Kiadó: Focus Home Interactive
Fejlesztő: Cyanide
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core2Duo 2,2 GHz-es processzor, 1 GB RAM, ATI Radeon X1600-as vagy NVIDIA GeForce 6600 GT grafikus kártya, 10 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Stronghold-sorozat, King Arthur
Kategória: stratégia

George R.R. Martin a kilencvenes évek elején létrehozott fantasy univerzumának köszönhetően várhatóan hamarosan felemelkedik az olyan "sztárírók" páholyába, mint J.R.R. Tolkien vagy J.K. Rowling. A Martin által megálmodott világ korántsem olyan varázslatos és különleges, mint az említett írók által kitaláltak, hiszen a hangsúly nem a természetfeletti lényeken és a varázslatokon, sokkal inkább a bonyodalmakon, a trónviszályokon és az árulásokon van.

Mindezek ellenére is fantáziavilágnak nevezhető a Song of Ice and Fire univerzum, ami számtalan könyvet, valamint az első kötet alapján egy igencsak jól sikerült televíziós sorozatot is adott nekünk a közelmúltban. Éppen itt volt az ideje tehát, hogy egy merész fejlesztőcsapat előhozakodjon egy olyan videojátékkal, amelynek középpontjában a fentebb említett koncepció áll. A szerencsés kiválasztott a francia Cyanide fejlesztőcsapat lett, akit a legtöbben egyértelműen a Loki című alkotással azonosíthatnak, ám, hogy ez mennyire jelent megfelelő referenciát, azt mindenki döntse el saját maga.


Mint ahogyan azt is, hogy mennyire volt jó ötlet egy ilyen szinten megálmodott és kitalált történettel bíró világból egy valós idejű stratégiát készíteniük az illetékeseknek. Ennek a műfajnak köszönhetően ugyanis sokkal hangsúlyosabb szerepet kapott a - személyes véleményem szerint - túlbonyolított játékmenet, méghozzá a történet rovására. Aki arra számít, hogy a könyv- vagy filmsorozat első kötetét élhetjük majd át az alkotás betöltését követően - a cím ugyebár erre engedne következtetni -, az óriásit téved.

A fejlesztők bár megmaradtak Westeros földjén, a bemutatkozó könyvből megismert sztorit nem ismerhetjük meg. Helyette egy Nymeria névre hallgató harcos hercegnőt állítottak a főszerepbe, aki a Rhoynar nép vezetőjeként azért érkezett a Hét Királyság földjére, hogy letelepedjen. Mivel mi sem látnánk szívesen egy halom idegent néhány sátorral a saját területünkön, ezért Westeros ősi urai is szót emelnek Nymeria ellen, akinek többszörös túlerővel kell felvennie a versenyt, de a mi segítségünkkel ez a feladat egyáltalán nem lesz túl nehéz, pláne akkor, ha megtudjuk, hogy a harc - bár elkerülhetetlen -, korántsem a játék leghangsúlyosabb momentuma. Hogy akkor mégis micsoda az? A Trónok Harcát ismerők előtt nem meglepő talán, hogy a hazugságok, az ellenfél átejtése, kijátszása, hátba támadása, amint azt már megszokhattuk a könyvből és a filmsorozatból egyaránt.

Lássuk azonban konkrétabban, hogy miféle játékmenettel kecsegtet számunkra a Trónok Harca: Eredet. A program alapjait a területfoglalás lehetősége adja, ami leginkább a King Arthurban megismert, régiókra osztott rendszerre hasonlít. Itt azonban egészen más elven működik az adott terület kisajátítása, lévén a határokon belül rendre csak egy város vagy egy komolyabb vár áll, ezeket kell meggyőznünk majd arról - egy követ segítségével -, hogy csatlakozzanak hozzánk. A siker garantált, hiszen hacsak az ellenfél már nem birtokolja az adott birtokot - bár magasabb szinteken ez sem jelent akadályt -, akkor egy kattintásra miénk lesz az adott tájegység, aminek köszönhetően folyamatosan termelődik az arany.

Ez a nemesfém az egész játék gazdaságának az alapját jelenti, később ehhez társul majd a hús is, amihez földművesekre lesz szükségünk. A legtöbb küldetésben az lesz a fő feladatunk, hogy lehetőleg a nagy háború kirobbanása előtt mi birtokoljuk a legtöbb megyét, ezáltal erős gazdaságunk, és így erős hadseregünk lesz. Ez azonban korántsem olyan egyszerű, mint így leírva hangzik, hiszen az ellenfél rendkívül erőszakos mesterséges intelligenciájával ugyanarra törekszik, mint mi.

Ennek köszönhetően az ellen követei elfoglalhatják már korábban megszerzett területeinket, titkos szerződést köthetnek, ami szerint látszatra a miénk marad a régió, de a javaknak csak a felét kapjuk meg és így tovább. A történethez később olyan egységek is csatlakoznak majd, mint a kémek, akik kiszűrhetik a köpönyegforgatókat, megköthetik az imént említett titkos egyezményeket, de kiemelhetnénk még a bérgyilkosokat és a felbujtókat is, akiknek a munkakörét feltehetően nem kell megmagyaráznunk. Előbb vagy utóbb rendelkezni fogunk saját hadsereggel is, akik kellő mennyiségű étel mellett lehetnek saját katonák vagy zsoldosok is, a lényeg, hogy szükségünk lesz rájuk.


Az ellenfél állandó zaklatásával, területeinek visszafoglalásával, embereinek legyilkolásával, kémeinek börtönbe zárásával elfogy majd a türelem, ekkor pedig jön a háború, ami sajnos kivitelezésileg nagyon rosszra sikerült. Úgy képzeljük el, hogy néhány tucatnyi egység üti egymást az elnagyolt területen, a végeredményt pedig szinte kivétel nélkül a számbeli fölény dönti el, taktikázni ugyanis esélyünk sincs, hacsak azt nem nevezzük annak, hogy az íjászokat elbújtathatjuk az aljnövényzetben. Természetesen a fenti néhány sor korántsem a Trónok Harca: Eredet játékmenetének teljes bemutatása, számtalan egyéb karakter, aljas csel és egyebek segítenek majd minket a győzelemhez, de az alapokat átadtuk, így ha ez alapján nem tetszett meg a program, garantáltan ezután sem fog.

Ugyanakkor fontos kiemelni, hogy ha eddig pozitív összképed alakult volna ki a játékról, akkor elérkezett az idő a negatívumok felsorakoztatásához, amikből sajnos annyi van, hogy biztosan meg is feledkezünk néhányról. Az ugyanis, hogy a fejlesztők összecsapták az alkotás történetét, megbocsátható lett volna abban az esetben, ha egy erős játékmenetet társítottak volna mellé. Ez azonban csak részben történt meg, hiszen bár a stratégiák szerelmesei jól elszórakozhatnak a kampány pályáin, a legtöbb esetben mégis olyan káosz és zűrzavar fog uralkodni a legtöbb misszió alatt, amit szinte lehetetlen lesz kezelni.

Ugyan főhősnőnk folyamatosan fogja a kezünket, van egy viszonylag jól használható segítségünk is - ha már egyszer az oktató mód elég használhatatlan -, de mindezek ellenére is sokszor megakadhatunk azért, mert nem tudjuk pontosan mit vagy hogyan kellene cselekednünk. Mindemellett pedig olyan apró, de annál idegesítőbb hibákkal került a piacra a Trónok Harca: Eredet, amiknek köszönhetően gyakran hihetjük azt, hogy a fejlesztők befejezetlenül küldték sokszorosítani a terméket. Az alkotás rendkívül optimalizálatlan, normál fps-szám mellett is képes hirtelen akadásokra, kezelhetetlenségre, a töltési idők pedig már-már kibírhatatlanul hosszúak. Ha mindez nem lenne elég, akkor még egy dolog: nincs manuális mentés. Egy stratégiában! Grafika: Ezzel pedig sajnos még nem értünk a végére a fekete pontok sorának. A Trónok Harca: Eredet legnagyobb és leginkább szemet szúró hibája ugyanis a külleme, ami sajnos az ocsmány kategóriát súrolja. A grafika egy az egyben a valamikori, több évvel ezelőtt megjelent első Stronghold epizódra emlékeztetett. Kidolgozatlan, pixeles textúrák, hiányos árnyékok, a sort pedig folytathatnám a végtelenségig, de nincs rá szükség, legyen elég annyi, hogy ezért 2011-ben a világ civilizálatlanabb részein kezeket vágnának le. Borzalmas, nem is értem, hogy a Focus Home Interactive miért nem dobta vissza a fejlesztőknek az egészet úgy ahogyan van?

Kezelőfelület, irányíthatóság: Szerencse a szerencsétlenségben, hogy az alkotók játszottak a múltban néhány stratégiával, így tudták, hogy az átláthatóság érdekében mit, hová is kell tenniük a kezelőfelületen, hogy az használható és azonnal elérhető legyen. Nincs is hiba ezzel a momentummal, az irányítással, azon belül is inkább a kameranézettel és a látószöggel viszont már akad, hiszen úgy játsszuk vakon az alkotást, hogy közben mégis látunk ezt-azt, de sohasem amit kellene. A grafika számlájára is írható, hogy a túl kicsi karakterek miatt gyakran nem lehet megkülönböztetni egyes kasztokat, így sokszor percekig kell keresnünk egy-egy követet, ami egy versenyre kiélezett alkotás esetében óriási hiba.

Játszhatóság: A játék hosszával nincsenek különösebb problémák, van egy hosszú, de történetileg semmitmondó kampány, mindemellett pedig többjátékos mód is, a gond csak az, hogy vajon akad-e olyan játékos, akinek lesz türelme végigjátszani?

Intelligencia, nehézség: A Trónok Harca: Eredet gyakran indokolatlanul nehézzé tud válni, legkönnyebb fokozaton is rendkívül erőszakos a mesterséges intelligencia, a gyakori nagy összevisszaságnak köszönhetően pedig sokszor előfordul, hogy azt sem tudjuk majd hová kapjunk hirtelen, annyi teendőnk van egyszerre. A játékmenetre, ezáltal pedig az intelligenciára is ráfért volna tehát még néhány hétnyi finomhangolás, mert ezek bizony amatőr és elkapkodott hibáknak tűnnek.

Hangok, zene: A hangokról és a zenékről sem vagyok sokkal jobb véleménnyel, mint a küllemről. Vannak ugyan szinkronok, de többségük nagyon rossz és jellemtelen, ami igaz a zenékre is sajnos. Öröm az ürömben, hogy Magyarországon a játék feliratozva jelent meg, így legalább csodaszép anyanyelvünkön "élvezhetjük" a "történetet", ami azért egy plusz pontot megérdemel ennél a résznél.

Összegzés: Összességében azonban sajnos nem ezt vártuk a Trónok Harca: Eredettől. Azt még talán le tudtuk volna nyelni, hogy stratégiát faragtak belőle a fejlesztők - hiszen a Gyűrűk Ura: Harc középföldéért is jó volt -, de azt, hogy ennyire összecsapták a programot, nem tudjuk megbocsátani nekik. Egy ilyen szintű univerzumból illendő lett volna lényegesen komolyabb produkciót előállítani, nem ezt a borzalmat. Aki szereti a valós idejű stratégiákat, tehet vele egy próbát, de a Trónok Harca-fanatikusok inkább kerüljék el jó messzire, hiszen még a történeti pótlékért sem érdemes hozzányúlni. Őszintén sajnálom, hogy egy nagyszerű fantáziavilág ilyen borzalmas adaptációt kapott!