Kiadó: 2K Games
Fejlesztő: Irrational Games
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core 2 Duo E4600 2,4 GHz vagy AMD Athlon 64 X2 Dual Core 5200+ processzor, Nvidia GeForce GT 340 vagy ATI Radeon HD 3800 grafikus kártya, 2 GB RAM, 20 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core 2 Quad Q6600 2,4 GHz vagy AMD Athlon II X4 610e processzor, Nvidia GeForce GTX 560 vagy ATI Radeon HD 6950 grafikus kártya, 4 GB RAM, 20 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: BioShock-sorozat
Kategória: FPS

Amikor 2007-ben az Irrational Games megjelentette a BioShock című videojátékot, a rajongók többsége kitörő lelkesedéssel fogadta, hiszen végre valami igazi újdonságot is köszönthettek az FPS műfaj keretein belül. A már akkor is egyre divatosabb háborús akciójátékokkal szemben ugyanis a BioShock egy fiktív dieselpunk világot tárt elénk, rendkívül egyedi elképzelésekkel, ötletekkel, valamint egy elragadó történettel, ami az első percektől az utolsóig képes volt a képernyők elé szegezni bárkit.

Mivel az alkotás igencsak kellemes sikereket ért el, nem kellett sokáig várnunk a folytatásra, ami 2010-ben meg is érkezett, méghozzá a 2K Marin fejlesztésében. A végeredmény ugyan nem lett rossz, de a közelébe sem ért a bemutatkozó epizódnak, ennél a ténynél azonban sokkal szörnyűbb volt, hogy az újdonságokkal is csínján bántak a készítők. Talán éppen emiatt, de a sorozat rajongói szintén nagy várakozásokkal fogadták, amikor még 2010-ben bejelentették a harmadik BioShockot, amivel kapcsolatban a legjobb hír egyértelműen az volt, hogy a fejlesztési munkálatokat újfent az Irrational Games végzi.


Habár a fanatikusok egy kicsit féltek, hogy a csapat a jól megismert víz alatti elképzelésnek éppen az ellenkezőjét szeretné kivitelezni a játékban, de elegendő volt néhány mozgókép és előzetes információ ahhoz, hogy bárki meggyőződhessen az új megközelítés nagyszerűségéről. Nemrégiben pedig sikerült testközelből is megismerkednünk a BioShock Infinite-tel, ami alighanem az utóbbi évek egyik legjobb és legeredetibb belsőnézetes lövöldözős alkotásaként fogja beírni magát a történelemkönyvekbe.

Ezt elsődlegesen történetével és lefestett világával sikerült elérnie a projektnek, hiszen az Irrational Games mindig is mestere volt a kiváló történetvezetésnek, ami ezúttal sem lesz másként. Az alapkoncepció most is kísértetiesen hasonlít a korábbi részekben megtapasztaltakhoz, így minden egy világítótoronnyal, valamint egy általános küldetéssel kezdődik, miszerint utazzunk el a sajátos berendezkedéssel és szabályokkal rendelkező Columbia lebegő városába, majd szabadítsunk ki onnan egy Elizabeth nevű lányt, így egy csapásra eltörölhetjük Booker DeWitt nevű főhősünk rejtélyes tartozását.

A feladat könnyen teljesíthetőnek tűnik, sőt, csakhamar rá is fogunk bukkanni a célszemélyre, azonban főszereplőnk oldalán egy olyan szigorú és a mi értékrendünkhöz mérten más szabályokra, illetve törvényekre építkező világot ismerhetünk meg, hogy még egy lány megmentése sem lesz mindennapi feladat, a nagyszerű végkifejletig pedig rájövünk, hogy ebben a lebegő metropoliszban bizony semmi sem az, mint aminek elsőre látszik. Ahhoz, hogy mindezt átérezzük és megértsük, érdemes néhány szóban alaposabban is foglalkozni Columbiával, ami a korábbi részekhez hasonlóan szintén egy dieselpunk-hatásokkal felvértezett városkát takar, méghozzá a felhők felett lebegve, enyhe futurisztikus és viktoriánus ízekkel színesítve.


A kisváros az igazi amerikai álom megtestesítője, a felsőbbrendűség hirdetője, ahol a polgároknak nincs okuk panaszra, életkörülményeik ugyanis minden szinten rendezettek. Az emberek között nincsenek faji, vallási vagy politikai különbségek, ami elsődlegesen annak köszönhető, hogy a Próféta egyháza összekapcsolta a vallást és a politikát, így egész Columbia valóban olyan lesz, mint egy megtestesült álom, ahol mindenki boldog és vidám. Ennél sokkal jobb, hogy a város elképesztően jól berendezett, az utcákon gyerekek rohangálnak, árusok kínálják portékáikat, de belebotolhatunk egy halom olyan érdekességbe is, amit eleddig valóban maximum egy fantasztikus filmben láthattunk. A BioShock Infinite tehát elsődlegesen hangulatával és történetével kívánja levenni a lábáról a játékosokat, így akinek valamelyikkel problémája akadna már az elején, az ne is próbálkozzon tovább a kampánnyal, mert az Irrational Games maximálisan erre a két részletre építette fel a végeredményt, amivel megalkották az utóbbi évek egyik legjobb, legösszetettebb és leghatásosabb játékvilágát. Ezt az elragadó univerzumot már csak azért is élmény lesz felfedezni, mert hihető, de mégis fantasztikumnak számító dolgokat ismerhetünk meg általa, miközben maximálisan a részeivé válunk, és valóságnak fogjuk fel még az abszurdumot is.

Habár maga a nagyszerű atmoszféra és a kiválóan építkező sztori már önmagában elvinné a hátán a végeredményt, de a fejlesztők semmit sem bíztak a véletlenre, így a játékmenet terén is igyekeztek nagyot villantani. Ugyan olyan nagy újdonság nem várható ezen a téren, mint amekkora Rapture és Columbia között érzékelhető, de amennyiben visszatekintünk a BioShock-sorozat korábbi epizódjaira, éppen az akciójelenetekben találjuk a legkevesebb problémát. Ennek köszönhetően a legújabb rész esetében a lövöldözések újfent jól elrendezettek, pergősek és kellemesek lettek, a kampány előrehaladásával pedig folyamatosan nehezednek.


Noha egyszerre összesen csak két fegyver lehet nálunk, a fejlesztők mégis gondoskodtak arról, hogy változatos felhozatal közül válogathassunk magunknak, így pisztoly, gépkarabély, mesterlövészpuska, de még gránátvető is található többek között az alkotásban, ami egyáltalán nem szeretett volna beállni a mai tucat-termékek táborába. Ennek köszönhetően például ellenfeleink is folyamatosan erősödnek majd, az egyszerű közkatonáktól így eljutunk az erősen páncélozott és természetfeletti képességekkel rendelkező harcosokig, és bár Big Daddyt elfelejthetjük, lesz helyette más, aki hasonlóan nagy fejtörést fog okozni számunkra a pályákon.

A játékban szintén búcsút inthetünk például az automatikusan újratöltődő életerőnek is, amit egy kicsit viccesen úgy ellensúlyoztak a fejlesztők, hogy sebeink gyógyításához tulajdonképpen végig fogjuk falatozni a pályákat, hol egy alma, hol egy hot-dog fog az utunkba kerülni, de nem válogathatunk, mindent fel kell falnunk ahhoz, hogy ismét teljes erővel tudjunk szembeszállni a katonákkal. Az utánpótlást, így például a lőszereket szintén a pályákon szedhetjük össze, de az elesett ellenfelek testéből is kinyerhetünk érdekességeket, sőt, Elizabeth is segíteni fog ebben, hiszen töltényekkel és a különféle automatáknál elkölthető pénzzel is gyakran ellát minket.

Eddig túl sok érdekességgel nem szolgáltunk a játékmenet terén, de csak azért, mert az igazi érdekességeket a végére hagytuk! Az alapesetben is izgalmas akciókat ugyanis különleges képességeinkkel tehetjük változatosabbá, amelyekhez folyamatosan jutunk majd hozzá a történet során. A használatukhoz, illetve újratöltésükhöz pedig az adott képességhez szükséges varázsitalokból vagy a megfelelő ételekből kell fogyasztanunk. Ezek a speciális varázslatok maximálisan illeszkednek a furcsa környezethez és világhoz, így ismét képzeletük határait feszegették a készítők, amikor megálmodták például a tűzlabda lehetőségét, vagy az egyik legjobb képességet, amelyet aktiválva éhes varjakat engedhetünk ellenfeleinkre, akik igencsak brutális módon próbálják meg harcképtelenné tenni még a legedzettebb katonákat is.


Érdekes lépés volt az Irrational Games részéről, hogy a kampányba beleszőtték Elizabeth különleges képességét, a hölgy ugyanis – akit igencsak könnyű lesz megszeretni – képes arra, hogy kapukat nyisson egy párhuzamos dimenzióba. Ez annyit jelent, hogy ami a jelenkori Columbiában látható, az a párhuzamos dimenzióban egyáltalán nem biztos, hogy úgy van, tehát amennyiben elakadtunk volna, netán brutálisan nehéz ellenfelekkel találkozunk, lehetőségünk lesz Elizabeth segítségével megnyitni ezeket a kapukat – egyszerre csak egyet –, így máris feltűnik egy használható kiszögellés a továbbjutáshoz vagy egy kis segítség az ellenség likvidálásához.

Összességében rengeteg apróságot ki lehetne még emelni érdekességként a játékból, de sokkal izgalmasabb, ha magatok fedezitek fel, hogy például miként lehet utazgatni a Skyline segítségével, ami tulajdonképpen egy Columbiát keresztül-kasul behálózó sínhálózat, és bármikor felpattanhatunk rá, ha el szeretnénk jutni egyik pontból a másikba. Ugyan a rendszernek nagyobb haszna lett volna, ha a BioShock Infinite egy nyitott világú akciójáték lenne, de a linearitástól elrugaszkodó sandbox pályatervezés is rendkívül hatásosra sikeredett, így mindenképpen nagyobb szabadságot szolgáltat Rapture szűkös folyosói után. Grafika: A játékmenet terén nehéz lenne bármibe is belekötni a BioShock Infinite esetében, ellenben a grafikát szemlélve nincs okunk őszintén mosolyogni. Gyorsan kiemelnénk, hogy a módosított Unreal Engine 3 segítségével nagyszerű küllemet alkottak a készítők, Columbia városa elképesztően hangulatos, részletes és, ami talán még fontosabb, egyedi is lett, de egy Crysis 3-mal összehasonlítva, a küllem komolyabb hiányosságoktól szenved. A karaktermodellek, az animációk, helyenként pedig az alacsony felbontású textúrák mind ide sorolhatók, de ezen a téren csak azért vagyunk ennyire szőrszálhasogatók, mert másba valóban rendkívül nehéz lenne belekötni a játék tekintetében.

Kezelőfelület, irányíthatóság: Az irányíthatóság terén a korábbi BioShock-játékokban megismert letisztultság fogja jellemezni az alkotást, aminek köszönhetően mind a tényleges akciók, mind a speciális képességek használata, mind az általános interakció mesésen gördülékenyen zajlik. A kezelőfelület is nagyon letisztult, átlátható, és még a koncepcióhoz is illeszkedik, egyszóval ismét sikerült nagyot alkotniuk az Irrational Games fejlesztőinek.

Játszhatóság: Többjátékos mód ugyan nincs a játékban – a kooperatív mód Elizabeth miatt elmondhatatlanul hiányzik –, de a nagyszerű kampány miatt így is jár a maximális pontszám, hiszen 12-15 órát még sietősen is kihozhatunk a végeredményből, a lélegzetelállító finálét követően pedig garantáltan el fogunk játszadozni a gondolttal, hogy még egyszer átéljük a történetet, de sokkal jobban odafigyelve a részletekre és a gyűjtögethető hangnaplókra.

Intelligencia, nehézség: A nehézség jól skálázott, így mindenki megtalálja a számára legmegfelelőbb fokozatot, a mesterséges intelligencia terén pedig egészen elképesztőt alkottak a fejlesztők. Ellenfeleink ugyanis folyamatosan reagálnak majd játékstílusunkra, fedezékbe húzódnak, megbotlanak, netán elesnek a lövések után vagy között, és még véletlenül sem várják meg egy helyben állva, hogy lelőjük őket, így a csaták a legalacsonyabb fokozaton is képesek kihívást nyújtani.

Hangok, zene: Szó szerint óriásit alkottak a fejlesztők a BioShock Infinite esetében mind a hangok, mind a zenék terén. Egészen életszerűek lettek például a szinkronhangok, de az utcán hallható zajok és párbeszédek is annyira kiválóak, hogy a játékos valóban ott érzi magát Columbiában. Ennél sokkal kellemesebb élményt nyújtanak majd a zenék, amelyeket egyértelműen az 1900-as évek eleji stílusok ihlettek, és minden egyes dallam felcsendülése óriásit dob a végeredmény hangulatán, amitől így nem csak virtuálisan, hanem a valóságban is a fellegek között járunk majd.

Összegzés: A BioShock Infinite összességében képes volt mindazt megvalósítani, amire már az első rész óta vártak a rajongók, de nagy általánosságban az FPS-műfaj szerelmesei is. A játék ugyanis nem csak egy végletekig egyedi koncepciót és világot tár elénk, hanem képes igazi mondanivalót varázsolni a nagyszerű történet mögé, ami mellett még a játékmenet is számtalan újdonsággal kecsegtet, méghozzá különösebb hibák nélkül. Könnyen lehet, hogy már áprilisban megszületett az év FPS-játéka?