A mostani Ünnepi Könyvhét legnagyobb meglepetése a hangoskönyvek utáni kereslet, ill. érdeklődés volt.

A Magyar Hangoskönyv Kiadók Egyesülete először jelent meg a vásáron önálló pavilonnal és az egyesületi tagok teljes választékával. A szervezet közleménye szerint a pavilont szó szerint megrohamozták a vásárlók, 4 napig alig lehetett megközelíteni a standot.A vásárlók előre jegyzetelt listákkal érkeztek, ami azt jelzi, hogy a kereskedelem még mindig nem mérte fel a hangoskönyvek iránt jelentősen meg növekedett keresletet.

Ma már szerte a világon, Amerikában is, de főleg Európában óriási piaca van a hangoskönyveknek. Ha megjelenik egy új könyv, szinte azonnal kiadják hangoskönyv formában is. Az MHKE szerint a vakoknak készült felolvasásokat semmilyen alapon nem lehet és nem is érdemes összehasonlítani a mai hangoskönyvekkel. Az pedig végképp nem igaz, hogy ebből az ötletből született volna a magyar hangoskönyv piac. Ennek a kettőnek semmi köze nincs egymáshoz! A hangoskönyv elnevezést most, az új műfaj megjelenésénél kezdtük el bevezetni, ill. használni (az angol audiobook-ból fordítva), addig ez a műfaji megnevezés nem létezett Magyarországon, sem a vakoknak készült anyagoknál, sem másutt. Ebből következik, hogy az első hangoskönyvek nem a vakoknak készültek.

Az első igazi hangoskönyvek itthon 2002-ben születtek csak meg, egészen más célokkal. A kiadók örülnek természetesen annak, hogy a vakok és gyengénlátók is szeretik ezt az új, rendező és dramaturg közreműködésével, neves színészek játékával felvett kiadványokat és az egyesület tagjai ajándékoznak is a vakok intézetének ezekből, de ez a műfaj sehol a világon nem kifejezetten nekik készült.