Hunter
Évmilliárdokig lakható lehetett a Vénusz
A Vénusz pokoli klímája sokkal később keletkezett, mint eddig feltételezték, állítja egy új kutatás. Ha ez tényleg így van, akkor kellemes, a Földéhez hasonló körülmények uralkodhattak a bolygó születése után két milliárd éven át, ami elvileg elegendő idő az élet kialakulására.
A Vénusz jóformán azonos méretű a Földdel és átlagban a legközelebbi szomszédunk. Ma légköri hőmérséklete elég forró ahhoz, hogy megolvassza az ólmot, és koncentrált kénsaveső szitál alá a vastag kénes felhőkből, ami teljesen kirekeszti a Napot. A bolygó azonban egykor a Földéhez hasonló éghajlattal és hatalmas óceánokkal rendelkezett. A bolygótudósok egyetértenek abban, hogy ez a periódus a Vénusz vízkészleteinek kiapadásával ért véget, amit egy fékezhetetlen üvegházhatás idézett elő, a kérdés csak az, hogy mikor.
Mostanáig a legjobbnak tartott becslés, amit 15 évvel ezelőtt tett meg Jeffrey Kargel, négymilliárd évre tette ezt a fordulópontot, pont 600 millió évvel a Naprendszer születése után. Azonban David Grinspoon, a texasi Southwest Kutató Intézet munkatársa új munkája szerint a fontos átalakulás sokkal később mehetett végbe. Kiemeli, hogy Kargel becslése csupán egy alsó határa a változás megtörténtének, mivel nem vette számításba a vénuszi légkör felhőinek hatását. A felhők visszaverik a napfényt az űrbe, így hűtve egy bolygó felszínét, Grinspoon előzetes számításai pedig azt mutatják, hogy ez a hatás drámai lehet. A felhők 100 Kelvin fokkal alacsonyabb hőmérsékleten tarthatták a légkört, jóval elnyújtva a felmelegedés folyamatát, amit eddig mintha számításon kívül hagyták volna, mint tette azt Kargel.
Bár további modellezésre van szükség, Grinspoon szerint a különbség azt jelenti, hogy az óceánok és a kellemes hőmérséklet legalább kétmilliárd évig fennállhatott a Vénuszon. Ez arra is utal, hogy egy másik globális átalakulás, körülbelül 700 millió évvel ezelőtt, melyben a bolygó felszíne úgy tűnik megolvadt és újra formálódott, ugyanannak az üvegház felmelegedésnek a folytatása lehetett, ami kiszárította a bolygót.
Grinspoon elmélete szerint a víz elvesztésével a tektonikus lemezek teljes mértékben megálltak, ami tökéletes alkalmat adott arra a bolygónak, hogy belső hőjét kiontsa magából. Ez vezethetett ahhoz a folyamathoz, ami megolvasztotta a bolygó kérgét majd újra formálta azt. Általánosabban fogalmazva, ha az elemzés helyt álló, akkor más csillagok körül keringő bolygókra vetített "lakóövezetek" sokkal szélesebbek lehetnek, mint azt korábban feltételezték, jóval több lakott bolygó lehet a világegyetemben, mint az korábban gondolták, mivel az eddigi elgondolások szerint a Vénusz már jóval kívül esik ezen az övezeten.
A Vénusz jóformán azonos méretű a Földdel és átlagban a legközelebbi szomszédunk. Ma légköri hőmérséklete elég forró ahhoz, hogy megolvassza az ólmot, és koncentrált kénsaveső szitál alá a vastag kénes felhőkből, ami teljesen kirekeszti a Napot. A bolygó azonban egykor a Földéhez hasonló éghajlattal és hatalmas óceánokkal rendelkezett. A bolygótudósok egyetértenek abban, hogy ez a periódus a Vénusz vízkészleteinek kiapadásával ért véget, amit egy fékezhetetlen üvegházhatás idézett elő, a kérdés csak az, hogy mikor.
Mostanáig a legjobbnak tartott becslés, amit 15 évvel ezelőtt tett meg Jeffrey Kargel, négymilliárd évre tette ezt a fordulópontot, pont 600 millió évvel a Naprendszer születése után. Azonban David Grinspoon, a texasi Southwest Kutató Intézet munkatársa új munkája szerint a fontos átalakulás sokkal később mehetett végbe. Kiemeli, hogy Kargel becslése csupán egy alsó határa a változás megtörténtének, mivel nem vette számításba a vénuszi légkör felhőinek hatását. A felhők visszaverik a napfényt az űrbe, így hűtve egy bolygó felszínét, Grinspoon előzetes számításai pedig azt mutatják, hogy ez a hatás drámai lehet. A felhők 100 Kelvin fokkal alacsonyabb hőmérsékleten tarthatták a légkört, jóval elnyújtva a felmelegedés folyamatát, amit eddig mintha számításon kívül hagyták volna, mint tette azt Kargel.
Bár további modellezésre van szükség, Grinspoon szerint a különbség azt jelenti, hogy az óceánok és a kellemes hőmérséklet legalább kétmilliárd évig fennállhatott a Vénuszon. Ez arra is utal, hogy egy másik globális átalakulás, körülbelül 700 millió évvel ezelőtt, melyben a bolygó felszíne úgy tűnik megolvadt és újra formálódott, ugyanannak az üvegház felmelegedésnek a folytatása lehetett, ami kiszárította a bolygót.
Grinspoon elmélete szerint a víz elvesztésével a tektonikus lemezek teljes mértékben megálltak, ami tökéletes alkalmat adott arra a bolygónak, hogy belső hőjét kiontsa magából. Ez vezethetett ahhoz a folyamathoz, ami megolvasztotta a bolygó kérgét majd újra formálta azt. Általánosabban fogalmazva, ha az elemzés helyt álló, akkor más csillagok körül keringő bolygókra vetített "lakóövezetek" sokkal szélesebbek lehetnek, mint azt korábban feltételezték, jóval több lakott bolygó lehet a világegyetemben, mint az korábban gondolták, mivel az eddigi elgondolások szerint a Vénusz már jóval kívül esik ezen az övezeten.