Kiadó: EA
Fejlesztő: Criterion Games
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: 2,8 GHz Pentium 4, 1 GB RAM, 128MB V-RAM-mal rendelkező grafikus kártyák
Ajánlott: 3,2 GHz Intel Pentium 4, 2 GB RAM, 256 MB, V-RAM-mal rendelkező grafikus kártyák
Hasonló játékok: Burnout-sorozat, Need For Speed-sorozat
Kategória: arcade autóverseny

A Burnout-sorozat első darabja még 2001-ben látott napvilágot, konzolos exkluzív játékként. A széria számos epizódot megért már, a Burnout Paradise képében viszont történelmi pillanat következett be. A kiváltó ok nem más, mint a PC-s megjelenés, amire már évek óta várt a nagyérdemű. A következő sorokban áttekintjük, hogy az asztali rendszereken mennyire állja meg a helyét a sebességmániások paradicsoma.

A Burnout Paradise nem egy történetorientált alkotás, de ezt nem is várjuk el egy autószimulátortól. Adott egy hatalmas bejárható környezet (Paradise City), ahol számos versenyen kell részt vennünk, a cél pedig az, hogy jogosítványunkat a legmagasabb szintre fejlesszük. Mivel a The Ultimate Box tartalmazza a konzolos verziókhoz érkezett összes letölthető tartalmat, futamainkat nem csak négy keréken, hanem feleannyin is nyélbe üthetjük.


Mielőtt viszont komolyabban rátérnénk a járművekre, fontos, hogy kellő tudásunk legyen Paradise City, és a versenyek felépítéséről. Küzdelmekből mindig sokkal több áll majd a rendelkezésünkre, mint amennyi a jogosítványunk fejlesztéséhez kell, így lehetőségünk lesz válogatni. A versenyek két változatát különíthetjük el első körben, vannak éjszakai, és nappali futamok. A megmérettetések általában útkereszteződésekben lettek elhelyezve, és különböző színek jelölik a futamok fajtáit.

Vannak átlagversenyek, mikor A pontból B pontba száguldunk. Ezek lesznek többségben, és sajnos ez az egyik negatívuma is a játéknak, hiszen a sokadik verseny után már elég unalmas ugyanazokat az utakat végigjárni. Van az átlagfutamoknak egy továbbfejlesztett változata, mikor már a célhoz jutás mellett túl is kell élni a versenyt, de lesz, amikor a cél érdekében nekünk kell kiütni a pályáról a többi versenyzőt vagy éppen kaszkadőrmutatványokkal kell összegyűjteni a kívánt pontmennyiséget.

Ezek mellett még számos versenylehetőség került Paradise City utcáira, melyek csak a plusz szórakozást szolgálják, komolyabb jelentőségük nincs. Példaképpen meg lehet említeni az út uralmakat, mikor is egy előre betáplált időt kell túlszárnyalnunk egy útvonalon. Ha gyűjtögetni támad kedvünk, azt is megtehetjük, reklámtáblákat szétzúzva, vagy hatalmas ugratókat megcélozva. A legjobb szórakozás a pluszok között mégiscsak a Show Time, amikor a nitró megfelelő használatával ugrálva, pattogva törjük szét az autókat. A realizmus egyenlő a nullával, de a szórakozás maximális.


Járműveinket a roncstelepeken érhetjük el, melyek tulajdonképpen saját személyi bázisaink lesznek. Itt választhatunk, hogy autóval vagy motorral vágunk neki a hatalmas városnak, de gépeink tulajdonságait is itt szemlélhetjük meg. Négykerekűink újonnan mindig totálkárosan kerülnek a tulajdonunkba, így gyakran fogjuk meglátogatni a szerelőműhelyeket, illetve a fényezőműhelyeket. Ezekben nem kell várakoznunk a munkálatokra, csak átszáguldunk rajtuk, és máris csoda történik, autónk a régi pompájában tündököl. Az egyetlen épület még, ami hasznunkra válik a játék folyamán, az a benzinkút, ahol autónk nitróját töltik újra, hogy száguldozásainknak senki se vethessen véget.

Összesen 75 gépszörnyeteg fog a rendelkezésünkre állni a ringbe szállások előtt, viszont nem rögtön kezdéskor. A játék előrehaladásával fokozatosan tehetünk szert a jobbnál jobb autócsodákra, hogy a legvégén mi birtokoljuk a legjobb képességekkel felruházott darabot. A roncsok megszerzésére többféle lehetőségünk lesz. Bizonyos versenyek megnyerése után vagy rögtön birtokunkba kerül egy adott autó, vagy tudomást szerzünk róla, hogy belépett Paradise Citybe, a megszerzése pedig a mi feladatunk. Ilyenkor annyit kell csak tennünk, hogy ha belebotlunk az autóba, jól összetörjük, és a legközelebbi roncstelepen már birtokba is vehetjük. Megszerzett autóink három kategóriába lettek sorolva: sebesség, mutatvány, agresszió. Minden jármű más és más tulajdonsággal rendelkezik, melyek szintén három alpontban vannak meghatározva, ezek a sebesség, a nitró és az erő. A számunkra legfontosabb a nitró lesz (a sebesség mellett), hiszen autóink ennek hála gyorsulhatunk fel a leghamarabb, és a mutatványokhoz is szükség van rá. Két változata lelhető fel a játékban. Az egyiket bármikor bekapcsolhatjuk, és adagolását akkor hagyjuk abba, amikor csak tetszik, míg a másikat csak akkor fecskendezhetjük be, ha teljesen feltelítődött.

Utóbbi fajtánál az adagolás abbahagyása után meg kell várni, amíg újra feltöltődik a folyadék, és csak ezután bírhatjuk újra működésre. Ez csak abban az esetben nem igaz, ha folyamatosan üzemeltetjük a nitrót és mellette mindig meg tudjuk szerezni a következő adagot. A gyorsító folyadék megszerzésére is számos lehetőségünk van. A legegyszerűbb módja a fentebb említett benzinkúton való átrohanás, de gyorsan újratöltődik akkor is, ha szembehajtunk a forgalommal vagy megcélzunk egy ugratót, azaz látványos kaszkadőrmutatványokat hajtunk végre autónkkal.


A Burnout Paradise PC-s verziójában alapból helyet kaptak a motorok is. Összesen négy paripát szerezhetünk meg a motoros küldetések alatt, melyek közül a legutolsó lesz a legerősebb és a leghatékonyabb. A motoros része a játéknak egy kicsit kidolgozatlan lett, igaz ez csak egy bónusz letölthető tartalom volt, amit mindenképpen figyelembe kell vennünk az értékelésénél. A versenyek itt belefulladnak az A pontból B pontba jutás ördögi körébe, viszont sokkal élvezetesebb a kétkerekű paripákkal feltépni Paradise City utcáinak aszfaltját. Igaz, nitróval nem rendelkeznek a gépszörnyek, és még csak nem is törnek össze, de sebességük így is meghaladja a legvadabb autók képességeit.

A motorozás az élmény ellenére több negatívumot is magában hordoz. Az autókkal ellentétben itt már van sofőr is a motoron (választhatunk is, hogy hölgy vagy úriember üljön a nyeregbe), viszont az eséseknél ők már nem látszanak, csak a jármű. Ez elég sokat elvesz az amúgy tényleg élményszámba menő motoros száguldozásokból. Ehhez jön még hozzá a jármű törhetetlensége és a szegényes motorválaszték is.

Mivel arcade versenyjátékról beszélünk, a Burnout Paradise esetében senki ne várjon realizmust. Hihetetlen sebességgel fogunk hajtűkanyarokat bevenni és toronyházakat megszégyenítő magasságokban repkedni. A játék több pontján is túl kell lépnünk az emberi ész határain, hiszen sajnos még nem léteznek olyan szerelőműhelyek, melyek egy másodperc alatt újjávarázsolják autóinkat. Ezek viszont egyáltalán nem negatívumai a játéknak, sokkal inkább a pozitív irányvonalat képviselik, hiszen az arcade versenyzésnek pont ez a lényege.


A grafikai ábrázolás és az egész körítés viszont már a realizmus elvét követi. Paradise City hatalmas város, ahol a hegyes-völgyes tájaktól kezdve, a tengerparti részeken át, nagy felhőkarcolók között a KRESZ szabályait mellőzve száguldozhatunk. A játék kinézete mindenképpen megállja a helyét a mai autós játékok körében, a városrészek megfelelően kidolgozottak, kellemes a látvány, bármerre is járunk. Viszont a fizikai tulajdonságokról már nem lehet ennyire jókat mondani. Az autók törésmodelljei jók, de hogy a legkisebb koccanás is totálkárral végződik, az már nem írható fel az arcade jelleg számlájára. Ha iszonyatos sebességgel csapódunk neki egy téglafalnak, természetesen a való életben is totálkárosra törik egy autó, de egy kis koccanás miatt biztosan nem pördülünk négyet a levegőben, hogy hatalmas porfelhő közepette az aszfaltba csapódjunk.

A Burnout Paradise az offline játék során rengeteg lehetőséget nyújt a szórakozásra, erre pedig csak ráerősít a jól kitalált többjátékos mód. Aki szereti a többfős multiplayer csatákat, az itt megtalálja a számításait, hiszen hús-vér emberek ellen mégiscsak nagyobb móka egy ilyen játék. Mindent összevetve, a Burnout Paradise képében egy nem tökéletes, de erősen jó arcade versenyjátékot kaptunk PC-re, melynek megvannak a maga hibái, mégis könnyen megszerethető. Ha nem érdekel a túlzott realizmus és a sebesség megszállottja vagy, ez a te játékod lesz! Grafika: Paradise City szépen kidolgozott és hatalmas terület, mely töltési idők nélkül áll a rendelkezésünkre, mégis egy hajszálnyival lehetett volna szebb és a fizikára is jobban odafigyelhettek volna.

Kezelőfelület: Az alkotás irányítása követi az arcade-jelleget, tehát könnyen kezelhető, nehézségekbe itt nem fogunk ütközni, ellentétben a menü felépítésével, ami kicsit áttekinthetetlen és zavaros, de néhány perces tanulmányozás után mindent meg lehet találni. A képernyő egy kicsit túlzsúfolt, feleslegesek az utcanevek feltüntetései, a nitró szintjét jelző csík is túl nagyra sikeredett. Egy kilométerórának pedig biztos sokan örültek volna.

Játszhatóság: Az irányítással és magával a játék kezelésével semmi probléma nincs. Ha megtaláljuk a beállításokat, akkor szinte minden irányítással kapcsolatos dolog egyéni szájíz szerint formálható. Az autók mindegyike más és más tulajdonságokkal bír, ha kiismerjük őket, nem lesz komoly gondunk a kezelésükkel.

Intelligencia, nehézség: Kihívás szinte egyáltalán nincs a játékban és a nehézségi szintet sem tudjuk korrigálni. Szinte mindegyik versenyt játszi könnyedséggel meg lehet nyerni, a helyzet egyedül a vége felé kezd kicsit forrósodni, de ott sem annyira, mint például bármelyik Need For Speed-részben. A versenytársak mesterséges intelligenciája lehetett volna egy kicsit jobb is, ahogy az átlag forgalomban részt vevő autóké is. Ne lepődjetek meg, ha néha maguktól nektek rohan néhány jármű.

Az egyetlen nehézség a versenyek alatti navigáció, ugyanis a célként kitűzött pontba úgy és azon az útvonalon jutunk el, ahogyan csak szeretnénk, nincsenek támpontjaink menet közben. Egyedül járművünk irányjelzője segíthet a tájékozódásban, de sokszor ez fabatkát sem ér, mivel az iszonyatos tempóknál másodpercek töredéke alatt kell döntéseket meghoznunk.

Hangok, zene: Az autók morajlása mindenre hasonlít, csak autóéra nem. Ez elég sokat elvesz az élvezeti faktorból, hiszen a villámtempó mellett elvártunk volna egy kis dübörgést is A gumik csikorgása sem túl realisztikus, egyedül a motoroknál lehet érezni azt, hogy sikerült valósághoz közeli hangokat kicsikarni belőlük, de a legutolsó megszerezhető paripa ez alól is kivételt képez. A zenék licencelt darabok, tehát nagy meglepetés nem érhet minket, hiszen szinte minden stílus egy-egy jeles képviselője megmutatja itt tudását. A zenéket saját magunk is összeválogathatjuk, mellőzve a nem kedvelt stílusok felcsendülését, ami kifejezetten jó pontként könyvelhető el.

Összegzés: A Burnout Paradise semmi újdonságot nem hozott a játékvilágba, legalábbis kiemelkedőt biztosan nem. Ennek ellenére egy jól sikerült arcade versenyt kaptunk, ami a sebesség megszállottjainak kötelező darab, amiben igazán kiélhetik vágyaikat.

A játékot bemutató videó