Berta Sándor
Hódító útra indulhat a WiMAX
Szakemberek szerint a WiMAX vezeték nélküli technológia térhódítása előtt már csak néhány bürokratikus akadály áll. A technológia ideális lehet a városoktól távoli, alacsony népsűrűségű vidékek világhálóhoz való kapcsolására.
A Skelleftea nevű régió és azt övező terület észak-Svédországban található, ahol nagyon gyér a népsűrűség. Az Északi-sarkkörtől 200 kilométerre délre található területen települések és tanyavilágok váltják egymást. A 7000 négyzetkilométer nagyságú terület hagyományos szélessávú hálózattal (pl. kábel vagy DSL) való ellátása hatalmas összegekbe kerülne, ráadásul sokáig is tartana. Ideális választás tehát ebben a régióban a WiMAX, vagyis teljes nevén a Worldwide Interoperability for Microwave Access nevű vezeték nélküli technológia. Nincsenek magas házak és hegyek, amelyek akadályoznák a rádióhullámok terjedését. Nem is csoda, hogy tavaly szeptember óta teszteket folytat itt a svéd MobileCity cég és az Intel.
A kísérletekben eleinte 30 család vett részt, akik így másodpercenként 8 Megabit sebességű internethozzáféréshez jutottak. Ez a kapcsolat jóval gyorsabb adatátvitelt tesz lehetővé, mint egy hagyományos DSL-elérés. Mint azt Goran Eriksson, a MobileCity ügyvezetője elmondta: a WiMAX-hálózat kiépítése hetedannyiba kerül, mintha DSL-hálózaton dolgoznának. Svédországban a lakosság 23 százalékának van valamilyen vezetékes internethozzáférése, a többiek potenciális WiMAX-előfizetők.
A WiMAX esetében elméletileg, optimális esetben 50 kilométeres az adatátviteli távolság és 70 Megabit/másodperces adatátviteli sebesség érhető el. Ugyanakkor - mint azt Wolfgang Holz, az Alcatel vezeték nélküli internetes részlegének a vezetője kijelentette - a WiMAX sem bújhat ki a fizika törvényei alól. Ezek az adatok tehát tényleg csak optimális esetben és nagyon ritkán valósulnak meg.
Michael Peter, az Arcor német internetszolgáltató cég szóvivője szerint a WiMAX alkalmazása az ötszáz és kétezer közötti lakosú településeken lehet a legideálisabb, itt fizetődik ki a leginkább a technológia alkalmazása. Persze ettől függetlenül egyáltalán nem lehetetlen a WiMAX-hálózatok felállítása a nagyvárosokban sem.
Az Egyesült Államokban időközben nem váltak be a fogyasztás mellett ingyenes vezeték nélküli internethozzáférést kínáló internetkávézók. A legtöbb betérő vendég ugyanis csupán egy kávét rendelt és azt itta órákon keresztül, miközben természetesen internetezett. Az olyan cégek, mint a Starbucks ezért kénytelenek voltak változtatni az üzletpolitikájukon és már csak egy előre kifizetett összeg ellenében kínálnak világhálós elérést a betérő vendégeknek.
Más kávézóláncok, mint például a Victrola, attól félnek, hogy előbb-utóbb el fognak tűnni a hagyományos kávézók. Főleg a nagyvárosokban ugyanis egyre több a szinte csak internetezést kínáló kávézó, amelyek gasztronómiai jelentősége már igen csekély. Más cégek, mint a Zoka Roasting ellenben a mennyiséget részesíti előnyben és több száz négyzetméternyi területen több száz embernek kínál internethozzáférést. Itt a fogyasztás mértéke idővel ellensúlyozza a technikai beruházások összegét.
Az Egyesült Államok a legjobb példa arra, hogy az olyan vezeték nélküli hálózatok, mint amilyen a WiMAX vagy a WLAN igenis alkalmazhatók a nagyvárosokban is. Egyre több város vezetői tervezik hasonló hálózatok kiépítését, hazánkban a T-Com indít hamarosan kísérleti szolgáltatást, illetve a DataNet is tervezi bevezetését.
Az Intel eközben elkészítette az egy lakosra számítva legtöbb csatlakozási pontot tartalmazó városok százas listáját. Az első helyen Seattle található, a másodikon San Francisco, majd a texasi Austin, az oregoni Portland és az ohiói Toledo. Érdekesség, hogy a nagy metropoliszok, mint például Chicago (12. hely), New York (21. hely) vagy Los Angeles (24. hely) nem találhatók az első tízben.
A Skelleftea nevű régió és azt övező terület észak-Svédországban található, ahol nagyon gyér a népsűrűség. Az Északi-sarkkörtől 200 kilométerre délre található területen települések és tanyavilágok váltják egymást. A 7000 négyzetkilométer nagyságú terület hagyományos szélessávú hálózattal (pl. kábel vagy DSL) való ellátása hatalmas összegekbe kerülne, ráadásul sokáig is tartana. Ideális választás tehát ebben a régióban a WiMAX, vagyis teljes nevén a Worldwide Interoperability for Microwave Access nevű vezeték nélküli technológia. Nincsenek magas házak és hegyek, amelyek akadályoznák a rádióhullámok terjedését. Nem is csoda, hogy tavaly szeptember óta teszteket folytat itt a svéd MobileCity cég és az Intel.
A kísérletekben eleinte 30 család vett részt, akik így másodpercenként 8 Megabit sebességű internethozzáféréshez jutottak. Ez a kapcsolat jóval gyorsabb adatátvitelt tesz lehetővé, mint egy hagyományos DSL-elérés. Mint azt Goran Eriksson, a MobileCity ügyvezetője elmondta: a WiMAX-hálózat kiépítése hetedannyiba kerül, mintha DSL-hálózaton dolgoznának. Svédországban a lakosság 23 százalékának van valamilyen vezetékes internethozzáférése, a többiek potenciális WiMAX-előfizetők.
A WiMAX esetében elméletileg, optimális esetben 50 kilométeres az adatátviteli távolság és 70 Megabit/másodperces adatátviteli sebesség érhető el. Ugyanakkor - mint azt Wolfgang Holz, az Alcatel vezeték nélküli internetes részlegének a vezetője kijelentette - a WiMAX sem bújhat ki a fizika törvényei alól. Ezek az adatok tehát tényleg csak optimális esetben és nagyon ritkán valósulnak meg.
Michael Peter, az Arcor német internetszolgáltató cég szóvivője szerint a WiMAX alkalmazása az ötszáz és kétezer közötti lakosú településeken lehet a legideálisabb, itt fizetődik ki a leginkább a technológia alkalmazása. Persze ettől függetlenül egyáltalán nem lehetetlen a WiMAX-hálózatok felállítása a nagyvárosokban sem.
Az Egyesült Államokban időközben nem váltak be a fogyasztás mellett ingyenes vezeték nélküli internethozzáférést kínáló internetkávézók. A legtöbb betérő vendég ugyanis csupán egy kávét rendelt és azt itta órákon keresztül, miközben természetesen internetezett. Az olyan cégek, mint a Starbucks ezért kénytelenek voltak változtatni az üzletpolitikájukon és már csak egy előre kifizetett összeg ellenében kínálnak világhálós elérést a betérő vendégeknek.
Más kávézóláncok, mint például a Victrola, attól félnek, hogy előbb-utóbb el fognak tűnni a hagyományos kávézók. Főleg a nagyvárosokban ugyanis egyre több a szinte csak internetezést kínáló kávézó, amelyek gasztronómiai jelentősége már igen csekély. Más cégek, mint a Zoka Roasting ellenben a mennyiséget részesíti előnyben és több száz négyzetméternyi területen több száz embernek kínál internethozzáférést. Itt a fogyasztás mértéke idővel ellensúlyozza a technikai beruházások összegét.
Az Egyesült Államok a legjobb példa arra, hogy az olyan vezeték nélküli hálózatok, mint amilyen a WiMAX vagy a WLAN igenis alkalmazhatók a nagyvárosokban is. Egyre több város vezetői tervezik hasonló hálózatok kiépítését, hazánkban a T-Com indít hamarosan kísérleti szolgáltatást, illetve a DataNet is tervezi bevezetését.
Az Intel eközben elkészítette az egy lakosra számítva legtöbb csatlakozási pontot tartalmazó városok százas listáját. Az első helyen Seattle található, a másodikon San Francisco, majd a texasi Austin, az oregoni Portland és az ohiói Toledo. Érdekesség, hogy a nagy metropoliszok, mint például Chicago (12. hely), New York (21. hely) vagy Los Angeles (24. hely) nem találhatók az első tízben.