Kiadó: Eletronic Arts
Fejlesztő: BioWare
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core 2 Duo 1,8 GHz vagy AMD Athlon 64 X2 1,8 GHz-es processzor, 1 GB memória (Vista, Win 7 esetén 1,5), Radeon HD 2600 Pro 256 MB vagy NVIDIA GeForce 7900 GS 256 MB videokártya, 7 GB tárhely
Ajánlott: Intel Core 2 Quad 2,4 GHz vagy AMD Phenom II X3 Triple core 2,8 GHz-es processzor, 2 GB memória (Vista, Win 7 esetén 4), ATI 3850 512 MB-os vagy NVIDIA 8800GTS 512 MB-os videokártya, DirectX 11 használatához: ATI 5850 vagy NVIDIA 460-os videokártya
Hasonló játékok: Baldur's Gate, Neverwinter Nights, Mass Effect
Kategória: szerepjáték

Másfél éve jelent meg az utóbbi évek egyik legjobb szerepjátéka, a Dragon Age Origins, amely igen szép sikereket ért el, és ezt a pár hónappal később megjelent kiegészítő, az Awakening tovább fokozta. Nem is volt kétséges, hogy lesz folytatás, amit a kiegészítő megjelenése után be is jelentettek. Az öröm sajnos csak az első információkig tartott, ugyanis a BioWare bejelentette, hogy a gyér konzolos eladások miatt a folytatás főként az ő igényeiket fogja kielégíteni. A folyamatosan érkező hírek sem voltak túl biztatóak, de azért bíztunk a BioWare csapatában. A játék végül nemrég meg is jelent, így már mi is eldönthetjük, hogy méltó folytatás lett-e a Dragon Age II.


A játék kezdete igazán filmesre sikerült: egy ismeretlen törpét hurcolnak be egy szobába, ahol egy Cassandra nevű nő érdeklődik egy bizonyos személy felől, akire mint Kirkwall hőse hivatkozik; ő nem más, mint a játék főhőse, Hawke. A törpe, akit Varricnak hívnak, és később a csapatunk tagja lesz, belekezd a történetbe, amely egy hős felemelkedéséről szól, aki egy egyszerű nincstelen menekültből lesz a város egyik legbefolyásosabb embere, és kinek mindössze egyetlen célja van: a családja és barátai jólétének biztosítása. Ezúttal nem fogjuk megmenteni a világot, hanem egy sokkal személyesebb, emberközelibb történetet ismerhetünk meg, amit átsző a politika és az ármánykodás, közben pedig megtudjuk, hogy miként küzdötte fel magát Hawke a nyomorból a gazdagságba.

A játék maga Varric elbeszélésével kezdődik, ahol elsőnek kiválaszthatjuk hősünk nemét és kasztját. A választható kasztok nem változtak az első rész óta, megmaradt a mágus, a harcos és a szerencsevadász (rogue), némi módosítással. A harcos most már vagy csak kétkezes, vagy pedig egykezes fegyverrel és pajzzsal harcolhat, két egykezes fegyverrel vagy íjjal nem. Utóbbiakat csak a szerencsevadászok használhatják, de a kétkezes fegyverek esetén is csak tőrökkel csépelhetik az ellent.

Miután kiválasztottuk a számunkra szimpatikus lehetőségeket, akkor elindul a tutorial, amit ötletesen oldottak meg. Varric "kissé" kiszínezett történetet kezd el mesélni, ahol Hawke a húgával, Bethany-val együtt száll szembe az éjfattyak (darkspawn) vég nélkül érkező hordáival. Itt megismerhetjük az irányítást, a megújult kezelőfelületet és képességeink egy részét. A tutorial végén Cassandra finoman megkéri a narrátort, hogy ragaszkodjon a tényekhez, és ekkor veszi kezdetét a tényleges játék.


Lehetőséget kapunk Hawke külsejének teljes átalakítására, nevének és portréjának beállítására stb. Ezúttal nem választhatunk eredettörténetet, mivel hősünk ugyanolyan fix karakter, mint Shepard a Mass Effectben. Amit viszont még itt beállíthatunk, az az előd fontosabb történései. Ezt több, előre definiált lehetőségből választhatjuk ki, vagy pedig importálhatjuk egy régi mentésünket, egész pontosan a Dragon Age: Origins-ből, DA: Awaneking-ből, Golems of Amgarakkból és a With Huntból. Sajnos ennek nincs túl nagy hatása a történetre, mivel hősünk nem Szürke Kamarás (Grey Warden), és a játék sem Fereldenben játszódik, így mindössze a Ferelden hőséről szóló történeteket és a visszatérő karakterek mondandóját befolyásolja.

Miután túlestünk minden szükséges beállításon, elkezdődik a tényleges játék, amely Lothering ostromával indul. Itt élt a Hawke család, akik épp csak el tudnak menekülni az éjfattyak elől. Az első dolog, ami feltűnhet az a megújult képi világ. A BioWare grafikusai jó néhány változást eszközöltek az első részhez képest, de amit azonnal észreveszünk, az az éjfattyak megváltozott külseje. Bizony, a föld alól érkező szörnyetegek új külalakot kaptak, de nem ők az egyetlenek. Átdolgozták a kunárik - az előzetesben szereplő nagydarab szarvas lény egy kunári -, az elfek, egyes visszatérő szereplők és jó néhány szörny külsejét is, így nem biztos, hogy mindenkit elsőre meg fogunk ismerni. De nem csak ennyi változás történt az első részhez képest.

A harcok sokkal dinamikusabbak és pörgősebbek lettek, és gyakoriak is, az elődhöz képest jóval több összetűzésben fogunk részt venni. Az animációk is látványosak, Hawke pörög, ugrál, és egyéb kreatív módon aprítja az ellent. Sajnos az animációk száma elég kevés, így elég hamar rá lehet unni a folyamatosan ismétlődő mozdulatokra. Akadnak más problémák is: ha egy támadásunk ledönti az ellenfelet a lábáról, akkor karakterünk abbahagyja a támadást, és amíg nem kattintunk újra a célszemélyre, addig nem fog csinálni semmit.


A másik zavaró dolog, hogy az ellenfelek néha a semmiből jelennek meg, jobb esetben a tetőkről, erkélyekről ereszkednek le. A semmiből érkezett rosszarcúak scriptje valamiért nem indul be azonnal, így találkozhatunk majd egyhelyben álló, és csak egy idő után megmozduló rosszarcúakkal is. Ez elég furcsának hat, hisz nem ezt szoktuk meg a BioWare-játékoktól. Megemlíteném még, hogy mágusaink új mozdulatokat tanultak, mivel most már ha valaki a közelükbe ér, akkor azt nem varázslatokkal kergetik el, hanem nemes egyszerűséggel a fegyverükkel kezdenek el harcolni, persze közel sem olyan hatékonyan, mint erre szakosodott társaik.

Megmaradtak a taktikai beállítások, vagyis hogy társaink hogyan és mikor használják képességeiket, ha épp nem mi irányítjuk őket. A Dragon Age II-ben ez sokkal jobban működik, mint az első részben, mivel itt tényleg sűrűn használják a képességeiket, ráadásul a megfelelő időben. Személy szerint én nem nagyon állítgattam a taktikákat, mivel az alapbeállítások is tökéletesen működtek. Azt azért érdemes beállítani, hogy az egyik harcosunk szorult helyzetben siessen mágusunk segítségére, mivel a semmiből materializálódó ellenfelek miatt ez elég gyakran előfordul. Szerencsére a játék bármikor megállítható, így a szituációt mérlegelve oszthatjuk ki parancsainkat, ami főleg nehezebb szinteken hasznos. Ha már említettem a társakat, akkor essen pár szó arról is, hogy őket miféle változás érte. Az első részhez képest most kevesebben lesznek, így viszont hamar összeszedhetjük őket. Ezúttal is jól kidolgozott, jól megírt egyedi karakterekről van szó, ahogy azt már megszokhattuk a cég eddigi játékaiban. Az interakciók élvezetesebbek lettek, lévén főhősünk ezúttal beszél és gesztikulál, és nem csak bambán áll és néz, mint az elődben. Most is elnyerhetjük a feltétlen bizalmukat, de az ellenszenvüket is. Itt történt némi változás, mivel ezúttal barát (friend) és rivális (rival) lehet a társainkból. Ha az adott karakter számára értékelhető dolgot teszünk, akkor nő a szimpátiája irántuk, ellenben, ha neki nem tetsző dolgot, akkor negatív irányban történik változás.

Hogy ki mit szeret, nem szeret, azt a párbeszédekből és a történetből tudhatjuk meg, tehát a kifejezetten mágusellenes Fenris-t nem érdemes mágusmentő küldetésre vinni, vagy pedig a városi őrként dolgozó Aveline-t se nagyon vigyük magunkkal orgyilkos küldetésekre. Nem kell megijedni, ha valakinél nagyon mínuszban vagyunk, mivel ezúttal nem hagynak el minket, mindössze több konfliktusunk lesz velük a történet folyamán; vagyis utálni nem fognak, csak nem ismernek el teljes jogú vezérnek. Ezúttal is ajándékozhatunk különféle tárgyakat, hogy növeljük az elfogadottságunkat, ám most mindenkinek személyre szóló egyedi tárgyakat adhatunk, így értelemszerűen sokkal kevesebb van belőlük, és azokat sem nehéz megtalálni.


Csapatunk tagjai most is adhatnak személyes küldetéseket, amelyeket most már nem elfogadottsághoz kötöttek, hanem a sztorihoz. Ezt úgy kell érteni, hogy most már nem beszélgethetünk velük órákat, hanem csak a történetben előre haladva megadott küldetések teljesítése után beszélgethetünk velük, és ekkor adják a küldetésüket is. Az ilyen személyes társalgásokat a kísérők saját otthonában tehetjük meg, mivel az ME2-ben látottakhoz hasonlóan itt is mindenkinek saját lakhelye van, ahol bármikor felkereshetjük őket. Románcra is lehetőségünk van, és ez szintén nincs elfogadottsághoz kötve.

A Mass Effectből átvett tárcsás párbeszédrendszerben minden válaszlehetőség előtt egy ikon jelöli, hogy az épp milyen érzelmet képvisel, vagyis hogy Hawke milyen stílusban fog reagálni: kedves, gúnyos, erőszakos vagy brutálisan őszinte. A románc elkezdéséhez és a flörtöléshez értelemszerűen a szívvel megjelölt lehetőségeket kell választanunk, és már kezdetét is vette a románc. A párbeszédrendszer nemcsak ennyiben módosult. Most már egyes szituációkban lehetőségünk van társainkat is bevonni a beszélgetésbe, akiknél ezáltal nő az elfogadottságunk, és így többféle megoldás is kínálkozik a szituációk megoldására. Ezt úgy kell elképzelni, hogy például elküldenek minket kóbor mágusokat likvidálni, de mi életben hagyjuk őket, és amikor rákérdeznek a templomosok, hogy mi történt, de nem igazán akarjuk elmondani az igazat, akkor hazudhatunk, vagy pedig átengedjük a választ mondjuk Varric-nak, aki lehazudja az égről a csillagokat, de legalább megússzuk az összecsapást a rend őreivel.

Társainkról még annyit, hogy sikerült olyan egyedivé és szerethetővé tenni őket, hogy nem tudunk majd dönteni, hogy kit vigyünk magunkkal. Érdemes sűrűn változtatni a csapat összeállítását, mivel ezúttal is zseniálisan megírt párbeszédeket folytatnak egymással a tagok. Kihagyhatatlan élmény például az, ahogy az első részből megismert nagyvilági és laza erkölcsű Isabela piszkálja a naiv és városban először járó Merillt, vagy ahogy szexuális jellegű témákról társalog Bethany-val. De nemcsak emiatt éri meg a váltogatás, hanem mert mindegyikük egyéni képességekkel rendelkezik.


Hawke és társai kaszttól függően rendelkeznek öt-hat képességfával, plusz egy egyedi skillfával is. Ez utóbbiban kísérőink specialitásai találhatóak meg, amelyeket csakis az adott karakter használhat. Kivétel ez alól Hawke, aki a hetedik és tizennegyedik szinten specializálódhat, így téve szert újabb képességekre. A skilleket ezúttal fejleszthetjük is, plusz sebzést, nagyobb gyógyhatást stb. adva neki, így elég nehéz lesz eldönteni, hogy mire is költsük a szintlépéskor kapott egy darab pontunkat. A képességekkel egy gond van, az, hogy kevés van belőlük. Míg a DAO-ban elég sok skillből válogathattunk, itt sajnos sokkal kevesebből, ráadásul igazán új dolgokkal sem fogunk találkozni, mivel a legtöbb dolgot csak átvették az Origins-ből és az Awakeningből.

Essen pár szó a szintlépésről is. A szokásos hat tulajdonság (erő, ügyesség, mágia stb.) között oszthatjuk el pontjainkat, amelyek mindegyike különféle bónuszt ad. Például az akaraterő (willpower) az állóképességünket és manánkat növeli, az egészség (contistution) az életerőnket, de a szerencsevadászok legfontosabb tulajdonsága a dörzsöltség (cunning). Mivel most már nincs külön zárnyitás képesség, így ettől függ, hogy a rogue milyen zárakkal boldogul, tízpontonként növekedve. Vagyis tízes dörzsöltséggel csak a könnyű (easy) ládákat tudja kinyitni, húsz pontnál már a normál ládákat és így tovább. Épp emiatt tartsunk mindig egy szerencsevadászt a csapatban, mert elég kellemetlen az a szituáció, amikor nem tudunk hozzájutni a zsákmányhoz, mert nem tudjuk kinyitni az azt tartalmazó ládát. A küldetésrendszert is érte némi változás. Ezúttal is több részre van osztva, egész pontosan hatra. A fő küldetéseket a Main Plotban találjuk, a fontos, de nem a történethez tartozókat a Secondary pont alatt, a társainktól kapott vagy velük kapcsolatosak a Companions, a DLC-k-hez kapcsolódóak a Premium Content, míg a mellékküldetések a Side Quest pont alatt tekinthetőek meg. Az utolsó kategória a Rumors (Szóbeszéd, Pletykák), ezek a Varric lakhelyéül szolgáló kocsmában hallott beszélgetésekből elcsípett információk, amelyeket nem tudunk azonnal megoldani, csak ha sikerül több infót gyűjtenünk az adott témával kapcsolatban.

Küldetéseket szokás szerint nevesített NPC-ktől, csapattagjainktól, a Chantry hirdetőtáblájáról, utcai felhívásokból, és a Mass Effect 2-höz hasonlóan otthonunkban, a leveleinkből vehetjük fel. Sajnos egyik fajta megbízástípus sem túl hosszú, de legalább majdnem mindegyiket többféle módon is megoldhatjuk, és rengeteg, néha emberéleteket is befolyásoló döntést hozhatunk, amelyek kihatással lesznek a történetre. Egyes küldetések napszaktól függenek, tehát ha valamelyiket nem tudjuk megoldani, akkor váltsunk át a várostérképen éjszakára, hátha ott található a megoldás.


Említést érdemel még a craftolás és a tárgyrendszer módosítása is. Karaktereink a limitált képességszám miatt nem hozhatnak létre saját maguk rúnákat, varázsitalokat, bombákat, mérgeket stb., hanem ezt mesteremberektől, vagy pedig otthonukból kell megrendelnünk. Ehhez nincs szükség másra, mint egy receptre és nyersanyagra. Szerencsére a hozzávalókat nem kell gyűjtögetnünk és egyesével magunknál tartani, hanem elég csak a pályákon elszórt lelőhelyeket megtalálni, és azok onnantól kezdve folyamatosan termelik a hozzávalókat.

Ha minden megvan, akkor megrendelésünknek egyedül csak a pénzünk szab határt, amiből akad majd bőven. A vásárolt, talált rúnákat ezúttal is régi cimboránk, Bodhain egyszerű gyermeke, Sandal "bűvöli" fegyverünkbe, páncélunkba. Azonban érdemes megfontolni, hogy mit mibe rakunk, ugyanis most már nem vehetjük ki a felhasznált rúnákat, így azok végleg elvesznek, amikor cserélünk, mivel az új rúna felülírja az előzőt.

A tárgyrendszert is érték változtatások. Ebből az első az, hogy társaink ragaszkodnak a ruhájukhoz, így minden megvásárolt vagy talált páncélt, kesztyűt, lábbelit és sapkát csak Hawke használhat. Csapatunk ruházatát nem változtathatjuk, viszont fejleszthetjük a kereskedőknél megvásárolható upgrade-ekkel, növelve a védettségüket, és plusz tulajdonságokkal felvértezve azokat. Fegyvereket, gyűrűket, amuletteket és öveket azért elfogadnak tőlünk, de ettől függetlenül a Hawke által használható öltözékek csak foglalják a tárhelyünket.

A fejlesztők bevezettek egy új rendszert, amely megkönnyíti tárgyaink fontosságának megítélését. A rendszer lényege, hogy az inventoryban lévő dolgokat összehasonlítja az általunk viselttel, majd attól függően, hogy az jobb vagy rosszabb, egytől-ötig ad neki egy csillagot. Ha kevesebb a csillaga, mint a rajtunk lévőnek, akkor nyugodt szívvel eladhatjuk, de ha több, akkor érdemes megfontolni a cserét. Az itemekről még annyit, hogy a talált tárgyak jelentős része felesleges kacat, ami csak a helyet foglalja, mivel semmire sem használhatóak. Tárhelyünket növelhetjük a kereskedőknél megvásárolható bővítésekkel, de a Hawke otthonában található ládába kedvünk szerint pakolhatunk később használható páncélokat, fegyvereket, így azok nem terhelik szűkös hátizsákunkat.

Mint látható, rengeteg változtatást eszközöltek az első rész óta, de nem mindegyik sikerült úgy, ahogy azt szerették volna. Az egy személyre fókuszáló történet miatt a játéktér jelentősen leszűkült. A játékidő nagy részét Kirkwall falai között fogjuk eltölteni, és csak néha fogunk külső helyszínekre kimozdulni. Sajnos a várost nem sikerült életszerűvé varázsolni, mivel az utcákon a csapatunkon kívül csak árusok, néhány civil és az ellenfeleink téblábolnak, és mindig ugyanazt mondogatják, amikor elmegyünk mellettük.

A pályatervezők nem erőltették meg magukat, ugyanis egyes helyszínek állandóan ismétlődnek. Ez eleinte nem zavaró, de amikor már huszadjára járunk ugyanabban a barlangban akkor a játék elkezd unalomba fulladni. Ezen az sem segít, hogy minden látogatáskor addig zárt részek nyílnak meg előttünk, de ez édeskevés. A külső helyszínekre sem lehetnek büszkék a grafikusok, ugyanis hiába keltik a szabadság illúzióját, ha végig egy csőben kell haladnunk. Emellé társul a hihetetlenül kidolgozatlan táj, amit újra és újra be kell járnunk.

A játékhoz már elérhető két DLC, az Exiled Prince és a Dark Emporium. A Prince-ben egy új karaktert és a hozzá tartozó küldetéssorozatot kapunk, aminek során egy hercegnek kell segítenünk, akinek a családját brutálisan lemészárolták. A Dark Emporium pedig visszahozza régi társunkat, a mabari harci kutyát otthonukba, akit bármikor megidézhetünk, hogy segítsen a harcban. A kutya mellett kapunk egy új helyszínt, ami a DLC nevét viseli. Itt érdekes tárgyakat ismerhetünk meg, megváltoztathatjuk karakterünk külsejét, és méregdrága fegyvereket, páncélokat, kiegészítőket vásárolhatunk. Grafika: A játék az Origins-t hajtó Eclypse engine felturbózott változatát, a Lyciumot használja. Ezt a legújabb technológiával vértezték fel, így a motor most már támogatja a Dx11-et is. Ennek köszönhetően részletes textúrákkal találkozhatnak azok, akik rendelkeznek a megfelelő vassal. Sajnos nem mindenki élvezheti a játékot teljes szépségében, mivel az új engine Dx9-nél csak medium beállításokat enged, a high és very high beállításokhoz minimum DX10-re és Vistára van szükség. Szerencsére a BioWare elérhetővé tett egy nagyfelbontású textúracsomagot, ami igencsak megdobja a látványt, és nem szükséges hozzá a legújabb DirectX, hanem "csak" egy 1 gigás videokártya. A tesztgépre Windows XP lett telepítve, így a képek medium beállításokkal és az említett textúracsomaggal készültek, szóval ezek alapján nem érdemes leírni a játékot.

Kezelőfelület, irányíthatóság: Alaposan átdolgozták az elődhöz képest a kezelőfelületet, így sajnos a DAO MMO-kat idéző ízléses kezelőfelülete a múlté, helyette egy konzolos, teljesen lecsupaszított, egyszerűsített változatot kapunk. Ez könnyen átlátható, hamar megtanulható és egyszerűen kezelhető. Az irányítás nem változott, de azzal az első részben sem volt gond.

Játszhatóság: A játék sajnos nemcsak a kezelőfelületben, hanem játszhatóságban is konzolossá butult. Egyszerű, rövid és könnyű küldetések, illetve könnyű harcok jellemzik a DA II-t, ami ráadásul még rövid is. A több mint 100 melléküldetés és a fő történet teljesítése legfeljebb 30-40 órát vesz igénybe, ami az első rész több mint száz óráját tekintve igen kevéske. Legalább a fontosabb küldetések érdekesek.

Intelligencia, nehézség: A már említett lassan induló scripteket leszámítva egész jól teljesít az AI. A mágusok pusztító varázslatokat használnak ellenünk, és ha a valamelyik társunk vagy Hawke a közelükbe ér akkor pajzsot húznak maguk köré. Az ellenséges szerencsevadászok eltűnnek, hogy aztán hirtelen hátba szúrjanak és így tovább. Sajnos még így is túl könnyű a játék, például a területre ható varázslatok csak a legnehezebb fokozaton sebzik társainkat, és a taktikázásnak is csak itt van értelme. Ettől függetlenül el lehet lenni a programmal, főleg ha érkeznek továbbra is a DLC-k.

Hangok, zene: A BioWare többi játékához hasonlóan itt is ez a program legerősebb része. Inon Zur már az első résznél is magasra rakta a lécet zenei téren, és szerencsére most sem kell csalódnunk. Az ismerős dallamok mellett újabb fülbemászó melódiákat hallhatunk a játék alatt, amelyek mindig tökéletesen illeszkednek az adott szituációkhoz, ráadásul a hangulathoz is nagyban hozzájárulnak. Aztán ott van még a zseniális szinkron. Sajnos ezúttal kevesebb az ismert név a hangok között, mivel most inkább az eddigi BioWare-játékoknál is dolgozó mellékszínészek szolgáltatják a főbb karakterek hangjait, de azért akadnak itt jól ismert arcok is.

Merill hangját például az az Eve Myles szolgáltatja, aki az idehaza Ki vagy Doki? (Doctor Who) címmel vetített sorozat spin offjának, a Torchwoodnak a főszereplője, vagy itt van Brian Bloom, aki régi motoros a játékszakmában, ugyanis többek között az ő hangján szólalt meg Kane a Kane & Lynch-ben, és ezúttal is nagyszerű munkát végez Varric-ként. Újra hallhatjuk a Voyager kapitányát, Kate Mulgrew-ot Flemethként, de sajnos nem minden régi ismerős tér vissza a jól ismert formájában. Anders-t ezúttal Adam Howden szólaltatja meg Greg Ellis helyett.

Összefoglalás: Összegezve a dolgokat: a Dragon Age II egy egyszerűsített, néhány szempontból mégis fejlettebb folytatás lett, amelyben jobban dominál a harc, így néha olyan érzésünk van, mintha egy RPG elemekkel megtűzdelt akciójátékkal lenne dolgunk. Az ismétlődő helyszínek, a lecsökkentett játéktér és az elődhöz képest rövid játékidő miatt olyan érzésem volt, mintha a BioWare egy kicsit elkényelmesedett volna, és inkább az egyszerűséget kedvelő konzolos játékosokra cserélte a célcsoportját a komolyabb és összetett szerepjátékokat kedvelő PC-sek helyett.

Félreértés ne essék, a Dragon Age II egy jó és hangulatos játék, csak éppen nem igazán éri el az előd által felállított színvonalat. Ha csak önmagában tekintjük, akkor nem lenne különösebb gond a programmal, de ha a DAO folytatásaként, akkor bizony már nem ennyire rózsás a helyzet. Kár érte.

A játékot demójának letöltése
A játékot bemutató videó letöltése