Kiadó: Electronic Arts
Fejlesztő: Slightly Mad Studios
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core2 Duo 1,6 GHz-es processzor, 1 GB RAM, 256 MB VRAM-mal rendelkező grafikus kártya, 6 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core 2 Duo E6600 2,4GHz-es vagy AMD Phenom 8400 Triple-Core processzor, 3 GB RAM, 512 MB VRAM-mal rendelkező grafikus kártya, 10 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Need for Speed: Shift, Race Driver: GRID
Kategória: autóverseny

Amikor 2009 elején az Electronic Arts előállt a Need for Speed-sorozattal kapcsolatos jövőbeli terveivel, a legtöbb játékost sikerült meglepniük, hiszen az 1994 óta létező szériát első ízben kívánták szimulátorrá varázsolni, amit az árkád múltnak köszönhetően kellő mennyiségű előítélettel fogadott a szakma. A kiadó azonban nem akart magából viccet csinálni, így egy olyan csapatot verbuvált a program elkészítéséhez, amelynek köszönhetően értő kezek alatt formálódhatott a Need for Speed: Shift nevet kapott szimulátor.

Ez a megjelenést követően kapott hideget és meleget egyaránt, az EA csapatára azonban nem jellemző, hogy ha valamibe belevágnak, akkor gyorsan felhagynak fele. Így történt, hogy néhány nappal ezelőtt megérkezett a Shift 2: Unleashed, amely folytatja az előd által kitaposott ösvényt, egyszóval realisztikus autóvezetési szimulációval kíván megörvendeztetni minket. Hogy a fejlesztőknek mennyire sikerült ez a kitűzött cél, illetve felül tudták-e múlni az elődöt, arra az alábbiakban próbálunk meg választ adni.


A Shift 2 betöltését követően a szokásos történeti klisé fogad minket, vagyis egy kezdő sofőrt személyesítünk meg, akinek előre kell haladnia a ranglétrán, és megmérettetnie minden egyes versenyszámban azért, hogy végül ő lehessen a versenypályák királya. Az utak koronázatlan urai azért nem lehetünk, mert az előddel ellentétben itt most csak körversenyeken vehetünk részt. Az első indítás után a már megszokott szintfelmérő következik, amelyben egy bivalyerős sportkocsi volánja mögött tesztel minket a program, így állítja be a nehézséget és a rásegítő berendezések mennyiségét is.

Természetesen mindezeket manuálisan is módosíthatjuk, amire szükség is lesz, hiszen egy feltuningolt sportautó volánja mögött még az is képes kiváló eredményeket elérni, aki korábban soha nem látott autószimulátort. Ha a program néhány kör után sikeresen letesztelt minket, és mi is elegendő időt szántunk arra, hogy aprólékosan beállítsuk az irányítást, akkor kezdődhet a kampány. Ebben az egyszerű utcai versenyektől indulva el kell jutnunk a FIA GT3 European Championship, majd a FIA GTI World Championship megmérettetésekig. Addig viszont az út hosszú lesz és meglepően rögös is!

Különböző stílusokban, játékmódokban és nehézségi szinteken kell bizonyítanunk, hogy minket az ég is a volán mögé teremtett. Így tehát nem csak szimpla utcai versenyek lesznek a megszokott autókkal, hanem akadnak direkt a japán autócsodákra kiélezett futamok, de a driftelés és az éjszakai versenyek szerelmesei sem fognak csalódni, nekik is lesz bőségesen játszanivaló. Amint az fentebb már elhangzott, a Shift 2-ben csak és kizárólag körversenyeken vehetünk részt, méghozzá a megszokott játékmódokban, amelyek között az éppen utolsó autó kiiktatására kiélezett móka éppen úgy megtalálható, mint a teljesen átlagos, már ősidők óta ismert "szakítsd át te elsőként a célszalagot" megoldás.


A versenyeken a legtöbb esetben saját autóval veszünk részt, de lesznek olyan pályák is - főleg az újabb játékmódok vagy stílusok ismertetése előtt -, ahol kölcsönautóval kell bizonyítanunk tudásunkat, így idő előtt pattanhatunk majd be olyan négykerekűekbe, amelyeket a saját garázsunkba csak a kampány legvégén állíthatunk be. Megvásárolt gépszörnyeink egyébiránt kivétel nélkül tuningolhatók és fejleszthetők, természetesen nem csak kívül, hanem belül is. Új motoralkatrészeket, fékeket, gumikat, felfüggesztéseket és egyebeket is vehetünk szerelmünknek, ha bírja a pénztárcánk.

Az pedig, hogy éppen milyen autókat és alkatrészeket engedhetünk meg magunknak, csak és kizárólag rajtunk, illetve tudásunkon múlik. A versenyek alatt ugyanis sofőrünk folyamatosan gyűjti a tapasztalati pontokat - leggyorsabb sebességért, jó köridőért és a többi -, de a sikeres futamok után is járni fog majd némi extra pont, amelyek mellett szintenként nem csak újabb autókat és felszereléseket kapunk, hanem pénzt is. Tehát minél eredményesebbek vagyunk, minél többször állunk rajtkockára, annál jobb felszereléseket vásárolhatunk magunknak.

Az újabb alkatrészek megvásárlásával tényleg befolyásolhatjuk autónk tulajdonságait, ami egy kifejezetten üdvözlendő megoldás, arról nem is beszélve, hogy szinte minden egyes csavar beállítását mi adhatjuk meg. Ez ugyan nem újdonság, láttunk már ilyet más játékok esetében is, de hogy minden módosítás érezhető hatással legyen a kocsi tulajdonságára, az már figyelemre méltó.

Az alkotásban számtalan autócsoda - és legalább ennyi alkatrész - elérhető lesz, a fejlesztők nagyon figyeltek arra, hogy a régi gépek szerelmesei éppen úgy megkapják, amit szeretnek, mint azok, akik a modern vagy éppen az exkluzív négykerekűekért rajonganak. Hogy érzékeltessük, az 1967 Shelby GT500-tól a Subaru Impreza WRX STI-n át a Dodge Viper SRT-10-ig több mint 100 járgányt tehetünk magunkévá úgy, hogy azok mind belsőleg, mind külsőleg a valósághoz hűen lettek leképezve.


Egy szimulátor esetében nem csak a végtelen mennyiségű beállítás, hanem maga a szimuláció is rendkívül fontos tényező, és az igazat megvallva a legtöbb játék ebben a kategóriában vérzik el. Sajnos a Shift 2 esetében sem lehetünk maradéktalanul elégedettek a fejlesztők munkájával, de megnyugtatásként mondom, hogy így is jobb teljesítményt nyújtottak, mint legtöbb pályatársuk. Aki világ életében csak az árkád autóversenyes videojátékokat részesítette előnyben, az nyilvánvalóan nem itt találja majd meg a számításait, és aki igazi szimulátorra vágyik, az sem teljes egészében.

Szomorú ugyanis kimondani, de a Slightly Mad Studios srácai amolyan "két szék között a pad alá" effektust értek el a játéknál, ugyanis próbáltak megfelelni mindkét videojátékos rétegnek, ami úgy érzem, hogy egyáltalán nem sikerült. A legtöbb futam alatt ugyanis úgy tűnt - autótól függetlenül -, hogy hiába van számtalan beállítási lehetőség, hiába mutat nagyon jól az új sisakkamera nézet, ha az autók viselkedése gyakran nem realisztikus. Inkább röhejes. Aki játszott már életében szimulátorral, az tudja, hogy nagyon könnyű a kavicságyba kerülni, hogy hiába fékezünk a kanyarokban, 120 km/h-s tempónál könnyen a falra kenődhetünk. Nincs ez másképpen a Shift 2 esetében sem, a baj azonban nem itt kezdődik.

Sokkal jobban bántott, hogy képtelen voltam jó beállításokat találni magamnak, és a hivatalos fórumokat böngészve úgy látom, ezzel nem csak én vagyok így. Ha kikapcsoltam a fékrásegítést, egyetlen kanyart sem tudtam bevenni, ha bekapcsoltam, akkor is csak úgy volt hasznos, ha az ideális íven közlekedtem, azt viszont elég nehéz több körön keresztül hozni. Aki életében egyszer is ült már a volán mögött, az abszurdnak fogja tartani továbbá az olyan eseteket, amikor kilencvenes tempónál úgy fogunk lesiklani a tiszta aszfaltról, mintha jégpályán közlekednénk. Azt pedig remélem senki sem hiszi el, hogy ennyi különbség lenne az utcai autók és a versenyautók között!

Ez pedig csak két példa volt a sok közül, amelyekkel meg tudnám tölteni a teljes cikket, de legyen elég annyi, hogy bőven lett volna még mit javítani a szimuláción, amivel kapcsolatban úgy érzem, hogy túl sok mindent szerettek volna lemodellezni az illetékesek, ám mindenbe csak egy kicsit kaptak bele, és nem fordítottak kellő figyelmet egyik opcióra sem. Bár a Gran Turismo-sorozat csak PlayStation 3 konzolokon hódít, az ott átélhető szimulációt összehasonlítva az itt megtapasztaltakkal ég és föld a különbség.


Az előző Need for Speed-epizódban, avagy a Hot Pursuitban debütált Autolog rendszer természetesen a Shift 2-ben is megtalálható, ennek köszönhetően pofonegyszerű lesz játékbeli online jelenlétünk. A rendszer segítségével ugyanis üzenetet küldhetünk, versenyeket ajánlhatunk, vagy éppen fényképeket oszthatunk meg ismerőseinkkel, de folyamatosan nyomon követhetjük az eredményeiket is, így látni fogjuk többek között, hogy az adott pályán megdöntötte-e valamelyik pajtásunk az általunk felállított rekordot.

Amennyiben így történt, természetesen azonnal visszavághatunk, így igazi kis rivalizálás alakulhat ki az Autolognak köszönhetően, amely egyértelműen az egyik legjobb újítás volt a sorozat életében az utóbbi időben. Ugyanakkor elbírtunk volna további újdonságokat is a Shift 2 esetében, hiszen bár a fejlődés így is kiemelkedő az első epizódhoz képest, úgy érzem, hogy még néhány Shiftnek meg kell jelennie ahhoz, hogy egy emlékezetes, de legalábbis hibátlan szimulátort kapjunk a Need for Speed név alatt. Grafika: A Shift 2 külleméért ugyanaz a The Madness Engine a felelős, amely az első epizódban debütált, és itt is parádésan teljesít. Az optimalizálással semmi probléma nincs, a játék nagyon jól skálázható, kompromisszumokkal még egy átlag alatti PC-n is képes elfutni. Mind a pályák kidolgozása, mind az autók modelljei kiválóra sikeredtek. Ugyan bele lehet kötni a túl steril füsteffektbe, illetve a furcsa árnyékokba vagy a driftversenyeken észrevehető keréknyomok hiányába, összességében mégis nagyon jól néz ki a Shift 2.

Külön említésre méltó még a sérülésmodell, amely példátlan részletességgel bír. Kisebb koccanásoknál autónk horpad, a nagyobbaknál már le is szakadnak egyes karosszéria-elemek, míg az igazi karamboloknál olyan sérüléseket is szenvedhetünk, amelyek akár még a verseny feladására is késztethetnek minket, de ha mégsem, akkor is kihathatnak autónk viselkedésére. Nagy odafigyeléssel alkották meg ezt a részt, így igazán kár, hogy az ütközések esetében egy nagyon bugyuta fekete-fehér effektet alkalmaztak, ami minden, csak nem valósághű.

Kezelőfelület, irányíthatóság: Egy szimulátor esetében különösen kényes kérdés az irányíthatóság és a kezelőfelület. A helyzet az, hogy a Shift 2-ben egyik sem lett tökéletes. Jó hír, hogy kellő kitartással megtanulhatjuk billentyűzettel is irányítani a járgányokat, de ha igazán profik akarunk lenni, akkor elő kell vennünk a kormányt vagy valamiféle joystickos kontrollert, amelyekkel lényegesen jobban érezzük majd az autókat, nem beszélve arról, hogy a kanyarokat és az előzéseket is könnyedebben tudjuk kivitelezni ezekkel a kiegészítőkkel. Az irányítás egyébiránt gyakran túllép a józan ész határain, bár ez összefügg a fizikai hiányosságokkal is, lévén egy normális tempónál egy határozottabb kormánymozdulattal lehet, hogy lecsúszunk a pályáról, de az is lehet, hogy úgy megpördülünk, hogy ennek a manővernek köszönhetően újrakezdhetjük a versenyt.

A kezelőfelület túlontúl konzolos lett, billentyűzettel nagyon nehéz lesz kiigazodni rajta, megszokni pedig egyenesen lehetetlen. Kell majd néhány óra, míg rögzítjük magunkban, hogy mi merre található, illetve, hogy nem a nyilakkal, hanem például a billentyűzet két betűjével lapozgathatunk a menüben. A játék közben ugyanakkor számtalan nézet közül választhatunk, így garantáltan mindenki eldöntheti maga, hogy nulla információval, külső nézetben, vagy minden lényeges adatot kijelezve, a kormány mögül akarja átélni a versenyeket.

Játszhatóság: A játék kampánya hosszútávon kicsit unalmas, mindemellett pedig egy hét alatt, néhány laza délután kijátszható. A későbbiekben pedig ugyan az Autolog rendszer miatt jókat lehet szórakozni vele a haverokkal, de mindezek, illetve az imént taglalt irányításbéli problémák miatt a maximális pontszámtól ez a rész egyértelműen elesik.

Intelligencia, nehézség: A Need for Speed-sorozat örökös és visszatérő hibáját a csaló ellenfelek jelentették, ez pedig sajnos egy fikarcnyit sem módosult a Shift 2-ben. Ha a rajtnál nem sikerül előretörnünk, ha a körözgetések közben egy óriási hibát vétünk, esélyünk sem lesz újra az első helyre verekedni magunkat. Míg mi képtelenek leszünk lehagyni az ellenfeleket még a legtökéletesebb vezetési technikát használva is, addig fordítva már korántsem lesz így, hiszen ha egy kihívónk elénk vágott, minden ügyességünket összeszedve is inkább csak kergetni fogjuk, köszönhetően a kidolgozatlan mesterséges intelligenciának, ami koránt sincs összhangban az alkotás nehézségével.

Hiába készítettek rendkívül részletes skálázhatóságot az illetékesek, azt nem hozták szinkronba a nehézséggel, illetve nem ruházták rá az ellenfelekre, akiket mintha egy madzagon rángatnának előre a tökéletes íveken, miközben nem értjük, hogy mi vagyunk ennyire bénák, vagy az előttünk haladó autó csal. Nem kell megijedni, utóbbi válasz a helyes.

Hangok, zene: Bár feltételezem, hogy nem csak én, hanem közületek a legtöbben sem ültek még azokban az autócsodákban, amiket a Shift 2-ben irányításunk alá vehetünk, de azt azért ennek ellenére is meg lehet állapítani, hogy a fejlesztők mennyire alkottak realisztikus motorhangokat. Túl sok panasszal ezzel kapcsolatban sem élhetünk, hiszen egyetlen autónak sincs műanyaghangja, inkább élettel teli, erőt sugárzó effekteket használtak a fejlesztők, amelyek valóban annyira hűek voltak a valósághoz, hogy egyes esetekben már szinte érezni lehetett az üzemanyag illatát is. Ha pedig mindez nem lenne elég, a Need for Speed-sorozat legtöbb epizódjában használt jellegtelen gépzenéket is lecserélték most az illetékesek, és előtérbe kerültek a hangszerek, méghozzá amolyan kemény, leginkább a rock műfajához hasonlítható számoknak köszönhetően.

Összefoglalás: Mindent összevetve nem sikerült hibátlanra a Shift 2: Unleashed, azonban hibái ellenére is egy nagyon erős négy csillagos értékelést érdemel, hiszen érezhetően fejlődött az elődhöz képest, a nagy átlaghoz viszonyítva pedig az autószimulátorok felső kategóriájában helyezkedik el. Van még hová fejlődni, ez aláírható, azonban mivel egy tulajdonképpeni hiányműfaj jeles képviselőjéről beszélünk, így is a legtöbb szimulátor-rajongó a szívébe fogja zárni. Bízzunk benne, hogy lesz ez még jobb is.