, hogy reflektáljunk a folytatásos filmek közönségsikeréről szóló korábbi cikkünkre. De mi más is lehetne egy, a gyilkolászást és a folytonos háborút megunó közel-keleti katona története? (Mi más, mint valóság, hiszen az alapötletet egy valóban izraeli katonából lett fodrász szolgáltatta.)
Zohanról két dolgot érdemes tudni: egyrészt fél kézzel elintéz egy palesztin hadosztályt, másrészt pedig a lábai között hatalmas..., ööö, potenciál rejtezik, s ezen két tulajdonságát általában be is veti a jó cél érdekében. Azonban Zohannak van egy titkos vágya is, miszerint fodrász szeretne lenni, s mivel népének és az ellenségnek folytonos torzsalkodását is unja, ezért miután megrendezi halálát, felkerekedik, hogy szerencsét próbáljon Amerikában, csak hamuba sült pogácsát nem visz magával.
Természetesen a Lehetőségek Földjén nem nagyon kapkodnak az izraeli fodrászok után, pláne, ha azok a '80-as évekbeli divatnál vannak leragadva. A "fish out of the water" szituációt megvalósító komédia addig van igazán elemében, amíg Zohan próbálkozik, lelkesen keres és kutat, ismerkedik az amerikai kultúrával és a fodrásztársadalom elvárásaival. Amikor azonban Zohannal együtt megállapodik a film, rögvest előjönnek a hibák is.
A remek és leginkább pörgő, ötletes kezdést, nagyjából az 50. percnél meglehetősen nagy hullámvölgy követi, ráadásul ekkor kezd kirajzolódni a történet irányvonala is, mely - ahogy azt sejtettük - a szokásos amerikai tanmesébe fog idővel átcsapni, akár akarjuk, akár nem. Mivel azonban az "üzenet" annyira egyértelmű, nem is zavar minket túlságosan a moralizálás és a klisépatronok pufogtatása. (Azt zárójelben azért tegyük hozzá, hogy a Zohant, akinek van rá lehetősége, eredeti nyelven nézze meg abban az egy moziban, ahol így látható. Az angol nyelv sokkal gazdagabb akcentusokban és ezáltal viccesebb is, mint az, amit az egyébként tisztességesen teljesítő Csőre Gábor levág egyenarab akcentusként Adam Sandler szinkronhangjaként.)
Persze a fő üzenetet Sandler-módra sok altesti, dugós poénnal kell elképzelni, így a prűdebbeknek nem ajánljuk tiszta szívvel a filmet, ellenben a jelenséget még csak a tévében megtapasztaló kora tinédzser korosztály minden bizonnyal dőlni fog a röhögéstől. Valószínűleg a színészek is dülöngélhettek jobbra-balra, hiszen, akárcsak a Mamma Mia!-nál, itt is muszáj megjegyezni, hogy szinte lerí róluk, mennyire élvezték a forgatást, s ez általában a végeredményen is meglátszik.
Egyszóval, ahhoz képest, hogy a Zohan az elmúlt évek legkevésbé sikeres Sandler-filmje (ha valaki elárulja, hogy miért érdekli az embereket jobban a lejárt melegházasság téma, mint egy izraeli katona-hajszobrász, kap egy piros pontot), akárcsak a Férj és Férj, dettó a kellemes meglepetések közel tartozik. Több, mint csak egy tipikusan közepes hollywoodi komédia, főképp, ha a hasonlóképpen kedvezőtlen kritikai fogadtatást vesszük figyelembe.
Persze azt el kell ismerni, hogy a hirtelen robbanó gegek mellett leginkább a vendégszereplő gárda tartja életben a filmet, akik között ott van főgonoszként Michael Buffer, de láthatjuk George Take-től John McEnroe-n keresztül John Turturróig Sandler legtöbb cimboráját, köztük természetesen a tavalyi japán karaktere után ezúttal palesztinként domborító Rob Schneidert is, aki egyébként a Zohan legbénább, legunalmasabb történetszálát kapta meg. De sebaj, őt kiegyensúlyozza a nagyon aranyos és teljességgel háttérbe szorított Emmanuelle Chriqui, akinek a kedvéért az ember menten elkezdi nézni a Törtetők című tévésorozatot is.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
Adam Sandler 2002 óta minden évben jelentkezik egy nagyközönségnek szóló filmmel, s nem volt az másképp idén sem. A 2006-os Távkapcs és a 2007-es Férj és férjet követően megérkezett hozzánk is a Ne szórakozz Zohannal. A Zohan, akárcsak a Csontdaráló és a Kismenő kivételével a Sandler-filmek zöme, saját kútfőből való, eredeti ötleten alapuló próbálkozás, hogy reflektáljunk a folytatásos filmek közönségsikeréről szóló korábbi cikkünkre. De mi más is lehetne egy, a gyilkolászást és a folytonos háborút megunó közel-keleti katona története? (Mi más, mint valóság, hiszen az alapötletet egy valóban izraeli katonából lett fodrász szolgáltatta.)
Zohanról két dolgot érdemes tudni: egyrészt fél kézzel elintéz egy palesztin hadosztályt, másrészt pedig a lábai között hatalmas..., ööö, potenciál rejtezik, s ezen két tulajdonságát általában be is veti a jó cél érdekében. Azonban Zohannak van egy titkos vágya is, miszerint fodrász szeretne lenni, s mivel népének és az ellenségnek folytonos torzsalkodását is unja, ezért miután megrendezi halálát, felkerekedik, hogy szerencsét próbáljon Amerikában, csak hamuba sült pogácsát nem visz magával.
Természetesen a Lehetőségek Földjén nem nagyon kapkodnak az izraeli fodrászok után, pláne, ha azok a '80-as évekbeli divatnál vannak leragadva. A "fish out of the water" szituációt megvalósító komédia addig van igazán elemében, amíg Zohan próbálkozik, lelkesen keres és kutat, ismerkedik az amerikai kultúrával és a fodrásztársadalom elvárásaival. Amikor azonban Zohannal együtt megállapodik a film, rögvest előjönnek a hibák is.
A remek és leginkább pörgő, ötletes kezdést, nagyjából az 50. percnél meglehetősen nagy hullámvölgy követi, ráadásul ekkor kezd kirajzolódni a történet irányvonala is, mely - ahogy azt sejtettük - a szokásos amerikai tanmesébe fog idővel átcsapni, akár akarjuk, akár nem. Mivel azonban az "üzenet" annyira egyértelmű, nem is zavar minket túlságosan a moralizálás és a klisépatronok pufogtatása. (Azt zárójelben azért tegyük hozzá, hogy a Zohant, akinek van rá lehetősége, eredeti nyelven nézze meg abban az egy moziban, ahol így látható. Az angol nyelv sokkal gazdagabb akcentusokban és ezáltal viccesebb is, mint az, amit az egyébként tisztességesen teljesítő Csőre Gábor levág egyenarab akcentusként Adam Sandler szinkronhangjaként.)
Persze a fő üzenetet Sandler-módra sok altesti, dugós poénnal kell elképzelni, így a prűdebbeknek nem ajánljuk tiszta szívvel a filmet, ellenben a jelenséget még csak a tévében megtapasztaló kora tinédzser korosztály minden bizonnyal dőlni fog a röhögéstől. Valószínűleg a színészek is dülöngélhettek jobbra-balra, hiszen, akárcsak a Mamma Mia!-nál, itt is muszáj megjegyezni, hogy szinte lerí róluk, mennyire élvezték a forgatást, s ez általában a végeredményen is meglátszik.
Egyszóval, ahhoz képest, hogy a Zohan az elmúlt évek legkevésbé sikeres Sandler-filmje (ha valaki elárulja, hogy miért érdekli az embereket jobban a lejárt melegházasság téma, mint egy izraeli katona-hajszobrász, kap egy piros pontot), akárcsak a Férj és Férj, dettó a kellemes meglepetések közel tartozik. Több, mint csak egy tipikusan közepes hollywoodi komédia, főképp, ha a hasonlóképpen kedvezőtlen kritikai fogadtatást vesszük figyelembe.
Persze azt el kell ismerni, hogy a hirtelen robbanó gegek mellett leginkább a vendégszereplő gárda tartja életben a filmet, akik között ott van főgonoszként Michael Buffer, de láthatjuk George Take-től John McEnroe-n keresztül John Turturróig Sandler legtöbb cimboráját, köztük természetesen a tavalyi japán karaktere után ezúttal palesztinként domborító Rob Schneidert is, aki egyébként a Zohan legbénább, legunalmasabb történetszálát kapta meg. De sebaj, őt kiegyensúlyozza a nagyon aranyos és teljességgel háttérbe szorított Emmanuelle Chriqui, akinek a kedvéért az ember menten elkezdi nézni a Törtetők című tévésorozatot is.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
|
Ne szórakozz Zohannal! (You Don't Mess With The Zohan) magyarul beszélő amerikai vígjáték, 113 perc, 2008 Rendező: Dennis Dugan Forgatókönyvíró: Judd Apatow, Adam Sandler, Robert Smigel Zeneszerző: Rupert Gregson-Williams Operatőr: Michael Barrett Producer: Adam Sandler Adam Sandler (Zohan) Emmanuelle Chriqui (Dalia) Barry Livingston (Gray Kleibolt) Nick Swardson (Michael) Lainie Kazan (Gail) Rob Schneider (Salim) John Turturro (A Fantom) |
