Ötvös Tibor
DVD-re való A Hunter Killer küldetés
Ideje lenne, hogy Gerard Butler kicsit visszavonuljon a filmektől és átgondolja, milyen irányba akarja tovább vinni karrierjét, hiszen A Hunter Killer küldetés újabb lépcsőfok a videotékák világába.
Hogy tetszett A Hunter Killer küldetés?
Gerard Butler karrierje az utóbbi években látványos hanyatlásnak indult. Talán a Támadás a Fehér Ház ellen első része volt az utolsó értékelhető munkája (legalábbis egy rétegnek bejött), azóta a Gengszterzsaruk és az Űrvihar is csak arra volt jó, hogy égesse magát kicsit. Sajnos A Hunter Killer küldetés sem az a film, ami visszaemeli az akciósztárok világába a skót színész/jogászt. Ennek oka többek között a rettenetes forgatókönyv és a készítők bátortalansága.
Adott egy igazán tökös kapitány, Joe Glass, aki bár sosem volt igazi vezetője egyetlen tengeralattjáró csapatnak sem, de mivel orosz vizeken elsüllyedt egy amerikai tengeralattjáró, így megkapja az esélyt, hogy kiderítse, pontosan mi is történt ott. Közben a szárazföldön az orosz elnök ellen puccsot kísérelnek meg és így egy éppen ott található négy fős kis kommandós csapat kiszabadítja őt és megakadályozzák a harmadik világháború kitörését.
Az alaphelyzet felérhetne akár a Vadászat a Vörös Októberre szintjére is, ám sajnos a megvalósításban rengeteg hibát találhatunk. Első és legfontosabb, hogy a készítők feltehetően nem merték felvállalni, hogy egy tengeralattjáró szűkös folyosóin játszódó politikai thrillert készítsenek, ezért behozták a felszíni csapatot. A második gond, hogy sajnos Butler nem olyan jó színész, hogy elvigye a filmet a hátán. Főleg, hogy a szerepe igazából annyi, hogy a vele éppen ellenkező és üvöltöző embereit teremti le, hogy aztán úgyis az legyen, amit ő akar.
Gary Oldman, mint a film másik sztárja szintén nem élete alakítását nyújtja. Látványosa alibizik és felteszem, ezt a szerepet még korábban vállalta el és mintha kényszerből tudná le az alakítását. Nem meggyőző, nem érezni a jelenlétét a vásznon - és persze olyan ostoba szövegeket kap, hogy azt még ő sem tudja hitelesen eladni. A másik szomorú tény, hogy az idén sajnos elhunyt Michael Nygvist utolsó alkalommal látható a vásznon és kár, hogy egy ilyen filmmel búcsúzik a rajongóitól.
A Hunter Killer küldetés még az összecsapásokban sem hoz túl sok csemegét, hiszen a víz alatti csaták igazából abból állnak, hogy a szonár pittyegő hangját figyelve izgatottan várjuk, hogy most becsapódik a torpedó vagy sem. A felszíni harcok még egész jók, bár ott is előjön a kis csapat legyőz egy sereget vonal, de ezt már megszokhattuk a zsánertől. A harmadik helyszín pedig a Pentagon, ahol igazából csak aggódó embereket láthatunk és kész. Nem is érdemel több szót a film, mely tipikusan olyan alkotás, amit egyszer megnézünk, majd egy hét múlva már nem is emlékszünk rá.
Adott egy igazán tökös kapitány, Joe Glass, aki bár sosem volt igazi vezetője egyetlen tengeralattjáró csapatnak sem, de mivel orosz vizeken elsüllyedt egy amerikai tengeralattjáró, így megkapja az esélyt, hogy kiderítse, pontosan mi is történt ott. Közben a szárazföldön az orosz elnök ellen puccsot kísérelnek meg és így egy éppen ott található négy fős kis kommandós csapat kiszabadítja őt és megakadályozzák a harmadik világháború kitörését.
Az alaphelyzet felérhetne akár a Vadászat a Vörös Októberre szintjére is, ám sajnos a megvalósításban rengeteg hibát találhatunk. Első és legfontosabb, hogy a készítők feltehetően nem merték felvállalni, hogy egy tengeralattjáró szűkös folyosóin játszódó politikai thrillert készítsenek, ezért behozták a felszíni csapatot. A második gond, hogy sajnos Butler nem olyan jó színész, hogy elvigye a filmet a hátán. Főleg, hogy a szerepe igazából annyi, hogy a vele éppen ellenkező és üvöltöző embereit teremti le, hogy aztán úgyis az legyen, amit ő akar.
Gary Oldman, mint a film másik sztárja szintén nem élete alakítását nyújtja. Látványosa alibizik és felteszem, ezt a szerepet még korábban vállalta el és mintha kényszerből tudná le az alakítását. Nem meggyőző, nem érezni a jelenlétét a vásznon - és persze olyan ostoba szövegeket kap, hogy azt még ő sem tudja hitelesen eladni. A másik szomorú tény, hogy az idén sajnos elhunyt Michael Nygvist utolsó alkalommal látható a vásznon és kár, hogy egy ilyen filmmel búcsúzik a rajongóitól.
A Hunter Killer küldetés még az összecsapásokban sem hoz túl sok csemegét, hiszen a víz alatti csaták igazából abból állnak, hogy a szonár pittyegő hangját figyelve izgatottan várjuk, hogy most becsapódik a torpedó vagy sem. A felszíni harcok még egész jók, bár ott is előjön a kis csapat legyőz egy sereget vonal, de ezt már megszokhattuk a zsánertől. A harmadik helyszín pedig a Pentagon, ahol igazából csak aggódó embereket láthatunk és kész. Nem is érdemel több szót a film, mely tipikusan olyan alkotás, amit egyszer megnézünk, majd egy hét múlva már nem is emlékszünk rá.