Nem sikerül megfejteni a "Rejtélyes követ"

Nemrég sztoriztunk egy különös eszközről, az Antikythera-mechanizmusról. Most egy újabb rejtélyes tárgy kerül terítékre, melynek eredetéről több mint száz éve töprengenek a hivatásos régészek.

A történet szerint 1872-ben New England középső részén, a Winnipesaukee-tó partján egy kerítés ásásakor agyaghalmot fordított ki az ásó, melyben egy sötét, tojás alakú követ találtak beágyazódva. A kőbe különböző mintákat véstek, többek közt egy arcot, egy indián kunyhót, kukoricacsövet és csillagszerű mintákat. Mivel hasonló tárgy mind a mai napig nem került elő, ezért nem igazán tudnak választ adni arra, hogy ki és milyen céllal készíthette a tojásdad művet, és főként hogyan sikerült megalkotnia, az amúgy egészen szabályos formákat.

A 10 centis kő egyik oldalán fordított nyilak, egy hold, néhány pötty és egy spirál látható, a másikon a kukorica és egy kör, melyben három alakzatot véstek, az egyik egy szarvas lábára emlékeztet. A nagy múltú American Naturalist a felfedezéskor úgy vélekedett, hogy a kő két indián törzs között megkötött egyezségnek állíthatott emléket, mások szerint viszont eszkimó, de akár kelta eredete is lehet, bár a jellegzetes indián sátor elég meghatározó motívum.

A Mystery stone, azaz rejtélyes kő névre elkeresztelt tárgy furcsasága, hogy két végébe két különböző méretű lyukat fúrtak. A lyukak fúrása meglepően egyenletes és egyenes, nem keskenyedik el, az alsó furatban látható karcolások arra utalnak, hogy egy fémrúdon helyezkedhetett el, melyről többször is eltávolították. A szakértők szerint a lyukat később, a 19. vagy a 20. században fúrhatták a kőbe, mivel ez messze meghaladja a történelem előtti Amerika őslakósainak képességeit.

A kő egyébként egy kvarcit, egy homokkő származék, ami nem jellemző a megtalálási hely, New Hampshire geológiájára, bár nem zárható ki, hogy egykor ott készítették.

A kő eredetének vizsgálatát nagyban megnehezítik felfedezésének homályos körülményei. A kő a kerítésen dolgozó munkásokat felbérelő üzletember, Seneca Ladd tulajdonába került. Ladd 1892-es halála után lányai örökölték a fura tojásszerű képződményt, amit végül 1917-ben a helyi történészeti társaságnak adományoztak. A tárgyat végül a New Hampshire-i Történeti Múzeumban állították ki. Ladd kedvelte a természettudományokat, jelentős magángyűjteménnyel is rendelkezett, azonban nem fordított különösebb figyelmet a "feltárás" környezetére. Nem tudni, milyen mélyen feküdhetett, volt-e valami egyéb körülötte, avagy milyen messze helyezkedett el a tótól, hogy csak néhány tényezőt soroljunk fel.

Egyedisége miatt nehéz mind időben, mind társadalmilag elhelyezni. Jelenleg a kőnek otthont adó múzeumot működtető társaság a kőre vésett jelekhez és motívumokhoz hasonlók után kutat, ám ez rendkívül időigényes feladat, munkájukat eddig nem sok siker övezte.