Kiadó: DTP Entertainment
Fejlesztő: Deck 13
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Pentium 4 2,4 GHz processzor, 1 GB (Vista, Win 7 esetén 2 GB) memória, Nvidia Geforce 7600 GT 256 MB videokártya
Ajánlott: Intel Core 2 Duo E8200 2,6 GHz processzor, 2 GB (Vista, Win7 esetén 3 GB) memória, Nvidia Geforce 8800 GT 512 MB videokártya
Hasonló játékok: Gothic-sorozat, Two Worlds
Kategória: kaland-szerepjáték

A kalandjátékairól ismert Deck 13 (Ankh 1-2, Jack Keane) ezúttal egy kaland-szerepjáték keverékkel jelentkezett. Ha Ferelden már biztonságban van, és az univerzum ügyes-bajos dolgait is elrendeztük, akkor adjunk egy esélyt a Veneticának. Ha valaki még nem halott volna soha erről a játékról, az nem véletlen, ugyanis a Deck 13 legújabb műve nem kapott túl nagy reklámot Németországon kívül. Jómagam is több évvel ezelőtt olvastam pár sort egy E3-beszámolóban a játékról. Szinte teljesen csendben, majdhogynem titokban jelent meg a Venetica, ami egész kellemes órákat kínál számunkra.

A játék a XVI. századi Velencében és környékén játszódik. Főhősünk a bájos Scarlett, aki a játék kezdetekor épp szerelmétől búcsúzkodik egy kis hegyi faluban. Az idilli pillanatot egy falusi szakítja félbe, elhívva hősnőnk szerelmét, és hamarosan kiderül az ok is. Bérgyilkosok törnek a falura, és nem kímélnek senkit, aki az útjukba kerül. A falu védelme érdekében Scarlett is fegyvert (piszkavasat) ragad, ám mivel nem egy képzett harcosról van szó, hamar kimerül, és szerelme, Benedict menti meg. Az egyik gyilkos azonban erejének utolsó morzsáival halálos sebet ejt Benedicten, aki Scarlett karjai közt leheli ki lelkét, hősnőnk pedig elájul, és egy különös álmot lát.


Itt maga a Halál jelenik meg előtte (a közhiedelemmel ellentétben a fekete helyett a fehér színt jobban kedveli), aki a lányának nevezi, és két fontos feladattal bízza meg: találja meg apja (a Halál) régi fegyverét, a Holdpengét (Moonblade), és pusztítsa el vele az élőholtak arkónját (Undead Archon). Scarlett tehát útnak indul, hogy újra szerelmével lehessen, és megismerje saját különös sorsát is.

Bizony, magának a Halálnak a gyermekével fogunk kalandozni Velencében. A játék maga egy Gothic-klón, tehát aki játszott a sorozat bármely tagjával, az otthonosan fogja érezni magát itt is. De ne ijedjünk meg, nem egyszerű másolatról van szó, akad itt újdonság bőven, haladjunk hát szép sorjában. A játék tehát egy akció-RPG keverék, vagyis hősnőnk küldetéseket old meg, ládákat nyitogat, rengeteget beszélget és harcol, nem mellesleg tapasztalati pontokat gyűjt és fejlődik. Ehhez még hozzájön az is, hogy hozhatunk jó és rossz döntéseket is, így kétféleképpen játszhatjuk a játékot.

A rendelkezésünkre álló világ szabadon bejárható, bár a továbbjutást mindig akadályozza valami, ezt a főküldetés adott részét megoldva oldhatjuk fel. A főküldetés mellett rengeteg melléküldetés vár ránk, és ezek kifejezetten ötletesek lettek. Persze akadnak "menj ide, öld meg ezt, gyere vissza, kapsz XP-t" jellegű feladatok is, de nagyrészt fantáziadús mellékküldetések várnak ránk. Többek közt postagalambot fogunk venni, avagy tulajdonosát megölve ellopni, vagy megemlíthető még az is, amikor egy testvérpár kérésre kell egy végrendeletet megkeresnünk, és eldöntenünk, melyiküknek adjuk oda.

Ami még élvezetesebbé teszi ezeket, azok az egyszerű logikai feladványok. Ezek leginkább a zárak feltöréséhez szükségesek, és elég üdítően hatnak a játék folyamán. A történet bizonyos pontjain boss-harcokra kerül sor, és ezeknél a részeknél is inkább a szürkeállományunkat kell megdolgoztatni, mintsem kattintgató ujjunkat. A mellékküldetésekkel nem csak tapasztalatot és pénzt szerezhetünk, hanem reputációnkat is növelhetjük Velence lakóinak körében. Minél nagyobb a hírnevünk, annál több helyre juthatunk be, több küldetést kaphatunk és így tovább.


Essen pár szó a harcrendszerről. A Gothic névtelen hőséhez hasonlóan Scarlett is egy gombnyomásra előveszi fegyverét, melyből összesen négy fajtát használhatunk. Apríthatjuk az ellent kardokkal, vagy esetleg harci pöröllyel zúzhatjuk be a páncéljukat, de ha akarjuk, akkor egy pajzs fedezéke mögül döfhetjük le őket lándzsánkkal. A negyedik és egyben legfontosabb fegyverünk a Holdpenge lesz. Nemzőatyánk misztikus fegyvere azért nagyon hasznos, mert az élőholtak és néhány túlvilági lény is csak ezzel győzhető le. A már említett boss-ok legyőzéséhez is ezt a fegyvert kell használnunk.

Mégsem ezért igazán fontos a Holdpenge, hanem azon tulajdonságáért, hogy az általa leölt áldozataink után úgynevezett Twilight-energiát gyűjtünk be. Ez az energia atyai örökségeink legnagyszerűbbjéhez szükséges: ha harcban elhullanánk, akkor - ha van elég twilightunk - mindössze a holtak síkjára kerülünk, ahonnan egy gombnyomással visszatérhetünk az élők közé, ellenfelünk nagy megdöbbenésére. De térjünk vissza a fegyverekhez. A szintlépéskor kapott skillpontokat a megfelelő mestereknél elszórhatjuk fizikai és mentális képességekre. A fizikai skillek a harci képességeink. Mind a négy fegyvertípushoz tartoznak passzív és aktív képességek. Fejleszthetjük jártasságunkat az adott fegyver használatában, megtanulhatunk nagyobb erejű csapásokat és - érdekes módon külön képességként - a védekezést is. Ötletes megoldás, hogy karddal csak kardokat védhetünk ki, pajzsunkkal bármit és így tovább. Tehát amíg nem tanultunk meg védekezni, addig nagyon hasznosak lesznek a szintén tanároknál megtanulható kitérő manőverek (gurulás és társai).

Ugyancsak itt tanulhatjuk meg az állatok megnyúzását, és az alkímiát is, de helyet kapott még a Deadly Silence (halálos csend) nevezetű képesség is, mely lényegében a hátulról észrevétlenül elkövetett támadásokra ad bónusz sebzést. Szintén itt található egy igen vicces képesség is, a From Venice With Love (Velencéből szeretettel). Ennek használatával Scarlett úrhölgyhöz méltatlanul férfiember ellenfelei legkényesebb pontjára mér egy erőteljes rúgást, mely a sebzés mellett pár perce meg is bénítja a pórul járt delikvenst.


Harci képességeinket jól kiegészítik mentális skilljeink, amik szintén atyai örökségünk részei, vagyis nekromanta tudományról van szó. Kezdetben nagyon alap képességek állnak rendelkezésünkre, például idézhetünk egy hollót azért, hogy mutassa az utat az aktuális küldetésünk célja felé, vagy pedig többet megidézve az ellenségre is uszíthatjuk őket. A közelben tartózkodó példányok szemén keresztül is láthatjuk a terepet, ezáltal elrejtett ládákra és helyszínekre bukkanhatunk. Komolyabb képességeinket a főküldetés során fellelt angyalszobroknál fogjuk megkapni. Ezek általában össze vannak törve, de miután összeraktuk őket, átkerülünk a holtak síkjára, ahol Benedict átnyújt nekünk egy képességet.

Az első és legfontosabb skill a The Passage, vagyis az átjáró. Lényegében ezzel a képességgel bármikor áttérhetünk a másik oldalra, hogy rejtett portálokat használhassunk, elhunyt társakat láthassunk, akik hasznos tippeket adnak, de harci taktikázásra is kiválóan alkalmas. A túlvilágra átváltva ellenségeink mögé kerülhetünk, hogy meglepetésszerűen támadhassuk meg őket, vagy nemes egyszerűséggel elsétálhatunk az orruk előtt is. Később a már említett halott társak mellett láthatjuk a játékban elszórt csontvázakhoz tartozó lelkeket is, majd beszélhetünk is velük, elkérhetjük a földi létük során szerzett és maguknál tartott tárgyaikat, vagy akár meg is idézhetjük őket, hogy az oldalunkon harcoljanak, tehát igazi Melinda Gordonná válhatunk.


További képességeinkkel félelmet kelthetünk ellenfeleinkben, vagy életet szívhatunk tőlük. Ha megtanultuk, akkor meg is öregíthetjük őket, de akár magát a Halált is megidézhetjük, hogy ragadja el ellenfelünket. Nagyon ötletes megoldásként a zárfeltörés is a mentális képességekhez tartozik, de nem akarok spoilerezni, majd meglátjátok, mire gondolok.

Nézzük a kalandozásunk helyszínét, Velencét. A Deck 13 csapata egy igazán élő és lélegező várost tár elénk, ahol a lakók végzik ügyes bajos dolgaikat, éjjel nyugovóra térnek, vagyis élik az életüket. A német szerepjátékok mindig is jól kidolgozottak voltak ilyen téren, ez alól a Venetica sem kivétel. A város egészében barangolhatunk, ami nem kis bejárható területet jelent, de sajnos még így is eltörpül a Gothic helyszíneinek mérete mellett, ám így is elégedettek lehetünk a rendelkezésre álló terekkel. A változatosságra sem lehet panasz, fogunk bányákban, katakombákban, a városban és egyéb helyszíneken téblábolni a rengeteg küldetés megoldása közben.


Megemlíteném még, hogy Velence városában 3 céh működik, és kedvünk szerint csatlakozhatunk bármelyikhez. A három céh pedig az Order of the Holy Seal, ők a harcos klán, náluk tanulhatunk harci képességeket, de nem muszáj csatlakozni hozzájuk. A következő társaság a Hooded Wings. Ők futárok, akik Frank Martinhoz hasonló elveket vallanak, miszerint nem kérdezik, kitől van a csomag, nem akarják tudni, mi van benne és azt sem, hogy kinek kell leszállítani, csak azt, hogy honnan, hova és mikor.

Tőlük vásárolhatunk gyógyitalokat, manafeltöltőket, és jó áron veszik meg a főzetekhez való alapanyagokat. Az utolsó csoport a Net of the Mask nevet viselő társaság, akik a tiltott nekromanta tudománnyal foglalkoznak. Értelemszerűen náluk a mentális képességeinkre szakosodhatunk. Mindhárom céh saját mellékküldetéseket ad, tehát akár többszöri végigjátszásra is inspirálhatnak minket.

Sajnos ez a játék sem tökéletes. Rengeteg grafikai hibával találkoztam a játék során, és a mesterséges intelligencia sem volt mindig a helyzet magaslatán. Egyéb bugok is előfordultak, de szerencsére nem túl sűrűn, és ezek sem vonnak le nagyon a játék élvezeti értékéből. Grafika: Ezzel kapcsolatban ambivalens érzéseim vannak. Egyrészt néhol meglepően szép a grafika, részletes textúrákkal, máshol meg elnagyoltak és elmosottak, ráadásul rengeteg helyen látszanak a textúrák szélei is. A karakterek is felemás képet mutatnak. Scarlett például gyönyörűen kidolgozott, és a többi nevesített karakterre sem lehet panasz, a mezei NPC-k viszont nem túl részletesek, ráadásul a műfaj rákfenéje, az ikerhatás is igencsak erős. Ráadásul nagyon darabosan mozognak, ami eléggé zavaró. A rajzfilmes karakterábrázolás meg ízlés kérdése, hogy tetszik-e valakinek vagy sem, nekem bejött, bár a szörnyek egyáltalán nem hatottak félelmetesen, inkább aranyosak voltak. Ezeket leszámítva egész kellemes a képi világ, csak optimalizálhatták volna a motort kicsit jobban, mert Velence utcáin néhol pofátlanul leesett az fps, pedig nem lett volna rá oka.

Kezelőfelület és irányíthatóság: Ezen a téren nem lehet panasz a Veneticára. Az irányítás egyszerű és gyorsan megtanulható, ráadásul a program elején hasznos információkat is kapunk a kezelést illetően.

Játszhatóság: Az irányításhoz hasonlóan könnyen meg lehet tanulni a játék kezelését, a szintlépést, egyszóval mindent. Ráadásul mindez egy gombnyomással elérhető, ugyanis a karakterlapot behozva kis fülecskékkel váltogathatunk a panelek között, épp amire szükségünk van (tárgyak, képességek stb.). Küldetéseink során és a könyvekből, beszélgetésekből összegyűjtött információk egy jól átlátható naplóban tekinthetők meg, így mindig megtalálhatjuk azt, amire épp szükségünk van. A közel 24-25 óra játékidő tartalmas kikapcsolódást nyújt, csak sajnos a játék nem túl nehéz, viszont így mindenki bátran próbálkozhat vele.

Intelligencia, nehézség: Mint írtam, sajnos nem túl nehéz a játék, elakadni sosem fogunk. A térképen bejelölhetjük az adott küldetés célpontját, idézhetünk hollót is, hogy mutassa az utat, tehát nem okoz túl nagy problémát ezek megoldása. A fejtörők sem túl nehezek, ez mondjuk nem is baj, de lehetett volna több belőlük. Ellenfeleink egész jól harcolnak, védekeznek, amikor kell, kitérnek csapásaink elől és így tovább. Viszont a látásuk és a hallásuk nem a legjobb, néha szinte előttük kell megállnunk, hogy egyáltalán észrevegyenek minket. A főellenségek viszont kellően kemény kihívást biztosítanak.

Hangok, zene: Itt is vegyes érzéseim vannak. A hangok jól sikerültek, a zene is kiváló, azonban a szinkronhangok némelyike csak felolvassa a szövegét és kész, teljesen élettelen. Szerencsére nem sok akad az ilyenekből. Scarlett szinkronja viszont nagyon jól teljesít, tökéletesen illik a karakteréhez. A német játékok tipikus hibája itt is jelen van, miszerint a hallható szöveg és a felirat néha eltér egymástól, de ez csak apróság.

Összefoglalás: Mindent összevetve egy jól sikerült játék lett a Venetica, ami nem váltja meg a világot, de kiváló szórakozást nyújt a műfaj kedvelőinek. Aki túl bonyolultnak találja a Bioware programjait, de érdeklődik a szerepjátékok iránt, az is nyugodtan kipróbálhatja. Én nagyon élveztem a játékot a jól eltalált hangulat, történet és főszereplő miatt. Szerintem megér egy próbát, ha el tudunk siklani a program hibái felett.