Dojcsák Dániel
Quake 4
Kiadó: Activision
Fejlesztő: Raven Software
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Pentium IV 2 GHz, 512 MB RAM, 3 GB szabad hely, DirextX 9 videokártya
Ajánlott: 2,8 GHz-es Intel Pentium IV vagy AMD Athlon XP 3200+, 1024 MB RAM, Nvidia 6800/Radeon 9800 videókártya
Hasonló játékok: Quake II, FEAR
Kategória: FPS
A sokadik részek esetében a visszatérés a gyökerekhez mindigis trendi húzás volt a játékgyártók részéről. A Quake sorozat ugyan még "csak" a negyedik felvonásnál tart, ráadásul az eddigi három rész szinte semmiben nem hasonlított egymáshoz, a készítők mégis úgy érezték, hogy a Quake 2 vonal lesz a megfelelő alap. A legújabb rész pörgős egyjátékos, viszont közepes, felejthető multi részt tartogat. A hardvergyártók pedig ismét dörzsölik a tenyerüket és kajánul vigyorognak.
A Quake első része kicsit olyan volt, mintha a Doomot koppintották volna le saját készítői, a második epizód viszont már a talán klasszikusnak mondható ember-űrlény háború témakörre épült. A harmadik rész a multiplayer fókusznak köszönhetően egyfajta bestof volt, nélkülözve az igazi történeti szálat. A negyedik rész - amint említettem - a Quake 2 hagyományait viszi tovább. A kezdés in medias res, szóval az intróból csupán azt tudjuk meg, hogy támadunk egy bolygót, éppen örülünk, hogy nagyjából jól mennek a dolog, amikoris a Rhino osztag szállítókabinját leszedik a légvédelmi ütegek. A hős szerepében Matthew Kane katona jeleskedik, aki nem rendelkezik szuper képességekkel, nem egyedül kell lebontania az egész védelmet, sőt nem is halhatatlan. A játékmenet némileg Call of Duty-s, azaz kisebb osztagokkal együtt kell haladnunk a játék nagy részében.
Már az elején kellemes meglepetés, hogy végre megoldották az évtizedes problémát, hogy mit keresnek az alien bázison tömegével emberi elsősegély csomagok és emberi fegyverek lőszerei, vagy éppen miért raknak ki az idegenek páncélokat a támadóknak. Itt a II. világháborús FPS-ekhez hasonlóan medikusok gyógyítanak, illetve bónuszként a technikusok feltöltik a páncélunkat akár maguktól is, de ha megkérjük őket (közelről klikk rájuk), akkor biztosan - bár vicces, hogy minden esetben hozzáteszik, hogy most nincs idejük beszélgetni. Apró bug: természetesen mégis találunk elszórtan némi supportot, persze ez így már vállalhatóbb, ha figyelembe veszzük, hogy egy háborúban vagyunk és nem mi vagyunk az első fecskék, akik beveszik a várat.
A harcok során tehát nyugodtan gondolkodhatunk csapatban, bár továbbra is komoly hangsúly van rajtunk. Ha éppen le vagyunk sérülve és nincs medikus, akkor a többiek vidáman kaszabolják le az ellenfeleket helyettünk. Mivel alapvetően felderítő feladatkörben vagyunk, ezért leggyakrabban azért nekünk kell előremenni.
A küldetésekkel kapcsolatban szkeptikus voltam, főleg azok után, hogy az elmúlt időszakban belepillantottam a megjelent FPS-ekbe és ha nem is vártam a Clive Barker féle történetszövést, de azért legalább annyit vártam volna, hogy bele tudjam élni magam. A szkepticizmusomat viszont hamar feloldotta a nagyon pörgős, nem egysíkú vonalvezetés, ami ugyan továbbra is 100% lineáris, de mégis érdekes, izgalmas történetet mesél. Szerencsére nem kell órákig szuttyogni azzal, hogy egy kapcsolót megtaláljunk (a' la Tomb Raider), szóval tudunk koncentrálni a feladatra, azaz minél több Strogg lemészárlására.
Kemény harcot jelent, hogy adott esetben sok gyenge, vagy éppen néhány zúzdább ellenfél ugrik nekünk akik viszonylag jól használják ki a terepviszonyokat. Ugrálnak fentről lefelé, megállnak egy fedezék mögött, elszaladnak keresztbe és egyéb mókákra is képesek. A legmegrázóbb, mikor többen lőnek ránk és közben két közelharcos jószág rohan felénk. Kellemes szitu. Az ilyen helyzeteket a legkönnyebben a jó fegyverválasztással tudjuk feloldani. Úgy éreztem, hogy a Quake 4 egyjátékos része nem az ugrabugrálásra van kihegyezve mint mondjuk egy Unreal, hanem inkább a jó taktikára. Alapfegyverünk a Blaster, ami kifogyhatatlan energiafegyver, és a szimpla gyors lövés mellett képes némi szuflát is összegyűjteni, de általában nem éri meg. Már a második pályán kezünkbe vehetjük viszont a gépfegyvert, ami univerzális társunk lesz a játék végéig. Legjobb tulajdonsága, hogy gyors és messzire is elég pontos. Ráadásul adhatunk le vele célzott félautomata lövéseket is, ami a nagyobb sebzés, pontosabb célzás mellett sok lőszert is spórolhat.
Ajándékként egy lámpa is felkerült rá, ami főként a Doom hangulatú sötét helyeken jöhet jól, mert nyilván keresőnek felesleges lenne, az ellenségek elég feltűnően jelzik ha megérkeztek valahová. A következő kedvenc a shotgun. A megszokotthoz képest valamivel kisebb szórással, de ugyanolyan nagy sebzéssel dolgozik, de hátránya, hogy nagyon lassan tölt újra és egyesével kell beleadagolni a töltényeket. Később tovább lehet fejleszteni, ekkor már tárazhatóvá válik.
Ó igen. Egy érdekes újítás, amit az FPS-ekben nem nagyon szokhattunk meg. A fegyvereket eleve kollégáinktól kapjuk meg komolyabb küldetések előtt, továbbá esetenként tovább is fejleszthetjük őket. Egyik fegyver sem mondható a legjobbnak, hiszen mindegyiknek van valami olyan hátránya, ami a legtöbb helyzetben erősen csökkenti a hatékonyságát, de bizonyos szitukban pedig kiemeli a többi közül. Ez alól tényleg a gépfegyver a kivétel, mert az mindenhol tud bizonyítani. A gránátvetőt pörgős akciókban elő sem érdemes venni, mert nehéz vele célozni egy ellenfélre, illetve ha nem találjuk el, akkor sehol nem lesz már, mire felrobban a töltet. Árkokba, folyosókra nagy tömeg ellen viszont utolérhetetlen.
A rakétavető szintén nem sebességéről híres, viszont óriási pusztítást tud végezni. Hátránya, a lassú újratöltés megoldódik a továbbfejlesztéssel, amikor is három rakétát tudunk betárazni automatikusan. A régi jó barát, a nailgun is feltűnik, ami ugyan hatékonyan készít löncshúst, darálthúst, de lassan pörög fel, olyan chaingun módra. Ennek a továbbfejlesztése célkövető szögeket ad, ami igen hasznos lehet a gyorsan mozgó célpontok ellen. Megmaradt a railgun és a lightning gun is, és persze a BFG kategóriás stukker, amit itt Dark Matter Gunnak, azaz sötét anyag fegyvernek hívnak.
Mivel a fegyvereket viszonylag hamar megkapjuk ezért a játék markáns részében élhetünk ezek taktikai előnyével. Érdemes is, mert csapattársaink ugyan jó fejek, és ahogy mondtam hentelnek helyettünk is, de nem halhatatlan egyik sem. Sokkal jobbak és erősebbek, mint amilyenek a hasonló játékokban a csapattársak, viszont amennyiben agyonlövik valamelyiket, akkor őt buktuk örökre. Ebből kifolyólag a medikus és a technikus kollégák VIP helyet foglaljanak el mindenkinek a szívében. Érdemes gyakran mentegetni, ha már lehetőség van rá bármikor, tehát nem vagyunk checkpointokhoz és pályavégekhez kötve. Izgalmas fordulat még a játékban - igaz trendi feature ez mostanság -, hogy beülhetünk egyszer-kétszer járművekbe is (lebegőtank, mech), illetve telepített fegyvert is használhatunk (vonaton védekezés céljából).
A járművek a Halóban látotthoz hasonlóan regenerálódnak, viszonylag nehezen döglenek be. Szerencsére nem hegyezték ki erre a játékot, egyáltalán nem erőltetettek a járgányok, az a néhány eset, amikor szükségünk van rá tényleg csak feldobja a hangulatot. Ami viszont zavaró volt gyakran, az a csapattársak bénasága a mozgás terén. Ha mi megyünk elől, akkor gyakorta szorosan követnek, viszont egy hirtelen visszafordulásnál másodpercek telnek el mire ki bír állni az útból és el lehet mellette menni. Ha meg többen vannak, akkor akár lökdösődés is kialakulhat, mert nem képesek felfogni, hogy nem randizni akarunk velük, hanem arra akarunk menni, ahol ők állnak. Ennek ellenére nem mondanám, hogy elrontották volna az AI-t, mert egyébként egész okosan viselkednek. Grafika:
A Doom 3 motor nyilván predesztinálta a csillagok számát a grafikára. Teljesen más hangulatú a környezet mint a Doom-ban, de mégis sikerült jól megoldani. Minden él körülöttünk, tetszetős, hogy kábelek össze vissza futnak a padlón, nincsenek sivár részek, minden térképnek megvan az egyedisége és ugyanakkor beleillik ugyanannak a Strogg bázisnak a hangulatába, ahol játszódik a történet. A fények és a speciális effektek nem igényelnek külön kommentárt, durva hangulatot kölcsönöznek a hadakozáshoz. A karakterek megvalósítása profi, talán a horizont textúrák és néhány kevésbé lényegesnek szánt textúra felbontása kérdőjelezhető meg. A fegyverek és a lövedékek kidolgozottsága viszont nem kiemelkedő, ami nem jelenti azt, hogy rossz, de nyilván nem emiatt szeretjük meg a játékot.Kezelőfelület:
Gyakorlatilag nem kell tanulni semmit. Ahogy az id Software anno megcsinálta először a dolgokat, ahogy szabvánnyá vált, körülbelül úgy működik minden. A beállítások, a menük sincsenek túlbonyolítva, nem kell mindenféle kézkitekerő mozdulatokat tenni kombókhoz. Egér és wsad - ennyi körülbelül. A megszokott extrák, mint újratöltés, guggolás, lámpa, stb. persze vannak, de tényleg semmi extra. Egyszerűen tökéletes. Nincs szükség tutorialra, nem kell fél órát böngészni a billentyűzetkiosztást, hogy egy adott dolgot hogyan is lehet előhozni. A fegyvereken a bal gomb az elsődleges tűz, a jobb pedig előhozhat valami extrát, például a célzott lövést a gépfegyvernél. A pályákon található kapcsolók és terminálok kezelése vagy az NPC-kel való kommunikáció szintén egyszerű. Feléjük fordulva a célkereszt átalakul és közel lépve hozzájuk interakcióba léphetünk velük, bekapcsolhatjuk a dolgokat.Játékmenet:
Nagyon hiányzott már egy ennyire jól eltalált sztori a sci-fi részlegben is. Ahogyan a II. világháborús játékok megcsípték ezt a hangulatot pár éve, úgy maradt ez ki a science-fiction vonalon. Biztos nekem ugranak sokan emiatt, de a FEAR, Half Life 2 messze nem volt ilyen életszerű, pörgős és addiktív. Nagyon örültem, hogy a történetben nincsenek lyukak, tehát ha az egyik pályán bemegyek egy ajtón, akkor a másikon ott jövök ki, tehát nincs szét szabdalva túlzottan a játék. Talán épp ez adja a sava-borsát, hogy egy harci szituációt elejétől a végéig át kell élnünk.Zene, hang:
A zene ugyan nincs túlbonyolítva, sőt közepesen gyenge hanganyagnak tekinthető, de valahogy a hangulathoz mégis pozitívan járul hozzá. Egy ilyen henthez nyilván nem is illene valami olyan muzsika, ami leköti a figyelmünket. A szokásos Star Wars utóérzés instrumentális háborús hangulat zene. A hangeffektek viszont nagyon kellemesek. Jól meg tudják döngetni a mélynyomót, viszont olyan jól el lettek találva, hogy egyáltalán nem zavaró az sem ha iszonyat hangosan szól. A szomszédok láthatják ezt esetleg másképp is persze. A beszédhangok pedig a csúcsát jelentették nálam a hangoknak. Nagyon kemény, amikor egy ütközet közepén kapunk rádió adásokat, recseg-ropog, alig érthető. Ez erősen hozzájárul ahhoz, hogy az a bizonyos beleélés meglegyen. Negatív a korábban említett gyakran ismétlődő frázisok sora lehet esetleg.Intelligencia, nehézség:
Az FPS-ek sosem villantak meg intelligencia oldalon, ráadásul a nehézséget sem tartom durvának. Jól skálázható fokozatokkal mindenki meg tudja találni azt, ahol vagy könnyed szórakozás az előre haladás, vagy mazohisták feljebb rakva vért izzadva, zihálva mentenek majd állást 5 percenként. Ha valakinek van egy jó egere, meg egy olyan gépe, ami megfelelő frame per secet tud előállítani, akkor a célzás sem lesz olyan nehéz dolog, ami tovább könnyíti a játékot. Nemtől és életkortól függetlenül biztos, hogy mindenki könnyedén végig tud hatolni rajta, viszonylag kevés idő alatt.Összegzés:
Nehéz ítéletet mondani egy ennyire várt játékról. Nehéz ítéletet mondani egy nagy klasszikus negyedik eresztéséről, nehéz ítéletet mondani egy egyjátékos FPS-ről. Mindenesetre elmondható, hogy a grafika és a hangulat, a pályák, a történet telitalálat, tehát egy igen jól sikerült történet alapú lövöldözős cucc került a kezembe. Viszont a többjátékos rész hanyagolható. Jelenleg is vannak ennél jobbak, sőt azt hiszem, hogy a Q3 multiban még mindig jobban ott van. A készítők célja valószínűleg nem az volt, hogy mindent vigyenek, most pedig a single-t választották. Véleményem szerint nagyon helyesen és megvalósításban pedig nagyon is jól.| Ide kattintva a játékot megvásárolhatod webáruházunkban |
Kapcsolódó letöltések:
