Dojcsák Dániel
Minek nekem Apple TV?
Az iPod szuperdivattá válása után az Apple újabbnál-újabb innovációkkal rukkol elő, próbál divatot diktálni, presztízsből is megmutatni. A sorozat legújabb tagját, az Apple TV-t Emanuele Massimo, a cég hazai vezetője mutatta be számunkra a mai napon. A dobozka igazából a videómagnó és a lapozgatós fotóalbum keresztezéséből létrejott poszt-modern játékszer.
Technikailag a szerkezet nem más, mint egy médialejátszó, aminek a hardverét beletették egy szép ezüst dobozba, kiegészítették egy vezetéknélküli hálózati kártyával, illetve egy 40 Gbyte-os merevlemezzel. A számítógéphez így a közepes sebességű WiFi kapcsolaton vagy a gyorsabb, de kényelmetlenebb Ethernet csatlakozón keresztül, míg a televízió készülékekhez válogatott digitális szabványú kábelekkel köthetjük, amit természetesen nem mellékelnek sem a drágán vett megjelenítőhöz, sem az új Apple kütyühöz sem. Ez természetesen nem spórolás egy pár száz forintos kábelen, hanem valóban gyártónként különbözik a televízióknál, hogy éppen mely típusú csatlakozót forrasztották bele a készülékbe.
Amennyiben mégis sikerült összekötni a rendszert, akkor az egyaránt képes Macintosh és PC rendszerekkel is kommunikálni, de mindkét esetben kiegészítő programokra lesz szükség, melyeket szerencsére ingyenesen be lehet szerezni. A hang- és videó fájlok átviteléhez a gépen egy iTunes szoftverre lesz szükség, a fotókhoz pedig az iPhoto (Mac) illetve az Adobe Album (PC) programra. Ezek után kezdődhet a szervezkedés.
A lejátszó képes minden olyan tartalmat továbbítani a televíziók felé, amit egyébként monitoron az iTunes segítségével is le tudunk játszani. Ez azt jelenti, hogy a kedvenc torrentről lehalászott xvid videóinkat .srt kiterjesztésű felirattal akár el is felejthetjük, hisz ezt nem támogatja a rendszer. Massimo elmondta, hogy a kezdeti szigor ugyan enyhült a támogatott formátumok kapcsán, de az említett formátumot és az ahhoz hasonlókat éppen azért hagyták ki, mert ezek mára főként az illegális kópiák csatornájaként működnek. Így viszont minden reménység szerint ki tudják kerülni az iPod-okra is kivetett Artisjus díjat, hisz a készülék nem más, mint egy kis számítógép, arra pedig jelenleg itthon nem kell sarcot fizetni. (Igaz 2001-ben az iPoddal is úgy kopogtattak be a jogvédőkhöz, hogy az egy külső merevlemez, mint például a Seagate megoldása - ez akkor nem jött be.)
A készüléket beizzítva viszont elénk tárul az, ami miatt mégis ígéretes lehet a szerkezet. Szép rendezett, mac-esen igényes menük, animációk és megoldások okoznak vizuális orgazmust a felhasználónak. Valóban sokkal stílusosabb a nyaralásunkról készített fotóinkat egy nagyképernyős tévén izgő-mozgó effektekkel ellátott slideshow-ban mutogatni, mint a laptop apró képernyője felett görnyedni nyolcan, mikor barátaink látogatást tesznek nálunk. A zenehallgatásnál viszont túlzásnak érzem, hogy egy 100-200-akármennyi Watt teljesítményű megjelenítő világosítson fel arról, hogy éppen melyik track szól, amennyiben egy apró LCD is elegendő lenne, mondjuk a HiFi-jé vagy éppen egy iPod-é.
Az Apple TV jelenleg nyilvánvalóan a luxusra, a barátok előtt való felvágásra és a techno-geekekre, Apple fanatikusokra hajaz. A kiskereskedelmi ára itthon 85 000 Ft körül indul, ami a vállalathoz híven többszöröse olyan megoldások árainak, amik szinte tökéletesen felválthatnák. Kiindulva abból, amit Emanuele is mondott: "Az emberek főként képnézegetésre és zenehallgatásra használnák" kiderül, hogy jobban járunk a sarki közértben vett 10 000 Ft-os DVD játékossal, amihez nem is lesz szükség 16:9-es képarányú digitális jel befogadására képes televízióra. Igaz, kénytelenek leszünk az elavult optikai lemez technológiát használni a modern vezetéknélküli adatátvitel helyett.
A barkácsoló kedvű emberek viszont a hiper-modern plazma TV-jüket egy hosszabb kábel segítségével beköthetik a számítógépükre szintén 2-10 ezer forintos befektetéssel, így ráadásul semmilyen korlátozás nem köti az ember kezét. Ha éppen xvid videót nézne, megteheti, ha eKönyvet olvasna 1 méteres képátlóval, megteheti, sőt játszani is tud rajta, amennyiben beszerez vezetéknélküli billentyűzetet és egeret. Akik viszont igazán áldozni akarnak az élvezetek oltárán, vehetnek egy harmadik generációs konzolt, ami szintén képes multimédia központként funkcionálni, pedig nem is ez a fő profilja.
A 40 Gbyte-nyi merevlemez egyébként nem a felső határa a tárhelynek, ugyanis a termék WiFi kapcsolaton keresztül szinkronizálja minden bekapcsolás után a számítógépen lévő média fájlokkal önmagát, a merevlemez tehát inkább egy gyorsítótárként funkcionál, illetve lehetővé teszi, hogy a nagy gép kikapcsolható legyen a házibuli vagy az esti filmezés alatt.
Félreértés ne essék, a termék nem rossz, sőt! Viszont egyvalami hiányzik belőle (legalábbis itthon) a szabadság mellett: A tartalom. A podcast lejátszás és a mozi előzetesek nézegetése a csomagból kirángatás utáni negyedik napig biztosan jó móka, de nem tudom hány honfitársunk kíváncsi a Business Week heti jelentésére a keleti part tőzsdéiről, vagy mennyien akarnak angol nyelvű istentiszteleteket hallgatni, esetleg CBS híradót nézni. Magyar tartalom ugyanis szinte nem létezik podcaston.
Ráadásul akik a digitális vasfüggönyön túl élnek, azok a méltán népszerű iTunes szolgáltatást sem érhetik el, hiszen szegény magyarok, lengyelek, csehek... stb nem voltak olyan szerencsések, hogy befogadják őket. Emanuele Massimo szerint ennek nyilván nem technikai okai vannak, hanem kemény marketing. Ahogy ő nem foglalkozik a kecskeméti Apple piaccal, mivel a fővárosban még négy bolttal is komolyan tud növekedni évekig, úgy a londoni irodájukban ülő európai Apple főnökök sem akarnak ilyen kis piacokkal szórakozni. Neki elég ha az euróval, dollárral és yennel fizető ügyfelek termelnek, nincs szükségük forintos ügyfelekre is.
Ez sajnos valóban érthető álláspont, hiszen a félmilliós nettójú menedzser sem megy esténként egy gyorsétterembe sült krumplit lapátolni plusz napi 3 ezer forintért. Így viszont az eszköz kicsit öncélú, és nem sok mindenre használható egy olyan országban, ahol az iTunest kizárólag iPod tulajok használják és nagy részük csak kényszerből, sőt az elérhető funkciók alternatívái szokás szerint jóval olcsóbbak máshol.
Nem lehet csak úgy saját stream médiát lejátszani rajta keresztül és akármilyen szépen mutogatja a fotóimat, nem tudom elképzelni, hogy a megszállottakon, tech-divatolókon és a túlságosan gazdagokon kívül ki nyúlna zsebbe idén ezért a készülékért. Két-három év múlva, az első ráncfelvarrás után, kibővített funkciótárral és lejebb nyomott árral biztosan népszerű termék lesz, érdemes megvárni.
Technikailag a szerkezet nem más, mint egy médialejátszó, aminek a hardverét beletették egy szép ezüst dobozba, kiegészítették egy vezetéknélküli hálózati kártyával, illetve egy 40 Gbyte-os merevlemezzel. A számítógéphez így a közepes sebességű WiFi kapcsolaton vagy a gyorsabb, de kényelmetlenebb Ethernet csatlakozón keresztül, míg a televízió készülékekhez válogatott digitális szabványú kábelekkel köthetjük, amit természetesen nem mellékelnek sem a drágán vett megjelenítőhöz, sem az új Apple kütyühöz sem. Ez természetesen nem spórolás egy pár száz forintos kábelen, hanem valóban gyártónként különbözik a televízióknál, hogy éppen mely típusú csatlakozót forrasztották bele a készülékbe.
Amennyiben mégis sikerült összekötni a rendszert, akkor az egyaránt képes Macintosh és PC rendszerekkel is kommunikálni, de mindkét esetben kiegészítő programokra lesz szükség, melyeket szerencsére ingyenesen be lehet szerezni. A hang- és videó fájlok átviteléhez a gépen egy iTunes szoftverre lesz szükség, a fotókhoz pedig az iPhoto (Mac) illetve az Adobe Album (PC) programra. Ezek után kezdődhet a szervezkedés.
A lejátszó képes minden olyan tartalmat továbbítani a televíziók felé, amit egyébként monitoron az iTunes segítségével is le tudunk játszani. Ez azt jelenti, hogy a kedvenc torrentről lehalászott xvid videóinkat .srt kiterjesztésű felirattal akár el is felejthetjük, hisz ezt nem támogatja a rendszer. Massimo elmondta, hogy a kezdeti szigor ugyan enyhült a támogatott formátumok kapcsán, de az említett formátumot és az ahhoz hasonlókat éppen azért hagyták ki, mert ezek mára főként az illegális kópiák csatornájaként működnek. Így viszont minden reménység szerint ki tudják kerülni az iPod-okra is kivetett Artisjus díjat, hisz a készülék nem más, mint egy kis számítógép, arra pedig jelenleg itthon nem kell sarcot fizetni. (Igaz 2001-ben az iPoddal is úgy kopogtattak be a jogvédőkhöz, hogy az egy külső merevlemez, mint például a Seagate megoldása - ez akkor nem jött be.)
A készüléket beizzítva viszont elénk tárul az, ami miatt mégis ígéretes lehet a szerkezet. Szép rendezett, mac-esen igényes menük, animációk és megoldások okoznak vizuális orgazmust a felhasználónak. Valóban sokkal stílusosabb a nyaralásunkról készített fotóinkat egy nagyképernyős tévén izgő-mozgó effektekkel ellátott slideshow-ban mutogatni, mint a laptop apró képernyője felett görnyedni nyolcan, mikor barátaink látogatást tesznek nálunk. A zenehallgatásnál viszont túlzásnak érzem, hogy egy 100-200-akármennyi Watt teljesítményű megjelenítő világosítson fel arról, hogy éppen melyik track szól, amennyiben egy apró LCD is elegendő lenne, mondjuk a HiFi-jé vagy éppen egy iPod-é.
Az Apple TV jelenleg nyilvánvalóan a luxusra, a barátok előtt való felvágásra és a techno-geekekre, Apple fanatikusokra hajaz. A kiskereskedelmi ára itthon 85 000 Ft körül indul, ami a vállalathoz híven többszöröse olyan megoldások árainak, amik szinte tökéletesen felválthatnák. Kiindulva abból, amit Emanuele is mondott: "Az emberek főként képnézegetésre és zenehallgatásra használnák" kiderül, hogy jobban járunk a sarki közértben vett 10 000 Ft-os DVD játékossal, amihez nem is lesz szükség 16:9-es képarányú digitális jel befogadására képes televízióra. Igaz, kénytelenek leszünk az elavult optikai lemez technológiát használni a modern vezetéknélküli adatátvitel helyett.
A barkácsoló kedvű emberek viszont a hiper-modern plazma TV-jüket egy hosszabb kábel segítségével beköthetik a számítógépükre szintén 2-10 ezer forintos befektetéssel, így ráadásul semmilyen korlátozás nem köti az ember kezét. Ha éppen xvid videót nézne, megteheti, ha eKönyvet olvasna 1 méteres képátlóval, megteheti, sőt játszani is tud rajta, amennyiben beszerez vezetéknélküli billentyűzetet és egeret. Akik viszont igazán áldozni akarnak az élvezetek oltárán, vehetnek egy harmadik generációs konzolt, ami szintén képes multimédia központként funkcionálni, pedig nem is ez a fő profilja.
A 40 Gbyte-nyi merevlemez egyébként nem a felső határa a tárhelynek, ugyanis a termék WiFi kapcsolaton keresztül szinkronizálja minden bekapcsolás után a számítógépen lévő média fájlokkal önmagát, a merevlemez tehát inkább egy gyorsítótárként funkcionál, illetve lehetővé teszi, hogy a nagy gép kikapcsolható legyen a házibuli vagy az esti filmezés alatt.
Félreértés ne essék, a termék nem rossz, sőt! Viszont egyvalami hiányzik belőle (legalábbis itthon) a szabadság mellett: A tartalom. A podcast lejátszás és a mozi előzetesek nézegetése a csomagból kirángatás utáni negyedik napig biztosan jó móka, de nem tudom hány honfitársunk kíváncsi a Business Week heti jelentésére a keleti part tőzsdéiről, vagy mennyien akarnak angol nyelvű istentiszteleteket hallgatni, esetleg CBS híradót nézni. Magyar tartalom ugyanis szinte nem létezik podcaston.
Ráadásul akik a digitális vasfüggönyön túl élnek, azok a méltán népszerű iTunes szolgáltatást sem érhetik el, hiszen szegény magyarok, lengyelek, csehek... stb nem voltak olyan szerencsések, hogy befogadják őket. Emanuele Massimo szerint ennek nyilván nem technikai okai vannak, hanem kemény marketing. Ahogy ő nem foglalkozik a kecskeméti Apple piaccal, mivel a fővárosban még négy bolttal is komolyan tud növekedni évekig, úgy a londoni irodájukban ülő európai Apple főnökök sem akarnak ilyen kis piacokkal szórakozni. Neki elég ha az euróval, dollárral és yennel fizető ügyfelek termelnek, nincs szükségük forintos ügyfelekre is.
Ez sajnos valóban érthető álláspont, hiszen a félmilliós nettójú menedzser sem megy esténként egy gyorsétterembe sült krumplit lapátolni plusz napi 3 ezer forintért. Így viszont az eszköz kicsit öncélú, és nem sok mindenre használható egy olyan országban, ahol az iTunest kizárólag iPod tulajok használják és nagy részük csak kényszerből, sőt az elérhető funkciók alternatívái szokás szerint jóval olcsóbbak máshol.
Nem lehet csak úgy saját stream médiát lejátszani rajta keresztül és akármilyen szépen mutogatja a fotóimat, nem tudom elképzelni, hogy a megszállottakon, tech-divatolókon és a túlságosan gazdagokon kívül ki nyúlna zsebbe idén ezért a készülékért. Két-három év múlva, az első ráncfelvarrás után, kibővített funkciótárral és lejebb nyomott árral biztosan népszerű termék lesz, érdemes megvárni.