Berta Sándor
Szoftverrel haladhatnak rajban a robotautók
Amennyiben az önállóan közlekedő és a manuálisan irányított járművek ugyanazt az úthálózatot használják, akkor kialakulhatnak problémás helyzetek.
Az EPF Lausanne (EPFL) szakemberei az AutoNet2030 nevű európai projekt keretében fejlesztették ki azt az algoritmust, amely lehetővé teszi, hogy az autonóm módon közlekedő gépkocsik konvoja rugalmasan reagálhasson a közlekedési helyzetre. A legnagyobb problémát az jelenti, hogy ha robotautók haladnak az úton, akkor azt általában libasorban teszik, nem pedig önállóan. Egy ilyen, a közlekedésre rugalmatlanul reagáló járműblokkot azonban bizonyos helyzetekben csak nagyon nehezen lehet kontrollálni.
Az új szoftver ezzel szemben lehetővé teszi, hogy a gépkocsik inkább rajban haladjanak vezető nélkül. Minden egyes autó a saját környezetét vizsgálja át szenzorok és GPS-modul segítségével, majd az összegyűjtött adatokat megosztja a közelében lévő járművekkel. Ezzel minden egyes gépkocsi igazodhat a rajhoz, függetlenül a sebességétől és a pozíciójától. Lehetővé válik az is, hogy a konvoj több sávba elosztva haladjon és akár újra is szerveződjön, ha egy új - autonóm módon közlekedő vagy manuálisan irányított - autó csatlakozik hozzá vagy elhagyja azt. Emellett a sebesség növelése vagy csökkentése és a sávváltások is valós időben történhetnek.
Alcherio Martinoli, az EPFL munkatársa közölte, hogy körülbelül tíz éve dolgoznak egy ilyen algoritmuson. Az ötlet lényege, hogy az önállóan nem túl okos "résztvevőket" hagyják együttműködni, hogy így alakulhasson ki az általános komplexebb viselkedésük. A kutatók először hagyták, hogy az algoritmusuk segítségével robotok szimulációban dolgozhassanak együtt, majd később valódi minirobotokkal tesztelték a szoftvert. Ezután továbbfejlesztették, hogy szimuláció során is használhassák a járművekhez. A valódi gépkocsis tesztekre csak ezt követően került sor egy svédországi pályaszakaszon tavaly októberben.
Egy automatizált teherautó, egy önállóan közlekedő és egy manuálisan vezérelt személygépjármű közösen haladt. Az utóbbi gépkocsit GPS-modullal és lézerszenzorral, valamint egy ember-gép interfésszel szerelték fel, hogy a sofőrnek utasításokat adhassanak azzal kapcsolatban, hogyan soroljon be a konvojba. Martinoli hangsúlyozta, hogy ugyan három autóval nem igazán lehet sok tapasztalatot gyűjteni, de először tudták bebizonyítani mindazt, amit a szimulációban lemodelleztek. Kiderült az is, hogy a konvojban lévő járművek száma nem befolyásolja az ellenőrzés komplexitását.
Guillaume Jornod, az EPFL szakértője hozzátette, hogy eddig csak megvalósíthatósági tanulmányról volt szó, de azt remélik, hogy a következő években ez a módszer és a kompatibilis rendszerek a mindennapokban is elterjednek majd. Az AutoNet2030 projektben az EPFL mellett a görög Kommunikációs és Számítógépes Rendszerek Intézete, a német Baselabs, az olasz Centro Ricerche Fiat, a francia ARMINES – Mines ParisTech – INRIA, a svéd Scania, a Hitachi Europe, a Drezdai Műszaki Egyetem és a magyar Broadbit vesz részt.
Az EPF Lausanne (EPFL) szakemberei az AutoNet2030 nevű európai projekt keretében fejlesztették ki azt az algoritmust, amely lehetővé teszi, hogy az autonóm módon közlekedő gépkocsik konvoja rugalmasan reagálhasson a közlekedési helyzetre. A legnagyobb problémát az jelenti, hogy ha robotautók haladnak az úton, akkor azt általában libasorban teszik, nem pedig önállóan. Egy ilyen, a közlekedésre rugalmatlanul reagáló járműblokkot azonban bizonyos helyzetekben csak nagyon nehezen lehet kontrollálni.
Az új szoftver ezzel szemben lehetővé teszi, hogy a gépkocsik inkább rajban haladjanak vezető nélkül. Minden egyes autó a saját környezetét vizsgálja át szenzorok és GPS-modul segítségével, majd az összegyűjtött adatokat megosztja a közelében lévő járművekkel. Ezzel minden egyes gépkocsi igazodhat a rajhoz, függetlenül a sebességétől és a pozíciójától. Lehetővé válik az is, hogy a konvoj több sávba elosztva haladjon és akár újra is szerveződjön, ha egy új - autonóm módon közlekedő vagy manuálisan irányított - autó csatlakozik hozzá vagy elhagyja azt. Emellett a sebesség növelése vagy csökkentése és a sávváltások is valós időben történhetnek.
Alcherio Martinoli, az EPFL munkatársa közölte, hogy körülbelül tíz éve dolgoznak egy ilyen algoritmuson. Az ötlet lényege, hogy az önállóan nem túl okos "résztvevőket" hagyják együttműködni, hogy így alakulhasson ki az általános komplexebb viselkedésük. A kutatók először hagyták, hogy az algoritmusuk segítségével robotok szimulációban dolgozhassanak együtt, majd később valódi minirobotokkal tesztelték a szoftvert. Ezután továbbfejlesztették, hogy szimuláció során is használhassák a járművekhez. A valódi gépkocsis tesztekre csak ezt követően került sor egy svédországi pályaszakaszon tavaly októberben.
Egy automatizált teherautó, egy önállóan közlekedő és egy manuálisan vezérelt személygépjármű közösen haladt. Az utóbbi gépkocsit GPS-modullal és lézerszenzorral, valamint egy ember-gép interfésszel szerelték fel, hogy a sofőrnek utasításokat adhassanak azzal kapcsolatban, hogyan soroljon be a konvojba. Martinoli hangsúlyozta, hogy ugyan három autóval nem igazán lehet sok tapasztalatot gyűjteni, de először tudták bebizonyítani mindazt, amit a szimulációban lemodelleztek. Kiderült az is, hogy a konvojban lévő járművek száma nem befolyásolja az ellenőrzés komplexitását.
Guillaume Jornod, az EPFL szakértője hozzátette, hogy eddig csak megvalósíthatósági tanulmányról volt szó, de azt remélik, hogy a következő években ez a módszer és a kompatibilis rendszerek a mindennapokban is elterjednek majd. Az AutoNet2030 projektben az EPFL mellett a görög Kommunikációs és Számítógépes Rendszerek Intézete, a német Baselabs, az olasz Centro Ricerche Fiat, a francia ARMINES – Mines ParisTech – INRIA, a svéd Scania, a Hitachi Europe, a Drezdai Műszaki Egyetem és a magyar Broadbit vesz részt.