Kiadó: Sierra
Fejlesztő: Saber Interactive
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Pentium IV 2 GHz, 1 GB RAM, 4 GB szabad hely, nVidia Geforce 6600+
Ajánlott: Intel Core 2 Duo , 2 GB RAM, nVidia Geforce 8600GTS
Hasonló játékok: Half Life 2, Crysis
Kategória: akció FPS

Az FPS-világban a variációk végtelenek, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a Sierra gondozásában megjelent TimeShift, amiben a főszerep ugyan a Crysishoz hasonlóan egy spéci testpáncélé, de itt a különböző képességek helyett az időt lehet csavargatni, mint egy IPTV-adásnál. Izgalmas ötlet, érdekes megjelenítés egy kicsit lapos játékmenet mellett.

Ki ne vágyott volna arra, hogy megállítsa az időt, visszatekerje, lelassítsa néha. Akár csak egy nagyon rövid időre is. A Timeshift alapötletét adó ruha ezekre mind képes. Ha lenne egy ilyenem, akkor biztos használnám, mikor a 32-es busz épp az orrom előtt zárja be az ajtót vagy amikor csak éppen fél perccel kések el valahonnan.


A történet hátterében Dr. Aiden Krane áll, az MIT egyik híres tudósa. Ő vezethette az időkutatás programot, aminek során sikerült kifejleszteniük az első olyan technológiát, amivel egy ember megtekergeti kicsit az idő kerekét. A tehetséges tudós csak a legjobb emberekkel dolgozott, de nem is lenne történet a történet, ha nem kapott volna vérszemet és nem szabotálta volna a saját programját azzal, hogy ellopja az egyik ruhát.

Tette ezt azért, mert a magasrangú politikusok úgy gondolták, hogy kitűnő fegyverként lehetne használni ezt a találmányt. A professzor viszont úgy gondolta, hogy a ruha segítségével bejárja az idő minden zegzugát és létrehoz egy alternatív idősíkot, ahol kedvére kutathat anélkül, hogy őrült hatalommániások zaklatnák. Krone elméje a ruha mesterséges intelligenciájával való egyesüléstől teljesen megborult. A mi feladatunk, hogy üldözőbe vegyük az áruló mestert, de eközben mi magunk is átkerülünk az alternatív valóságba.


Az idő uraként viszont nagyon kevés akadály állhat utunkba, maximum az, hogy nincs elég fantáziánk ahhoz, hogyan is lehet négy dimenzióban mozogva megoldani egy szituációt. Az öltözet azon túl, hogy képes a körülöttünk lévő időt befolyásolni, folyamatosan arra törekszik, hogy a benne lévő emberi lényt megóvja.

Egyrészt folyamatosan újratölti a páncélt, figyelmeztet, ha kritikus állapotba kerülünk, illetve az MI folyamatosan monitorozza a környéket és felhívja a figyelmet az életveszélyes tényezőkre vagy éppen a közelgő ellenségre. Az időkontrollnak több módja is van. Alapesetben le tudjuk lassítani, ami szinte teljesen megegyezik a mátrixos bullet-time effekttel, azzal az apró különbséggel, hogy mi magunk teljes sebességgel akciózhatunk ilyenkor is. Ez a funkció használható a leghosszabb ideig, míg az idő teljes megállítása már hamarabb kimeríti a ruha energiáit. Ilyenkor viszont akár észrevétlenül is átsétálhatunk az ellenség előtt vagy leküzdhetünk olyan akadályokat is, amibe egyébként belehalnánk. Simán át lehet menni a tűzön, de akár az elektromosan töltött vízen is. A harmadik funkció természetesen az idő visszaforgatása, amire szintén bármikor képesek vagyunk, kivéve ha agyonlőnek minket.

A játék során a túléléshez mindenképp szükség van az időkontroll használatára, amire a játék figyelmeztet, de pár véletlen halál egyébként is rávezeti a játékost a speciális ízekre. Nem jelenthet gondot akár 8-10 katonából álló gang leverése sem, egy shotgunnal felvértezve, dupla lövéseket leadva simán végig lehet sétálni a csapaton, akik az időlassítás végén szinte egyszerre esnek össze holtan. Jó móka igazán.


Sokszor viszont nemcsak az ellenségek eliminálásakor jön jól a kontroll, hanem olyan feladatoknál, ami egyébként kétemberes lenne, egyszerűen mondjuk kinyitunk egy azonnal visszazáródó kaput, majd megállítva az időt simán átsétálunk rajta. Arra viszont érdemes odafigyelni, hogy ha kifogy az energia, akkor másodpercekig nem is töltődik vissza, annyi idő alatt viszont simán kinyírnak minket. Ez nem a Crysis nanoruhája.

A jó fegyverválasztás viszont sokat segíthet, erre ráadásul a játék teret is ad, hiszen mind a 9 stukker kétféle módban képes tüzelni, a 2-2 akna illetve gránát pedig csak hab a tortán. Az alappisztoly nem sebez nagyot, viszont igen pontos, illetve közelharcban érdemes elővenni, mert az alján egy komoly penge található, amivel 2 ütéstől a legtöbb gyalogos egység holtan esik össze. A karabély nagyobbat szór, de gyorsan tüzel, viszont gyorsan ki is fogy belőle a lőszer. A shotgun szokás szerint közelről hatásos. A sniper puska sem lesz nagy meglepetés, ugyanúgy működik, mint a legtöbb játékban.


Viszont feltűnik egy másik távcsöves fegyver, a Villámcsapás, ami energialövedékkel operál, becsapódás után behatol a páncél alá és ott robban fel. Aljas kis cucc. Legalább annyira, mint a hasonló elven működő EMF ágyú. Nem maradhat ki a rakétavető sem, ami a sima kilövés mellett képes irányított rakétát is kilőni. Ez utóbbit persze érdemes fedezékből indítani vagy egyszerűen megállítani az időt a navigálás idejére. Van még két szuperfegyverünk is a késői pályákra, a pokoltűz és a SurgeGun (bár kérdéses, hogy az utóbbit miért nem sikerült lefordítani, mint a többi fegyvernevet). Az előbbi tűzgolyót, míg az utóbbi egy energialabdát lő ki. Viszont mókásabb a kisebb fegyverekkel kommandózni, de természetesen ezeknek is megvan a helye.

A játék során ki fog derülni mindenki számára, hogy a túl erős fegyverek és az időkontroll együtt elveszi a kihívás örömét, ami - figyelembe véve azt, hogy a történet nem érdemel éppen Oscar-díjat - teljesen kinyírhatja az élményt. Ami pedig sajnálatos lenne, mert az ötlet nagyon jó és új színt hoz a néha unalmasnak tűnő FPS-vonalba. Grafika:
Nagyon érződik a játékon, hogy sokat ültek rajta és az eredeti grafikai motor mára már elavulttá is vált. A sok foltozgatás, újítás eredménye egy kissé idejét múlt környezet, amit viszont nagyon jól ellensúlyoznak a jól megcsinált effektek és a többnyire szép textúrák. A játék így nem is igényel túl komoly erőművet ahhoz, hogy szépen fusson, bár inkább el tudtam volna képzelni egy frissebb motort és egy kicsit nagyobb gépigényt. Ennek ellenére a PC-s változat messze szebb, mint a konzolos társai.

Játszhatóság:
A fun factor maximális, hiszen egy eddig érintetlen területre nyúltak a fejlesztők. Az idő visszapörgetés, lassítás mókás funkció, élvezetessé teszi a játékmenetet. Ráadásul ez egészen más gondolkodást is igényel, mint egy normál időben játszódó akció, sokszor lehetetlennek tűnő akadályok pofonegyszerűen küzdhetőek le, az ember lelkének pedig simogató érzés, mikor a masszív túlerőt úgy gyűri le, mint ha virágot szedne egy mezőn. Az érem másik oldala viszont az, hogy a történet során többnyire teljesen fantáziátlan küldetéseken keresztül kell teljesen lineárisan előre hatolni, amit a kampány 10-12 órás szintideje alatt elég hamar meg lehet unni.

Kezelőfelület:
Mivel a sima funkciók mellett a spéci képességeket is vezérelni kell, ezért kicsit több gombra lesz szükségünk, mint normál FPS-élmények közben. Ennél a játéknál talán nagyobb előnyt élveznek azok, akik kontrollerrel játszanak és nem billentyűzettel, hiszen ott a több gomb még mindig kézre áll. Már csak célozni kéne vele megtanulni rendesen. Az interfész ugyan nem csilli-villi, de nagyon praktikus, minden a helyén van, minden teljesen érthető volt elsőre és könnyen át lehet tekinteni az aktuális helyzetünket. A radar mondjuk néha mintha csalna kicsit, nem értettem, hogy miért van jobbra tőlem az az ellenfél, akit a radar pontosan 12 óránál jelez.

Nehézség, AI:
Őszintén szólva nehéz megítélni az AI-t, hiszen többnyire vagy messziről lövöldöznek ránk vagy az időt lelassítva kaszaboljuk őket közelről. Próbálnak ők futkosni összevissza, de leginkább a klasszikus buta, ellenségmágnes hatás érvényesül. Mivel teljesen lineáris a játék, ezért a készítőknek elegendő volt a megfelelő helyekre lepakolni a népeket és nem foglalkozni azzal, hogy vajon hogyan támadjuk meg őket, mert általában erre sincs túl sok recept, ami van az pedig adja magát. Az időlassítás ötlete zseniális viszont sokszor túl könnyűvé teszi a játékot. Aki képes ráérezni arra, hogy mekkora területet tud bejárni egy töltéssel és átlátja, hogy hol vannak az ellenfelek, hová kell bújni ha vége a hatásnak, az úgy haladhat, mint kés a vajban. Amikor elakadunk valahol, mert nem tudunk továbbmenni, akkor biztos, hogy valamit az idővel kell babrálni, így a feladványok sem túl bonyolultak. A ruhába épített MI automatikusan beállítja a helyzethez leginkább illő hatást, de persze spéci esetekben kézzel is el lehet érni bármelyiket.

Hangok és zene:
Nagyon szépre sikerült ez a rész, a térhatású hang, a hangok effektelése korrekt lett. Az átvezető animációk alatt kifejezetten élvezetes aláfestések és szövegek vannak. Bár kicsit bugosnak tűnt néhány helyen a játék (v1.0), volt, amikor nem szólalt meg a hang, csak a felirat látszott. A lokalizáció ez esetben csak a szövegeket és az interfészt érintette.

Összegzés:
Nagyon jó, eredeti ötlet a Timeshift. Már megjelenés előtt nagyon kíváncsivá tett és azt gondolom, hogy nagyjából beváltotta az ígéreteket. A grafika ugyan nincs a topon, illetve a sztori is elég gyenge, de ennek ellenére érdemes vetni rá egy pillantást. Aki nagyon rácuppan, annak a multi rész is tartogat meglepetéseket, de valószínűleg nem lesz komoly rajongó tábora. Ami sajnálatos, hogy olyan sokáig készült el, hogy ennyi idő alatt már egy gimnazista is összerakott volna egy érdekfeszítőbb történetet, ez így csak egy nagyon halvány 4-es.

Kapcsolódó letöltések:

Demó