Hunter
Elismerést kaptak az Apollo 13 mérnökei
Jim Lovell, Fred Haise és Jack Swigert, az Apollo 13 űrhajósai odavesztek volna a földi személyzet gyors ítélőképessége nélkül, mondta John Schneiter, a GlobalSpec elnöke, aki kedden mérnökök egy csoportjának adott át elismerést.
A kristálygömböt az Apollo 13 visszatérésének 35. évfordulója alkalmából kapták meg azok a szakemberek, akik műanyagzacskók, kartonpapír és szigetelőszalag felhasználásával látták el tiszta oxigénnel a legénységet, miután a Holdra tartó űrhajó megbénult egy túlhevülő oxigéntank felrobbanása következtében. A hazaút során a NASA attól tartott, hogy az űrhajósok számára végzetessé válhat a légzés során a tüdejükből kibocsátott szén-dioxid, ráadásul ezen felül elvesztettek az űrhajó három üzemanyagcellájából kettőt, valamint a fő energiaforrást is.
Az utazás 56. órájában hangzott el Swigert híres bejelentkezése az irányítóközpontba: Houston, gond van. A mérnököknek ki kellett találniuk valamilyen megoldást, majd elmagyarázni az űrhajósoknak, hogyan hajtsák végre a javítást, mindezt a lehető leggyorsabban. "Rögtön, elsőre jól kellett végrehajtaniuk" - mondta Schneiter. "Működnie kellett, és működött."
Tom Hanks (Jim Lovell), Kevin Bacon (Jack Swigert) és Bill Paxton (Fred Haise) a filmben
A problémát megoldó mérnökök, az Apollo program űrhajósai és még sokan mások a Houston Űrközpontban, egy oktatási intézményben gyűltek össze, a Johnson Űrközpont szomszédságában. A díjátadás abban a teremben zajlott le, ahol még mindig áll az emelvény, melyről Kennedy elnök 1962-ben az emberi Hold-utazást szorgalmazta összesereglett hallgatósága előtt.
Ed Smylie, aki 1970-ben a NASA legénységi rendszerek részlegét felügyelte, örömmel fogadta, hogy elismerték a küldetés mérnöki oldalát is. "A fent lévő fiúk azok, akik a frontvonalban vannak, és hatalmas figyelmet kapnak" - mondta. "Eközben a földön dolgozók általában háttérbe szorulnak." Smylie elmondta, éppen otthon tévézett, amikor értesítették az Apollo 13 fedélzetén kialakult vészhelyzetről. Perceken belül az űrközpontban volt és megpróbált kiagyalni valamilyen megoldást.
Az irányítóterem korabeli fényképein egyértelműen érződik a feszültség
Az űrhajósok ekkorra a parancsnoki modulból a holdmodulba húzódtak, hogy energiát spóroljanak a vészvisszatéréshez. Az űrhajó szén-dioxidtól való megtisztításához lítium-hidroxidot alkalmaztak, azonban a tartalék tárolók többsége négyzet alakú volt, nem voltak alkalmazhatók a holdmodul kerek nyílásaiban. "Olyan volt mintha egy süllyedő hajón üldögélnének" - mondta Schneiter. "Ebben az esetben egy végzetes sérülést szenvedett hajóról volt szó, amin egyszerűen napokon át nem vehettek volna levegőt."
Smylie és mérnöktársai hamarosan előálltak a tárolók átalakításának mikéntjével, azonban egy-két napba beletelt egy modell megépítése és a legénység kioktatása. A legnagyobb aggály az volt, vajon van-e az űrhajósoknál szigetelőszalag, mondta Smylie, hozzátéve, hogy igyekeztek nem kimutatni aggodalmaikat. Később megtudta a szigetelőszalagot gyakorta használták a szűrők tisztításához és más feladatok elvégzéséhez, mint például az élelmiszeres tasakok leragasztásához.
Szigetelőszalagokkal barkácsolt oxigénellátás
"A valóságban egyáltalán nem úgy zajlottak le a dolgok, mint azt az Apollo 13 című filmben bemutatták" - mondta Smylie, hozzátéve, hogy egyáltalán nem volt orditozás és üvöltözés. "Minden csendesen, nyugodtan és higgadtan zajlott."
A képen a végső elválás folyamata - jól látható az űrhajó felépítése
Haise elmondta, elég körülményes volt az eszköz összerakása, de működött. "Ha nem találták volna ki, akkor nem éltük volna túl... Meg voltunk győződve, hogy a megfelelő embereket mozgósították, és ők meg is oldják a helyzetet" - mondta. Visszatekintve az Apollo 13 volt az űrprogram legfelemelőbb pillanata, vélekedett Smylie. "Egy szörnyű katasztrófát sikerült hatalmas teljesítménnyé átfordítanunk" - összegzett.
A kristálygömböt az Apollo 13 visszatérésének 35. évfordulója alkalmából kapták meg azok a szakemberek, akik műanyagzacskók, kartonpapír és szigetelőszalag felhasználásával látták el tiszta oxigénnel a legénységet, miután a Holdra tartó űrhajó megbénult egy túlhevülő oxigéntank felrobbanása következtében. A hazaút során a NASA attól tartott, hogy az űrhajósok számára végzetessé válhat a légzés során a tüdejükből kibocsátott szén-dioxid, ráadásul ezen felül elvesztettek az űrhajó három üzemanyagcellájából kettőt, valamint a fő energiaforrást is.
Az utazás 56. órájában hangzott el Swigert híres bejelentkezése az irányítóközpontba: Houston, gond van. A mérnököknek ki kellett találniuk valamilyen megoldást, majd elmagyarázni az űrhajósoknak, hogyan hajtsák végre a javítást, mindezt a lehető leggyorsabban. "Rögtön, elsőre jól kellett végrehajtaniuk" - mondta Schneiter. "Működnie kellett, és működött."
Tom Hanks (Jim Lovell), Kevin Bacon (Jack Swigert) és Bill Paxton (Fred Haise) a filmben
A problémát megoldó mérnökök, az Apollo program űrhajósai és még sokan mások a Houston Űrközpontban, egy oktatási intézményben gyűltek össze, a Johnson Űrközpont szomszédságában. A díjátadás abban a teremben zajlott le, ahol még mindig áll az emelvény, melyről Kennedy elnök 1962-ben az emberi Hold-utazást szorgalmazta összesereglett hallgatósága előtt.
Ed Smylie, aki 1970-ben a NASA legénységi rendszerek részlegét felügyelte, örömmel fogadta, hogy elismerték a küldetés mérnöki oldalát is. "A fent lévő fiúk azok, akik a frontvonalban vannak, és hatalmas figyelmet kapnak" - mondta. "Eközben a földön dolgozók általában háttérbe szorulnak." Smylie elmondta, éppen otthon tévézett, amikor értesítették az Apollo 13 fedélzetén kialakult vészhelyzetről. Perceken belül az űrközpontban volt és megpróbált kiagyalni valamilyen megoldást.
Az irányítóterem korabeli fényképein egyértelműen érződik a feszültség
Az űrhajósok ekkorra a parancsnoki modulból a holdmodulba húzódtak, hogy energiát spóroljanak a vészvisszatéréshez. Az űrhajó szén-dioxidtól való megtisztításához lítium-hidroxidot alkalmaztak, azonban a tartalék tárolók többsége négyzet alakú volt, nem voltak alkalmazhatók a holdmodul kerek nyílásaiban. "Olyan volt mintha egy süllyedő hajón üldögélnének" - mondta Schneiter. "Ebben az esetben egy végzetes sérülést szenvedett hajóról volt szó, amin egyszerűen napokon át nem vehettek volna levegőt."
Smylie és mérnöktársai hamarosan előálltak a tárolók átalakításának mikéntjével, azonban egy-két napba beletelt egy modell megépítése és a legénység kioktatása. A legnagyobb aggály az volt, vajon van-e az űrhajósoknál szigetelőszalag, mondta Smylie, hozzátéve, hogy igyekeztek nem kimutatni aggodalmaikat. Később megtudta a szigetelőszalagot gyakorta használták a szűrők tisztításához és más feladatok elvégzéséhez, mint például az élelmiszeres tasakok leragasztásához.
Szigetelőszalagokkal barkácsolt oxigénellátás
"A valóságban egyáltalán nem úgy zajlottak le a dolgok, mint azt az Apollo 13 című filmben bemutatták" - mondta Smylie, hozzátéve, hogy egyáltalán nem volt orditozás és üvöltözés. "Minden csendesen, nyugodtan és higgadtan zajlott."
A képen a végső elválás folyamata - jól látható az űrhajó felépítése
Haise elmondta, elég körülményes volt az eszköz összerakása, de működött. "Ha nem találták volna ki, akkor nem éltük volna túl... Meg voltunk győződve, hogy a megfelelő embereket mozgósították, és ők meg is oldják a helyzetet" - mondta. Visszatekintve az Apollo 13 volt az űrprogram legfelemelőbb pillanata, vélekedett Smylie. "Egy szörnyű katasztrófát sikerült hatalmas teljesítménnyé átfordítanunk" - összegzett.
