Hunter

Lezajlott az első Ares 1 repülés

Sikeres kilövést produkált a világ legmagasabb rakétája, ami egyben a NASA egyik legbizonytalanabb jövőképpel rendelkező tervezete is.

Az Ares 1-X a kedvezőtlen időjárás miatt egy napos késéssel emelkedett a magasba a Kennedy Űrközpont 39B kilövőállásáról. A 100 méter magas rakéta a szerdai napon is többször kapott új kilövési időpontot, végül a kilövési ablak utolsó szegmensében, magyar idő szerint 16 óra 30 perckor startolhatott el. A szilárd hajtóanyagú rakéta pár másodperccel később már a gomolyfelhők között száguldott a felső légköri rétegek felé, hogy két perc leforgása alatt elérje a tervezett 130 000 láb (39 600 méter) magasságot.


A szimulációs felső fokozat leválásánál sem volt semmilyen probléma, az első fokozat pedig a tervek szerint ejtőernyői segítségével az Atlanti-óceánban landolt. "A jármű jobban repült, mint azt vártuk" - mondta Bob Ess, az Ares 1-X küldetés vezetője. "Teljes egészében eleget tettünk a sikerhez szükséges kritériumoknak."

Az Ares 1-X terve közel 4 évvel ezelőtt fogalmazódott meg, mint a Constellation program egyik első demonstrátora. A számtalan műszerrel ellátott rakéta a repülési adatok minél teljesebb begyűjtését szolgálta, miközben a Norman Augustin által vezetett bizottság jelentésében megtorpedózta az Ares-rendszer létjogosultságát. Jeff Hanley-t, a Constellation program vezetőjét éppen ezért elsősorban arról kérdezték a repülés utáni sajtótájékoztatón, hogy tisztázva látja-e a tervezetet egy ilyen simán végrehajtott teszt után?

"Az hogy tisztáztuk magunkat, nem igazán helyén való kifejezés" - mondta Hanley. "Ez egyfajta megerősítési érzet, hogy a lefektetett út megvalósítható. Egy ilyen korai demonstráció eloszlatja a bennünk kavargó kétségeket, ha voltak egyáltalán, a tervezet repülési képességeit illetően."

A kilövés időzítése és 445 millió dollárra rúgó költségei ugyancsak nagy vihart kavartak, a NASA vezetői azonban számos fórumon hangsúlyozták a küldetés fontosságát. "Ez a teszt bármilyen jövőbeli döntéstől függetlenül értékes lesz. Igazolhatjuk az aero-akusztikával és a terhelésekkel kapcsolatos matematikai modelljeinket" - magyarázta Doug Cooke, az űrügynökség űrkutatási rendszerek direktorátusának helyettes vezetője.

A rakétán több mint 700 szenzort programoztak különböző adatok, köztük az Ares 1-X-et érő nyomások, vibrációk, hőmérsékletek és aerodinamikai terhelések mérésére. A beérkezett információkat egy nagy teljesítményű számítógépes modellbe fogják táplálni, amivel a rakéta tervezői átfogó képet kaphatnak a valós teljesítményről. Az adatokat felhasználhatják a későbbi tervezési modelleknél, a valós repülési adatokkal jóval hathatósabb számítógépes segítséget adva bármely rakétarendszernek.

Az elemzés befejezése még hónapokba telik a mérnököknek, akiket leginkább a maximális aerodinamikai nyomás alatti vibrációs és akusztikus terhelések érdekelnek, de alaposan megvizsgálják a rakéta dőlésre való hajlamosságát is. A karcsú Ares 1-X ugyanis a repülés első másodperceiben megbillent, bár Ess szerint számítottak erre a mozzanatra. A földi irányítás szerint mindenesetre minden terv szerint zajlott, egyedül a leválás dinamikája lepte meg egy kicsit a mérnököket.

Az első fokozat leválását tizenkét kis rakétahajtóművel oldották meg, ami elhúzta a gyorsító fokozatot a szimulációs felső fokozattól és egy pörgő mozgást adott neki. Ugyanakkor a tehetetlen felső fokozattól azt várták, hogy egy viszonylag egyenes pályán folytatja az útját, ehelyett azonban azonnal bukdácsolni kezdett, és nagy sebességgel az óceánba csapódott. A kilövés egyik érdekessége volt az a kicsapódási felhő, ami egy fehér gyűrűként ölelte körül a rakéta csúcsát.

A repülés mindössze hat percig tartott, azonban 1981, az űrsikló bemutatkozó repülése óta ez volt az első alkalom, hogy a Kennedy Űrközpont fő kilövőállásairól egy új rakéta emelkedett a magasba. Az első fokozatot a NASA mentőhajója, a Freedom Star vontatja vissza Cape Canaveralba pénteken.

Videó a kilövésről

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • NEXUS6 #59
    Ámen!
  • Epikurosz #58
    Majd integetek neked egy ilyen hajóból, oksi?
    (te meg azt hiszed, hogy ufó vagyok :-D)
  • Epikurosz #57
    Én is láttam a fissziós-fúziós csodát, de direkt nem szóltam.
  • NEXUS6 #56
    Ez naggyon fájdalmas volt!
    A Blikkben található cikkektől csak a hossza különbözteti meg, abban feleekkora terjedelemben elintézik az ilyet.
  • Molnibalage #55
    Indexről tudományt ne!
  • Epikurosz #54
    Erre vártok, nem?
  • NEXUS6 #53
    Az űrprogramok éppen arról szólnak, hogy hatalmas ráfordítással ugyan, de célirányosan fejlesztenek bizonyos technológiákat.

    Jelenleg nem fordítanak jelentős forrásokat ilyen áttörés jellegű űrtechnológiákra. Pl ennek a jelenlegi új szállító rendszernek a hozadéka technológiai szempontból majdnem zéro!

    Lehet persze várni arra, hogy majd a civilszektor kifejleszt valamit. Csak éppen senki nem fog milliárdokat fordítani pl. egy új hajtóműre. Arra várni, hogy ezek a technológiák a civil szektor fejlesztéseinek melléktermékeként jelenjenek meg kb a lottó 5-ösre várással egyenértékű.

    Az civil űriparba rengeteg állami befektetés és megrendelés szükséges, mint ahogy az atomipar esetén is csak így jöhetett létre az a technológia, ami manapság az atomerőművekben ölt testet.

    Nem bármi áron kel a Marsra menni, csak azért mert megtehetjük, és mint az 2000X már meg lett tárgyalva egyszerűen nem igaz, hogy nincsenek források.
  • Deus Ex #52
    #50: Nem mondhatom, hogy meggyőztek volna az érvek, én negyven, több évig tartó, részben egymás eredményeire épülő küldetést hatékonyabbnak és nagyobb területet lefedőnek gondolok, mint egy emberes küldetést. Persze, az volna a jó, ha menne a sok szonda, és végül ahová szükséges, oda az ember is, de utóbbival talán szerencsés volna addig várni, amíg egy vagy több nagyságrenddel csökken a hasznos teher pályára állítási költsége mondjuk pl. a nanotechnológia gyakorlati alkalmazásainak köszönhetően, másrészt a gyors - néhány hetes vagy egy-két hónapos - utazást biztosító hajtóműtecchnológiák kipróbált gyakorlatnak számítanak a több tíz vagy több száz tonnás emberes űrhajók vonatkozásában. Az eddigi tapasztalatok alapján viszont a becsült költséget lehet parasztvakításnak tekinteni, lévén az emberes űrprogramok költségkeretei ritkán maradnak módosítatlanok. A wiki szerint a Mars Direct egy éves összrepülési és másfél éves felszini idővel számol. A két és fél éves időtartamból fakadó műszaki és emberi oldalon fellépő rengeteg probléma miatt ez már csak ebből a szempontból sem tűnik túl ígéretesnek.

    #51: Azt gondolom, logikusan nem lehet arra számítani, hogy a Mars-kutatásból valamilyen rövidtávú és jelentős haszna lesz az emberiségnek. Ez egy szükséges, hosszú távon beláthatatlan hozadékú tevékenység, de pillanatnyilag nincs miért bármi áron odarohanjunk. Lehet, hogy volt rajta élet, lehet, hogy van is. De, erről ráérünk bizonyosságot szerezni két évtized vagy akár két évszázad múlva.
    Ha már annyira eröltetni akarunk valamilyen űrprogramot, neki lehet feküdni az ütközéssel veszélyeztető kavicsok keresgélésének illetve az egyenlőre a koncepció szintjén létező eltérítési eljárások gyakorlatba ültetésének.

    Nem vagyok lelkesedéshiányos fatuskó, csak szűkös erőforrások esetén fontossági sorrendet kell felállítani, és a Mars-kutatás, de főleg az emberes Mars repülés előtt még jópár dolog szerepel a listában.
  • NEXUS6 #51
    Miért muszáj megmászni a Mounteverestet, miért muszáj F1-es kocsikat vezetni, vagy nézni, miért muszáj űrtúristáskodni, miért muszáj kutatóbázisokat fenntartani az Antarktiszon, miért muszáj gyereket nemzeni és szülni egy olyan világra, ahol a gyerek biztos, hogy végigxopja az életét, miért érdemes minden nap felkelni?

    Gondolom mert emberek vagyunk!
    Csak ennyi!
  • kamov #50
    A SEI 400 milliárdos adata alapvetően a nyolcvanas években keletkezett. Azóta történt egy pár dolog (Mars Direct, Mars for Less) ami levitte az árat.

    Negyven olyan szonda amely a korlátozott méret és tömeg miatt soha nem lesz képes azt a műszerezettséget felvonultatni mint ami egy több tíz tonnás leszállóegységbe az embereken felül befér.

    A szondák arra valók amire általában a robotok, elvégezni a monoton felderítést, hogy az emberi munkaerőt a megfelelő pontokon lehessen felhasználni (mélyfúrások, élet utáni kutatás és az ehhez kapcsolódó bonyolultabb biolabor).