Kiadó: Touchstone
Fejlesztő: Propaganda Games
Honlap

Platformok:
Xbox360, Playstation 3, PC

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Pentium IV 2,4 GHz, 1024 MB RAM, 17 Gbyte szabad hely, DirectX 9-et támogató 128 Mbyteos videokártya
Ajánlott: Intel Pentium Core 2 Duo, 2 Gbyte RAM, nVidia Geforce 7900+
Hasonló játékok: Crysis, Half Life 2
Kategória: sci-fi FPS

A jó öreg Turok bácsi visszatért a monitorokra, hosszú évekkel az ősi változat után. A lényeg változatlan: látványos Jurassic Park, látványos öldöklés, ezúttal Unreal III grafikai motorral. Ha a sztori és a kivitelezés is akkora ász lenne, mint a díszlet, akkor az év egyik legjobb játéka lehetne, de nem így van.

Turok 2008-as története szintén a közeli/távoli jövőben játszódik, amikor a Whiskey fedőnevű katonai osztag egy idegen bolygóra megy kirándulni, hogy likvidálják Turok volt főnökét, a Wolpack csapat vezetőjét, Kane-t. A bolygó megközelítése közben viszont leszedik őket egy szép nagy rakétával, így alig páran élik túl a zuhanást, ami lent vár rájuk, az pedig még több életet követel.


Hősünk egy Slade nevű zsoldossal kénytelen együtt mozogni, akivel annyira nem szívlelik egymást, de a kényszer nagy úr. A földetérés után realizálják, hogy a bolygón nem feltétlenül csak Kane katonáira kell számítani, hanem többnyire éhes dínók népesítik be a területet. A betöltések alatt mutogatott tippek közül a leghasznosabbnak a következő bizonyult: A dinoszauruszok húst esznek. Te is hús vagy, menekülj!

Mivel a landolás nem volt egészen sima, a Lost-hoz hasonlóan a hajó részei több helyen szóródtak szét. Turok és Slade első gondolata, hogy meg kell nézni a gép többi maradványát, túlélők után kutatni. Ez persze nem lesz annyira könnyű menet, hiszen útközben számtalan őshüllő és zsoldoskatona állja útjukat. Szerencsés esetben egyszerre, hiszen ilyenkor csak ki kell várni, amíg az egyik fél lemészárolja a másikat és csak a maradékra kell lőszert pazarolni.


A játék alapjában véve nagyon ígéretes. Dinoszauruszokkal vívni érdekes dolog, főleg hogy a régi Turokhoz hasonlóan itt is több érdekes, spéci módon lehet megszabadulni a hidegvérűektől. A legfontosabb különbség egy átlag FPS ellenség és a dinók viselkedése között, hogy - lévén ezeknek a jószágoknak elég pici agyuk volt- nem képesek komolyabb gondolatokra. Ez lehet egyfajta magyarázkodás a béna AI miatt, sőt az is, de legalább autentikus és kreatív magyarázkodás.

A dínók többnyire eszeveszetten futkároznak össze-vissza, kiszemelnek egy áldozatot és mindent megtesznek azért, hogy odajussanak hozzá és keresztbe lenyeljék, vagy ha nagyobb náluk az ellenfél, akkor kiharapják néhány darabjukat legalább. A módszerük teljesen kiszámítható, bár nem könnyíti meg a vadászatot. A kisebb egyedek random futkároznak és ha úgy alakul, akkor egy karmolás erejéig nekifutnak az ellenségnek, majd tovább rohangálnak. A nagyobb lények az észlelés után nyílegyenesen haladnak a kiválasztott felé, majd kellemesen megvacsoráznak belőle. A hatásos védekezés kulcsa így ebben a játékban nem a taktika, hanem a pontos célzás és a gyors reflexek. A pici dinókat csupán azért nehéz lelőni, mert nagyon gyorsak és megijednek a lövésektől és gyakran elszaladnak. A nagyobb állatok esetén viszonylag egyszerű a megoldás. Addig kell beléjük ereszteni az ólmot, amíg megfekszenek.

Előfordul, hogy egy-egy példány ránkteszi mancsait, elkap minket, ilyenkor a két iránygomb vagy a két egérgomb segítségével lehet kiszabadulni. Ez legalább látványos, bár 26. alkalommal már elég unalmas. Elkerülni úgy lehet, ha nem adunk esélyt arra, hogy megközelítsenek.


Az igazi probléma, ami egy FPS-t teljesen ki tud nyírni, hogy az ellenségek is örökölték a dínók eszét. A humán ellenfelek sem képesek komolyabb csapatmunkára, képesek egyesével belesétálni a tűzvonalba és agyonlövetni magukat. Ennél egy kosár lepkének is több intelligenciája van. A játék elején még hiheti az ember, hogy csak épp abban a jelenetben meglepettek a katonák, de nem. Később is ugyanolyan buták, mint az első percben. A mozgásuk scriptelve van, maguktól nem is nagyon csinálnak semmit. Befutnak arra a környékre, ahová a teremtő parancsolta őket és onnan lövöldöznek. Száni.

Ahogy említettem, Turok bácsi nem egyedül kényszerül a küldetés teljesítésére, hanem indulás után máris lesz egy társa. Később akadhat még 1-1 újabb segítő, akik néha hátráltatják az akciót. Például ha beleállnak a zárótűzbe, de többnyire nagyon jók tisztogatásra. A megmaradt apródínókkal és a bújkáló lövészekkel nem nagyon kell foglalkozni, többnyire elintézi őket a társ. Mivel totálisan lineáris játékmenetről van szó, ezért még a társ is szinte teljesen be van scriptelve, ami azon túl, hogy nem ad túl sok mozgásteret, azért is baj, mert néha összeomlik a script és a haver meredten bámul maga elé és nem csinál semmit. Sőt úgy is marad, amíg át nem érünk a következő ellenőrző ponton. Ez főleg akkor tud kellemetlen lenni, amikor nagyobbacska lényekkel kell megmérkőzni, amiknek jó szokása hogy nekirohannak az ellenfélnek, ledöntik azt, és ilyenkor pár másodpercig nem tudunk mozogni.

Ez alatt a pár másodperc alatt pedig ha egyedül vagyunk, akkor jó eséllyel búcsúzunk az életnek nevezett létformától. Ha mentettünk a gyorsmentés funkcióval, akkor onnan, ha nem, akkor az utolsó ellenőrző ponttól folytathatjuk a játékot, illetve van időnk kimenni a betöltés alatt egy üdítőre, mert legalább 1 perc mire összerakja magát megint a játék. A játékosnak egyébként nincs életereje, hanem az egyre több sebződés miatt egyre homályosabban látunk, míg a végén vér borítja el a szemünket is és jöhet a load képernyő.


Ugyan sosem tudjuk, hogy pontosan mennyi van még hátra, mert nincs számszerű érték, de legalább nem is kell felvenni béna életerő pakkokat, hanem kicsit behúzódva fedezékbe, pihenve kicsit, visszanyerjük életerőnket. Ez sem sokkal jobb, megoldás, mint az EÜ csomag, de legalább kényelmesebb.

A játék ezer sebből vérzik, de legalább két jó pontot lehet említeni. Az egyik az, hogy egy klasszikus hősről van szó, akit a régi gamerek bizonyára jól ismernek, és jó szívvel nosztalgiáznak kicsit. A készítők is számítottak erre, szóval tettek bele némi emocionális töltetet Turok flashbackjeivel, amik folyton megszakítják a cselekményt és egy-egy pillanatát villantják fel a régi énjének. A másik jóság természetesen a dinoszaurusz téma. Nem nagyon emlékszem igazán jó T-Rex hentelő játékra, itt viszont mindenki kiélheti magát. A speciális kivégzések, a viszonylag szépen kidolgozott állatok okozhatnak örömet bőséggel.


Szomorú viszont, hogy egy idő után unalmassá válnak az ellenfelek, mert ugyan egész változatos modellek egész változatos textúrával kerülnek elő, de mind ugyanúgy viselkednek és ugyanazt csinálják. A fegyverek sem feltétlenül változatosak, bár mindegyik stukkernek van valamilyen alternatív tüzelési módja, amivel fel lehet dobni kicsit a játékot, illetve mókás dolog a dual-wield, amivel az egykezes fegyvereket variálhatjuk szabadon. Bár a játék során szinte végig az alap fegyvereket favorizáltam, az SMG-vel a legkönnyebb haladni, míg a shotgun évek óta a legbénább megvalósítás, amit láttam. Az ősi választott fegyver, az íj viszont érdekes játék, fel lehet díszíteni vele a falakat. Grafika:
A játék Unreal 3 motorra épül, ami nagyon nem érződik benne. Nyilván felismerhető, de valahogy nem sikerült rendesen optimalizálni és még egy erőgépen is képes akadozni, a fények sem mindenhol sikerültek teljesen jól, s a művészeti vezető hiába végzett jó munkát azzal, hogy kitalált egy szép körítést, ha a kivitelezés sok helyen hanyag. Sőt a kivitelezés annyira snassz lett, hogy alig különböztethető meg más dzsungelben játszódó játékoktól, semmi extra egyedi nincs benne, illetve nagyon sok törés is van a dizájnban. Például a létrának használható liánokon annyira látszik, hogy csak oda lettek puffantva egy tempből. Szinte kivétel nélkül elüt a körülötte lévő dolgoktól. korábban azt hittem, hogy az U3 motor újabb megkísértései csak jobbak lehetnek mindenben, de azt hiszem ezzel a játékkal beállították a negatív rekordot a "mit lehet kihozni az U3ból" versenyben.

Kezelőfelület:
Érdekes, hogy igazából nincs HUD. A fegyvereken látszik, hogy mikor kell újratölteni őket, a látásunk elhomályosul ha elfáradtunk kicsit a bekapott golyóktól, ami kissé természetesebbé teszi a harcot. Nem nevezném hibának, hogy nincs lehetőség sem arra, hogy kitegyük ezeket valami klasszikus módon, hanem inkább egy újfajta trendnek tűnik. Azt is ismét ki kell emelni, hogy a gyorstöltés szóban a gyors csak arra vonatkozik, hogy egy gombnyomással elérhető, de igazából rohadt lassú. Eleve frászt kaptam attól, hogy két DVD lemeznyi telepítő 16 gigát pakolt fel a gépre. Teljesen érthetetlen.

Játszhatóság:
Az AI butasága miatt még a három nehézségi fokozatot sincs kedve végigjátszani az embernek, rutinos lövöldözőknek ráadásul érdemes legnehezebben kezdeni, hogy legyen benne kihívás is. Bár ilyenkor a leglehetetlenebb módon fogunk meghalni, ami gyakran ismétlődve még tovább csökkentheti a játék iránt érzett kevéske rokonszenvet. A dínószeletelés valóban jó móka, de ennyi nem elég egy jó játékhoz. A sztori körülbelül egy C- kategóriás mozi, olyan klisékkel, ami még egy játékban is sok már. Aki véletlenül megvette, annak érdemes végigjátszania, majd féláron eladni, akkor járt a legjobban mindenki. Ugyan alig egy hónapja él a játék, de a multi arénák máris kihaltak, gyakorlatilag senki nem játszik vele online.

AI, Nehézség:
Az AI-ról fentebb írtam: buta, unalmas, script. Emiatt a nehézség is csorbát szenved. Nem kell gondolkodni, hiszen az ellenfelek jól kiszámíthatóak, megtanulhatóak, ráadásul nem is nagyon lehet letérni az útról. Nincs szabad mozgás, csak a kitaposott ösvény.

Hangok és zene:
Kicsit többet képzeltem volna bele egy dínós játékba. Azt szerettem volna, ha a szörnyek üvöltése lehasítja a fejem 5.1-ben, de ehelyett egy átlagos semmit kaptam. A zenék minimalista ambient aláfestő dolgok. Sokszor észre sem lehet venni, hogy szól valami egyáltalán.

Összegzés:
Őszintén? Csalódásként éltem meg a játék kipróbálását. A Turok név nekem többet ígért, nem akartam elhinni elsőre a véleményeket a játékkal kapcsolatban, hiszen gyakran előfordul, hogy valamit élből lehúznak, pedig jó az igazából. Itt a helyzet az, hogy jó szívvel telepítettem fel, de ugyanolyan jó szívvel uninstallálom is, miután befejeztem ezt a bekezdést. Ennél sokkal szebb és jobb játékokat láttunk már, erre pénzt kiadni véleményem szerint hiba lenne.