Közeledik a karácsony, ígyhát ideje újból belepillantani, hogy mit is érdemes fejlesztenünk gépünkben. A tavalyi évhez képest a számítástechnika megint rohamléptekben fejlődött, mégis mintha picit lassabban, megfontoltabban haladna előrefelé. A helyzet bizonyos területeken egyszerűbb lett, másokon viszont jóval átláthatatlanabb.

Az első kérdés ami felmerül bennünk, hogy most akkor mi van a Sulinettel? A dolgot egyszerűen felvázolva: lehúzták a rolót. A Sulinet szélesebb rétegeket érintő változata november elején befejezte pályafutását, és rajta keresztül immár kizárólag csak komplett gépeket, notebookokat vehetünk. Az egyes számítógép alkatrészeket, és perifériákat külön már nem vehetjük meg, csak gépbe szerelve, komplett konfigurációhoz mellékelve.

A Sulinet jellege azonban nem változott, vagyis a vételkor ugyan bruttóban némileg többet kell leraknunk a termékekért, de a következő adóvisszatéritésnél az 50%-ot, de maximum 60 ezer forintot visszakapunk. Mivel max. 60 ezer forintot igényelhetünk vissza, így az az értékhatár ahol még a termék árának fele visszajön 120 ezer forint bruttó. Mivel egy normálisabb komplett konfiguráció, vagy laptop ennél jóval többe kerül, logikus hogy a Sulinet igencsak elvesztette attraktivitását.

Azok a komplett gépek, amikre már érdemes pénzt kiadni monitorral együtt pontosan ekörül a 120 ezer forintos bruttó ár körül kezdődnek, a felső határ pedig természetesen a csillagos ég. Sulinetben monitor nélkül kb. 80 ezer forinttól kapunk gépet, de ennél bizony örülhetünk, ha egyáltalán megüti a 2 évvel ezelőtti átlagos gépek színvonalát. Egy 2 Ghz körüli AMD vagy Celeron processzoros gép 256 MB memóriával és minden egyébből is a legolcsóbb alkatrésszel ma már belépő szintűnek is csak igen nagy jóindulattal nevezhető.

Természetesen Sulinetben akár bruttó 160 ezer forintért is találunk komplett gépet, de egy-két komolyabb alkatrésztől eltekintve ezeknek is javarészt vicces komponenseik vannak. Így például egy komoly nForce4-es alaplap és a bele passzoló középkategóriás 3000+ processzor mellé mindössze 512 MB ramot tesznek, ami valljuk be, már magának a Windows XP elindításának és néhány alapvető program futtatásának is éppen hogy csak elég. Emelett találunk benne egy belépő szintű PCI Express videokártyát, aminek max. a nevétől esik hasra a mezei user, azonban amikor játszani készülne vele a gyerkőc kiderül, hogy megintcsak az elmúlt évek középkategóriája van átültetve az új interfészre, magyarán semmit nem tud, amit ma már illene. Ilyen például az ATI X300-550-600 sorozat, amely a jóöreg RADEON 9600 szériából lett "átbutítva" PCI Expressre, vagy az FX kártyák PCX nevezetű konverziója, vagy akár a GeForce 6200 sorozat.

Mellőzzük is tehát a Sulinetet a továbbiakban, minthogy komolyabb komplett gépekben egyszerűen továbbra sem versenyképesek az ajánlatai. Aki kicsit komolyabban szeretne belefolyni a modern játékok világába - márpedig még ma is ez jelenti a húzó ágazatot -, annak bizony ma már az elvárható minimális szintet egy GeForce 6600, vagy RADEON X700Pro kártya jelenti. Ezek árai - kisebb nagyobb eltérésekkel - rendre bruttó 24, illetve 38 ezer forintig terjednek. A mai középkategória, vagyis a 6600GT illetve X800 kártyák még mindig bruttó 40 ezer forint körül kezdődnek, aki pedig még jobbat akar, annak ott a GeForce 7800, RADEON X1800 család, 100e forint feletti bruttó árakkal.

Az alaplapok és processzorok terén sok érdemi változás nem történt az év folyamán, a középkategóriát továbbra is a 2800-3200+ AMD, illetve ennek megfelelő Intel processzorok jelentik. A 64 bites technológia ma már nem kuriózum, de hogy nélkülözhetetlen lenne, az erős túlzás. A kényszer azonban megvan rá, hiszen a jóöreg Athlon XP processzorokhoz nem kapható PCI Express videókártyát fogadó alaplap, ami így igen gyorsan kezdi kiszorítani őket a piacról.

Mivel AGP-ben már nem érdemes gondolkodni, AMD fronton egy nForce3/4, Intel fronton pedig 915-925 vagy jobb chipkészletes alaplapok dukálnak. Ezekbe rendre az Athlon 64, Sempron, illetve a Pentium 4 vagy Celeron processzorok passzolnak. A Socket 939-es 3000+ A64 processzor már 32 ezer forinttól megkapható, kistestvére a Socket 754-es alaplapokba passzoló Sempron pedig némileg szerényebb tudással már 22 ezer forinttól a miénk lehet. Intel fronton legalább a socket típus egységes most, a 775-ös 3Ghz-es Celeron D 23 ezer forinttól, a 3Ghz-es P4 pedig 45 ezer forinttól kapható. A piacba már kezdenek belekóstolgatni a kétmagos processzorok is, azonban ezek áraik miatt még egyáltalán nem nevezhetők reálisnak az átlagos otthoni felhasználók számára.

Memória tekintetében a helyzet változatlan, vagyis az optimális mennyiséget, azaz az 1 GB-ot Samsungból már 23 ezer forintért megkapjuk. Ennél jobb, márkásabb RAM-hoz csak akkor érdemes nyúlni ha komolyabban tuningolni szeretnénk a gépet. A márkásabb kategóriában pl. egy párban tesztelt, 2 x 512MB GEIL memória már nettóban sem jön ki 23-ból, a bruttó árak ebben a kategóriában inkább 32 ezer forint felett kezdődnek. Az ártöbblet tehát jelentős, amelyből normál felhasználási körülmények között semmi hasznunk nem lenne.

Ma már a legtöbb tapasztalt felhasználóban az is kikristályosodott, hogy egy jó gép mit sem ér megfelelő tápellátás nélkül. A számítógép kereskedelmi egységeknek ez mégsem jutott el valahogy a tudatáig, valami rejtélyes oknál fogva, és persze főként az ár leszorítása által hajtva még ma is a Codegen és a Mercury szintű tápok a slágertermékek. Sajnos azonban ez még nem minden, mivel mára az eddig márkásnak hitt termékek között is elterjedtek a különböző belsővel szereltek. Így például az egyes Chieftecekben ma már különféle belsőket lelhetünk, amelyekből nem mindegyik ajánlható széria. A tartalmasabb tápok közül aki picit jobb áron akar minőséget, annak az FSP az ajánlott kategória, aki pedig még több pénzt szán rá, annak ott az Enermax, Zalman, vagy a TAGAN, amely még a hangszintjével is kitűnik a mezőnyből.

Egy-egy ilyen márkás tápért persze csillagászati összegeket is elkérnek itthon, ez különösen igaz például a TAGAN-ra, amelyet azon a kevés helyen is ahol kapható a sógorok áraihoz képest itthon dupla áron értékesítenek. 20 ezer forint alatt azonban még egy Enermax vagy Zalman sem áll meg, legalábbis az ajánlott 400W-os kategóriából. Az általános figyelmeztetésnek talán úgy kellene hangoznia, hogy ha könnyű, és 400W-ot 15 ezer forint alatt adnak, attól kezeket el. Olcsó kondenzátorok, rossz hűtés, instabil leadott feszültség... Az idei év Sulinetes slágertermékei - főleg a végső hónapokban - minden bizonnyal a TFT monitorok voltak. Ezek ára általában a Sulinet optimális 120 ezer forintja körül mozgott, tehát aki még idejében lecsapott egyre, az jövőre a maximális 50%-ot visszakaphatja majd. A Sulinet ilyen téren azonban végetért, és noha ekkora kezdvezménnyel már nem kapunk monitort a fejlődés nem állt meg. A TFT monitorokat továbbra is három fő kategóriára lehet bontani. Ebből a legelterjedetebb a TN+Filmes panel, amely előnye hogy olcsó és jó válaszideje van, hátránya azonban hogy színvilága szegényebb, rálátási szögei kicsik, és a kontrasztarány is alacsony.

A jobb kategóriának az S-IPS, illetve MVA/PVA kategória tekinthető, amelyek színvilága sokkal gazdagabb, rálátási szögeik közel 180 fokosak, rendkívül kontrasztosak de a válaszidejük elmarad a TN+Filmesektől, vagyis játékra sokkal kevésbé alkalmasak. A ma kapható legprofibb szint az S-PVA, S-MVA paneles TFT monitor. Ezek rendre 16+ millió színt tudnak megjeleníteni, rálátási szögük 180 fokhoz közelít, és a kontrasztarányuk is 1000:1, vagy még jobb. Az S betű pedig az Overdrive-ot takarja, amellyel most már azt is elérték, hogy a válaszidőben se maradjon el a vetélytársaktól. Az S-PVA/S-MVA paneles TFT-k ugyan még relatíve drágák, de ma már minden célra a legjobbnak mondhatók.

A belépő szintnek tekinthető TN+Film kategóriából a 17 illetve 19"-os Samsung 740N, illetve 913N emelhető ki, 8 ms-os átlagos válaszidővel, 700:1 kontrasztaránnyal minden átlagos célra megfelelnek, és még a 19"-os is belefér 100 ezer forintba. Az overdrive nélküli, tehát relatíve nagy válaszidejű PVA/MVA/S-IPS panelek egyre kisebb számban képviseltetik magukat, de ha valaki grafikus munkára vagy filmnézésre keres kijelzőt és nem játszik, akkor az ár/érték arányuk még mindig a legjobb. A 17/19"-os kategóriákból a Samsung 173P illetve 193P 25ms válaszidővel, 700:1 kontrasztaránnyal és kitűnő, minden szögből ugyanolyan színekkel jó választás lehet.

A felső kategóriás overdriveos TFT-kből a 19"-os kategóriában az eddigi csúcstartót, a Samsung 193P+ -t most váltja le a 970P jelölésű monitor. A tudásuk nagyjából megegyezik: 6-8ms szürkéből szürkébe átváltás, 1000-1500:1 kontrasztarány, tökéletes színek és rálátási szögek, DVI csatlakozó, valamint igen komoly, úgynevezett Dual-Hinge állványzat. Az állványzat ugyanis fontos kérdés, amely felett gyakran elsiklanak a vásárlók. A belépő szintű TFT monitoroknál nem ritka, hogy azok még csak magasságban sem állíthatók, sőt, nem is dönthető a tartójuk. Főleg a TN+Filmes TFT-knél - amelyek pont ebbe a kategóriába tartoznak - ez nagy hátrányt jelenthet, ugyanis alig, vagy egyáltalán nem lehet beállítani őket olyan pozícióba, hogy merőlegesen láthassuk a képüket, ugyanis ezek más szögből már torzítani kezdenek.

A fő alkatrészeken végig is értünk tehát, lássuk mi kellhet még a gépünkbe. A csatlakozókat, hangkártyát, hálókártyát, sőt ma már egyre több dolgot az alaplapokra integrálnak, ezekkel tehát egy jobb alaplap mellett nem is kell foglalkoznunk. A merevlemezek piaca nem változott, továbbra is sok-sok gigabyte-ot kapunk már viszonylag olcsón, jó sebességgel. Az optikai meghajtók piaca a CDROM-ok egykori fénykorát éli, vagyis eljutottak végre a normálisabb írási sebességekhez, sőt, már a dupla sűrűségű lemezekhez is. A Blu-Ray és a HD-DVD egyelőre még várat magára, vagyis a ma kapható eszközök csillagászati áraik miatt még nem a mezei vásárlóknak valók.

A perifériákat illetően maximum az egerek tájékán észlelhető előrelépés, de ott is nkább csak amolyan parasztvakító jelleggel. Megérkeztek az első 2000 dpi-s lézeres egerek: a Logitech G széria, a Microsoft Laser Mouse, vagy Razer lézeres egere mind szépek és jók, sőt, pontosabbak mint bármely profi egér eddig. A kérdés csak az, hogy valóban szükségesek-e, vagy már az 1000-1600 dpi-s egerekkel átléptük azt a határt, ami bőven elég még a hardcore játékosoknak is? Valószínűleg erre senki nem fog tudni érdemi választ adni.

Talán az egér gyártóknak most már inkább az ergonómiára kellene még inkább rágyúrniuk, ezen a téren ugyanis még mindig hagynak kívánnivalót maguk után. Persze szokás kérdése, de azért bőven vannak olyan elemek az egerek kialakításában, amihez hozzászokni csak igen nehezen lehet. A leginkább "faék" kialakítása továbbra is a Razereknek van, de ha szépen világít és gyors, akkor ez a profi játékosoknál a "kit érdekel" kategóriába tartozik. A két másik, nagyobb márka nagyjából ekvivalens formavilággal rendelkezik, egyik itt jobb, a másik ott, kéztípustól függen ezekből bizosan megtalálja mindenki a magának valót.

Laser Mouse 6000

A legdrágább rágcsáló most is a Logitech soraiból kerül ki - hiába, évek óta meg kell fizetni azt a logót. A kábel nélküli G7-es lézeres egér bruttó 20 ezer forint, ami igen szép összeg egy ilyen perifériáért, ahogy a Razer Copperhead bruttó 19 ezer forintos ára is a presztízst jelzi. Valószínűleg mindkettő csak a megszállott játékos réteget fogja érinteni. A lézeres logitech kábeles változata már valamivel barátságosabb árfekvésű, bruttó 15 ezer forintért megkapható, de a legjobb ár/teljesítmény arányú egér megintcsak a MS soraiból kerül ki, méghozzá a Laser Mouse 6000, amely 10 ezer forint alatti bruttó árával valóságos sláger - lenne, ha kapható lenne már itthon is.

A Microsoft azonban még a nem-lézeres kategóriában is fejlesztett egyet, és leváltotta a betegeskedő Intellimouse Explorer 4.0-t, méghozzá a Comfort Mouse 3000-rel. Ez a kisegér nagyban hasonlít elődjére, azonban egyszerűbb és egyben minőségibb fogása, és 1000 dpi-re növelt optikája miatt optimális választás lehet annak, aki mindössze 5500 Ft-ot szán erre a célra. Igen-igen, nem elírás, valóban bruttó 5500 Ft-ért komolyabb játékra is alkalmas 1000dpi-s egeret kapnánk - ha nem lenne hiánycikk kis hazánkban.

A káosz tehát megint teljes, ember legyen a talpán, aki ma elsőre megtalálja az igényeihez és pénztárcájához leginkább passzoló konfigurációt. A legjobb lehetőség továbbra is az aktív fórumozás, ahol a tapasztalatcsere révén biztosan nem választunk bele egy előnytelen ajánlatba. Lapunk hardverfóruma tehát várja az érdeklődőket, kezdőket és haladókat is, legyen szó akár tapasztalatcseréről, vagy egyszerű segítségnyújtásról!