Kiadó: CD Projekt
Fejlesztő: Frictional Games
Honlap

Platformok:
PC

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Pentium IV 1 GHz, 256 MByte RAM, 1 Gbyte szabad hely,Geforce 3 Ti/ Radeon 8500
Ajánlott: Intel Pentium IV 3 Ghz , 1 Gbyte RAM, nVidia Geforce 6600+
Hasonló játékok: Alone in the Dark, Jericho
Kategória: horror kaland

Sötét, didergető hangulat kerít hatalmába mindenkit, aki úgy érzi, hogy az éjszaka csöndjét a Penumbra: Overture folytatásaként megjelent horror zombi sikolyaival töri meg. A folyamatos lelki sokk, a rettegés és a nagyon is életszerűen megoldható feladványok megszédíthetik a játékosokat, míg az idejétmúlt grafika és a megkérdőjelezhető kezelés kijózaníthat a Fekete Pestisből. Viszont van magyar szinkron.

Mindig kellemes érzés egy hátborzongató kalandjátékba cseppenni, főleg egy folytatásos rémálomba, ami jelen esetben egy Philip nevű karakter újabb véres megpróbáltatásait mutatja be. Az előző epizódot, az Overture-t, megelőzte egy ingyenesen letölthető rész is, s habár a korábbi történetekkel megegyezően a mostani is igen rövid, a vérfagyasztó hangulat miatt nem lehet ezt felróni neki.


A játék már év elején elérhető volt, a bemutató aktualitását az adja, hogy időközben elkészült a magyar lokalizáció, ami nem egyszerűen magyar interfészt, hanem teljes szinkront és feliratokat is jelent, sőt, amilyet még nem láttam, a játéktérben elhelyezett textúra szövegek is magyar nyelven köszönnek vissza. Először meglepődtem, hogy a harmadik kanyarban a falra vérrel pingálva a redemption helyett a megváltás szó került, majd az újabb és újabb feliratok után már teljesen megszokottá válik, hogy ezt a játékot bizony tényleg az utolsó betűig lefordították.

A történet egy szűkös, sötét, feldúlt szobában kezdjük, ahonnan az ajtón keresztül természetesen nem vagyunk képesek távozni. Egy grönlandi kutatóbázison vagyunk, ahol egy fura kísérlet folyt valamikor, a főhős Philip pedig a halottnak hitt apjától kapott levél okán érez késztetést az odalátogatáshoz. A készítők magasra rakták a lécet azzal, hogy már az első pillanatokban is gondolkodni és kombinálni kell. A klasszikus FPS-akció rajongók valószínűleg ebből a szobából nem fognak kijutni, felhúzzák magukat és törlik a játékot, hiszen kinek jutna eszébe a satupadon kilapított pénzérmét csavarhúzónak használni. Ennyi spoiler elég is talán.


Az első ilyen feladványhoz még nagyon sok segítségünk van, de a későbbiekben szinte semmi nem lesz egyértelmű. Ugyan a történet és a helyszín messze nem életszerű, sőt legidegtépőbb rémálmainkban sem alakulhat ki ilyen dark hangulat, de a tovahaladáshoz szükséges megoldások annyira hétköznapiak, annyira valóságosak, hogy a hideg futkos az ember hátán minden pillanatban. Az első indításkor a játék ráadásul kéri, hogy állítsuk be a monitor fényerejét-kontrasztját horror módba, ami mellé ha egy hangosra vett fülhallgató és koromsötét éjszaka is dukál, akkor nem árt majd pár nyugtatót előkészíteni a játék utáni alváshoz. A játékban nincsenek szuperfegyverek és bonyolult sci-fi dolgok, hanem pontosan annyi eszköz áll rendelkezésünkre, amennyi egy félresikerült kísérletet maga mögött tudó laboratóriumban elképzelhető. Ugyanannyira kétségbeesett lesz a játékos, amikor nem tudja, hogyan tovább, mintha valóban egy szál köpenyben flangálna egy ilyen helyen. Csak éppen hozzáadódik a folyamatos rettegés, amit a zombiféle jószágok okoznak a jelenlétükkel.


A félelemérzetet erősíti, hogy valóban egy elkeseredett és egyben öngyilkosnak tűnő küldetésen vagyunk, ahol a közvetlen harc lehetősége ki van zárva. A gyenge kis Philipnek nincsenek eszközei a mutánsok ellen, amennyiben felfedezik, akkor többnyire a halál markába kerül. Nincsenek fegyverek, ami egy külön kuriózum a mai játékvilágban. Előrejutni a történetben így nem lehet hajszolva, hanem kizárólag a komplex feladványok, rejtélyek kibogozása árán.

A lehetőségek sava-borsát a fizikai motor adja, amiben szinte mindent meg lehet mozdítani, arrébb lehet tolni, el lehet dobni, vagy mondjuk egy kődarabbal szét lehet verni valamit. Kicsit rápillantva a nemzetközi értékelésekre, mindenhol istenítették ezt a fizikát, de be kell vallanom, hogy engem nem győztek meg a lebegő székek, lécek, hordók vagy a fura irányítás miatt érdekesen viselkedő eldobott tárgyak. Az tény, hogy elismerést érdemel az ágybetét, ami meghajlik, ha felemeljük, sőt nem is tudjuk igazán felemelni, csak vonszolni, de a lézersugáron áttolható hordó vagy a benzinnel teli, de mégis könnyedén X-Y tengelyen tolható hordó kicsit kiábrándító tud lenni. Nagyon jó, hogy mindennel lehet akciózni, hiszen így sohasem tudni, hogy melyik mozdítható tárgy lesz a kulcsa a továbblépésnek.


A fent leírt "sosem tudhatjuk" állítás pedig azért mégsem igaz teljesen, hiszen a kulcstárgyak szinte világítanak a passzív környezetben, egyszerűen mindent cuccot össze kell szedni és a megfelelő helyen jól kombinálni őket és már meg is van a megoldás. Ahogy említettem, a feladványok nagyon életszagúak, tehát ha valakinek ezt sikerül memorizálni, akkor nem lesz nehéz kitalálni, hogy mondjuk egy megtorpanáskor, ha van nálunk még pár nem használt tárgy, akkor melyiket melyikkel érdemes próbálgatni. Grafika:
A kalandjátékok sosem erősítettek grafikai oldalon, nyilván nem is célja egy értékes történetnek tech demoként funkcionálni, viszont már-már zavaróan gyengén kivitelezett dizájnnal találkozunk a játék során sokszor. Az effektek szépek, a textúrák túlnyomó többsége teljesen rendben van, de a tűz például egy 2D-s animáció, illetve a játék leragadt a teljesen szögletes világban. Tudni kell, hogy egy kis költségvetésű dologról van szó, tehát nem kell szidni a fejlesztőket, ennyire futotta és inkább a tartalmat erősítették, de attól egy pontozásban nem érdemel többet, akármilyen jószívvel készítették. Cserébe viszont nagyon alacsony a gépigénye, szinte minden ma használatos gépen hajlandó elfutni, felpakolva maximumra az élsimitást, Ai szűrést és az utóeffekteket, pedig egy tűrhető képet kapunk.

Játszhatóság:
Nagyon rövid a történet és egy felfedezős, gondolkodós kalandnál az újrajátszás értelmetlen, hiszen másodjára maximum azt nézhetjük meg, hogy mennyivel gyorsabban tudjuk megcsinálni a már ismert puzzle-öket. A hangulat viszont mindent megér, főreg 4 ezer forintot, ami egy közepes DVD film ára, ezért viszont félelmet, reszketést, hideglelést csomagoltak a dobozba. Aki képes logikusan gondolkodni, kicsit körülnézni, az nem fog feloldhatatlanul elakadni, ha valakinek mégis meggyűlik a baja egy szobával, akkor a neten három kattintással talál végigjátszást. Egy rutinosabb kalandornak alig pár órájába kerül a végigjátszás, aki viszont nem ismeri a már-már klisének számító fordulatokat, azok elszuttyoghatnak vele sokáig.

Kezelőfelület:
A vezérlés egy FPS játékhoz hasonló módon történik, a billentyűkkel mozgunk, az egérrel nézelődünk, az interakciókhoz pedig az egér gombjait kell használni. Amennyiben egy megnézhető, használható vagy felvehető tárgy felé visszük a mutatót, akkor megváltozik az ikon, így tudjuk mik a lehetőségek. A bal gombbal cselekedni a jobb gombbal pedig vizsgálódni lehet. A menü, az irányítás és az egész interfész kicsit huszadik századi, de aki a hangulatért jött, annak ez nem lehet akadály.

Hangok és zene:
Velőtrázó sikolyok, borzalmas hanghatások és háttérzajok lengik körbe a teljes utazást. A magyar szinkronhoz a hangok alapjában véve jók, viszont én bezavartam volna a színészeket egy katakombába mielőtt felmondták a mondataikat, mert a legtöbb olyan, mintha egy diplomata találkozón lennének. Nyilván, ahogy az egész játék, úgy a szinkron sem lehetett egy bőségszarú projekt, de talán azért nem kell többet fizetni ugyanannak a színésznek, hogy legalább kicsit rémültebben habogjon. Ha nem tudnám, hogy Magyarországon egy mozifilmet sem lehet leadni eredeti hanggal a tévében, akkor azt kérdezném, hogy minek kellett erre magyar hang? Még jó hogy a hörgések eredetiek.

Nehézség:
Három különböző fokozatban lehet állítani a nehézséget, amit nem értek pontosan, hogy mit takar. Talán a mutánsok könnyebben észrevesznek vagy érzékenyebbek a csapdaként funkcionáló dolgok, mindenesetre könnyű elrontani és meghalni, de az autosave funkció épp ezért van beépítve a játékba. A rutinos rókáknak kicsit sem okozhat problémát, viszont egy éles eszű kezdő sem fog csalódni.

Összegzés:
Ritkán kerül bele a szórásba egy alacsonyabb költségvetésű játék, viszont ritkán is ütik meg a minimum színvonalat. A Penumbra: Black Plague viszont elődjeit nem meghazudtoló hangulatot csempész a játékosok elé. A kis pénz, kis foci hangulat non plusz ultrája pedig, hogy a 10-20 gigás játékok korában ez a program egy CD-nyi telepítővel rendelkezik és mindössze 1 giga helyet kér a merevlemezről. Ez azért látszik is a vizuális minőségben, de még ilyen kicsiben is sikerült klasszikusat alkotni. Ha valamely mostani motorral készült volna el alaposabb grafikai részletességgel, akkor bizonyára jobban fókuszba került volna, viszont még így is erősen ajánlott darab a borzongást kedvelő minden játékosnak.

Kapcsolódó letöltések:

Demó

Videó