Gyurkity Péter
Láva és víz nyomaira bukkantak a Marson
Előbbi a régmúltban volt jelen, utóbbi pedig nem sokkal a felszín alatt rejtőzik.
Nemrég mi is beszámoltunk arról, hogy a Curiosity szerves molekulákat talált a szomszédos bolygón, ezt pedig a napokban követte két további hír, a NASA, illetve az ESA részéről, amelyekben ismét fontos és érdekes eredményekről rántották le a leplet. Eszerint a láva valóban jelen volt a felszínen, a víz pedig a felszínhez közel is megtalálható.
Az amerikai ügynökség hivatalos közleményében arról olvashatunk, hogy ezúttal a Perseverance névre keresztelt, legújabb marsjáró bukkant további leletekre, mégpedig egy számára kijelölt kődarab megfúrása, valamint annak részletes elemzése révén. A fúrást követően a Planetary Instrument for X-ray Lithochemistry (PIXL) műszerrel vették közelebbről szemügyre a célpontot, az eredmények alapján pedig kijelenthető, hogy ez az annak idején a felszínre tört láva (magma) lassú lehűlésével alakult ki, formáját pedig a későbbiekben a helyszínen szintén jelenlévő víz alakította, vagyis mindkét tényező fontos elemként működött közre a folyamatban, legalábbis a régmúltban, a bolygó történetének kezdeti időszakában.
Az európai kollégák eközben arról tájékoztatnak minket, hogy az ExoMars-küldetés legalább ilyen érdekes eredményekkel gazdagodott, a felszínt folyamatosan figyelő, a hidrogén jelenlétét akár 1 méteres mélységben is kimutatni képes Trace Gas Orbiter (TGO) egyik műszere ugyanis a Valles Marineris névre keresztelt kanyonrendszerben jelentős, 40 százalékos arányt mutatott ki. Azt ugyan egyelőre nem tudjuk teljes magabiztossággal kijelenteni, hogy a víz ennek mekkora hányadát (és milyen formában) képezi, viszont nagyon úgy tűnik, hogy a felszín alatt közvetlenül elhelyezkedő vízjégről van szó, ez tehát nemcsak a sarkvidéki régiókban hanem az egyenlítőhöz jóval közelebb is megtalálható, ráadásul nem számottevő mélységben. Az mindenképpen leszögezhető, hogy a nagyjából Hollandia területével vetélkedő környéken gyanúsan magas a hidrogén aránya, ez pedig jó eséllyel vízmolekulák részeként van itt jelen.
A kis mélység és az elhelyezkedés miatt ez a vízkészlet a jövőben viszonylag könnyen elérhető lesz számunkra, a munkát azonban a közeljövőben egy újabb európai marsjáró (a Rosalind Franklin), valamint egy orosz felszíni egység (Kazacsok) teszi majd könnyebbé, ezek ugyanis már jövőre, illetve 2023 során megérkezhetnek a helyszínre.
Nemrég mi is beszámoltunk arról, hogy a Curiosity szerves molekulákat talált a szomszédos bolygón, ezt pedig a napokban követte két további hír, a NASA, illetve az ESA részéről, amelyekben ismét fontos és érdekes eredményekről rántották le a leplet. Eszerint a láva valóban jelen volt a felszínen, a víz pedig a felszínhez közel is megtalálható.
Az amerikai ügynökség hivatalos közleményében arról olvashatunk, hogy ezúttal a Perseverance névre keresztelt, legújabb marsjáró bukkant további leletekre, mégpedig egy számára kijelölt kődarab megfúrása, valamint annak részletes elemzése révén. A fúrást követően a Planetary Instrument for X-ray Lithochemistry (PIXL) műszerrel vették közelebbről szemügyre a célpontot, az eredmények alapján pedig kijelenthető, hogy ez az annak idején a felszínre tört láva (magma) lassú lehűlésével alakult ki, formáját pedig a későbbiekben a helyszínen szintén jelenlévő víz alakította, vagyis mindkét tényező fontos elemként működött közre a folyamatban, legalábbis a régmúltban, a bolygó történetének kezdeti időszakában.
Az európai kollégák eközben arról tájékoztatnak minket, hogy az ExoMars-küldetés legalább ilyen érdekes eredményekkel gazdagodott, a felszínt folyamatosan figyelő, a hidrogén jelenlétét akár 1 méteres mélységben is kimutatni képes Trace Gas Orbiter (TGO) egyik műszere ugyanis a Valles Marineris névre keresztelt kanyonrendszerben jelentős, 40 százalékos arányt mutatott ki. Azt ugyan egyelőre nem tudjuk teljes magabiztossággal kijelenteni, hogy a víz ennek mekkora hányadát (és milyen formában) képezi, viszont nagyon úgy tűnik, hogy a felszín alatt közvetlenül elhelyezkedő vízjégről van szó, ez tehát nemcsak a sarkvidéki régiókban hanem az egyenlítőhöz jóval közelebb is megtalálható, ráadásul nem számottevő mélységben. Az mindenképpen leszögezhető, hogy a nagyjából Hollandia területével vetélkedő környéken gyanúsan magas a hidrogén aránya, ez pedig jó eséllyel vízmolekulák részeként van itt jelen.
A kis mélység és az elhelyezkedés miatt ez a vízkészlet a jövőben viszonylag könnyen elérhető lesz számunkra, a munkát azonban a közeljövőben egy újabb európai marsjáró (a Rosalind Franklin), valamint egy orosz felszíni egység (Kazacsok) teszi majd könnyebbé, ezek ugyanis már jövőre, illetve 2023 során megérkezhetnek a helyszínre.