Kiadó: Capcom
Fejlesztő: Capcom
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Pentium D vagy AMD Athlon64 X2, 512 MB (Vista esetén 1 GB) memória, Nvidia GeForce 6800-as széria vagy ATI Radeon HD 2400 Pro, 8 GB hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core 2 Quad vagy AMD Phenom X4, 1 GB memória, Nvidia GeForce 9800-as széria vagy ATI Radeon HD 4800-as széria
Hasonló játékok: Resident Evil-sorozat, Silent Hill-sorozat, Dead Space
Kategória: külsőnézetes horror-akció

13 évvel ezelőtt indult útjára Japánból a méltán népszerű Resident Evil (Biohazard)-sorozat, melynek első része új műfajt teremtett: a túlélő horrort. A kiváló hangulatú és nagyszerű történettel rendelkező játék méltán lett népszerű, ezért nem is volt csoda, hogy egy évvel később érkezett a folytatás. A második rész sem okozott csalódást, és minimális változtatásokkal is sikerült leköröznie az elődjét. Évekkel később megérkezett a harmadik rész, mely szintén kevés újítással rendelkezett, épp ezért ez az epizód talán a legkevésbé jól sikerült darabja a sorozatnak.

Ezután évekig csak különféle RE-játékok jelentek meg, némelyik műfajilag elkalandozott (Resident Evil: Dead Aim), de legtöbbjük maradt az eredeti receptnél, és igen jól is sikerültek (Resident Evil: Code Veronica). 2004-ben aztán megjelent a negyedik epizód, mely eléggé átformálta a sorozatot. Akcióorientált játékmenet, újfajta ellenfelek, és megint csak érdekes történet. Ezen a nyomvonalon halad tovább az idén megjelent ötödik epizód.

Az új rész főszereplője Chris Redfield az első részből, aki azóta otthagyta a S.T.A.R.S. alakulatot és egy B.S.A.A. nevű szervezetnek dolgozik. A szervezet célja az Umbrella által használt technológia terrorista kézbe jutásának megakadályozása, és ha már elkéstek, akkor a veszély elhárítása, a lények likvidálása. A játék kezdetén épp egy ilyen nyomozás keretében érkezik meg Chris Afrikába, egész pontosan Kijuju-ba, hogy felkutassa az ottani terroristákat. Ehhez társat is kap, egy helybéli ügynök, Sheva Alomar személyében. Ketten néznek szembe rengeteg veszéllyel, és együtt göngyölítik fel az Uroboros nevezetű titokzatos fegyver nyomait, ráadásul egy régi ismerőssel is összetűzésbe kerülnek. Persze ehhez rengeteg fertőzöttet és különféle rémséget kell a másvilágra küldeniük.


Az első szembetűnő változás a korábbi részekhez képest a nappali pályák megjelenése. A sorozat történetében először fogunk fényes nappal kalandozni, aminek nagy előnye, hogy teljesen átláthatjuk a pályákat. Hátránya viszont, hogy a jól megszokott sötét és ijesztgetős hangulat a múlté, mely tovább erősíti az akcióorientált játékmenetet. Persze akadnak különféle feladványok is, de ezek kimerülnek karok meghúzogatásában és különféle tárgyak összegyűjtésében egy ajtó kinyitásához. Személy szerint én ezt nem bántam, mivel ez a recept a negyedik részben is nagyszerűen működött.

Mivel a játék központi eleme a harc, így megemlíteném az irányítást, ami nem mindenki tetszését fogja elnyerni. Lényegében ugyanaz maradt minden, mint az előző részben, de akik nem ismernék, azoknak bemutatom. Ahhoz, hogy fegyverünket célra tartsuk, szükséges a célzás gomb lenyomása, majd a célkeresztet a kiválasztott áldozatunkra irányítjuk, és lövünk. Mindez persze nem hangzik túl nehéznek, a gond csak az, hogy ezen művelet közben nem tudunk mozogni, akárcsak újratárazás közben. Ez kissé elavultnak hathat, és néha tényleg elég problémás tud lenni, de legalább így rá van kényszerítve a játékos, hogy mindig észnél legyen.

A váll fölötti kameranézet miatt csak előre látunk, így néha harc közben érhet minket meglepetés a többi irányból, ha nem vagyunk elég ügyesek. Arról nem is beszélve, hogy a keményebb ellenfelekkel való összetűzés kisebb helyeken elég izgalmas pillanatokat szül. Megmaradt az a lehetőség is, hogy a lövéstől megtántorodott ellenfelet megüthetjük-rúghatjuk, ami azonnal a földre küldi, ahol eltaposhatjuk. Ez már csak azért is hasznos, mert így nyerünk egy kis időt kifújni magunkat, ráadásul elég nagyot is sebeznek ezek a támadások.

Mindezt megfűszerezi a fegyverváltás és tárgyaink használata. Az elődökhöz képest ez is változott némileg. Eddig ugye úgy működött a dolog, hogy egy gombbal előhoztuk a tárgymenüt, kényelmesen kiválasztottuk amire szükségünk van (fegyver, lőszer, életfeltöltő stb.), majd használtuk, és ment tovább a játék. Most is ugyanígy működik a dolog, annyi különbséggel, hogy most már nem áll le a játék a háttérben. Mindent valós időben kell megtennünk, ami megint csak okos viselkedésre kényszerít bennünket.


A játék során rengeteg mindent gyűjthetünk össze, kezdve a töltényektől, az életfeltöltőkön át, egészen az új fegyverekig. A legfontosabb gyűjthető dolgok (a töltények után persze) a különféle értéktárgyak, az úgynevezett treasure-ök. Aki játszott a negyedik résszel, az pontosan tudja, miről van szó. Eldugott ládákból, hordókból és néha az ellenfeleinktől szerezhetőek be ezek, de persze csak akkor, ha alaposan szétnézünk. Egy jó tanács: érdemes nézegetni a plafonokat és a falakat, mert ami csillog, az egy lövéssel a földre kerül, ahol rátehetjük mancsunkat, és jó drágán adhatjuk is tovább.

Minden pálya előtt és a játék betöltésekor lehetőségünk van tárgyaink kezelésére, és újak vásárlására, tehát eltűntek a negyedik rész kereskedői. Ugyanitt adhatjuk el a megtalált kincseket is. Lehetőségünk van még a már meglévő fegyverek fejlesztésére is, de ezek igencsak költséges beruházások, így érdemes gyűjtögetni és tartalékolni. A leghasznosabb, és egyben a legdrágább beruházás a fegyver sebzése, utána következik a tárkapacitás növelése, majd - ha van ilyen opció - a piercing (átütő erő) növelése, és utoljára az újratöltés sebességének növelése. Egy tipp: ha a tárban kevés a lőszer, és van pénzünk növelni a kapacitást, tegyük meg, mert ezzel töltény is kerül a tárba, így ha nincs töltényünk, akkor is újra tudjuk tölteni fegyverünk.

Ha találunk valami hasznos fegyvert, de még nem akarjuk használni, mert nincs hozzá töltény, akkor rakjuk ki az inventoryból a pálya végén, ugyanis nagyon szűkös a rendelkezésre álló hely. Összesen 9 helyünk van, de ha megvásároljuk a Melee Vestet és később a Bulletproof Vestet, akkor már csak 7 hellyel gazdálkodhatunk. Ugyanis ahhoz, hogy ez a két tárgy kifejtse hatását, állandóan a tárgyaink között kell őket tartanunk, nem beszélve az általunk használt fegyverekről és a hozzájuk tartozó töltényekről.

A helyhiány akkor válik igazán zavaróvá, amikor találunk egy fegyvertáskát, és nem tudjuk az új fegyvert felvenni, így az nem kerül be a megvásárolható listára. Ilyenkor el kell gondolkoznunk, hogy mitől váljunk meg, mivel kilökni tárgyat nem lehet, csak eltüntetni, esetleg odaadni partnerünknek, de ez utóbbinak is ugyanaz a hatása. Ráadásul most már nincs lehetőségünk bővíteni az inventorynkat nagyobb táska vásárlásával, a kilenc hely állandó. Gondolom, a kevés hely miatt van az a megoldás, hogy a megvásárolt tárgyak nem kerülnek be automatikusan a tárgylistánkba, hanem nekünk kell őket átrakni, addig is egy tárolóba kerülnek.

A tárolót csak ezen a vásárlásos tárgyrendezős képernyőnél tudjuk elérni, szóval érdemes elraktározni töltényt, életfeltöltőt, hogy később elővehessük őket. Töltényt mindenképp érdemes tárolni, ugyanis vásárolni nem lehet őket, csak speciális töltényeket a gránátvetőhöz, így nem árt, ha van némi tartalékunk a szűkösebb időkre. De legyen elég ennyi a tárgykezelésből, a többit majd kitapasztaljátok. Nézzük inkább a játék leghangulatosabb újítását, társunkat, Shevát!

Az igen dekoratív hölgyemény, akit Karen Dyer színésznőről mintáztak, és aki ráadásul még a hangját is kölcsönzi a karakternek, hatalmas segítség a játék folyamán. A dolgot kábé úgy kell elképzelni, mint a Prince of Persiában Elika és a Herceg kapcsolatát, kevesebb fizikai kontaktussal. A mindig tökéletes sminkű hölgy (bár nem hinném, hogy a valóságban ilyen fülbevalót választana egy ilyen küldetéshez) folyamatosan mellettünk van, fedez minket, ha ránk akaszkodik egy ellenséges lény, akkor leszedi rólunk, gyógyít ha szükséges stb. A mesterséges intelligencia kiválóan szerepel, bár személy szerint én nem sokat hagyatkoztam rá, hanem inkább a cooperative multi lehetőségével éltem, amikor is egy humán játékos veszi át Sheva szerepét.

Azon rövid idő alatt, amíg kipróbáltam az AI Shevát, pozitív élményeim voltak, de persze semmi sem tökéletes. Elsődleges prioritása a védelem volt, és ezt jól is csinálta. De megfigyelhető volt, hogy míg egyes fegyverekkel tökéletesen bánik, más fajtákkal viszont kifejezetten ügyetlen volt, mármint pazarolta a lőszert, ami az egyik legfontosabb dolog a játékban. Épp ezért megfontolandó, hogy milyen fegyvert adunk a kezébe, ráadásul ha bármit átadunk neki, azt többet nem látjuk viszont. Ellenben, ha egy barátunkkal, ismerősünkkel stb. játszunk, akkor igazi élménnyé válik a program. Főleg úgy, hogy a játékmenet is erős együttműködésre kényszerít bennünket, de legalább használhatjuk mind a két inventoryt.


Sok helyen fog előfordulni, hogy a két karakter együttes ténykedésére lesz szükség a továbbjutás érdekében. Ilyen lehet pl. egy letört létra, ahova Sehvát feljuttatva társunk előrekémlel, felszedi a fent található tárgyakat, kapcsolókat üzemeltet, de ami a legfontosabb, fedezhet is minket a magasból. A páros interakciókat könnyű kiszúrni, mivel van nekünk egy Partner Action nevezetű gombunk, ami felvillan, ha olyan helyre érünk, ahol szükséges a társunk segítsége. Ezenkívül az iránygombokkal utasításokat is adhatunk partnerünknek, hogy fedezzen, támadjon, vonuljon vissza stb.

Akadnak viszont olyan részek is, hogy csak az egyik karakternek van lehetősége előrébb jutni, ilyenkor a másik csak tétlenül vár, és semmi dolga nincs. Ezek a részek egy kicsit megtörik a hangulatot, de szerencsére nem sok akad belőlük. Az egymásrautaltság egyik legjobb példája a bányában játszódó pálya, ahol az egyik szereplőnek egy lámpával kell megvilágítania a koromsötét bányát, míg a másik a fertőzötteket küzdi le, fedezve lámpás társát. (Ez a "Majd én lelámpázom, te csak lőjed!" nevezetű Obscure taktika.)

A bossoknál is kötelező a csapatmunka. A klasszikus taktika (az egyik eltereli a figyelmét, a másik lövi) mellett egynémely főellennél gépeket vagy fegyvereket kell üzemeltetni a győzelemhez, de akadnak olyanok is, amikor interaktív videó formájában kell az adott bosst likvidálni. Ezek úgy néznek ki, mint a negyedik részben, tehát a játék motorjával készült valós időben generált videót nézünk, és egyszer csak felvillannak a veszélyesebb helyzetekben gombok, amiket le kell nyomnunk, és ha időben sikerül ezt megtenni, akkor elkerüljük a halálos csapást/lövést/harapást stb., vagy megvédjük társunkat, és persze sebezzük a boss-t.

Egy másik dolog a főellenfelekkel kapcsolatban: ha sok lövés után lefekszik vagy letérdel, és egy idő után újult erővel támad, akkor amíg kába, érdemes a közelébe menni, mert valószínű, hogy ilyenkor interakcióba tudunk vele lépni, és ezáltal tudjuk sebezni. Azt is megemlíteném, hogy ha szem elől veszítenénk a társunkat, akkor a Q gomb segítségével láthatjuk, merre is van, így nem tudjuk elhagyni egymást.

A régi Resident Evil-játékok szellemében az átvezető videókon kívül a pályákon elszórt dokumentumokból is tájékozódhatunk a történetet illetően. Az egyik ilyen dokumentumból tudjuk meg azt is, hogy az embereket ugyanaz a Las Plagas nevezetű parazita fertőzte meg, mint amivel Leon találkozott a negyedik részben, csak itt már sokkal fejlettebbek, ezért is fogunk motoros fertőzöttel és hasonlókkal összeakadni. Aki szeretne minél többet megtudni, annak ott a Libary menüpont, amiben az egyes bossok, pályák után kapott információkat olvashatjuk el. Ilyen pl. a Resident Evil-történelem, amit a töltőképernyőn is olvashatunk, ami az Umbrella megalapításától egészen Leon legutóbbi küldetéséig mindent részletesen leír (dátummal ellátva), ami eddig a RE univerzumában történt. De ugyanitt olvashatunk részletes információkat a két főszereplőről, a helyi törzsekről és még sok minden másról. Grafika: A megjelenésről a Capcom saját fejlesztésű motorja gondoskodik, amit már megcsodálhattunk a Lost Planet és a Devil May Cry 4 esetében. A játék egyszerűen gyönyörű: hihetetlenül részletesen kidolgozott karakterek, nagyfelbontású textúrák, magas poligonszám és kiváló látványvilág jellemzi. A változatos helyszínek, a nappali pályák mind jól sikerültek. Az átvezető videók mind a játék motorjával készültek, tökéletesen filmszerű élményt nyújtanak. Néhol erősen érződik a Matrix hatása. A DMC látványvilágát sikerült túlszárnyalni, mindezt úgy, hogy a gépigény nem igazán változott, így a gyengébb gépekkel rendelkező játékosok is élvezhetik az ötödik Resident Evil-kalandot.

Kezelőfelület: Konzol portról lévén szó, az irányítás megvalósítása elég kritikus pont. Örömmel jelenthetem, hogy a DMC-vel ellentétben, ezt a játékot sikerült tökéletesen adaptálni a billentyűzet + egér használatára. Minden egy helyen van és könnyen elérhető, a társas műveletek is egyszerűen elvégezhetőek, ráadásul az egérrel sokkal könnyebb célozni, mint kontrollerrel. Persze aki szeretne gamepaddal játszani, arra is van lehetőség, de én ajánlanám a bill + egeret, mivel tényleg nagyon jól sikerült az adaptálás. Egyedüli problémám az az volt, hogy a quick time eventek nagy részénél nem mindig fogadta el a lenyomott billentyűket, és kezdhettem előröl az egészet. Ezt leszámítva nem érheti panasz a kezelőfelületet.

Játszhatóság: Adrenalinpumpáló akció, kooperatív lehetőség, állandó éberségre ösztönző játékmenet és rengeteg quick time event jellemzi a programot, nagyszerű egyveleget alkotva. A társas lét miatt megnövelt ellenfélszám kellően izgalmassá tesz minden összecsapást, így minden harc elég izgalmat rejt magában. A kameraállás kezdetben furcsának tűnhet, de aki játszott a Dead Space-szel, az hamar beletanul.

A váll fölötti kamera a célzásnál tökéletes rálátást nyújt az előttünk lévő ellenfelekre, viszont mivel nem tudunk mozogni, így sosem szabad egy helyben megállni, mert a fertőzöttek tényleg mindenfelől jönnek. Ráadásul akadnak olyan ellenfelek, akik egy csapással végeznek velünk, így állandóan mozgásban kell lennünk, ami néha kicsit frusztráló, de meg lehet szokni idővel. Az unlockolható Mercenaries mód, a megvásárolható extrák, az új kosztümök és még sok minden más összegyűjtése növelik a játékidőt, és többszöri újrajátszásra is ráveszik az embert.

Intelligencia, nehézség: Ezen a téren sincs miért szégyenkeznie a programnak. Az ellenfelek intelligenciája megkövetel némi butaságot, ugyanis a Las Plagas ugye ösztönlényekké, zombikká változtatja az embereket, így nem várhatjuk el tőlük katonai manőverek végrehajtását. Ennek a szintnek meg is felelnek, és magas létszámukkal sikeresen kompenzálják azt, hogy néha csak agyatlanul futnak, sétálnak felénk. A bossok is megfelelő nehézséget biztosítanak, csak sajnos néha a pályaközi minibossok (láncfűrészesek, The Executioner, Minigun boss stb.) nagyobb és keményebb kihívást jelentenek náluk. Társunk AI-ja is jól teljesít. A kevés lőszer és sok ellenfél elegendő kihívást biztosít, nehezebb szinteken igazán kemény dolgokba is belefuthatunk. A játék azonban sajnos rövid, alig 10-12 óra alatt teljesíthető.

Hangok, zene: Ezen a téren sosem lehetett panaszunk a Capcom játékaira, és most sem kellett csalódnunk. A játék zenéje nagyon hangulatosra sikerült, a harci zene szerencsére nem olyan egysíkú, mint a DMC 4-ben. A szinkronhangok is jól teljesítenek, hiába nincs köztük egy nagy név sem, hanem a jól megszokott hangok maradtak, akik végigkísérik az egész RE-sorozatot.

Összefoglalás: A Resident Evil ötödik epizódja kiváló folytatás, amely nem tett hozzá túl sokat a kiváló negyedik részhez, de mégis jobb annál. A kooperatív játékmenetet erre műfajra találták ki, ezt már az Obscure is bebizonyította, és nagy tiszteltet a Capcomnak, hogy bevállalták ezt a játékukban. Persze ez a program sem tökéletes, hisz a pályák és az ellenfelek jelentős részét egy az egyben átemelték az előző epizódból, de ez megbocsátható, mivel sikerült némileg feldobni és kicsit javítani rajtuk.

A játék rövidsége ellenére sokáig képes lekötni az embert, mivel a gyűjthető figurák, a nehezebb fokozatok és az online multi még sokórányi plusz tartalommal látják el a játékot, így sokáig el lehet vele lenni. Remélem kapunk még ilyen színvonalú játékokat a Capcomtól, addig is vessük bele magunkat Chris és Sheva afrikai kalandjaiba!