Kiadó: Electronic Arts
Fejlesztő: Danger Close/DICE
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Windows XP (SP3), Windows Vista (SP2), Windows 7, Pentium D, 3,2GHz / Core 2 Duo, 2,0GHz / Athlon 64 X2, 2 GB RAM, NVIDIA GeForce 7800 GT/ATI X1900, 9 GB szabad tárhely
Ajánlott: Windows Vista (SP2), Windows 7, QuadCore 2,0GHz, 2 GB RAM vagy több, NVIDIA GeForce GTX260/ATI Radeon 4870, 9 GB szabad tárhely
Hasonló játékok: Kategória: FPS

Az Electronic Arts nagy reboot-hullámát az ezredforduló elején bemutatott, műfaján belül akkoriban teljesen új irányt képviselő Medal of Honor sem kerülhette el. A Danger Close és a DICE közös fejlesztésében elkészült új epizód - engedve a kor jelenlegi igényeinek - ezúttal modern környezetben igyekszik elmesélni egy speciális alakulat, a Tier-1 néhány napját.

Az elmúlt évek trendjét meglovagolva, az Electronic Arts is beállt azon kiadók közé, akik az új címek helyett régen jól futó sorozataikat igyekeznek leporolni, amit a régi részek kiváló elemeinek megtartása mellett egyértelműen a mai igényekre formálva tálalnak. A sort a kiadónál az ezredforduló elején megjelent második világháborús, stílusteremtő akciójáték, a Medal of Honor rebootja nyitotta, ami október közepén robbant be a boltok kirakataiba, és teljesen modern környezetbe helyezve igyekszik elmesélni a Tier-1 különleges alakulat Afganisztánban töltött néhány napját.

A játék érdekessége, hogy két különböző fejlesztőcsapat dolgozott rajta, így az egyjátékos- és többjátékos módot is más-más készítette. Ez egyébként mindössze annyi ismert különbséget jelent, hogy két eltérő grafikus motor hajtja a Medal of Honor játékopcióit. A Danger Close stúdiója felelt a szóló kampányért, míg a Battlefielddel komoly tapasztalatra szert tett svéd DICE a multiplayer szekciót hegesztve igyekezett kivenni a részét a munkálatokból.


Az egyjátékos kampányban a bevezetőben is emlegetett Tier-1 speciális alakulat egyik tagját alakítjuk majd. A játékban néhány nap eseményeivel ismerkedhetünk meg, ami leginkább szupertitkos, mélyen az ellenséges vonalak mögött végrehajtott küldetések láncolatából áll majd össze. Feladataink változatos kínálattal bírnak, a mezei gerillaharc mellett mesterlövészes szekvenciával, helikopteres résszel, és egy hangulatos éjszakai quadozással összekötött lopakodós pályával is találkozni fogunk.

Változatosságban tehát nem lesz hiány, az egyediségnek azonban semmilyen szikrája nem lobban lángra a pofátlanul rövid - négy-öt órás - kampány alatt. A készítők lényegében az elmúlt esztendőkben megjelent, szintén modern körítésben játszódó címekből emeltek át minden elemet, így többnyire a Call of Duty és a Bad Company ismert építőkockái köszönnek majd vissza. Ez alapvetően nem lenne akkora probléma, ha nem olyan címről lenne szó, mint a korábban rengeteg sajátos stílusjegyet magán hordozó Medal of Honor. Ugyanez a sablonosság és kiszámíthatóság jellemzi a játék történetét is, ami a Call of Duty fiktív háborús konfliktusai mellett is képes jellegtelen és unalmas lenni.


Az állandó öntömjénezés sajnos visszaüt, a karakterek üresek, így pedig nehéz a játékosnak beleélnie magát a történésekbe. Pedig az alapszituáció akár érdekes is lehetne, hiszen a játékot valódi katonák közreműködésével készítették, így nem véletlen, hogy bár a szereplők fiktívek, a küldetések között bőven akad olyan, amik a valóságban pontról-pontra ugyanúgy zajlottak le, mint a játékban. A Danger Close a biztonságra játszott, és bár közel egy hónap leforgása alatt több mint kétmillió korong talált gazdára, az EA is jelezte, nem teljesen elégedett a végtermék minőségével.

A rövid szólómód másik sarkalatos negatívuma a játékot végigkísérő buta mesterséges intelligencia, így a Medal of Honor inkább nevezhető bazári céllövöldének, mint hitelességre törekvő, modern akciójátéknak. Az ellenséges tálib erők rendre bután állnak a védelmet biztosító fedezékek mögött, és se mozgásra, se kommunikációra nem képesek, így mindenféle taktikázást nélkülözve kell kiiktatnunk őket. A zárt terekben sem javul a helyzet, így ha egy szobában eldördül egy lövés, a szomszédos helyiségekből nem kapunk válaszreakciót, az ott tartózkodók teljes nyugalomban várják, hogy rájuk kerüljön a sor. A játékmenetet érintő másik negatívum a kezdetleges járműhasználat, a quadok irányítása ugyanis PC-n kritikán alulira sikeredett, így többet látjuk majd az ösvényt szögező sziklák falát, mint az útvonalat. A Medal of Honor audiovizuális körítésébe viszont nehéz belekötni. A készítők tökéletesen oldották meg, hogy a játékos valóban úgy érezze, épp egy titkos háborús övezet kellős közepébe csöppent, így folyamatosan kapjuk rádión a csapatutasításokat, vicces megjegyzéseket, hecceléseket. Az aláfestő zene a játék keleti világához igazodik, így az arab zenék jellegzetességeit felvonultató dallamok csendülnek fel akció közben. A különböző fegyverek hangjai hitelesek, és külön öröm, hogy csapattársainktól is kérhetünk utánpótlást, ha épp kifogyóban lenne már a készletünk.

A játék többjátékos módja sem mutat újat, a DICE lényegében a Bad Company jobb elemeit emelte át, kicsit igazítva a Medal of Honor stílusához. Az alapvetően csapatalapú játékmódokban a Call of Duty perkjeihez hasonló különleges képességekre tehetünk szert, és jelenleg három különböző kaszt közül választhatunk. Elsőre talán kevésnek tűnhet a felhozatal, de alapvetően jól lefedi a három karakterosztály az igényeket.


A játékmódra, és úgy alapvetően a játék egészére jellemző, hogy a Medal of Honor sokkal megfontoltabb, visszafogottabb tempót diktál, mint a Call of Duty, de ez nem negatívum, hiszen a készítők így próbálják még közelebb hozni a valódi háborús körülményeket, amibe egyedül az MI rondít csak bele. Az EA próbálkozása ennek ellenére kellő dinamizmussal és változatossággal bír, és bár néha kicsit leülnek az események, mindig kapunk egy-egy olyan küldetést, ami hamar visszaránt minket.

A Medal of Honor legnagyobb problémája, hogy egyetlen percig sem szeretne egyedi lenni és kitűnni a tömegből. A Danger Close iparos munkát végzett, és bár jó pár bosszantó hiba belecsúszott a gépezetbe, első próbálkozásnak azért simán elmegy a reboot, ami így is könnyedén ugorja meg a mai sztenderdek által emelt szintet. Ha hinni lehet a kiadónak, akkor a jövőben még nagyobb figyelmet kap a franchise, így talán nem reménytelen a helyzet, és a következő epizódnál már egy sokkal merészebb, minden elemében áramvonalasított második részt kapunk majd kézhez.

Grafika: Akadnak elnagyoltan megvalósított elemek a játékban, de összességében elmondható a Medal of Honor látványvilágáról, hogy simán kielégíti a mai igényeket. Ez természetesen komolyabb vasigénnyel jár, de a játék motorja hűen megszolgálja ezt.

Kezelőfelület, irányíthatóság: Az akciójátékokat jellemző egyszerű, könnyen kitanulható irányíthatóság jellemzi a játékot, egyedül talán a quadok vezetése az, ami túlontúl is érzékeny lett, így a billentyűzettel irányítva inkább bosszantó, mint élvezetes a négykerekűek terelgetése.

Játszhatóság: A mai sztenderekhez igazodva nagyon rövid játékidővel bír, és bár akad multiplayer szekciója a játéknak, az elmúlt éveket behálózó Call of Duty-őrület után nem biztos, hogy sokaknak tetszeni fog a lassabb tempójú multiplayer.

Intelligencia, nehézség: Az ellenfelek mesterséges intelligenciája kritikán alulira sikeredett. Mindenféle kihívás nélkül leszedhetjük őket, így semmiféle taktikázásra, ügyeskedésre nem szorul rá a játékos, és az alig 4-5 óra alatt nem fogunk vért izzadni.

Hangok, zene: A játék hangszekciója messze kiemelkedő eleme az egész rebootnak. A készítők hihetetlen figyelmet szenteltek az autentikus fegyverhangoknak, a keleti hangulat visszaadásának, és ez a néhol lapos játékélményt is remekül feldobja.

Összefoglalás: A Medal of Honor reboot első próbálkozásra nem lett több mint egy mezei iparos munka, és semmivel sem igyekszik kitűnni a mezőnyből. A Call of Duty: Black Ops reggelire megeszi, és csak remélni tudjuk, hogy a következő próbálkozás már merészebb és élvezetesebb lesz.

A játékot bemutató videók:
Videó #1
Videó #2