Dojcsák Dániel
11 hasznos tipp 7 milliárdos árbevételű üzlet létrehozásához
Tegnapi cikkünk folytatásaként, szintén az Ebusiness Symposiumon elhangzottakból szemezgetve, Várkonyi Balázs, az Extreme Digital ügyvezető igazgatójának előadását dolgozzuk fel, amiből kiderül, hogy valóban lehet sikeres online alapokon nyugvó kereskedést csinálni hazánkban. Lássuk hogyan!
A következő írás messze nem PR cikk, egy szóval sem állítom, hogy az üzlet jó, nem állítom, hogy érdemes ott vásárolni, nem érdekel, hogy olcsóbbak-e másoknál, nem garantálom, hogy a garanciális ügyintézésük korrekt. Ezekről a dolgokról ha akarják győzzék meg ők az olvasót fizetett hirdetéssel, itt egyszerűen csak a történetükről van szó, amivel 7 év alatt évi 7 milliárd forgalmat értek el, melyet az Ernst & Young pár hónapja "Entrepreneur Of The Year" ("Az év üzletembere") díjjal értékelt. Ráadásul a bevándorló multik országában mindig egy kellemes sóhaj hagyhatja el tüdőnket, ha az OTP-n és a MOL-on kívül más cégek is lerohannak szomszédos országokat.
1., Jó időben, jó célpontra lőve
Az Extreme Digital (továbbiakban eDigital) élete 2001-ben kezdődött, amikor az internet elérés még olyan ritka volt, mint a fehér holló. Az internet alig volt megtalálható néhány tizezer otthonban, bár a nagyobb vállalatok és az oktatási intézmények nagy része már behúzta a drótot. Aki még emlékszik, ez volt az az év, amikor az ADSL kapcsolatok hódító útjukra indultak, a kábeles net pedig még szintén gyerekcipőben járt. A megfizethető sávszélesség 384 kbit volt, ami kb. 11 000 forintba került havonta.
Ekkoriban Magyarországon online tartalomszolgáltatás már létezett, de kereskedelem gyakorlatilag még alig. Volt már [origo], Index és természetesen több éve SG.hu is. Az Index szintén ebben az évben erőltette az online kereskedelem témát, de náluk valamiért nem működött, pedig a gáztűzhelytől a súlyzókészletig mindent lehetett kapni a "plázájukban". Az eDigital két alapítója ekkor gondolta úgy, hogy belecsapnak a bizniszbe, amihez pénzük összesen annyi volt, amennyi akkor a Kft. alapításhoz kellett. Ez 3 millió magyar forint. Ebből úgy gondolták, hogy megalakítják a céget, de nem árulnak majd semmi mást, csak olyat, amit meg is vesznek: műszaki cikk.
2., Vegyes jelenlét
Az online boltokkal jogi és fogyasztói bizalom szempontjából is mindig az volt a legnagyobb baj, hogy kissé misztikus ködbe veszett elérhetetlen valamik. Az eKereskedelmi törvény legutóbbi változtatásakor is kardinális kérdés volt, hogy a neten sáfárkodóknak milyen fizikai megjelenésről kell gondoskodni. Korábban üzlethelyiséget is fenn kellett tartani, most már elég egy ügyfélszolgálatra alkalmas helyiség. Ez persze lehet Hernádnémetiben is vagy Zalakaroson.
Az eDigital-os srácok viszont megérezték, hogy csak online bolttal nem lehetnek sikeresek, ezért a vegyes jelenlét mellett döntöttek. Egy teljes értékű boltot hoztak létre, majd a fővárosban később újabbakat is nyitottak. A kulcs a tettenérhetőség. Be lehet menni, meg lehet nézni, de a vásárlót inkább az online felület felé vezetik, hiszen ott kényelmesebben tud válogatni és nem kell minden ügyfél mellé egy eladó is.
3., Pénz nélkül okosan
Ahogy említettem fentebb, mindössze 3 milliós tőke állt állítólag rendelkezésre, ami nem sok mindenre elég, árukészletre főleg nem. Akkoriban - ahogy mostanában is - gombamód szapora fajta volt a számtech bolt, ezért viszonylag nehéz volt elhitetni a beszállítókkal, hogy ha adnak nekik hitelre dolgokat, akkor abból nem lesz baj. Várkonyi személyesen zarándokolt el minden fontosnak ítélt helyre és sikerült kijárnia, hogy megfinanszírozzák nekik - az akkoriban egyébként robbanásszerű növekedést produkáló - nagykerek a termékeket. Így a két fiatalember nem a saját, hanem a nagykerek pénzével bűvészkedett. Ez ma már lehet, hogy nem lenne így, de akkor még bátrak voltak a disztribútorok.
A gyors sikerhez itt Magyarországon elég olcsónak lenni, amit meg is fogadtak és emlékeim szerint a most legnagyobb számítástechnikai kiskereskedelmi cégek mindegyike pontosan ezt a mintát követte. Mivel hitelre hoztak el mindent, ezért az egyetlen cél az volt, hogy a rendelést hamarabb el kellett adni, mint ahogyan az megérkezik a raktárba. Erre az online üzlet egyébként is nagyon alkalmas, mert rendeltek mondjuk 20 darab monitort, főoldalon beakciózták, és ha a szállítmány 4 nap múlva érkezett meg, akkor a nagy részét már postázhatták is. Mivel ez sikerült nekik, ezért képesek voltak időben fizetni - nilván számos ellenpélda is van, de tegyük fel, hogy többnyire sikerült -, így egyre jobb feltételekkel vásárolhattak, olcsók tudtak maradni és profitot is realizálhattak.
4., Jobbról előzni a piacot
2001-ben a koncepció internetes áruházhoz nem is lehetett volna más, mint a műszaki cikk és hardver eladás, hiszen ekkor még szinte kizárólag a kattant számítógépesek neteztek, arra meg nem is mert gondolni senki, hogy Mari néni mosóport venne neten. (Az Index plázája ezért fulladhatott be) Ugyanez az év volt viszont, amikor már a használt hardver seftelés kiment a divatból, egész megfizethető lett a PC, indult a digitális fotózási piac. Magam is 2002-ben vettem első 2 megapixeles digitális fényképezőmet. Az apró, de gyorsan reagáló cégek erre a trendre ráugorhattak, míg a multik, hipermarketek és egyéb nagy méretű kiskereskedelmi cégek csak kb. másfél évvel később ismerték fel ugyanezt. Ennyi idejük volt a kicsiknek robbantani. Azóta ugye a Tesco-ban is van külön PC sarok, műszaki osztály.
5., Gondok: kiszállítás és garanciális ügyintézés
Az online boltok többsége ezzel a problémával nagyon hadilábon állt, és éveken keresztül nem is nagyon tudták megoldani. Persze idővel, egy adott méret elérését követően már lehet kapacitást szánni erre. Igaz, hogy a hardcore számítógépes arcokat elveszítették, mint potenciális vevőt, de a laikus sem venne kétszer ugyanott semmit, ha egyszer megszívatják a csomagküldők. Ráadásul egy balul elsült sztori másnap biztosan ott volt az összes netes fórumon, ezért ezek számát minimálisra kellett csökkenteni.
Ehhez nem árt egy korrekt futárszolgálat, ahol a küldönc engedi kinyitni a csomagot, nem árt ha ingyen visznek ki mindent, nem árt ha a hibás termékért is kimennek ingyen és visszahozzák. A törvény ugyan csak azt írja elő, hogy biztosítani kell a lehetőséget a cserére 8 napon belül, de a vevő elégedettsége az üzlet érdeke is. Ez mégsem számít sokat, hiszen Várkonyi elmondása szerint mind a mai napig, még a vidéki megrendelések 60%-ánál is felcammognak a vevők Pestre és személyesen veszik át a terméket. 6., Ahol az elefántok táncolnak, ott nem sok fű nő!
Olyan szerencsés helyre születtünk, ahová idővel minden nagy multinak sikerült tábort vernie. Nincs még egy olyan ország, ahol a Saturn-Media Markt páros (mely ugyan reklámjaikban egymásnak üzenget, de ugyanaz a cég) és az Electroworld is együtt, teljes mellszélességgel működne, hogy a többi kisebb szereplőről ne is beszéljünk. Viszont ezek az elefántok mind a mai napig nevetségesen bénán viselkednek a számítástechnikai piacon és nem figyelnek oda arra, hogy a kedves magyar fogyasztó mit is szeretne igazán.
Nincsenek lokalizált termékek, nagy marketing büdzsé viszont van. Ez lefordítva annyit jelent, hogy a multik töménytelen pénzt költenek el arra, hogy plakátokon és újságokban hirdessenek, de azt nem nézik meg, hogy mit tudna jól használni a nép valójában. A kis cégek ennek köszönhetően túlélhették az elefánt táncot, mégpedig úgy, hogy a valós igények szerint állították össze termékválasztékukat, olyan típusokat preferáltak, amikkel az ügyfél is elégedett. Ez természetesen visszatérő vásárlókat jelent hosszútávon.
7., Spórolni, spórolni, spórolni
A kereskedelem egyik legnagyobb költsége az eladóterek fenntartása. Ha nem is több ezer négyzetméteres Electroworldről beszélünk, akkor is számít, hogy sok üzlethelyiséget kell fenntartani az országos lefedettséghez. Ehelyett inkább egy nagy raktár kell, ahonnan gyorsan pörgetni tudják tömegével a termékeket, a fizikai jelenlétet pedig csak korlátozottan erőltetik. Várkonyi elmondása szerint ez mégsem volt tökéletes taktika, hiba volt a vidéki nagyvárosokat kihagyni, mert így ott megerősödhettek a helyi kicsik.
A számítástechnikában ráadásul nagyon pici az árrés. Manapság 6-8% az általános, egyes termékeknél magasabb, de jellemzően így kell számolni. Ha valaki ráadásul olcsó akar lenni (itt a cél a top5 árban benne lenni), akkor ebből még engedni kell. Ezért nyereséget a forgalom drasztikus növelésével lehet csak elérni. Az eDigital ezért mindig kiválasztott magának gyártókat, akiket tolni fog, akár kisebb, nem olyan nagy márkaértékkel bírót, majd megnyomta az eladásait annyira, hogy az adott cég függőségbe kerüljön tőlük. Onnantól pedig lehet alkudozni. Zseniális.
8., Jó célcsoport, jó termék-mix
A fókuszban a nagyvárosi ember. Többnyire a jó keresettel rendelkező, igényes vásárlóra lőttek, aminél jóval egyszerűbb lenne a teszkós kategóriát játszani, de hosszútávon mégiscsak az előbbi éri meg. Sokáig úgy ismerték a céget, mint a "fényképezőgépes oldal". Ez jó is volt nekik, mert aki digitális fényképezőt akart venni, az előbb utóbb beléjük futott a neten. Mára pedig a felhasználók legalább fele tudatosan megy hozzájuk, a vásárlásoknak a 73%-t pedig a neten kezdeményezik.
Időközben a fényképezőgép mellett sikerült feljönni IT-ben, főleg monitorra erősítettek rá, ami megint csak jó időzítés, hiszen mostanság mindenki LCD monitort akar venni. Így idén az IT termékekből kétszerannyi bevételt várnak, mint a fotóból. Monitor piacon ráadásul 10%-os részesedésük van a teljes tortából, ami szép dolog. Ennek utána jártunk és a Samsung Magyar Zrt. egyik vezetőjétől megtudtuk, hogy valóban óriási mennyiségben tudnak eladni kijelzőket, pedig kis cégnek látszik.
9., Örülni annak, amitől más fél
Az offline kereskedők legnagyobb félelme, hogy a tudatos vásárló bemegy az üzletbe, kipróbálja, megtapogatja a terméket, megtetszik neki, kérdez róla, majd dönt. Dönt és kimegy az üzletből, hazamegy és megveszi az online boltban, ahol annyival legalább olcsóbb az áru, mint amennyibe egy bemutatótermet kerül fenntartani. Ehhez egy online boltos kereskedőnek semmit nem kell tennie, ezt hozta a kor szelleme, viszont forgalmat és profitot, azt növel.
10., A trónfosztókra figyelni kell
Minden nap négy online bolt nyílik és kettő szűnik meg, egyre több van belőlük. Egy felelős üzlet figyel a konkurenciára, így ennél a cégnél is komoly árfigyelő rendszert üzemeltetnek, próbavásárolnak és egyéb szaftos módokon tesztelik a konkurenciát. Amilyen gyorsan fel lehet jutni a csúcsra ugyanolyan gyorsan pofára lehet esni a dothu piacon. A magyar ember iszonyatosan árérzékeny, ezért folyamatosan reagálni kell a trendekre.
11., Legyél multicég!
Végül pedig, ami már nemzeti büszkeség kategória, hogy az eDigital sem fér a bőrébe, az ország már kicsi számukra, ezért idén Romániában és Bulgáriában terjeszkednek. Ott nem kell mindent elölről kezdeni, hanem az itteni modellt csak átültetik oda. Terveik szerint ott már több városban lesz fizikai jelenlét, és persze az online lefedettség az egész országban meglesz. Természetesen teljesen lokalizált felület és ottani kollégák is dukálnak az új országokhoz. Románia küldött nekünk antennás tévét, mi küldünk nekik hozzá műszaki boltot. Innentől kezdve mondhatni ők is multinacionális céggé váltak és a kör bezárult.
A következő írás messze nem PR cikk, egy szóval sem állítom, hogy az üzlet jó, nem állítom, hogy érdemes ott vásárolni, nem érdekel, hogy olcsóbbak-e másoknál, nem garantálom, hogy a garanciális ügyintézésük korrekt. Ezekről a dolgokról ha akarják győzzék meg ők az olvasót fizetett hirdetéssel, itt egyszerűen csak a történetükről van szó, amivel 7 év alatt évi 7 milliárd forgalmat értek el, melyet az Ernst & Young pár hónapja "Entrepreneur Of The Year" ("Az év üzletembere") díjjal értékelt. Ráadásul a bevándorló multik országában mindig egy kellemes sóhaj hagyhatja el tüdőnket, ha az OTP-n és a MOL-on kívül más cégek is lerohannak szomszédos országokat.
1., Jó időben, jó célpontra lőve
 Várkonyi Balázs |
Ekkoriban Magyarországon online tartalomszolgáltatás már létezett, de kereskedelem gyakorlatilag még alig. Volt már [origo], Index és természetesen több éve SG.hu is. Az Index szintén ebben az évben erőltette az online kereskedelem témát, de náluk valamiért nem működött, pedig a gáztűzhelytől a súlyzókészletig mindent lehetett kapni a "plázájukban". Az eDigital két alapítója ekkor gondolta úgy, hogy belecsapnak a bizniszbe, amihez pénzük összesen annyi volt, amennyi akkor a Kft. alapításhoz kellett. Ez 3 millió magyar forint. Ebből úgy gondolták, hogy megalakítják a céget, de nem árulnak majd semmi mást, csak olyat, amit meg is vesznek: műszaki cikk.
2., Vegyes jelenlét
Az online boltokkal jogi és fogyasztói bizalom szempontjából is mindig az volt a legnagyobb baj, hogy kissé misztikus ködbe veszett elérhetetlen valamik. Az eKereskedelmi törvény legutóbbi változtatásakor is kardinális kérdés volt, hogy a neten sáfárkodóknak milyen fizikai megjelenésről kell gondoskodni. Korábban üzlethelyiséget is fenn kellett tartani, most már elég egy ügyfélszolgálatra alkalmas helyiség. Ez persze lehet Hernádnémetiben is vagy Zalakaroson.
Az eDigital-os srácok viszont megérezték, hogy csak online bolttal nem lehetnek sikeresek, ezért a vegyes jelenlét mellett döntöttek. Egy teljes értékű boltot hoztak létre, majd a fővárosban később újabbakat is nyitottak. A kulcs a tettenérhetőség. Be lehet menni, meg lehet nézni, de a vásárlót inkább az online felület felé vezetik, hiszen ott kényelmesebben tud válogatni és nem kell minden ügyfél mellé egy eladó is.
3., Pénz nélkül okosan
Ahogy említettem fentebb, mindössze 3 milliós tőke állt állítólag rendelkezésre, ami nem sok mindenre elég, árukészletre főleg nem. Akkoriban - ahogy mostanában is - gombamód szapora fajta volt a számtech bolt, ezért viszonylag nehéz volt elhitetni a beszállítókkal, hogy ha adnak nekik hitelre dolgokat, akkor abból nem lesz baj. Várkonyi személyesen zarándokolt el minden fontosnak ítélt helyre és sikerült kijárnia, hogy megfinanszírozzák nekik - az akkoriban egyébként robbanásszerű növekedést produkáló - nagykerek a termékeket. Így a két fiatalember nem a saját, hanem a nagykerek pénzével bűvészkedett. Ez ma már lehet, hogy nem lenne így, de akkor még bátrak voltak a disztribútorok.
A gyors sikerhez itt Magyarországon elég olcsónak lenni, amit meg is fogadtak és emlékeim szerint a most legnagyobb számítástechnikai kiskereskedelmi cégek mindegyike pontosan ezt a mintát követte. Mivel hitelre hoztak el mindent, ezért az egyetlen cél az volt, hogy a rendelést hamarabb el kellett adni, mint ahogyan az megérkezik a raktárba. Erre az online üzlet egyébként is nagyon alkalmas, mert rendeltek mondjuk 20 darab monitort, főoldalon beakciózták, és ha a szállítmány 4 nap múlva érkezett meg, akkor a nagy részét már postázhatták is. Mivel ez sikerült nekik, ezért képesek voltak időben fizetni - nilván számos ellenpélda is van, de tegyük fel, hogy többnyire sikerült -, így egyre jobb feltételekkel vásárolhattak, olcsók tudtak maradni és profitot is realizálhattak.
4., Jobbról előzni a piacot
2001-ben a koncepció internetes áruházhoz nem is lehetett volna más, mint a műszaki cikk és hardver eladás, hiszen ekkor még szinte kizárólag a kattant számítógépesek neteztek, arra meg nem is mert gondolni senki, hogy Mari néni mosóport venne neten. (Az Index plázája ezért fulladhatott be) Ugyanez az év volt viszont, amikor már a használt hardver seftelés kiment a divatból, egész megfizethető lett a PC, indult a digitális fotózási piac. Magam is 2002-ben vettem első 2 megapixeles digitális fényképezőmet. Az apró, de gyorsan reagáló cégek erre a trendre ráugorhattak, míg a multik, hipermarketek és egyéb nagy méretű kiskereskedelmi cégek csak kb. másfél évvel később ismerték fel ugyanezt. Ennyi idejük volt a kicsiknek robbantani. Azóta ugye a Tesco-ban is van külön PC sarok, műszaki osztály.
5., Gondok: kiszállítás és garanciális ügyintézés
Az online boltok többsége ezzel a problémával nagyon hadilábon állt, és éveken keresztül nem is nagyon tudták megoldani. Persze idővel, egy adott méret elérését követően már lehet kapacitást szánni erre. Igaz, hogy a hardcore számítógépes arcokat elveszítették, mint potenciális vevőt, de a laikus sem venne kétszer ugyanott semmit, ha egyszer megszívatják a csomagküldők. Ráadásul egy balul elsült sztori másnap biztosan ott volt az összes netes fórumon, ezért ezek számát minimálisra kellett csökkenteni.
Ehhez nem árt egy korrekt futárszolgálat, ahol a küldönc engedi kinyitni a csomagot, nem árt ha ingyen visznek ki mindent, nem árt ha a hibás termékért is kimennek ingyen és visszahozzák. A törvény ugyan csak azt írja elő, hogy biztosítani kell a lehetőséget a cserére 8 napon belül, de a vevő elégedettsége az üzlet érdeke is. Ez mégsem számít sokat, hiszen Várkonyi elmondása szerint mind a mai napig, még a vidéki megrendelések 60%-ánál is felcammognak a vevők Pestre és személyesen veszik át a terméket. 6., Ahol az elefántok táncolnak, ott nem sok fű nő!
Olyan szerencsés helyre születtünk, ahová idővel minden nagy multinak sikerült tábort vernie. Nincs még egy olyan ország, ahol a Saturn-Media Markt páros (mely ugyan reklámjaikban egymásnak üzenget, de ugyanaz a cég) és az Electroworld is együtt, teljes mellszélességgel működne, hogy a többi kisebb szereplőről ne is beszéljünk. Viszont ezek az elefántok mind a mai napig nevetségesen bénán viselkednek a számítástechnikai piacon és nem figyelnek oda arra, hogy a kedves magyar fogyasztó mit is szeretne igazán.
Nincsenek lokalizált termékek, nagy marketing büdzsé viszont van. Ez lefordítva annyit jelent, hogy a multik töménytelen pénzt költenek el arra, hogy plakátokon és újságokban hirdessenek, de azt nem nézik meg, hogy mit tudna jól használni a nép valójában. A kis cégek ennek köszönhetően túlélhették az elefánt táncot, mégpedig úgy, hogy a valós igények szerint állították össze termékválasztékukat, olyan típusokat preferáltak, amikkel az ügyfél is elégedett. Ez természetesen visszatérő vásárlókat jelent hosszútávon.
7., Spórolni, spórolni, spórolni
A kereskedelem egyik legnagyobb költsége az eladóterek fenntartása. Ha nem is több ezer négyzetméteres Electroworldről beszélünk, akkor is számít, hogy sok üzlethelyiséget kell fenntartani az országos lefedettséghez. Ehelyett inkább egy nagy raktár kell, ahonnan gyorsan pörgetni tudják tömegével a termékeket, a fizikai jelenlétet pedig csak korlátozottan erőltetik. Várkonyi elmondása szerint ez mégsem volt tökéletes taktika, hiba volt a vidéki nagyvárosokat kihagyni, mert így ott megerősödhettek a helyi kicsik.
A számítástechnikában ráadásul nagyon pici az árrés. Manapság 6-8% az általános, egyes termékeknél magasabb, de jellemzően így kell számolni. Ha valaki ráadásul olcsó akar lenni (itt a cél a top5 árban benne lenni), akkor ebből még engedni kell. Ezért nyereséget a forgalom drasztikus növelésével lehet csak elérni. Az eDigital ezért mindig kiválasztott magának gyártókat, akiket tolni fog, akár kisebb, nem olyan nagy márkaértékkel bírót, majd megnyomta az eladásait annyira, hogy az adott cég függőségbe kerüljön tőlük. Onnantól pedig lehet alkudozni. Zseniális.
8., Jó célcsoport, jó termék-mix
A fókuszban a nagyvárosi ember. Többnyire a jó keresettel rendelkező, igényes vásárlóra lőttek, aminél jóval egyszerűbb lenne a teszkós kategóriát játszani, de hosszútávon mégiscsak az előbbi éri meg. Sokáig úgy ismerték a céget, mint a "fényképezőgépes oldal". Ez jó is volt nekik, mert aki digitális fényképezőt akart venni, az előbb utóbb beléjük futott a neten. Mára pedig a felhasználók legalább fele tudatosan megy hozzájuk, a vásárlásoknak a 73%-t pedig a neten kezdeményezik.
Időközben a fényképezőgép mellett sikerült feljönni IT-ben, főleg monitorra erősítettek rá, ami megint csak jó időzítés, hiszen mostanság mindenki LCD monitort akar venni. Így idén az IT termékekből kétszerannyi bevételt várnak, mint a fotóból. Monitor piacon ráadásul 10%-os részesedésük van a teljes tortából, ami szép dolog. Ennek utána jártunk és a Samsung Magyar Zrt. egyik vezetőjétől megtudtuk, hogy valóban óriási mennyiségben tudnak eladni kijelzőket, pedig kis cégnek látszik.
9., Örülni annak, amitől más fél
Az offline kereskedők legnagyobb félelme, hogy a tudatos vásárló bemegy az üzletbe, kipróbálja, megtapogatja a terméket, megtetszik neki, kérdez róla, majd dönt. Dönt és kimegy az üzletből, hazamegy és megveszi az online boltban, ahol annyival legalább olcsóbb az áru, mint amennyibe egy bemutatótermet kerül fenntartani. Ehhez egy online boltos kereskedőnek semmit nem kell tennie, ezt hozta a kor szelleme, viszont forgalmat és profitot, azt növel.
10., A trónfosztókra figyelni kell
Minden nap négy online bolt nyílik és kettő szűnik meg, egyre több van belőlük. Egy felelős üzlet figyel a konkurenciára, így ennél a cégnél is komoly árfigyelő rendszert üzemeltetnek, próbavásárolnak és egyéb szaftos módokon tesztelik a konkurenciát. Amilyen gyorsan fel lehet jutni a csúcsra ugyanolyan gyorsan pofára lehet esni a dothu piacon. A magyar ember iszonyatosan árérzékeny, ezért folyamatosan reagálni kell a trendekre.
11., Legyél multicég!
Végül pedig, ami már nemzeti büszkeség kategória, hogy az eDigital sem fér a bőrébe, az ország már kicsi számukra, ezért idén Romániában és Bulgáriában terjeszkednek. Ott nem kell mindent elölről kezdeni, hanem az itteni modellt csak átültetik oda. Terveik szerint ott már több városban lesz fizikai jelenlét, és persze az online lefedettség az egész országban meglesz. Természetesen teljesen lokalizált felület és ottani kollégák is dukálnak az új országokhoz. Románia küldött nekünk antennás tévét, mi küldünk nekik hozzá műszaki boltot. Innentől kezdve mondhatni ők is multinacionális céggé váltak és a kör bezárult.
