Kiadó: SouthPeak Games
Fejlesztő: Firefly Studios
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: 2,8 GHz-es Intel Pentium 4 vagy AMD Athlon 64 3000+ processzor, 1 GB RAM, 256 MB V-RAM, 5 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Quad Core processzor, 2 GB RAM, 512 MB V-RAM, 5 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Stronghold-sorozat, Age of Empires-sorozat
Kategória: stratégia

Amikor a Firefly Studios 2001-ben megalkotta a Strongholdot, a játékvilág legjava kellemeset csalódott az új jövevényben. Ugyan hibái elvitathatatlanok voltak, de alig egy évvel a premiert követően meg is érkezett a folytatás, amely minden kétséget kizáróan legendás státuszt vívott ki magának a középkori stratégiák szerelmesei között. A fejlesztők természetesen megpróbálták felülmúlni a Stronghold: Crusader sikereit, de az első két rész nagyságát - így, több év távlatából kijelenthetjük, hogy - képtelenek voltak redukálni.

A jól megszokott játékmenet, amelyet a háborúk, a gazdaság, a várostromok és a teljesítendő küldetések tökéletes elegyítése képezett, a háttérben azért megmaradtak, de hiányzott a hangulat az újabb epizódokból, a tömérdek hibáról nem is beszélve. A 2006-os esztendőt követően jó ideig részleges csend honolt a sorozat háza táján, mígnem a fejlesztők néhány hónappal ezelőtt fel nem vetették, hogy mi lenne, ha most, 2011-ben próbálnák meg a lehetetlent, méghozzá a Stronghold 3-mal.


A játék meglepően kellemesen indul, nosztalgikus menü, katonai és ökonómiai részekre osztott kampány, ám már itt meglepő volt, hogy hiányzik a skirmish lehetőség, amely kétség kívül a Crusader egyik leggyakrabban használt opciója volt annak idején. Szerencsére a fejlesztők gondoskodtak pálya- és küldetésszerkesztőről, szabad játékról és a történelem legnagyobb középkori várostromait felelevenítő küldetésekről, de ezek együttesen sem tudták számomra kiváltani a fentebb említett mód hiányát.

Ezek után igencsak félve töltöttem be a katonai kampány első küldetését, amely egy rendkívül egyedi, de egyben rendkívül csúnya átvezető animációval fogadott. A fekete-fehér ceruzarajzok, amelyek leginkább egy letűnt kor képregényeire hasonlítanak, igencsak hangulatosak, ámde nem hozzák azt a szintet, amit egy Stronghold videojátéktól elvárnánk. Kijelenthető, hogy a rajzok csúnyák, de legalább a történetet kellőképpen összefoglalják számunkra, amelyben ezúttal The Boy történetét ismerhetjük meg, aki az éppen uralkodó király fia, tehát maga a herceg.


Sanyarú sorsát igazolja, hogy édesapját a korábbi részekből jól ismert ellenséges frakciók - Duc de Puce (The Rat), Duc Beauregard (The Snake) és a többiek - megöletik, és magukhoz ragadják a hatalmat, így a Fiúnak menekülnie kell, hogy a háttérben a semmiből építsen magának egy új birodalmat, amely kellő hadsereget képes előállítani ahhoz, hogy visszaszerezze azt, ami vér szerint járna neki. A küldetés sikere rajtunk áll vagy bukik majd, méghozzá egy két részre szaggatott, számtalan küldetést felvonultató kampány segítségével. Amennyiben a feladatsor katonai részét választjuk, a középpontban értelemszerűen a nagy csaták állnak majd. Hol védekeznünk kell az ellenséggel szemben, hol támadnunk, hol időre folynak a küzdelmek, hol az életben maradás a tét: a változatosság tehát garantált. Amennyiben az ökonómiai rész missziói állnának közelebb a szívünkhöz, abban az esetben a gazdaságé lesz a főszerep, így a legtöbb esetben gyűjtögetni fogunk valamiféle nyersanyagot, dolgunkat pedig gyakran időkorlát vagy a lakosságra támadó farkasok és medvék nehezítik meg. Előfordulnak természetesen olyan helyzetek, amikor nem lehet éles ellentétet elkülöníteni az adott küldetésen belül, tehát harcolnunk is kell, de mellette a gazdaságra is muszáj odafigyelnünk, hiszen az egyik nélkül értelemszerűen nem létezhet a másik.


Szerencsére - vagy éppen sajnos - a fejlesztők teljes egészében meghagyták a régi epizódokból megismert játékmenetet, a Stronghold 2-höz képest például nem fogunk komolyabb eltéréssel találkozni ezen a téren, még a legtöbb felhúzható épület is onnan lett kiollózva, természetesen egy kötelező újrarajzolást követően. Ennek hála minden pályán elölről kell kezdenünk birodalmunk építését, így a raktárak és lakóházak felhúzása után ételt és nyersanyagot kell teremtenünk, majd felállítani egy erős hadsereget, mindezt épületek segítségével, a gazdaság egyensúlyának folyamatos felügyelete mellett.

Egyszóval az évekkel korábban felépített játékmenetet kapjuk meg ezúttal is, ami nem csak nosztalgikus érzéseket, hanem a második rész óta megtapasztalt hibák fennállását is jelenti. Azt ugyanis még le tudtuk volna nyelni, hogy nincsenek forradalmi újdonságok, de azt, hogy hat év alatt nem sikerült olyan alapvető hiányosságokat javítani, mint a továbbra is kiszámíthatatlanul működő építkezés - van, amikor nem enged egy bizonyos helyre építeni a játék -, vagy éppen a faltörő kosok hihetetlen erőssége, azt bizony nem tudjuk megbocsátani. A Stronghold 3 sajnos hemzseg az efféle hiányosságoktól, amelyek zöme apróság, de biztosan ismeritek a közmondást, miszerint sok lúd bizony disznót győz.

A játék is ebbe a csapdába esett, annyi apró hibája van, hogy attól könnyű besokallni, kezdve a mentések felülírhatatlanságától, a nagyobb lélegzetvételű várostromok hiányán át egészen addig a pontig, miszerint a legtöbb feladatot csak és kizárólag úgy és abban a formában hajthatjuk végre, ahogyan azt a fejlesztők elgondolták. Hiába működne egy adott problematikára más taktika is, ha másképpen gondolkodunk, mint az illetékesek, akkor biztosan nem fog sikerülni a művelet. Szintén nem tetszett, hogy a Firefly Studios arra alapozta játékát, hogy a korábbi részeket már úgyis mindenki ismeri, ezáltal a betanító mód tulajdonképpen teljesen hasznavehetetlen, ami az új játékosoknak biztosan okozni fog néhány kellemetlen percet.


Ami viszont a fentiek mellett a legjobban fájt, hogy a Stronghold 3-nak nincsen lelke, nincs hangulata. Olyan érzésem volt a játék közben, hogy az egész csak muszájból készült el, sem komolyabb céljuk, sem világmegváltó terveik nem voltak vele a fejlesztőknek, csak elkészíteni a sorozat újabb darabját, ami maximum szebb lesz a korábbiaknál, de újdonságot nem tartalmaz. Ha így tekintünk rá, akkor nyilvánvalóan sikerrel jártak, de a legtöbb játékos bizonyára többet várt egy olyan névtől, mint a Stronghold. Grafika: A grafika esetében vegyes érzelmeim vannak a játékról, ugyanis vannak részletei, amelyek jól mutatnak, ezzel szemben azonban akadnak, amelyek komoly lemaradásokkal küzdenek. Így például nagyon tetszettek az új épületmodellek, amelyek hozzátesznek a középkori hangulathoz, az élő és lélegző világ, a dinamikus napszak- és időjárás-változás, ezzel szemben azonban csúnyák az effektek, az árnyékok is elég borzalmasak, valamint közelről szemlélve az egységeket vagy az objektumokat, erősen átlagosnak tűnik minden, arról nem is beszélve, hogy a mini-térképről először azt hittem, hogy valamiféle beépített Tetris akar lenni. Az egész tehát elég jellemtelenre sikeredett, és bár szebb, mint a néhány héttel ezelőtt tesztelt Trónok Harca: Eredet, sőt az optimalizálással sincsenek komoly gondok - kivéve nagyobb csaták esetében -, de akkor is többet vártunk volna egy Stronghold 3-tól.

Kezelőfelület, irányíthatóság: Az irányíthatóság esetében nem sok újdonságot fogunk tapasztalni a korábbi epizódokhoz képest, tulajdonképpen minden maradt a régiben, a kezelőfelület azonban némileg megváltozott. Nem mondanám, hogy átláthatóbb lett, inkább rendszerezettebb, de ez a hiányos tréningküldetések miatt negatívumot is jelent egyben, hiszen a legtöbb opcióról, sőt a legtöbb épületről sem fogjuk tudni első körben, hogy micsoda, hacsak nem játszottunk az elődökkel.

Játszhatóság: Sem a játékmenet hosszával, sem a felsorakoztatott opciókkal nincs különösebb probléma a Stronghold 3 esetében, de az, hogy kimaradt a skirmish mód, olyannyira megbocsáthatatlan, hogy megérdemli a rosszabb minősítést. Olyan istenkáromlás ez, mintha a következő Left 4 Deadben nem lenne kooperatív mód, vagy egy Heroes-epizódból kimaradna a Hot Seat lehetőség.

Intelligencia, nehézség: A játék egyértelműen régi szellemiségben fogant, ami azt is jelenti, hogy nehézsége egyrészt nem skálázható, másrészt képes olyan megoldhatatlan feladatok elé állítani minket, ami nem megszokott korunk stratégiáitól. Ez részben pozitívum ugyan, de a kiegyensúlyozatlanság miatt értékelhetetlen, hiszen az, hogy egy sorban a harmadik küldetés bitang nehéz, egy negyedik pedig olyan könnyű, hogy csukott szemmel is megoldható, nem a legjobb megoldás. Ehhez kapcsolódik még a kiszámíthatatlan mesterséges intelligencia, amiből nem sok, de legalábbis nem túl minőségi jutott az ellenfeleknek, amelyek se nem taktikáznak, se nem helyezkednek, csak jönnek, ahányan vannak. A legtöbbször nem azt teszik, amit tenniük kellene, van, hogy három embertől megijednek, van, hogy egy komolyabb hadseregnek is nekimennek, viselkedésük tehát olyan, mint az időjárás áprilisban.

Hangok, zene: A küllem mellett sajnos a hanghatások sem erősségei a Stronghold 3-nak. A szinkronok többsége teljes egészében a korábbi epizódokat idézi, megkockáztatom, hogy nem is rögzítettek újakat az illetékesek. A színészek egyébiránt a szokásosan túljátszott módon adják elő magukat, megpróbálnak viccesek lenni, de ami működött a Crusaderben, az itt már sajnos egyáltalán nem. Amiért ez a rész mégis három pontot kap, az a zenék miatt van, amelyek között ugyan nem találunk túl sok tételt, de azok valódi medieval zenék - igen, van ilyen stílus -, énekkel, szöveggel, korabeli hangszerekkel reprodukálva a középkori muzsikát.

Összegzés: A Stronghold 3 tehát sajnos nem úgy sikerült, ahogyan a legtöbb rajongó szerette volna. Vannak egyértelmű pozitívumai a játéknak, akadnak, amelyek kellemes emlékeket idéznek bennünk, de a legtöbb momentum sajnos inkább bosszúságot vagy valamiféle negatív hangulati hatást fog előcsalni belőlünk. Akik nem ismerték korábban a Strongholdot vagy olyan fanatikusok, akiknek mindegy mi az, csak a név számít, azoknak okozhat néhány idilli percet a játék, a többiek azonban óvatosan közelítsenek felé. Nem rossz ez, de hiányzik belőle a lélek.