Gyurkity Péter
Augusztusban sem enyhült a globális forróság
Ismét rekordot döntöttünk, ezzel pedig hónapok óta tart a kedvezőtlen trend.
Hónapok óta folyamatosan beszámolunk a NASA és a szintén amerikai NOAA jelentéseiről, amelyek egy igencsak kedvezőtlen és veszélyes trend folytatódását vetítik előre. A folyamat augusztusban sem szakadt meg, a korábbi rekordok ismét megdőltek.
A NASA a maga részéről már közölte az augusztus hónapra vonatkozó adatait, ebből pedig az derül ki, hogy a múlt hónap idén júliussal holtversenyben végzett az első helyen. Ismét elmondhattuk, hogy globális szinten eddig ez volt a legmelegebb hónap, legalábbis az adatgyűjtés 1880-as megindulása óta, ezúttal pedig 0,16 Celsius-fokkal volt melegebb, mint a korábbi rekordtartó 2014-es augusztus során. A folyamatot ennél is jobban jelzi, hogy az 1951 és 1980 közötti átlagos augusztusi hőmérsékletet 0,98 Celsius-fokkal haladtuk meg, az idei augusztus ugyanis pontosan olyan forrónak bizonyult, mint az azt közvetlenül megelőző július.
A NOAA ugyan még nem tette közzé saját felmérését, az ő oldalukon egyelőre a júliusi jelentés látható, itt azonban nyilván nem tapasztalunk majd órási eltérést a NASA számaihoz képest. Amennyiben a várakozásoknak megfelelő anyagot tesznek majd le az asztalra, az ő esetükben ez már egy 16 hónapja tartó trend folytatódását jelentené, míg a NASA szerint 11 hónapja tart a korábbi rekordok folyamatos megdöntése. Éves szinten mindez azt eredményezné, hogy 2016 ismét melegebbnek bizonyul az azt megelőző évnél, míg 2015-ben ugyanezt mondhattuk el a 2014-es adatokkal összevetve. Utoljára 1984 decemberében fordult elő, hogy a globális átlag alatti eredményt rögzítettünk, ez már igencsak távolinak tűnik.
Szintén friss hír, hogy megközelítette az eddig mért minimumot az északi-sarki tengeri jég kiterjedése 2016-ban: szeptember 10-én 4,14 millió négyzetkilométernyi volt a jégtakaró, 2012-ben 3,39 négyzetkilométerrel dőlt meg a negatív rekord - írta a BBC. Az Északi-sark tengeri jege ősszel és télen növekszik, tavasszal és nyáron csökke n. A jégfelület nagyságát hosszú ideje tekintik a tudósok a Föld éghajlati változásait érzékenyen jelző rendszernek. A tengeri jég kiterjedését a Colorado állambeli Boulderben lévő amerikai országos hó- és jégadatközpont (NSIDC) követi nyomon műholdas mérésekkel. A központ felhívta a figyelmet arra, hogy adataik egyelőre előzetesek, a szelek még tovább apaszthatják a jégtakarót.
"A számok azt sugallják, hogy a következő években az egyre jellemzőbbé váló melegebb hőmérséklet miatt további drámai olvadással kell számolnunk" - magyarázta Ted Scambos, a központ vezető kutatója. A tengeri jég idei legkisebb kiterjedése meglepte a tudósokat, akik úgy vélték, az alacsony légköri nyomás, valamint a júniusban és júliusban gyakran felhős ég lelassíthatta az olvadást. "Figyelemre méltó, hogy idén a jégtakaró a második legkisebbre zsugorodott, különösen azok után, ahogy júniusban és júliusban zajlott az olvadás. Ez a két kulcshónap, mivel ekkor 24 órán keresztül süt a nap az Északi-sarkon, és idén ebben az időszakban alábbhagyott az olvadás" - mutatott rá Walt Meier, az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) jégkutatója.
Hónapok óta folyamatosan beszámolunk a NASA és a szintén amerikai NOAA jelentéseiről, amelyek egy igencsak kedvezőtlen és veszélyes trend folytatódását vetítik előre. A folyamat augusztusban sem szakadt meg, a korábbi rekordok ismét megdőltek.
A NASA a maga részéről már közölte az augusztus hónapra vonatkozó adatait, ebből pedig az derül ki, hogy a múlt hónap idén júliussal holtversenyben végzett az első helyen. Ismét elmondhattuk, hogy globális szinten eddig ez volt a legmelegebb hónap, legalábbis az adatgyűjtés 1880-as megindulása óta, ezúttal pedig 0,16 Celsius-fokkal volt melegebb, mint a korábbi rekordtartó 2014-es augusztus során. A folyamatot ennél is jobban jelzi, hogy az 1951 és 1980 közötti átlagos augusztusi hőmérsékletet 0,98 Celsius-fokkal haladtuk meg, az idei augusztus ugyanis pontosan olyan forrónak bizonyult, mint az azt közvetlenül megelőző július.
A NOAA ugyan még nem tette közzé saját felmérését, az ő oldalukon egyelőre a júliusi jelentés látható, itt azonban nyilván nem tapasztalunk majd órási eltérést a NASA számaihoz képest. Amennyiben a várakozásoknak megfelelő anyagot tesznek majd le az asztalra, az ő esetükben ez már egy 16 hónapja tartó trend folytatódását jelentené, míg a NASA szerint 11 hónapja tart a korábbi rekordok folyamatos megdöntése. Éves szinten mindez azt eredményezné, hogy 2016 ismét melegebbnek bizonyul az azt megelőző évnél, míg 2015-ben ugyanezt mondhattuk el a 2014-es adatokkal összevetve. Utoljára 1984 decemberében fordult elő, hogy a globális átlag alatti eredményt rögzítettünk, ez már igencsak távolinak tűnik.
Szintén friss hír, hogy megközelítette az eddig mért minimumot az északi-sarki tengeri jég kiterjedése 2016-ban: szeptember 10-én 4,14 millió négyzetkilométernyi volt a jégtakaró, 2012-ben 3,39 négyzetkilométerrel dőlt meg a negatív rekord - írta a BBC. Az Északi-sark tengeri jege ősszel és télen növekszik, tavasszal és nyáron csökke n. A jégfelület nagyságát hosszú ideje tekintik a tudósok a Föld éghajlati változásait érzékenyen jelző rendszernek. A tengeri jég kiterjedését a Colorado állambeli Boulderben lévő amerikai országos hó- és jégadatközpont (NSIDC) követi nyomon műholdas mérésekkel. A központ felhívta a figyelmet arra, hogy adataik egyelőre előzetesek, a szelek még tovább apaszthatják a jégtakarót.
"A számok azt sugallják, hogy a következő években az egyre jellemzőbbé váló melegebb hőmérséklet miatt további drámai olvadással kell számolnunk" - magyarázta Ted Scambos, a központ vezető kutatója. A tengeri jég idei legkisebb kiterjedése meglepte a tudósokat, akik úgy vélték, az alacsony légköri nyomás, valamint a júniusban és júliusban gyakran felhős ég lelassíthatta az olvadást. "Figyelemre méltó, hogy idén a jégtakaró a második legkisebbre zsugorodott, különösen azok után, ahogy júniusban és júliusban zajlott az olvadás. Ez a két kulcshónap, mivel ekkor 24 órán keresztül süt a nap az Északi-sarkon, és idén ebben az időszakban alábbhagyott az olvadás" - mutatott rá Walt Meier, az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) jégkutatója.