SG.hu·
Vége az X-díj Kupa visszaszámlálásnak
Több ezer néző sereglett össze Új-Mexikó Las Cruces repülőterén a világ első rakéta showján, az egy héten át tartó Countdown to X-Prize Cup-on .
Az X-díj Kupa elnevezésű rendezvénysorozat a tavalyi 10 millió dolláros verseny folytatása, ami évente kerül megrendezésre, a szervezők reményei szerint számos rakétakilövéssel és különböző versenyszámokkal. Az idei "visszaszámlálás" még nem hozott túl sok érdekes eseményt, az attrakció főként egy kiállításra hasonlított.
Csupán egy rakéta-repülőgép repült, igaz az legalább kétszer, míg volt egy robbanás, és egy sikertelen vertikális leszállás is, mindez azonban még a nyitó napon lezajlott. Sokan csupán modellekkel rukkoltak elő, a NASA pedig újabb díjakkal igyekszik bevonni a magánszektort az űrkutatásba.
Az október 9-én kezdődött fesztivál a NASA bejelentésével indult, mely szerint betársulnak az X-díj Alapítvány által kiírt szuborbitális repülési versenyekbe, némileg felduzzasztva a bezsebelhető pénzdíjakat. Az egyik ilyen verseny az újrahasznosítható szuborbitális rakéták fejlesztését ösztönözné, melyek az űrkutatáshoz szükséges rakományokat juttatnának a kellő magasságokba, míg a másik kiírás egy függőleges kilövésű szuborbitális rakéta elkészítését szorgalmazza, amit a jövő Holdra szálló egységeinél tudnának alkalmazni.
A versenyek szabályai, mint az elérendő magasság, szállítandó súly és a maximális sebesség még kidolgozás alatt állnak, az elkövetkező hónapokban azonban már végleges formába öntve fogják várni a nevezőket. Az MSNBC-nek annyit sikerült megtudnia, hogy a szállítórakétának 300 és 1000 kilométer közötti magasság lesz előírva, míg a súly akár több száz kilogramm is lehet, a leszállóegységhez tervezendő rakétának pedig 6-8 Mach sebességet kell majd elérnie.
Utóbbira le is csapott John Carmack, aki a számítógépes játékokon kívül az utóbbi időben már az űriparban is igyekszik minél jobban megvetni a lábát, mondván, hogy a vertikális felszállás pontosan cége, az Armadillo Aerospace által kifejlesztett rakéta profiljába vág, ami már a korábbi X-díj nevezői között is megtalálható volt. A felszállással nem is volt gondjuk, a földet érés azonban már nem úgy sikerült, ahogy azt Carmack elképzelte, de erről egy kicsit később szólunk.
Hasonló megoldáson dolgozik a kaliforniai Masten Space Systems. Michael Mealling, a cég alelnöke szerint őket mindkét kiírás érdekli. Várhatóan 1 millió dollár körüli díjazásra számíthatnak azok, akiknek elsőként sikerül megfelelni a követelményeknek.
Az EZ-Rocket bemutatója
Az idei X-díj Kupán bemutatkozott az X-COR Aerospace rakéta hajtású EZ-Rocket repülőgépe, ami az alakuló Rakéta Verseny Liga (RRL) első generációs versenygépeinek prototípusa is egyben. A fej-fej melletti rakéta-repülőgép versenyeket szintén az X-díj Kupa keretein belül kívánják először lebonyolítani, tehát a bemutató versenyre jövő októberben lehet számítani. Ahogy azt már korábban beharangoztuk, a prototípust illetve annak a versenyben teljesítendő manővereit Rick Searfoss, a NASA veterán űrhajósa mutatta be, aki kétszer is szórakoztathatta a nézőket.
Searfoss két repülése között az Armadillo Aerospace vertikális kilövését és leszállását csodálhatta volna meg a közönség. Carmack rakétája el is indult, elérve a tervezett, mindössze 6 méter körüli magasságot, majd megkezdte az ereszkedést. Ez azonban nem sikerült tökéletesen, mivel a rakéta a talaj érintése után méltóságteljesen az oldalára dőlt. Carmack szerint a sáros talaj volt a bajok forrása, mivel a rakéta négy lábából három belesüppedt a puha közegbe, ezért vesztette el az Armadillo az egyensúlyát. Az esés miatt a rakéta olyan sérüléseket szenvedett, ami miatt már nem kerülhetett sor egy második próbálkozásra.
A bemutatókat a Starchaser Industries Churchill rakéta hajtóművének tesztelése zárta. A visszaszámlálást követően narancssárga lángnyelvek csaptak ki a hajtóműből majd tompa robbanással az egész szerkezet a levegőbe repült, darabjai lángolva szóródtak szét a bemutatóul szolgáló tágas rét füvén.
Elfüstölt a Starchaser hajtóműve
A nézők természetesen egyik esetben sem voltak veszélyben, a hajtómű tesztet és Carmack rakétájának fel- és leszállását is több százméteres távolságból kísérték figyelemmel, illetve a tűzoltók is teljes készültségben várták a kibontakozó eseményeket. Steve Bennett, a Starchaser vezetője szerint a hajtóművük méltó befejezése volt a bemutatóknak, így legalább a rendezők megspórolták a nagy finálé tűzijáték költségeit.
A bemutatókat követő napokon az esemény már kiállítássá mérséklődött, melyen az érdeklődők megtekinthették az X-díj győztes SpaceShipOne makettjét, valamint a jövő tervezett űrhajóinak replikáit. Utóbbin a Rocketplane, a Da Vinci Project, a Canadian Arrow, a Transformational Space és a Starchaser képviseltette magát, valamint megtekinthető volt a NASA tervezett Hold és Mars expedícióinak prezentációja is.
Az X-díj Kupa elnevezésű rendezvénysorozat a tavalyi 10 millió dolláros verseny folytatása, ami évente kerül megrendezésre, a szervezők reményei szerint számos rakétakilövéssel és különböző versenyszámokkal. Az idei "visszaszámlálás" még nem hozott túl sok érdekes eseményt, az attrakció főként egy kiállításra hasonlított.
Csupán egy rakéta-repülőgép repült, igaz az legalább kétszer, míg volt egy robbanás, és egy sikertelen vertikális leszállás is, mindez azonban még a nyitó napon lezajlott. Sokan csupán modellekkel rukkoltak elő, a NASA pedig újabb díjakkal igyekszik bevonni a magánszektort az űrkutatásba.
Az október 9-én kezdődött fesztivál a NASA bejelentésével indult, mely szerint betársulnak az X-díj Alapítvány által kiírt szuborbitális repülési versenyekbe, némileg felduzzasztva a bezsebelhető pénzdíjakat. Az egyik ilyen verseny az újrahasznosítható szuborbitális rakéták fejlesztését ösztönözné, melyek az űrkutatáshoz szükséges rakományokat juttatnának a kellő magasságokba, míg a másik kiírás egy függőleges kilövésű szuborbitális rakéta elkészítését szorgalmazza, amit a jövő Holdra szálló egységeinél tudnának alkalmazni.
A versenyek szabályai, mint az elérendő magasság, szállítandó súly és a maximális sebesség még kidolgozás alatt állnak, az elkövetkező hónapokban azonban már végleges formába öntve fogják várni a nevezőket. Az MSNBC-nek annyit sikerült megtudnia, hogy a szállítórakétának 300 és 1000 kilométer közötti magasság lesz előírva, míg a súly akár több száz kilogramm is lehet, a leszállóegységhez tervezendő rakétának pedig 6-8 Mach sebességet kell majd elérnie.
Utóbbira le is csapott John Carmack, aki a számítógépes játékokon kívül az utóbbi időben már az űriparban is igyekszik minél jobban megvetni a lábát, mondván, hogy a vertikális felszállás pontosan cége, az Armadillo Aerospace által kifejlesztett rakéta profiljába vág, ami már a korábbi X-díj nevezői között is megtalálható volt. A felszállással nem is volt gondjuk, a földet érés azonban már nem úgy sikerült, ahogy azt Carmack elképzelte, de erről egy kicsit később szólunk.
Hasonló megoldáson dolgozik a kaliforniai Masten Space Systems. Michael Mealling, a cég alelnöke szerint őket mindkét kiírás érdekli. Várhatóan 1 millió dollár körüli díjazásra számíthatnak azok, akiknek elsőként sikerül megfelelni a követelményeknek.
Az EZ-Rocket bemutatója
Az idei X-díj Kupán bemutatkozott az X-COR Aerospace rakéta hajtású EZ-Rocket repülőgépe, ami az alakuló Rakéta Verseny Liga (RRL) első generációs versenygépeinek prototípusa is egyben. A fej-fej melletti rakéta-repülőgép versenyeket szintén az X-díj Kupa keretein belül kívánják először lebonyolítani, tehát a bemutató versenyre jövő októberben lehet számítani. Ahogy azt már korábban beharangoztuk, a prototípust illetve annak a versenyben teljesítendő manővereit Rick Searfoss, a NASA veterán űrhajósa mutatta be, aki kétszer is szórakoztathatta a nézőket.
Searfoss két repülése között az Armadillo Aerospace vertikális kilövését és leszállását csodálhatta volna meg a közönség. Carmack rakétája el is indult, elérve a tervezett, mindössze 6 méter körüli magasságot, majd megkezdte az ereszkedést. Ez azonban nem sikerült tökéletesen, mivel a rakéta a talaj érintése után méltóságteljesen az oldalára dőlt. Carmack szerint a sáros talaj volt a bajok forrása, mivel a rakéta négy lábából három belesüppedt a puha közegbe, ezért vesztette el az Armadillo az egyensúlyát. Az esés miatt a rakéta olyan sérüléseket szenvedett, ami miatt már nem kerülhetett sor egy második próbálkozásra.
A bemutatókat a Starchaser Industries Churchill rakéta hajtóművének tesztelése zárta. A visszaszámlálást követően narancssárga lángnyelvek csaptak ki a hajtóműből majd tompa robbanással az egész szerkezet a levegőbe repült, darabjai lángolva szóródtak szét a bemutatóul szolgáló tágas rét füvén.
Elfüstölt a Starchaser hajtóműve
A nézők természetesen egyik esetben sem voltak veszélyben, a hajtómű tesztet és Carmack rakétájának fel- és leszállását is több százméteres távolságból kísérték figyelemmel, illetve a tűzoltók is teljes készültségben várták a kibontakozó eseményeket. Steve Bennett, a Starchaser vezetője szerint a hajtóművük méltó befejezése volt a bemutatóknak, így legalább a rendezők megspórolták a nagy finálé tűzijáték költségeit.
A bemutatókat követő napokon az esemény már kiállítássá mérséklődött, melyen az érdeklődők megtekinthették az X-díj győztes SpaceShipOne makettjét, valamint a jövő tervezett űrhajóinak replikáit. Utóbbin a Rocketplane, a Da Vinci Project, a Canadian Arrow, a Transformational Space és a Starchaser képviseltette magát, valamint megtekinthető volt a NASA tervezett Hold és Mars expedícióinak prezentációja is.